Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)

1941-11-08 / 254. szám

2 1941 november 8. József nádor látogatása Keszthelyen gróf Festetics Györgynél Széchenyi István édesatyjának és a Georgikon megalapítójának kedves sógori levelezései Hagi^elet Jé női kábái, bunda é$ női ruha Tóth Gyula uriés női divatházban olc$é szabott használják szőlőkötözésfs a kukorica- háncsot, a rozsszalmát, fűzfaháncsot, mert tapasztalat szeriint ezek az anyagok a pótlására alkalmasak. A szőlősgazdák tehát idejében gondoskodjanak ezeknek a pótanya­goknak beszerzéséről. — A szőlőgazdaságot nemcsak fenntartani akarjuk, hanem a termelést okszerűbbé is tienni. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat egymilliárd pengővel gondos­kodik a szőlőigazdaság helyzetének javításá­ról is. Létesítünk egy 100 katasztrális holdas szőlőmintatelepet, továbbá a vízkárok miatt az Alföldön kipusztult szőlőterületek pótlására 800 holdon szőlővessző szaporító telepeket (állítunk fel. A jövő fejlődés szempontjábóL igen fontos, hogy felkaroljuk a csemege­szőlő termelését, mert a csemegeszőlőt jó években is köny- nyebben elhelyezhetjük a külföldi piacokon, mint a bort. Gondoskodunk tehát külföldi szállításra alkalmas csemegeszőlőfajták kite­nyésztéséről is. Szőlőmunkásiskolákat állítunk fel, az állami borpinoehálózatot kibővítjük és borátvevő raktárakat építünk. — A földmívelésügyi kormányzat tehát nemcsak a jelenlegi nehézségék leküzdésére fordít gondot, hanem a jövőbe is tekint és azon dolgozik, hogy a magyar szőlőgazdaság régi nagy hírnevéhez méltóan fejlődjék. A szőlőgazdálkodás eredményességétől a kisgaz­dák és munkások nagy tömegéinek jóléte függ, az ő boldogulásuk pedig egyik előfölté- tele annak, hogy az egész magyar mezőgazda­ságot virágzóvá tegyük és ezzel* megteremtsük laz erősebb, hatalmasabb Magyarország alap­jait az új Európában.^ írógépek Continental. Erika nagy és hordoz­ható kis táskagépek. Kedvező t i z e t é s i feltételek. Szakszerű javításokat vállalok. Horváth Miklós irógépmüszerész. Gróf Széchenyi István édesatyja, gróf Szé­chenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és gróf Festetics György, a keszthelyi Gieor- gikon és egyebek megalapítója sógorsághan állottak egymással. Gróf Széchenyi Ferenc ugyanis 1774 novem­ber 30-án Sopronban elhúnyt bátyja, József özvegyét, gróf Festetics Júliát, György nénjét, gróf Festetics Pál legidősebb leányát vette feleségül. Így került Festetics Györggyel só- gorságha. Gróf Széchenyi "Ferenc és gróf Fes­tetics Júlia legifjabb gyermeke volt a XIX. század legnagyobb magyarja, gróf Széchenyi István, aki viszont Zala vármegye mai főispán­jának dédapja. Gróf Festetics György és gróf Széchenyi Ferenc, a sógorok, minden iránt érdeklődő, cselekvő és alkotó nagy elmék valának és ab­ból a néhány német és magyar levélből, amely a keszthelyi levéltárban Széchenyi Ferenctől a mai napig előkerült, azt látjuk, hogy a só­gorok nemcsak pompásan megértették, de nagyon szerették és tisztelték is egymást. Széchenyi Ferenc sógorát »Liebster Schvva- ger«-nek, »Liebster George«-nak, »kedves só­goroménak címezi, viszont magát: »Szívből szerető sógorod, szolgád«, »igaz tisztelőd, sógorod és szolgád« -nak írja alá. 'Gróf Festetics György, akit kezdetben el­lenségei az egyszerű észjárású I. Ferenc király előtt meglehetőslen befeketítettek, aki viszont a magas értelmiségi! József nádor kedvelt embere volt, ez utóbbi befolyásának köszön­hette, hogy a királynak róla táplált kedvezőt­len véleménye mindjobban enyhült. A király helytelen véleményének jóindu­lattá való átalakításához nagyban hozzá­járult József nádornak 1801 augusztus ha­vában Keszthelyen tett látogatása. A nádornak ekkor alkalma nyílt gróf Festetics György rendkívül értékes és nagyvonalú mun­kásságáról meggyőződni és erről a királynak is jelentést tenni. A nádor főherceg látogatá­sáról György gróf természetesen értesítette kedvelt sógorát, Széchenyi Ferencet is, aki 1801 augusztus 23-án Pestről kelt németnyelvű levelében szívből köszöni, hogy a nádornak Keszthelyre érkezéséről őt tudósította. Azt írja, hogy a nádor fogadásán ő is szívesen résztvett volna, ha ebben őt bizonyos határidő nem akadályozza. Egyelőre — írja — itt hallgat- kozom és nézelődöm, hogy a Te magas ven­dégeid, ha ideérnek, mit fognak mesélni, s figyelmességeidet hogyan fogják értelmezni. Legalább ezek közlésével akarok Neked cse­kély és jelentéktelen'szolgálatot tenni. Köszöni azután a Ferdinánd főherceg fogadásáról írt tudósítást. Egyébként másik sógorától, gróf Diesfours Ferenctől (aki Széchenyi Ferenc mő­Helyzetkép a zalaegerszegi piacon A tegnap tartott zalaegerszegi hetivásárra a gyümölcsön és zöldségfélén kívül alig hoztak fel valamit. A baromfi piacon alig 10—12 példány szerepelt. Ezekre is lett volna legalább száz vevő. A legélelmesebb fajtából való vá­sárlók azonban gyorsan kézberagadják azárva baromfit és nagy lelkendezésset sietnek vele a mérleghez. Nagy csoport verődött össze a piacnak egyik pontján. Az volt a hit, hogy valami súlyos szerencsétlenség történt. Ki­derült azonban, hogy egy récét hozott be va­lamelyik atyafi és azt állták körül nagy bámu­lattal. Az atyafi azonban kijelentette, hogy a réce már él van adva, meg is mutatta az új gazdáját. Az új gazda azután diadalmas mo­sollyal nézett végig a hopponmaradt seregen. Egy másik helyen liba készülődött a piacra. Már a Deák-sétánynál úgy szállítódott a liba, hogy egyik szárnyát a vevő, másik szárnyát az jeladó tartotta markában. Így haladtak a mér­leghez. Ha ez az állapot így tart, akkor rövidesen már csak a falvakban lehet kapni szárnyast. A falvakban, ahol most a tyuká- szok hír szerint a megállapított árnál maga­sabb áron szedik össze a baromfit és a zala­egerszegi piac mellőzésével szállítják el más­hová. Mindenki úgy érzi, hogy itt tenni kell valami okosat. A piacon egyébként is két módja fejlődött ki az árusításnak: a takaró fölött és a takaró alatt. A takaró alatt van tojás is 20 fillérért, a takaró fölött nincs sem­mi, aminek »maximált« ára van. GONDOSKODJÉK CSALADJÁRÓL, KÖSSÖN ÉLETBIZTOSÍTÁST, HÁBORÚ ESETÉRE IS ÉRVÉNYES! vérének, Anna-Borbálának második férje volt) is értesült, hogy Ferdinánd főherceg »als unser Palatínus Iden thättigen und für das algemeine wohl besorgten Készt hely er Einsiedler nun besser kennen, als die neidische Misz Fama Ihn ainswärzte« (a mi nádorispánunkkal együtt jobban ismerik a te­vékeny és minden közjóért lelkesedő keszthelyi bennlakót, mint ahogyan az irigy pletyka őt befeketítette.) Széchenyi Ferenc a megígért hallgatkozást meg is tartotta, mert 1801 szeptember 4-én Pestről kelt németnyelvű levelében azt írja, hogy »végre bizalommal közölhetem veled, hogy a nádor és kísérete fogadtatásukkal és a keszthelyi »sejour«-ral rendkívül meg vannak elégedve. »Diese Stimme ist einstimmig útid algemein.« (Ez a vélemény egyöntetű és közös.) A nádori kíséret tagjai, névszerint gróf Sza- páry és Kolonits, a keszthelyi vendéglátástól él vannak ragadtatva. r Ezek után Széchenyi a nádori látogatási eredményeként a következő megállapítást szűri le német nyelven: »Es war ein langes Harren aut nie hohe Gnade, aber nun ist sie mit Ehren vorüber und herzlich wird es mich frejen, wenn dieser nur gialegenheitliche Um­stand zur Überzeugung unserer Grossen bei­tragen würde, das Sie dich verkannten uno deinen Feinden zu vüll glaubten. Adieu! Ge- háb dich wohl in deiner schönen Eremitage und zeige dich öfters deinen Freunden, ja selbst deinen Feinden, damit diese beschämt, jien© aber erfreut und aufgemuntert werden.« (Hosszú várakozás volt ez a magas kegyre, jfe most megbecsüléssel tetőződött. Szívből örülök, hogy ez az alkalom meggyőzhette a mi nagyjainkat arról, hogy téged félreismertek, amikor ellenségeidnek túlerősen hittek. Erezd magad jól szép remeteségedben és gyakrab­ban mutatkoznál barátaid, sőt ellenségeid előtt is. Ezek így megszégyenülnek, azok pedig örvendeznek és felvidulnak.) Ezek a sorok ékes bizonyságai annak, hogy mennyire sógorával érzett Széchenyi. 1802-ben Széchenyi Ferenc leánya, Franciska (Fanny) férjhez ment gróf Batthyány Miklós­hoz. Szeptember 19-é:n Pozsonyban kelt igen szívélyes hangú levelében Széchenyi Ferenc így hívja meg sógorát az esküvőre: »Fanny leánykám kegyességedet több ízben tapasztalta, attya pedig szívess Barátságodat. Hogy tehát ezeknek kedvekért a jövő holnap­nak 4-dikére estvie Czenken meg jelennél és leánykám öszve adásának napját, az az ötödi­két és hatodikát vélünk banátságosisau drága Grofnéddal töltenéd mind közönségessen és szívessen kérünk. Meg ne vesd kedves Sógo­rom kívánságunkat, és hidd el, hogy ezen alkalmatlanságodat, atyafiságos barátságodnak új jtelőül fogja venni, Szívből szerető Sógorod, szolgád Gr. Széchény Ferenc.« A mait század elején a Balaton tava még sokkal nagyobb terjedelmű volt, mint ma. A mai Balatont, a mai úgynevezett Kisbalaton- nal Fenék és Bottyán közt egy majdnem két kilométer széles csatorna kötötte össze és a két puszta között révátkelés volt, melynek fenntartója és tulajdonosa gróf Festetics György volt. 1804 május havában gróf Széchenyi Ferenc Marcaliban időzött és 27-én innen kedves só­gorának meglátogatására Keszthelyre készült. Ámde az akkori nem kényelmes közlekedés mellett előre kellett gondoskodni arról, hogy ä fenéid réven az átkelés minden akadály és késedelem nélkül megtörténhessék. Széchenyi tehát sógorának az átkelés ügyében levelet írt, amely a következőleg hangzik: »Vévén ba­rátságos leveledet, ugyan tsiak abban meg­határoztuk magunkat, hogy holnap (ha az idő csendessen marad) innét idején korán még­megindulván Keszthely felé, a Bialafonyon 'által fogjuk venni utunkat, azon kérvén kedves

Next

/
Thumbnails
Contents