Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-10-03 / 225. szám
ÁRA 8 FILLÉR 1941 OKTÓBER 3. PÉNTEK Í1ACTMELET II m évi oly am ♦ politikai napilap # 2 2 5, szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A Mép zalaegerszegi szervezete sürgősen összeírja a házhelyigénylőket Nagy lakáshiány a megye székhelyén — Le kell törni a házhelyekkel üzérkedők számításait A Magyar Élet Pártjának Zalaegerszeg városi szervezete tegnap este dr. Farkas Béla főorvos, városi pártvezető elnöklésével tartotta meg szokásos havi értekezletét, amelyen r-észt- vett dr. Telman Sándor kormányfőtanácsos, kir. közjegyző, kerületvezetővel az élen valamennyi városi és körzetvezető, valamint tisztségviselő. Mindössze négyen hiányoztak, ezek közül is ketten Budapesten való tartózkodásuk miatt kimentették magukat. Dr. Farkas Béla megnyitó beszédében lelkes szavakkal emlékezett meg a Kormányzó Ur hitvesének nemes szózatáról, amelyben téli segélyt kért a két arcvonalon küzdő magyar emberek számára: az egyik tábor a nélkülözőké idehaza, a másik tábor a harctéren küzdő honvédeinké. Mindnyájunknak szívéhez szól a Főméltóságú Asszonynak kérése, hogy segítsük őket. A Magyar Élet Pártja vezetőségének különleges kötelessége az, hogy a, szózatot átértve, mindenki a maga hatáskörében is azon legyen, hogy az adományok minél hathatósabb mérleget mutassanak fel és a tavalyi adományok összegét jóval felülmúlják. Dr. Borbély András orvos, városi főtitkár beszámolt a múlt havi értekezlet eseményeiről és az azóta történt országos fontosságú eseményekről. Kiemelte, hogy Győrffy-Bengyel Sándor, az új közellátási miniszter rövid működése alatt is megmutatta, hogy a leggyökeresebb eszközökkel igyekszik a közeliátás ügyét az igaziság medrébe tériéin!. Az önzés és kapzsiság letörésére nem átallotta az egyszerű munkás álruhájába öltözve, Mátyás király módjára kinyomozni a közellátási érdekei ellen vétő kalmár szellem fészkeit. Azután ismertette a kisiparosok öregségi és rokkantsági biztosításának kérdésében az iparügyi miniszter elé terjesztett javaslatot, amelynek igazi szociális tartalma mindnyájunkat megnyugvással tölthet el. Hálával gondolhatunk a kormányra, melynek gondoskodása révén majd nyugodtan dolgozhat minden iparos és kereskedő, mert biztosítva vannak öregségének és rokkantságának napjai, megmenekülnek a koldusbottól, az özvegyek sem maradnak ellátatlanul. Ezt a biztosítékot elérik a kisiparosok és kereskedők úgyszólván a legcsekélyebb havi járulék befizetésével. Miután az egyes körzetvezetők megtették jelentésüket a tapasztalataikról, dr. Farkas Béla a szervezet figyelmébe ajánlotta vitéz Lukács Béla országos elnöknek a Magyar Élet Párt- értesítőjében megjelent felhívását a kormánytól megindított újabb házhelyigénylési lehetőségre vonatkozóan. A rendelet szerint ugyanis azokban a községekben és városokban, ahol legalább tíz házhelyigénylőre lehet számítani, kérni kell a családi házhelyhez való juttatás elindítását. A pártvezető föltette a kérdést, vájjon nlem akadna-e legalább tíz ilyen igénylő Zalaegerszegen, akik elsősorban a vitézek, hadirokkantak, hősi halottak fiai, a tűzharcosok és általában a sokgyermekes jelentkezők közül kerülnének ki. A kérdés fölött beható és élénk eszmecsere indult meg. Dr. Arvay László városi tiszti főügyész, helyettes pártvezető szerint a kérdést szét kell bontani. Az egyik rész az volna, vannak-e a várossal közvetlenül összefüggő területeken családi munkásházak építésére alkalmas és igénybevehető telkek; a másik eldöntendő dolog pedig az lenne, hogy a város belterületén levő, nagyrészt zsidó kézben tartott és üzérkedés! célokból még mindig eladatlan telkek is igénybevehetők lehetnének-e az építésre. Ez annál fontosabb, mivel Za aegíerszegen ez idő szerint nagy lakáshiány mutatkozik, amelynek okai egyelőre tisztázatlanok, mivel a lakosság nem szaporodott ilyen mértékben és az idén 60-nal több ház épült, mint a múlt évben. Mindenesetre kár, hogy a város nem A kisiparosok öregségi és rokkantsági biztosításának kérdésében a Kereskedelmi és Iparkamara elkészítette részletes javaslatát, amelyet az iparügyi miniszter elé terjesztenek. A kamara a biztositó intézetbe nemcsak az iparosokat, hanem az összes kiskereskedőket is bele akarja vonni. Ilyen alapon ez volna az ország egyik legnagyobb népességű nyugdíjbiztosító intézete. A tervezet alapgondolata az, hogy az érdekeltek saját maguk teremtsék elő a biztosítás megvalósításához szükséges tőkét. Sokkal előnyösebb, ha az általuk lefizetett dijak biztosítják megélhetésüket öregségük, illetve rokkantságuk esetére és a biztosítottak nem szorulnak könyöradományjellegü járadékokra. Ha a javasolt biztosítási rendszer mindegyik érdekelt részére kötelező lesz, a befizetendő dijak is üzletfentartási tételnek minősülnek. Sokat vitatott kérdés az is, hogy önálló intézményt létesítsenek- e, vagy pedig egy már működő társádalom- bizlositó intézet keretében oldják meg a kérdést ? A Kamara arra az álláspontra helyezkedett, hogy az önálló iparűzők anyagilag feltétlénül képesek önálló intézetet alapítani. kérte a kormánytól a fölösleges lakásrészek igénybevehetését. Egyébként a város fejlesztése szempontjából is szükséges volna az üres telkek beépítése. Holczer Ernő bankigazgató szintén szükségesnek tartja ennek a kérdésnek eldöntését akkor, amikor megvolna az emberekben az építésre való hajlandóság, azonban az üzérkedők hihetetlen magasra emelték fel a beltelikek árát, úgyhogy 30—40 pengőt kérnek egy négyszögölért. Többek hozzászólása után kialakult az a vélemény, hogy a házhielyigénylők száma jóval felülmúlná a szükséges tizet. Végül is elfogadták dr. Telman Sándor indítványát és 3 tagú bizottságot (Ebedli Kálmán, Hegyi Kálmán, Simon József) küldtek ki abból a célból, hogy az igénylőket a legsürgősebben összeírják, elkészítsék a polgármesterhez szóló beadványt az eljárás megindítására. Nagy megelégedéssel vették tudomásul azt a bejelentést, hogy a párt a főispánnal, mint vármegyei elnökkel az élen érvényesítette befolyását a zalaegerszegi cipészkisiparosok érdekében. Ezek szövetkezetbe tömörülve elegendő bőr- kiutaláshoz jutnak, hogy munkájukat folytathassák. Szükséges, hogy még a szövetkezeten kívül állók is csatlakozzanak, mert csak egységbe tömörülve lehet ma a célokat elérni. Végül egyes sérelmes ügyeket tárgyaltak, amelyeknek kivizsgálására a főispánt kéri meg a pártszervezet. A szociális igazságnak az felel meg legjobban, ha a tagok jövedelmükhöz arányitva járulnak hozzá az intézet költségeihez. Legcélszerűbben az előző évi kereseti adóalap szolgál a járulék kivetése alapjául. Ilyen alapon például 7 osztályt kellene alkotni, mégpedig úgy, hogy a havi járulék fokozatosan emelkednék, vagyis a szociális szempontból gyengébbek havi jövedelmük kisebb százalékát fizetnék be járulék cimén. A hét osztályba való sorozás esetén az első osztályba tartozók havi járuléka 4 pengő lenne, mig a legmagasabb osztályba tartozók, vagyis a havi 600 pengő tiszta jövedelmet elérők 50 pengős havi járulékot fizetnének a nyugdíjintézetbe Az élvezett járadékokat is hét osztályba soroznák. Az első osztályba tartozók már 5 évi tagság után 396, 30 évi tagság után 576 pengő évi járadékot élveznének. A hetedik osztályba tartozók évi járadéka 5 évi tagság után 810, 30 év u!án pedig 3060 pengőt tenne ki. Az öregségi járadék a 65. életév betöltése után minden tagot megilletne, aki teljes tiz évnek megfelelő járadékhónappal rendelkezik. A rokkantsági járadék már 5 év után járna, de a járadéktörzs azoknál, akik legalább 10 évig nem fizettek járulékot, az eredeti járadéktörzsnek kétharmada lenne. Tervek az iparosok és kereskedők öregségi és rokkantsági biztosítására
