Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-18 / 162. szám
1941 július 19. 5 MA^vrÍiET A kettős termelés jelentősége Zala közélelmezési szempontjától Teljes erővel folyik az egész Zalában az aratás. Ennek a munkának elvégzésére a száraz, meleg időjárás nagyon alkalmas. A kapások és takarmánynövények annál inkább kívánják az esőt. Az időjárás a gabona érésének is igen kedvezett. Élvezet a magyar gazda legszebb munkáját figyelni, amikor belevágja kaszáját az az aranykalászos búzába. B rcsak minél több lenne ebből az islenáidásból. Bárcsak jutna belőle mindenkinek, ne kiszabott mennyiségben, hanem annyi, amennyit rendes kötülmények között elfogyasztott. Kötelezettségeink vannak barátainkkal szemben, de nem tudjuk azt se, hogy mit hoz a jövő. E' keli készülnünk arra, hogy a legtakarékosabban osszuk be a termést. Másrészt a hiányt igyekezzünk pótolni egyéb terményekkel. A termés mennyiségét már nem igen befolyásolhatjuk, de aratás után egész késő őszig a földek jó része üres. Be lehet ezeket vetni és kedvező időjárás mellett megadják egy termelési évben a második termést is. A rövid tenyészidejű növények alkalmasak erre. A takarmányok közül a csalamádét, muhart, csibehurí széliében - hosszában termelik az egész megyében. A tarlórépa is általános. Sokszor ezek a növények segítik ki a gazdát a takarmányozás gondjaiból. Az idén különös fontosságuk van azoknak a növényeknek, melyeknek magvai kenyérmag pótlására alkalmasak. Zalában a legtöbbször sikerrel termelhető ilyen növény : a köles és a hajdina. Kellő csapadék és kedvező ősz mellett ezek a növények búza- és rozstarlóba vetve is beérnek és szép termést adnak. Vidékünk csapadék viszonyai a legtöbbször kedvezőek e kettős termelésre. A köles egyike a legrégibb emberi élelemre alkalmas növénynek. A kö'eskása általánosan elterjedt élelmiszer. A mostani kenyérhiány arra késztette az iüe ékes szakembereket, hogy vizsgálat alá vegyék a kölesből készült lisztet. Épen napjainkban jöttek rá oly eljárásra, amit követve, a köles- és búzalisztből készült lisztkeverék Ízletes kenyér készítésére alkalmas. A búzaliszt egyharmadát lehet kölesliszttel pótolni. Beláthatatlan következményei lehetnek ennek közellátásunk megjavítása érdekében. Tudjuk azt, hogy jó termésre kenyérmagvakból nem számíthatunk. Ha a háború holnap megszűnne, akkor is a legnagyobb korlátozással lenne elég gabona- termésünk. A hiányt teljesen lehetne pótolni kölessel, hisz kenyérmagtermésünket harmadrésszel növeljük, ha áttérünk a köles-búza lisztkeverékére. Ez azt jelenti, hogy a kenyéradag oly mérvű lehetne, mint jőtermésü esztendőben. Az természetes, hogy még ebben az esetben se állhat rendelkezésünkre korlátlan mennyiségben Hisz tartalékolnunk kell nem várt eshetőségekre Köles termelésre nagy terület áll rendelkezésünkre most, amikor a búza és a rozs lekerül a földekről. A tarlókat szántás után mielőbb be keli vetni kölessel A meglevő készletet ne használjuk fel kenyérnek, hanem vetőmagnak. Pár hónap elteltével a vetőmag sokszorosát kapjuk vissza kölestermésben, amit már ebben az évben felhasználhatunk búzához való keverésre Kölest termel majdnem minden gazda. Most többet keli termelni! Kedvező időjárás esetén, ami vidékünkön az évek nagyobb részében megvan, oly mennyiségű kölesmagra, teszünk szert, amely alkalmas lesz arra, hogy kenyéradagunkat kipótoljuk. Az eredményes kölesliszt felhasználást mielőbb nyilvánosságra kell hozni, hogy kölestennésünket termésírógépek Continental. Erika n&gy és hordoz- ható kis táskagépek. Kedvező fizetési leltét elek. Szakszerű javításokat vállalok. Horváth Miklós irógépműszerész. betakarítás után haladéktalanul felhasználhassuk kenyérsütés céljára. A másik emberi táplálkozásra alkalmas növényünk a hajdina. Egyik fő termelési vidéke Zala megye. Rizs pótlására használják hámozott magtermését. Helyenként annyira megkedvelték az idők folyamán, hogy nélkülözhetetlennek tartják. Néhol lisztjét használják fel búzaliszttel keverve. A rendkívüli idők megkívánják azt, hogy a kenyérmagvakkal történő takarékoskodás terén minden lehetőségei kihasználjunk. A köles mellett a hajdina nyújt ehhez alapot. Tápértékre nem marad el a rizs és búza mögött. ízletességét, emészthetőségét sokan jobbnak tartják, azért komolyan kell gondolkodni termelésének kiterjesztésén. A hajdina oly rövid tenyészidejű növény, hogy tarlóba vethető. Nem ad nagy termést, de azt olyan földön adja, amely már adott egy termést kenyérmagvakban. Termelése ismeretes gazdáink előtt épen úgy, mint a kölesé. Fontos népéielmezési érdek az, hogy a lehetőség határáig kiterjesszük. Ha a köles és hajdina kettős termelését jobban felkarolnánk, mint eddig, akkor kenyér- gondjaink enyhülnének. Ha kiterjesztenénk a lehetőség határáig, akkor meg is szűnnének. PÖRNECZI JÓZSEF, BIZTOSÍTSON TŰZKÁR ELLEN, KÁRA MEGTÉRÜL! csarnok'. A Csurin cégé, amelynek nevével az egész Szibérián végig találkozhat az ember minden valamire való városban. Mindenki ismeri, mert fogalommá lett. A város széléről idelátszik az a monumentális épülettömb, amelyet nemrégen fejeztek be a hadifogoly munkások. Ötemeletes s a tetején allegorikus szo- bor-csoportozatók ácsorognak. Barokk remi- nisoenciák egy modern palotán. Még maguk a muszkák sem tudták, mire lesz jó. A fő, hogy kész és kevésbe került. Omszk összes köz- intézményei helyet találhatnának benne. A tereken »és utcákon hatal mas plakátok hirdetik, hogy cirkusz van a városban. Több sem kell. Szeretem a cirkuszt, különösen bohócok nélkül s még nem láttam Oroszországban ilyesmit. Délután, sőt azután több délután is, tehát cirkuszba mentem. El kell ismernem, hogy a sátorponyvától kezdve az utolsó programszá- mig minden európai igényt 'is kielégíthetett volna, a hadifogoly igényeit pedig nagyon is könnyen. A pénztár fülkéjéhez egy vörösruhás, hatalmas termetű muszka elvtárs támaszkodott. Az ízléstelenül kozmetikázott ptnztárosnőnek udvarolt s nagyokat röhögött. Lángvörös posztóból készült ruházata a középkor hóhérait juttatta áz eszembe. Bál csuklóján nehéz arany karkötő, jobb csuklóján pedig rákapcsolt kutyakorbács 'díszelgett. Ujjain a gyűrűk tömkelegé éktelenkedett, blúzán pedig ujjnyi vas- tág aranylánc húzódott jobbról a bal zsebbe. Nagy gazember lehetett, akjnek a személyéhez lopások, rablások, s gyilkolások végtelen sorozata fűződhetett, ő is az előadás megkezdésére várakozott. 'A műsor a szokásos volt. .A flitteres bugyo- gójú, fehérre meszelt képű dummer Auigusztok unalmas S Európában már régen elkoptatott mókáikkal, hosszú ostorával pattogtató írak- kos igazgató, sablonos lóidomításaival, karcsú és izmos légtornászok' testükre feszülő vörös trikójukkal, jól kikészített táncosnők inas vádlijukkal, még a ki-befutó kellékesek is aranypaszomántos, megkopott frakkjaikkal, mind-mind egy kis visszaemlékezés a boldogabb időkre, kétórás álombaringatás, jóleső érzéki csalódás, egy kis »mintha otthon lennék« érzés, egy kis hazugság. Előadás után visszatér a valódi világ, a kiábrándulás, a tábor, az elvtársák, a csüggeteg szárnyú reménység s a fekete bizonytalanság. Ezért a rövid szemfényvesztésért egy kissé hálás vagyok Omszknak. Az egyik kupléénekes a közismert »Burzsujcsiki« refrénű kupiét adta elő s hozzá mutatta is mindazokat a munkákat (íürészelés, lapátolás, deszkahordás stb.), amelyeket azidő szerint a burzsujokkal végeztettek. A szabadság és egyenlőség jelszavával fizetés nélkül beosődült ifjabb generáció röhögése a ponyvatetőt verte. Később azonban kellemetlen incidens zavarta meg az előadást. Két pojáca ingerkedett egymással azon, hogy melyikük okosabb. — Jó, hát ha már olyan nagy bölcs vagy, — szólt végül az egyik, — akkor mondd meg, hogy min alapszik a kommunizmus? A kérdezett a bikavadító vörösbe öltözött elvtársra mutatott, aki az első sor páholyülésében terpeszkedett: — Ott a tovaris, az megmondja neked! — Az maga sem tudja, majd én megmondom — erősködött a bolond. —- Hát ügyelj ide! Három dolgon: először a zsidók pénzén, másodszor a magyarok szuronyán és harmadszor az oroszok butaságán. Zúgás, majd éppoly ordítozás támadt, mint a »Burzsujcsiki« kupiénál az imént. A vörös elvtárs felugrott. Mikor észrevette, bogy a közönség minden irányból lehurrogja, vöröis pofával, öklével a bohócok felé fenyegetve, visszaült. Az előadás pedig folyt tovább. Egy nap a következőkkel állított be egy vörös tovaris a barakkba: — Elvtársak! Oroszország a dolgozóké, nem pedig a henyélőke és ingyenélőké. Minekünk az az elvünk, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Tehát, ha az elvtársak enni akarnak, akkor dolgozatok kell. A tábor se nem szanatórium, se nem sertéshizlalda. Megértették? Persze, hogy megértettük. De senki sem mondta, hogy: »igen«. Másnap életbe lépett az elv. Dolgozni kellett. És pedig milyen szép munkákat! Egyesek különböző W.C.-be voltak kivezényelve, másoknak olyan istállóhelyiségeket kellett az emberek számára lakhatóvá varázsolni, amelyekhez képest Augias istállója cári trónterem lehetett volna. Az én munkám, bár a legnehezebbnek látszott, aránylag eléggé tiszta volt. Egy olyan barakkot kellett tizedmagammal felsúrolnom, amely még söpörve sem volt soha. Három ujjnyi vastag volt a padlóra tapadt piszok. Szerszámképpen három darab lyukas vödröt adtak. Amikor súrolókefét kértünk, azt mondták, hogy az luxus, amelyet — sajnos — csak a burzsujok palotáiban kellett a szobalány elvtársnőknek használatok s amely teljesen fölösleges. Menjünk le a tábor közelében folyó szennyvízlevezető patakocska partjára, vagdaljunk fűzfavesszőket, kössük csomókba, álljunk rá féllábbal s a lábunkkal dörzsöljük ezt a csomót az előzetesen alaposan fellocsolt padlóhoz. Délre hoztuk meg a marokgyi fűzfa nyalábokat l'OO méter távolból s ebéd után hozzáláttunk a nagytakarításhoz. Táncoltunk és daloltunk munka közben, mint a parkett-vikszelő szobalányok. Alkonyaira vagy 10 négyzetméter területet úgy ahogy rendbehoztunk. Tisztának ez a terület sem volt nevezhető, de a szctöntözött víztócsák bizonyították, hogy az akarat nem hiányzott. Közben egy közeli pincében nagy halom krumplit fedeztünk föl. Valószínűleg a tábor területén a szeretőjével lakó egyik fő- elvtárs lopta valahonnan saját háztartása számára. Kettesével — hogy azért a munka se szüneteljen — egész délután hordtuk a krumplit a barakkunkba. Másnap már nem kellett az abbahagyott munkát folytatnunk. A tegnapi kivezényelés sem azért történt, hogy. annak eredménye legyen, hanem azért, nehogy munkakedvünket elveszítsük.
