Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)

1941-08-23 / 191. szám

4 ÍIAöwMilET 1941 augusztus 23. Mi újság az alsélendvai járásban? Kaie novoga v Lendavszkom iárási? Baross Szövetség (Drüstvo krscsanszki, trgovcov i obrtnikov) sze je osztmovilo v Lendavi 17-ga etoga meszeca. Z Zalaegerszega szó prisTi voditelje Zala- legerszekoga Baross Szövetséga i tou Czobor Mátyás elnök, Németh József poszlevodecsd )elnök i Kazay Gyula. Goszte je Tomka György pozdravo v iméni Liendavszíki trgovceo i obrni- kov i je proszo, naj pojasznijo cil Baross SzöVetséga. Czobor elnök je iszkreni, lepi i navdüseni recsáj raztolmacso, da Baross Szövetség té cil má, da zdriizsi iosze krscsansdoe, postene trgovce, obrtnike, pa tiidi polodelce, da sze szkiipno edendrügoga postü- Vajocsi i pomágajocsi bortjo za szvoje naprei- denye i lepso bodocsnoszt. Zdrüzsiti scsé krs­csanszki národ, da naj z lerscsanszki rouk neide penez v zsidovsZke rouke, da bi szi tej miliő ne szprávlali, nego v krscsanszke rouke. Baross Szövetség sze scsé szkrbeti za inasé i deticse, té szlabe na peté posztaviti. Szkrbeti sze scsé, da trgovina r obrt v célom országi v krscsanszke rouke pride i da szamosztojni posztánejo oni nasi vözavcseni mládi deticsje í mestri, kik szó tühinszkim eleme,ntom bili do etoga vsemena hlapci i z szvojim delom szó bem napuxiyávali zsebke. Navzocsi bodocsi szó szi dobro za markáli vsze eto i szó sztopili v Baross Szövetség trgovci, obrtniki i tüdi driigi. Poszle talczná- voga »grémiuma« i »obrtnisköga drüstva« nadale Baross Csoport v Lendavi vzeme prek. Ljendavszkoga Gsoporta elnök je Tomka Össze ne tévesszük a fogalmakat. Nem ha­lászokról van szó. A horgász körülbelül úgy viszonyul a ’halászhoz, mint az úrvezető a soffőrhöz. Az egyiknek kenyérkereset, verejté- Ices foglalkozás, a másiknak szórakozás, néha ugyancsak verejtékes sport. Az eszközökben is Van ugyan némi eltérés, de ez nem olyan lé­nyeges. Talán úgy lehetne ezt kifejezni, hogy az egyik nagyiparos a nagyipar hatalmas esz­közeivel, a másik csak szerény kézmíves. '"Ha így nyár utóján körüljárná valaki a Balatont, biztosan kevés olyan zugot találna, ahol ne üldögélnének szenvedélyes horgászok |a hosszú botok mögött. Olyanok, mint az Óriási szúnyogok, amelyek vékony szivókájukat la Balaton langyos testébe eresztik. Ha körül­raknák velük a tavat, legalább minden tíz méterre jutna egy. Mivel azonban mindegyik­kel nehéz lenne elbeszélgetni a horgászat rej­telmeiről és gyönyöreiről (nyilván ilyeneknek is kell lenniük, különben miért űznék annyian), néhányat kiválasztottam magamnak, hogy meg­György, drügi elnök Fritz István, alelnök Tiva­dar István, titkár ifjú Poj-bits Károly, pénz­tárnok Kálmán Pál. Pri sterom sté sze lehfco priglászite za kotrigo Baross Szövetséga. Vszakoga postenoga krscsanszkoga, trgovca i obrtnika je szvéta duzsnoszt sztopiti v Ba­ross Szövetség. * Ete meszec 16-ga je cívilna obiászt vzéla prek poszle. Za főszolgabirova szó posztávleni v Lendavo dr. Apáthy József z Zalaegerszega, za Beltince pa, kje sze tüdi vrsili bodo járásid poszli, dr. Schmidt Lstván za szolgabirova. * V polgárszko solo (mescsánszko solo) notri- piszanje je ete meszec 21., 22. és 23-ga. Gori sze vzemejo ne szamo decski, nago tüdi dek­limé. Gveszden sze i od tisztoga, ki de sze za kaskiega mestra vcsio, zselej, da má nájmenye 4 szrednye solezáto, steri sztario je mo- goucsi, dáj szvoje dete v polgárszkoi solo. Cse Stoj polgárszko solo szpuni, je ne rávno potrebno, da kapsi piszács bőd zs nyega. Domá na posziesztvi, ali v mestriji táksi bougse i lepse delo zná vöposztaviti i sze nyerni tak szplácsa solanye. * V Csakovci szó niksi mepoznani decski pek- lenszki masin nalekli pod vogel zsidov'sZke cerkve, stere éden deo sze je porüso. Tak mocsno je dünolo, da szó sze dalecs okoli razbile okna. figyeljem működésében és amennyire a mes­terség engedi, beszéljek is vele. A sporthorgász Kevés fanatikusabb embertípussal találkoz­tam, mint a sporthorgász. Ilyen előkelő neve van ugyanis e' szekta tagjainak. Képes pir- kadó hajnalban kimenni a vízpartra, megra­kodva egész napra való elemózsiával és ott ülni éjtszakába hajló alkonyaiig még akkor is, ha egész nap egyetlen keszeg sem akad a horgára. A tűző nap vörös rákká főzi, verej­tékben füröszti, de föl nem adná »álláspontját« a fél világért. Hogy belemenne egyszer is a vízbe, lehűteni gőzölgő testét? isten ments! Előadnának a halak. — Barátom! — mondja sajnálkozó elnézés­sel. — Ha maga azt tudná, micsoda isteni él­vezet lesni a pillanatot, amikor a dugó re­zegni kezd és apró gyűrücskéket ver a vizen! Aztán várni, amíg a gyűrűk egyre nagyobbak lesznek s azt a fenséges pillanatot, amikor a halacska úszni akar a horoggal együtt! Ö, gyö­nyörök teljessége! Egy rántás és az ezüstösen csillogó ponty ott ficánkol a levegőben ... így áradozik a vérbeli horgász s azt hiszem, álmában is horgán ficánkoló halacskák kísértik. De mi lenne, ha egyszer álmában megjelennék egy hatalmas cápa, hogy számonkérje tőle és megboszulja testvérkéinek halálát? Vájjon el- riadna-e kedvelt sportjától? — emelkedett fel bennem a kaján gondolat. A hivatásos és a kezdő... Cigány is akad a szektában, ő hivatásos. Néki ugyanis élelemre kell a hal. Viskója ott van a közelben. Ül a parton és cukorspárgát hajigái a vízbe. A spárga végén három horog is villog. A horgokon hatalmas giliszták kínál­ják fel kövér húsukat az öngyilkos harcsáknak, Működési területét rendesen halásztanyák kör­nyékén szemeli ki, ahol apró, lyukas bárkák vannak a vízben, telis-tele a hajnali fogás bőséges eredményével. Neki ugyanis az egész horgászás csak ügyes álcázás. Ö modern har­cászatot tanult. Halat akar fogni és fog is. Óvatlan pillanatban odaoson a bárkához, kö­rülnéz, hogy tisztáié a helyzet, aztán szakava­tott kézzel belenyúl a bárkába és kihúz egy jókora pontyot. Mintha mi sem történt volna, kigázol a vízből, visszasurran a helyére. Spár­gát húz keresztül a hal kopoltyúján és száján s nyugodtan a vízbe engedi. Bamba képpel nézi a vizet s hűsöl tovább. így pecázik a cigány a Balaton partján. De van előkelőbb horgász is. Az előkelő di­lettáns. Hatalmas batáviai szalmakalap van a fején. Árnyékot von az egész emberre. Ruhá­zata és fölszeerefése tökéletes. Vadonatúj háti­zsák hever mellette egész éléskamrával kibé­lelve. Hófehér vászon-nadrágban üldögél a vadász-széken és ezüsttel díszített bambusz­botot tart a víz fölé. A zsinórja a legfino­mabb cápabélhúr, a kaucsuk-dugók pirosán ékeskednek a víz himbálódzó színén. Mit mondjak még? A fölszerelés és. az -egész em­ber tökéletes. Mellette öt másik horgászbot nyúlik feltámasztva a víz fölé. ö nem gilisztá­val dolgozik, hanem valódi haleledellel. A massza kukoricadara és liptói túró keveréke, fűszerezve kevés »snicli«-vel, hogy szaga le­gyen. Micsoda lakomát rendeznek itt a poty- kák! Emberünk a legújabb sporthorgász kézi­könyvet tartja a kezében és a lefektetett sza­bályok szerint cselekszik. Közben kenyérbelet is hajigál a víZbe. A dugó legkisebb rezdü­lésére a bot után kap, hátha »kupi«, amint horgásznyelven mondják. De bizony a ha­lacska csak »kupi, de nem kapi« és órákon keresztül ebben marad, ügy látszik, a bala­toni halak még nem olvasták a legújabb szak­könyveket és a finom csemege helyett a ke- nyérbelet falják. Egy rokonvonása azonban ennek a típusnak is van a cigánnyal. Este szin­tén odasomfordál a halászokhoz halért. Csak­hogy ő veszi a halat — pénzért... A tudálékos... Költővel is találkozik az ember, ha sokat járkál a sporthorgászok után. Ű közben ver­seket ír és ha horgára akad egy halacska, biztosan visszadobja a vízbe, mert ő költő, neki szíve van. Nem teszi ezt a tudálékos. Sőt! Neki talál­mányai vannak a halacskák tőrbecsalására. Persze, cipész, vagy szabó az istenadta. Gug­gol a parton és egy belül üres fa tókot belecsapkod a vízbe. A kiszorított levegő mély, különös hangot ad. Erre mondják, hogy »butt jogát«. — így hívja a harcsa a párját — magya-< rázza fontoskodva. Ez már halelmélet, amely gyakorlott em­berre vall. Látszik, hogy a cipész a valóság embere. Már két szép halacska éviekéi mel­lette a vízbe engedett zacskóban. Külön, ki­próbált módszerrel dolgozik és híve a mélyvíz- eiméletnek. Úgy látszik, neki vain igaza. Az eredmény, a valóság legalább is őt igazolta. Száz és száz ilyen figura üldögél még a Balaton partján és várja a jó szerencsét. Csak Isten a tudója, hányféle foglalkozásúakból to- borzódik össze ez a szekta és hányféle mód­szerre esküszik. Csak egy a közös vonás bennük: nem ismernek szebb dolgot a horgá­szásnál. Dr. Sz. L. Tankönyv szükségletét " már most jegyeztesse elő a Kakas könyvkereskedésben HORGÁSZOK A BALATON PARTDÁN

Next

/
Thumbnails
Contents