Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)

1941-12-05 / 277. szám

H. évfolyam <► politikai napilap <# 2 7 7, szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. 1 ARA 8 FILLER 1941 DECEMBER 5. PÉNTEK Zala életének legtörténetibb ünnepélyévé magasodott az egyforradt törvényhatóságának alakulása Huszorhárom év óta nem lengtek olyan büszke méltósággal nemzeti zászlóink Zala vár­megye székházának ormán, mint ma, december 5-én. A karácsonyvárásnak reményei több mint két évtizede nem virágoztak ki olyan diadalmas önérzettel a lelkekben mint ma, amikor végre újra összegyűlhetett az egész és egységes Zala vármegye alkotmányozó testületé. A sok Te Deum-iot és Veni Sancte-t átélt öreg templom falai között a hála imádsága szállt az egek Urához, aki megmutatta újra gondviselő ha­talmát, hogy a megpróbáltatások súlyos esz­tendeiben megedzve a zalai lelket, egységbe forrjon annak népe a nemzetfenntartó munka széttörhetetlen szövetségével. A nagy alkotó magyarok hatalmas kép­másaival díszített terem zsúfolásig megtelt a törvényhatósági bizottságnak azzal a tekinté­lyes számú testületével, amely most 120 új képviselővel egészült ki. A karzaton a vendé­gek előkelő csoportja foglalt helyet, köztük a főispán hitvese és gyermekei, valamint Zi­chy Mária belatinci grófnő is. Az egész légkört régesrégen nem tapasztalt lelkesedés fűtötte át. A mai gyűlés lefolyása vármegyénk történetének legszebb lapjain foglal helyet mindörökre. Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos- főispán nyitotta meg a történelmi jelentőségű alakuló közgyűlést és a következőket mon­dotta : — A Mindenható kegyelme megengedte, hogy 23 évi keserű megpróbáltatás, állhatatos hűség, megfeszített munka, erős akarat, a ma­gyar feltámadásba vetett törhetetlen hit jutal­mazásaként diadalmaskodjék a magyar igazság a mi szűkebb hazánkban is. Az országunk harmadszori területgyarapodásában részes bol­dog és büszke Zala vármegyénk visszanyerte ezeréves határait és bekebelezte a visszaszer­zett három járását. A cíáaforviyai várból és a sZentilonai Zrínyi-kápolnából a becstelen időszak után ismét míagjyar za ándokheiy leit, mint azelőtt annyi évszázadon át és újult erő­vel kiált felénk az a Zrínyi-szellem, amely a magyarság erkölcsi erejének, összetartásának életrekeltését hirdeti, mondván: »Minekünk, magyaroknak nemcsak dicsőségünk, de meg­maradásunk iis abban vagyon, ha mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel segítségül híván Is­tennek szent nevét, kormosén nyúlunk a ma­gunk dolgához és fáradunk, vigyázunk, tusa- kodunk a mi életünkért.« 23 évvel ezelőtt e közgyűlési teremben 1918 december 13-án vettek részt utoljára törvény- hatósági bizottsági közgyűlésen annak a föld­nek a fiai, amely ma ismét ide küldhette őket e falak közé és a főispáni tisztről való lemon­dását akkor bejelentő elődömmel együtt a bi­zonytalan jövő előtt állva látták széthullani e nemzetet. És ott állott a vármegye tehetetle­nül, mert fegyverét elszedte, szervezettségét aláásta a nemzetközi bolsevista aknamunka. Lezárult immár ez a megalázó, nélkülözié­sekkel, válsággal, fájdalommal, keserűséggel teli 23 esztendős korszak a vármegye történel­mében, de a megpróbáltatások súlya alatt megacélozott akarás, magyar összefogás, le­mondást nem tűrő hazafias lelkesedés éstettre- kézség fogant meg és vált cselekvőképessé a hazához hű magyar lelkekben a trianoni hatá­ron innen és túl. A bilincseket széttörtük, a hazugságon felépült Európa összeomlott és ma a magyar nemzet felfelé haladó útján Zala vármegye főispánja soha el nem múló, fel­emelő, boldog érzéssel és meghatottsággal nyithatja meg az ismét egész, ezeréves vár­megye közgyűlését. 1941 április 16., 1941 július 9., 1941 au­gusztus 15. és 21., az elvesztett zalai terű­ié'ek vhszaszerzésérek legjelentősebb for­dulópont latként lesznek feljegyezve törté­nelmünkben, de nem kevésbbé jelentős az a három dátum a vármegye életében, amely a vármegye törvény- hatósági bizottságának az 1941 évben megtar­tott május 8-iki rendes, július 5-iki rendkívüli és a mai, december 5-iki ünnepi alakuló köz­gyűlését jegyzi fel. E mai ünnepélyes alkalom az itt megjelent összes törv ényhatósági bizottsági tagoknak éle­tük és közéleti munkásságuk örökké felejthet- len és egyik legfölemelőbb napja marad, be­tetőzése és megkoronázása annak a munkának, amely az 1941 július 5-iki rendkívüli törvény- hatósági közgyűlés határozatában jutott ki­fejezésre. Mintha a mesterséges gáttal kettéválasztott folyam két ága a természet törvényének pa­rancsára 23 éven át mosta, szaggatta volna az emberek által emelt válaszfalat, de íme most a mindent elsöprő ár diadalmaskodva, a gátat elszakítva, megsemmisítve, a folyó két ágát ismét a régi, ősi, közös mederben egyesíti. A felkorbácsolt habok szép, egybeolvadó, rit­mikus, harmonikus hullámtérben egyesülve, békésen csillogtatják a rájuk mosolygó meleg napsugarat, Isten mosolyát. így látom egye­sülni e történelmi levegőjű, díszes közgyűlési teremben ma a csonka vármegye és az elszakí­tott részek itt megjelent törvényhatósági bi­zottsági tagjait, látom leikeiket egybeolvadni és 'álom, mint öleli keblére, soha el nem múló hazafias, testvéri érzéssel a megpró­bálta á oá alatt is történelméhez, hazájá­hoz, vármegyéjéhez mindvégig hű ma- rladt muráninneni, muraközi és iégrádi ma­gyar festvé.ieit a vö t csonka Zala népe. Ez ünnepélyes pillanatban, amikor az egész törvényhatósági bizottság nevében testvéri ma­gyar szívem egész melegével köszöntőm a visszacsatolt zalai részek • képviseletében itt megjelent új törvényhatósági bizottsági tago­kat, biztosíthatom őket arról, hogy a m. kir. kormány és a varmegye vezetősége különös­képpen szívén viseli a gondját, baját annak a hűséges, derék muraközi és muráninneni népnek, amelyet ők képviselnek. Én csak azt kérem viszonzásul, hogy vkléltesiiereék mindién tekintetheti teljes bi- záómffijal az iránt a vármiégjyei vezetőilég iránt, amely róluk s ohasem feledkezett míeg, amely történelmi múltúnkhoz híven, de a mai kor haladó szellemében Zala minden lakosá­nak ügyét, N-rkmily nyelven beszéljen is, de szívében, lelkében, cselekedeteiben magyar és nemzetéhez hű, egyformán szívén viseli és amely érdekükben eddig is megtette a köte­lességét. Szálljon a hálaadás és köszönet szava e te­remből is elsősorban az Egek Urához, min­denható Istenünkhöz, aki megengedte, hogy * reánk virradjon a mai nap. Köszönjük ezt bölcs vezérünknek és had­úrunknak, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunknak. (Az egész egész terem felállva, nagy tapssal ünnepli kormányzó urun­kat.) Köszönjük az új Európát alakító és an­nak művelődését, értékeit a bolsevista is­tentelen rémtől megmentő nagy német vezér­nek, Hitler Adolfnak. Köszönjük a mi másik baráti nagyhatalmunk vezérének, eleseítsé- günkben első pártfogónknak, Mussolininek és köszönjük vitéz nemzeti hadseregünknek, amelynek soraiban salai bakák szerezték vissza ezeréves déli halárunkat, akik most életük feláldozásá­val küzdenek a távoli orosz síkságon a mjágjyiar jc\eredőért, hazánk fennmaradásáért, a nemzet boldogulá­sáért. Ekkor a terem közönsége mind egy szálig felállt és néma kegyelettel áldozott hősi haiot- taink emlékének. Azután a főispán így folytatta beszédét: — A történelmi hűség kedvéért meg kell állapítanunk azt is, hogy része van egységünk helyreállításában annak a céltudatosan előre­látó, bölcs külpolitikának is, amellyel immár 22 év óta vezetik kormányférfiaink a nemzetet és amely az összes európai nemzetek között elsőnek állott ki őszintén és következetesen a tengelyhatalmak mellé. De része van benne annak a csonka vármegyei törvényhatósági bizottságnak is, amely férfía an, történelmi múltjához hívjon, el­szántan kiállt Muraközért és amely 1941 július 5-én hozott határozatával munkásságát a legszebben, legméltóbban és magyarabhan fejezte be és örökítette meg az utókor számára. A haza elismerése illeti azo­kat a hosszú és keserves megpróbáltatások alatt is a szentistváni Magyarországhoz és vármegyéjükhöz mindig, mindenkor elszántan

Next

/
Thumbnails
Contents