Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-27 / 194. szám
ÄRA 8 FILLER II. évfolyam, 194. szám. ♦ politikai napilap v 1941. augusztus 27. Szerda. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A kereskedelem átalakulásához A gazdasági élet átállítása természetesen a kereskedelemben kívánta a legnagyobbarányú kicserélődést. Ezt a részt sajátította ki talán legteljesebben a zsidóság. A nagykereskedelem csaknem százszázalékosan a kezében volt, tehát irányíthatta, kénye-kedve szerint alakíthatta a kiskereskedelmet is. J Még emlékezhetünk rá, amikor megkezdődött az átállítás, hívatlan jósok és hasbeszélők fényes csődjét jósolták az új rendnek és vigad mosolyogtak a szakállukba, visszahívásuk biztos tudatában. A mosoly egyre savanyúbbá fakult és nem hiszem, hogy még van belőle valami. Azóta már fényesen beigazolódtak a kormányzó úr szavai, amelyekkel emlékezetes szolnoki beszédében teljes bizalmát fejezte ki ifjúságunk egészséges felfogása és a magyar faj sokoldalú tehetsége iránt. »Bízom benne, — mondotta a kereskedelmi foglalkozásokról szólva — hogy a mi tehetség ges fajtánk, amely mindenre alkalmas, amely mindent el tud érni, ha akar, ezt is meg fogja' tanulni.« És megtanulta! Okleveles fiatalok és egyszerű kereskedősegédek állnak az üzleti élet forgatagában és a bejósolt katasztrófának nyoma sincs. Pedig a nehéz idők fokozott hozzáértést és józanságot kívánnak. A »fiatal« magyar kereskedelem tökéletesen és zökkenő nélkül látja el azt a komoly feladatot, amelyet a gazdasági élet a mai idők megszaporodott gondjával, nehézségével reá ró. Itt nincs hiba ék nem is lesz. Hogy most mégis néhány komoly, figyel-1 méZtétő szavunk van az új magyar kereskedelemhez, az a dolog másik, mondjuk, belső oP daláról ered. Óvás akar ez lenni, nehogy rossz! beidegzések ültessék el a jövendő romlás csíráit a fiatal szervezetbe. A múlt rossz széliemét akarjuk még kezdetben ártalmatlanná tenni és iránytűt szeretnénk a keresztény magyar kereskedő kezébe adni, amellyel visszatalál a régi magyar kereskedelem becsülettel kövezett útjára. Fiam, ne feledd soha, hogy első mindenben' a vevő! — így szólt a régi mester első tani-1 tása a kis inashoz. A tanoncidő hónapjaiban, éveiben aztán ezt a keretet töltötte; ki dús tartalommal, józan bölcseséggel a kereskedői tisztességről, okosságról. — Szeresd és tiszteld vevőidet, hogy ők is becsüljenek téged.. Az udvariasságot és előzékenységet azonban soha ne téveszd össze a csúszó-mászó alázattal, amely sohasem őszinte s csak a vevő szemének, de nem a hátának szól. Önérzetes, tekintélyt tartó, de tekintélyt tisztelő is légy, mert ha kötelességtudó, munkás és tisztességes polgára vagy a társadalomnak, jogod Van erre. Az őszinteség bizalmat szerez. A kereskedői tisztesség olyan, mint a léggömb. A legkisebb tűszúrás ugyanúgy darabokra tépi, mintha késsel hasítanak bele. Összeragasztani soha többé nem lehet. Ezért úgy szolgáld ki vevőidet, hogy soha még csak' árnyéka se essék rád a jogtalan haszonkeresésnek. Inkább légy tíz forinttal szegényebb, mint egy fillérrel jogtalanul gazdagabb. Ne csak azért legyen barátod a tisztesség, mert a csalásra előbb-utóbb rájönnek, hanem mert nincs puhább, boldogabb pihenést nyújtó vánkos, mint a tiszta lelkiismeret. A munkád érték, amelyre a társadalomnak és a gazdasági életnek szüksége van. Ennek tudatában vedd magadhoz a megérdemelt részt, de legyen erőd1 és becsületed, hogy a meg nem érdemeltet átengedd annak, akit illet. Józán okossággal ítéld meg vevőidet, de ha szükség van rá, ne hagyd otthonodban a szívedet. Megszorult emberrel mindig találkozol, segíts rajta, ha segítésedre érdemesnek mutatkozott. Nem alamizsnát adsz, hanem később? időre befektetsz. Tanuld meg és eszerint igazítsd viselkedésedet, hogy minden vevő egyformán barátja üzletednek. Ha egyik szerényebben is vásárol, ugyanazt az udvariasságot és szölgálatkészséget érdemli, mint a másik, aki háromszor annyit visz el. Viselkedéseden sohase lássék meg, hogy gombot adsz él, vagy nyest-prémet. Ha valakinek gombra \an szüksége, gombot vesz, ha bundára, bundát. Neked minden fajta árud eladó s nem afért van üzletedben gömb, hogy megmaradjon. Az! emberek természete .különböző. Ha nagyon nehéz természetűre akadsz, ne veszítsd el türelmedet, hanem igyekezz, hogy bántás nélkül távozzék üzletedből. A vevő vendéged, akit üzletedben véd házigazdái tisztességed. Ha nem tudod igényét kielégíteni, sajnálkozással bocsásd útjára és kérd, hogy máskor is tiszteljen meg. Ne gondold, hogy a kereskedőnek csak száT molni kell tudni. Ezt a mesterséget is jól meg, kell tanulni. Talán még jobban, mint másokat. Úgy kell ismerned árúidat, hogy tökéletes felvilágosítást tudj róluk adni. A vevőnek még a te jóhiszeműséged mellett sem szabad becsapódnia, mert az árúért te vagy felelős. A rossz kereskedő azt mondja: »nem vagyok benn az árúban«. Ez igaz, de neki föl kell ismernie a hibásat és a hibátlant. Ezért te; magad légy az árú első és legszigorúbb bírálója. A vevő sokszor nem ért az árúhoz. Ilyenkor irányítsa a te becsületed. Üzleted jó hasznát látja. 1 Tartsd szem előtt a- vevő érdekét is és gondolj kényelmére. A figyelem mindig meghozza a maga kamatját. Végül a kezed alatt nevelkedő tanoncot apai szeretettel vezesd és tanítsd meg a mesterségre, légióként pedig a tisztességre és becsületre. így szól a magyar kereskedői hagyomány, amely most nagyon hosszú ideig csak néhány régi kereskedő-családban élt s amelyet idegeit szellem szorított sokáig háttérbe. De most úf életre kel a régi magyar kereskedelem, az unoka visszatér a nagyapa tanításához és elfoglalja a méltó helyet. Ezért láttuk szükségesnek, hogy a most merülő, de még mindig föllelhető szellemmel szemben emlékeztessünk1 a régi erkölcsre, nehogy az új idők kereskedője valamit is átvegyen a közvetlen előd szellemi hagyatékából. Annyi visszásságot, annyi kiáltó rosszat tapasztaltunk az eltűnő világban, hogy félünk a fertőzéstől. Mintha már néhány helyen, az új emberekben is láttuk volna ezekét a tisztességtelen hajlamokat kiesírázni. Megrémített a fölfedezés és ez késztetett, hogy fény- csóvát dobjunk a mesterséges ködösítés közepébe. Hisszük, hogy az új magyar kereskedőéin rheglátja az igázi utat és nem téved az előd' zavaros, sötét vizeire. Dr. SZABAD LAJOS. A főispán első a visszatért zala Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos- főispán szombaton dr. Brand Sándor alispánnal, dr. Szalay Gyula vármegyei tiszti főügyésszel, dr. Takács László tiszti főorvossal, Énekes Béla számvevőségi főnökkel, dr. Marthon György másodfőjegyzővel Ts dr. Józsa Fábián tb, főszolgabíró, főispáni titkárral együtt Alsóletídvára utazott, ahol a vártnegyé a járási katonai párancsnokság, illetve a katonai köz- igazgatás búcsúztatására ebédet adott. Megjelent ott vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy, a Muravidék katonai parancsnoka segédtisztjével, vitéz némes Martsa Sándor ezredes vezetésével az egész katonai közigazgatási szervezet, dr. Apáti József főszolgabíró, dr. Schmidt István tb. főszolgabíró, a belatinci szólgabírói kirendeltség vezetője és a polgári közigazgatás kinevezett szervei, dr. Széli György kir. közjegyző, Alsólendva képviseletében pedig Der- varics Elemér községbíró és Grassanovits Ottó főjegyző. Ebéd után a főispán a főbírói hivatalban fogadta az Álsólendvai Közművelődési Egyesület vezetőit, akiknek élén dr. Hajós Ferenc volt országgyűlési képviselő, egyesületi elnök melegen üdvözölte. Azután megbeszél lések voltak a törvényhatósági bizottság kinevezendő tagjainak ügyében, majd a főispán rövid tájékoztatót adott a kormány munkájáról ég egységes állásfoglalásra hívta fel a felszabadult terület lakosságát. Késő délután a főispán titkárával együtt fölkereste a lendvai járás legszélsőbb községét, Szécsiszentlászlót, majd Be- latincra mentek, ahol Zichy Mária grófnőnél tettek látogatást. Vasárnap reggel a főispán a belatinci szolgabírói kirendeltségen és a községházán jelent meg, tárgyalásokat folytatott a kirendeltségnek megfelelő épületben való elhelyezéséről. Innen a Tőispán visszatért Alsólendvára. Leadván újra csatlakozott hozzá a kiséret és az alispánnal együtt Csáktornyára utaztak. A visszatért Muraköz fővárosa ünnepi lobogódíszben látta vendégül a főiispánt, aki a polgári közigazgatás átvétele után mosl elsőízben tett látogatást a Zrínyiek városában. Vitéz gróf Teleki Béla mindenekelőtt Horváth Ferenc .vezérőrnagynál tett az alispánnal, együttes látogatást, azútán a főbírói hivatalt szemlélték meg, majd a ferenceseknél szentmisét hallgattak. A rendház meglátogatása után a városháza elé vonultak, ahol már nagy és lelkes néptömeg várta az 'érkező vendégeket. Magyarruhás lányok sorfala fogadta őket, gyönyörű szekfücsokorrál kedveskedvén. A nemzeti lobogókkal dúsan díszített tanácsteremben a megjelent képviselőtestületi tagok és különböző küldöttségek jelenlétében Pecsor- nik Ottó polgármester kifejezést adott Csáktornya és a muraközi nép őszinte örömének, hogy az ősi falak között üdvözölhetik az anya- vármegye főispánját.
