Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-30 / 222. szám
2 MAóWkET 1941 szeptember 30. így búcsúzik lQ41-ben. egy zalai néptanító Gedeon Andor hosszú, derék iskolamestersége után abból a bibliai zalai faluból vonult nyugalomba, ahol a plébánost Noénak hívják. Mielőtt Zalaegerszegre beköltözködik, ahol háza is van, illő módon elbúcsúzott falujától. De egyéniségéhez méltóan olyan páratlanul izes humoru levélben, amelyen könnyezve nevetnek az olvasók. A levelet a kiérdemelt néptanító ki is nyomatta finom papíron és megküldötte a falujában minden családnak. Szebb, tanulságosabb és élvezetesebb emléket el se lehetne képzelni. A levelet közzétesszük mi is, mert Boncod- földén keresztül szól ez minden falunak, minden tanítványnak minden iskolamester nevében. De szóljon a levél : „Kedves Szülők 1 A jó Isten kegyelméből, boldogult Szabó Imre plébános ur és az akkori iskolaszéki tagok jóvoltából az 1918 évi április 14 én kezdettem meg Bocodföldén a tanítói és kántori működésemet. Meghívás — és nem pályázathirdetés — utján foglaltam el állásomat. Id. Avár Imre bácsi — az akkori gondnok — költöztetett ide . . . szekerekkel. Csendesen, zaj és parádés, ünnepélyes fogadtatás nélkül történt ez a dolog. Csendesen, békességben, barátságban töltöttem el itt azóta 23 évet és 4 hónapot. Csendesen, zaj és parádés, ünnepélyes búcsúztatás nélkül szándékozom távozni, de még se észrevétlenül, mint az ó-esztendő, hanem a kisközség minden családjától ezen bucsuzólevélben mondok „Isten hozzád“ ot. Amely község népéhez ilyen hosszú időn át a barátság és szeretet szálai fűztek engem és családomat, azt a népet minden szó nélkül hagyni itt, magam is tiszteletlen, illetlen cselekedetnek tartanám. Most tehát, hogy 34 évi szolgálat után, nyugdíjaztatásom folytán, életpályámnak utolsó mértföldkövéhez értem, szükségesnek tartom az itt eltöltött 23 évemre visszapillantást vetni. Igaz ugyan, hogy a közmondás szerint: „. . . mikor a földmives vetést boronái, vissza ne nézzen 1 . . .“ Előre, a jövőbe nézni — már hajlott életkorom miatt is — nem merek, mert „akinek közel van az élet határa, nem szeret előre nézni, inkább hátra . . .“ Itteni működésem alatt Boncodföldén 108, Hottón 142, Teskándon 92, Bődében 211 és Zalaszentmihályfán 59 halottat kisértem ki a temetőbe. (Összesedből.) Elénekeltem összesen körülbelül 4500 szentmisét. Hí énekhangommal és orgonajátékommal nem tudtam valami nagy műélvezetet nyújtani, nem tehetek róla Ha nekem is akkora tüdőm és akkora szájam lesz, mint annak, aki erős hanggal van megáldva, akkor majd én is erős hangon fogok énekelni ... De nem volna-e visszás helyzet az, ha én a Mátyás-templomban és annak karnagya itt működne ? ! .. . Megnyugtat engem az a körülmény, hogy nem választás, hanem meghívás utján jöttem ide és mikor ezen meghíváskor a boldogult Szabó plébános úrnak az enekhangom gyöngeségét említettem, tréfásan azt felelte: „Amilyen a falu, olyan a kántori . . Hála Istennek, ezen kántori tehetséghiányaim miatt legalább szememben nem kaptam még senkitől becsmérlő megjegyzést. Tehát a falunak disze, büszkesége nem voltam. Sajnos, csak a temetőt disziíettem .. . síremlékkel. Szándékom soha se volt, hogy valakinek terhére legyek. Halálom után se fogom nagyon megterhelni a halottvivőket Ha valakit mégis akaratlanul megbántottam, attól bocsánatot kérek, akik engem bántottak, azoknak bocsánatot adok. Ha valakinek valamivel tartozom, azt kérem, juttassa eszembe, hogy kifizethessem. Egy páran tartoznak nekem kisebb összegekkel. Én azoktól nem fogom azt kérni; legalább anrg ezen tartozás fennáll, szívesebben fogadják el a köszöntésemet. Elismerem, hogy a tanítás és nevelés terén nem értem el a kívánt eredményt. Ezen siker- elenségnek igen nagy részben oka az a tekintélyromboló gyűlölet, zaklatás és gorombaság, melyet elszenvedtem krisztusi alázatossággal és gyávaságig menő birkatürelemmel. Hogy pedig a munkatársi egymásiránti szeretetre, összetartásra, megértő jóbarátságra csak a legrosszabb példát látta a község népe, annak más az oka, nem én. Minden munkámban csak a legjobb szándék, tanítványaim és a község népe iránti szeretet vezérelt, mégis sokszor tövis és bántalom volt nemzetnevelő munkám jutalma. Azonban én ezen sérelmeket mind elfelejtem és nem mondok semmi rosszat falum népére ; még arra se, aki bántalmazott, mert: „Csúnya madár, amelyik a fészkébe piszkil!...“ Meg kel! azonban mégis említenem Önöknek egy hibáját, ami mindég nyomta a szivemet és nagyon fájdalmasan érinteti: Azt, hogy az évzáró vizsgáktól és nagyon sok iskolai ünnepélytől olyan rideg közönyösséggel távol tartották magukat- Nevelési és szorgalmi szempontból a gyermekre igen jó hatással van, ha látja, hogy munkája iránt a szülők érdeklődnek és ha látja, hogy a gyermeket többre becsülik, mint a malacot, borjut. A tanító is jobb kedvvel, nagyobb buzgalommal végzi áldásos munkáját, ha érdeklődést lát és elismerést kap erte a közöny, megvetés és lenézés helyett. Szorgalmat, pontosságot, munkaszeretetet kölcsön nem kérek senkitől. Testi és szellemi erőt köszönettel elfogadnék. Szívesen felcserélném, amit tudok, azzal, amit még nem tudok. Sírkeresztemre ezt a felírást óhajtom: „Nekem a nappal mindég rövid volt 1 .. .“ Kedves kicsiny és nagy tanítványaim 1 Mert bizony van jó néhány száz (ki tudná megmondani ?), akiket az írás, olvasás, számolás, stb. ismeretekre megtanítottam. Közöttetek világítottam, mint az égő gyerUxk község képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a katonai hatóságok és a honvédelmi érdekek szorgalmazása folytán a községben felállított légvédelmi őrs részére őrházat építtet, amely egyben a leventék és sportolók ruhatárául is szolgálna. Az Őrház a leventegyakorlótér mellett foglal majd helyet és egyszerre 10 főből álló Őrség befogadására lesz alkalmas. A katonai hatóságok által kilátásba helyezett 500 pengőn kívül az építéshez előreláthatólag még mintegy 1000 pengőre lesz szükség. Ezt az összeget a község képviselőtestülete megszavazta, tekintve, hogy az épületre égetően szükség van és hogy azt még a tél beállta előtt szeretnék tető alá hozni. A megszavazott összeget az Ukki Hitelszövetkezettől függő kölcsön alakjában szándékozik felvenni a község, hogy esetleg a leventék munkájának igénybevételével az építkezés minél előbb befejezhető legyen. Egyébként az 1000 pengőt a község a jövő évi költségvetésben irányozta elő. A község képviselőtestülete az ukki róm. kát. iskola közegészségügyi berendezésének és építkezésének fedezésére 500 pengőt szavazott meg az 1942. évi költség- vetés terhére, mert az iskola sürgős tatarozásra szorul. A községi bíró tiszteletdiját évi 100 pengőben állapították meg. Rigács község képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a községben levő róm.. kát. és evangélikus iskolát egyaránt 500— 500 pengő segéllyel támogatja, mert mindkettő tatarozásra és közegészségügyi berendezések beszerzésére szorul, továbbá a községi biró tiszteletdiját évi 200 pengőben állapították meg a jövő évre. Megyer és Zalameggyes községek a társközségek példájára 50—50 pengő megszavazását határozták ei a jövő évtől kezdve a községi bíróik tiszteletdija címén. Az összegekről az 1942 évi költségvetésben gondoskodnak. A tiszteletdijat az a körülmény teszi megokolttá, hogy a bírókat a mezőgazdasági teendők végzésétől nagy mértékben elvonják a községbirói teendők. Uftk község képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén elhitározta, hogy a közellátásra szoruló két községi szegény eltartására 250 pengőt irányoz elő az 1942. évi költségvetésben. A takarmányárak emelkedésére való tekintettel a tenyészállattartó részére az ezéví tartásdíjakra drágasági pótlék címén 200 pengőt szavaztak meg a megtakaritasok terhére. Rigács község képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén elhaiározta, hogy két tenyészállat beszerzésére az 1942. évi költségvetésbe 1800 pengőt irányoz elő. A két eltartásra szoruló községi szegény jövő évi költségeire 580 pengőt biztosit a jövő évi költségvetés keretében. Ukk község képviselőtestülete elhatározta, hogy tüzoltótömlök és egyéb tüzoltószerek beszerzésére 500 pengőt, a harangozó fizetése cirnén 100 pengőt, a körjegyzői lakás, orvoslakás, szegényház és a tüzoltószertár szokásos évi tatarozási költségeire az eddigi 250 pengő helyett 500 pengőt, a körorvos szamára részben már felépített, de teljesen be nem fejezett gépkocsiszin építésének teljes befejezéséhez még szükséges 400 pengőt, valamint az ukki artézi kút felesleges vizének a elvezetésével kapcsolatban a kisbertényi ároknak kimélyitése céljából felmerült munkálatokra 300 pengői irányoz elő az 1942. évi költségvetésbe. Rigács község képviselőtestülete elhatározta, hogy tüzoltótömlök és a felsőbb hatóságok által elrendelt egyéb tüzoltófelszereiési hiányok pótlására 500 pengőt és a 3 tenyészbika tartására drágasági pótlék címén 200 pengőt szavaz meg. Zalameggyes község képviselőtestülete elhatározta, hogy az 1942. évi költségvetésbe 500 pengőt irányoz elő a hiányzó tüzoltótömlök és egyéb tüzoltószerek beszerzésére. Községi határozatok Zalában de a 23 évi világítás alatt a „gyertya“ elfogyott, a lángja már csak alig pislákol Új „gyertyát“ (talán villanylámpát) állítanak helyettem az iskolaszék tagjai a tanitóválasztó gyűlésen. Becsüljétek, szeressétek, tiszteljétek őt még annál is jobban, mint engem. Gondoljatok arra, hogy milyen lelki kincseket kaptok ti tőle és ezért mit adtok ti neki?: Poros, bűzös levegőt, bélgázt; az engedelmes, szorgalmas, jó gyermek sok őrömet, a rossz pedig szomorúságot, bánatot, álmatlan éjtszakákat. Legyetek mindég hálásak azért a sok sok tanításért és nevelésért, amit tőle kaptok, mert ti azt neki megfizetni nem tudjátok. A hálátlan emberre pedig azt mondja a közmondás: „Disznó is megeszi a makkot, de fel nem néz a fára! . . .“ Voltak köztetek sokan — és nagyon sokszor — olyanok, akikkel szemben a hanyagság és rosszaság miatt a fegyelmezés szigorúbb eszközét kellett alkalmaznom. Ezeknek vigasztalásul mondhatom, hogy majd nagykorukban, érett ésszel fogják mondani: „Bár még szigorúbban nyesegette volna le rólam a fattyúhajtásokat! . . .“ No de az iskolai élet is úgy emlékezetes, ha nem mindég egyforma jó és élvezetes, hanem keserű epizódokkal is van tarkítva. Ha mindég csak édeset, csak húst és csak kalácsot ennénk, azt is hamar megunnók. Az ujjaink se egyforma hosszúak. Mit érne a tavasz minden gyönyörűsége, ha meg nem előzné azt a tél zordsága ?! , . . Ki becsülné a nappali világosságot, ha éjtszaka is nem volna ? !... Adjon a jó Isten nálamnál jobb, tehetségesebb és szigorúbb tanítót, akt a meny- nyei boldogságra érdemessé és a falunak, valamint édes hazánknak derék, becsületes, jeile- mes polgáraivá nevel titeket. Legyetek mindég szorgalmas, engedelmes, jó tanítványai, hogy szeretettel jöjjön közétek és mindég büszke legyen rátok ! ... Áldja meg a jó Isten e kis falunak minden lakóját lelki, testi erővel, örömmel, boldogsággal ; és legyen közöttük mindég egyetértés, béke és szeretet!
