Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)

1941-09-18 / 212. szám

2 Magyar elet 1941 szeptember 18. Az első férfi és női szaküzlet Tóth G | ruhaszalonja | Nagy Péter ideiglenes utcaseprőt a polgár- mester végleges utcaseprőnek nevezte ki. Ezen kinevezés mögött pedig az a különösség húzó­dik meg, hogy a kinevezéssel boldoggá telt Nagy Péter a fennálló törvényes intézkedések szerint egy évig családi pótlékot nem kaphatna és így a kinevezés után anyagilag még rosz- szabb helyzetbe jutna, mint amilyenben volt azelőtt. Ezt a furcsa helyzetet a város jószív­vel úgy kívánja megoldani, hogy Nagy Péter­nek megadja' segély címen azt az összeget (5 pengőt), amit családi pótlék címén kapna. El­fogadta a bizottság dr. Lendvay Lajos városi tanácsosnak ajánlatát, hogy a Petőfi-utca meg­hosszabbításában levő, az utcaméretből kieső 27 négyszögöl ingatlant megveszi ölenként 26 pengőért. Foglalkozott ezután a bizottság a zeneiskolák szakfelúgyelőségének beadványá­val, amely szerint Zalaegerszegen a zenei élet megteremtése és irányítása céljából a lehető­ség szerint helyi tanárok1 kiválasztásával zene­iskola létesülne zongora-, hegedű- és ének- szakkal. A zeneiskola anyagi és természetbeni támogatást kér, a kiadások többségét a kul­tusztárca vállalja magára. Az isko'a már október 1-én megnyílnék Vannay János nagykanizsai zeneiskolai igazgatónak vezetése mellett. Ha nem akadnának helyben megfelelő tan­erők, álékor nagykanizsai tanárokat vonnának be az oktatásba. A város vezetősége az ügy­ben tárgyalt már Kazacsay Tibor kultasz- miniszteri osztálytanácsossal és közölte vele, hogy helyiségről és világításról örömmel gon­doskodik a város, pénzbeli és egyéb támoga­tást azonban nem ad. A bizottság magáévá tette a polgármester elgondolását, amely sze­rint a régi Városháza második emeletén jelen­leg bérben nem álló helyiségeket bocsátani iaz iskola rendelkezésére, a Göcseji Gyűjte­mény elhelyezéséről pedig a polgármester gon­doskodik. Ejgy csomó borfogyasztási adó törlése is foglalkoztatta a bizottságot. Kisebb-nagyobb összegekről volt szó, nem is ez a fontos, ha­nem az, hogy ezen kérelmek között sok tönkrement em­ber keserves életregénye húzódik meg. Legtöbben évekkel ezelőtt még háztulajdono­sok, szőlőbirtokosok, szóval jómódú emberek voltak, jelenleg .pedig némelyik vagy a sze­gényházba került, vagy napszámból tartja fenn magát. A végrehajtás során kiderült, hogy egykét rozoga ágyon, szekrényen és két- bárom rossz fehérneműn kívül semmijüksincs. Sőt, — ahogy dr. Lendvay Lajos tanácsos, előadó elszólta magát — »az egyikkel már íannyira vagyunk, hogy meg is halt«. TEMETKEZÉSI KÖLTSÉGEINEK MEGTÉRÍTÉSÉRŐL BIZTOSÍTÁS UTJÁN GONDOSKODHAT! A mai nap uilágvonatkozásu eseményei Német repülők és parti ütegek tegnap el­süllyesztettek 5 szovjet szállítóhajót, többet pedig súlyosan megrongáltak. A Dnyeper tor­kolatában összesen 10.000 tonna tartalommal több kisebb-nagyobb hajót semmisítettek meg. Az angolok elleni tengeri harcokban egy hajókaravánt támadtak meg a németek. Elsül­lyesztettek 2 kereskedelmi, 3 szállító és 2 tar­tályhajót. A Német Távirati Iroda jelentése szerint angol harci gépek támadást intéztek a francia partok ellen. A támadók közül 15 angol gépet lelőttek a németek, 2 német gép nem tért vissza. Angol egységek Dé 1 nyugatném etország ellen is támadást kíséreltek meg. Említésre méltó kár nem keletkezett. A Reuter-iroda jelenti, hogy az angol és a szovjet csapatok bevonultak Teheránba. Göteborg svéd kikötőben robbanás történt ejgy hajón. A tűz három másik hajóra is át­terjedt és a hajók elsüllyedtek. A robbanás ereje a közeli szigeten is akkora volt, hogy 31 halott és 11 sebesült lett az áldozat. Nem tudják megállapítani, hogy torpedó okoztam a szerencsétlenséget, vagy a gőzkazán robba­nása. A Steíani-iroda jelenti, hogy Molotov fo­gadta a bolgár követet Moszkvában. Elébe! (A m. kir. honvéd haditudósító szá­zad közlése.) Még este jött a parancs, hogy hajnalban élindul a harccsoportunk, átmegy a másik seregtest vonalán és átkaroló támadást hajt végre a körülzárt ellenség állásai ellen. Mint mindig, most is a felderítő zászlóalj haladt az élen. Már fennjárt a nap, amikor útrakeltünk. Mint ahogy azt előre jelezték is, ellenállás nélkül jutottunk át néhány falun, K. községnél azonban hirtelen megállt az oszlop. Előresiettünk az élre, megtudni, mi történt. Ekkorra már az egész zászlóalj leszállt a gép­kocsikról és harchoz fejlődött. Akkor tudtuk meg, hogy mintegy két ellen­séges hadtestet zártunk körül a német csapa­tokkal együtt, de a vörösök egyik lovas és páncélos része kitörést kísérelt meg és most K. felé várható a támadásuk. Hát mi fölkészültünk rá! A biztosító-részek elhelyezkednek s kifut­nak a páncélkocsik is a faluból kivezető utakra. De sehol semmi mozgolódás, semmi tüzet sem kapnak. Elmúlik jó félóra, amikor parancs jön, hogy a zászlóalj a tőlünk balra húzódó, erdőben megbújt ellenség háta mögött érje el V. köz­séget. Elébe kell kerülnünk, hogy újra bekerítsük és visszanyomjuk az üstbe, amelyből kitört. Tehát: elébe! A legénység gépkocsira száll és megindu­lunk nagy kerülővel. Lassan haladunk előre, mert, mint kiderült, a gyűrűből kitört bolsevikiek elözöulötték a környéket és nem lehet tudni, hogy honnan, melyik irányból támadnak. Csak annyit tu­dunk, hogy zömük az erdőben áll. Német repülőgép húz el felettünk az erdő irányába. Egy darabig köröz az erdő felett, de lövés nem hallatszik. Rakéta fénye villan az amúgy is vakító napsütésben s rá két percre már halljuk egy német ágyú hangját. A löve­dék pontosan az előbbi rakéta helyén vág be. Fekete füst tör elő a fák közül s (ez megismét­lődik néhányszor, de mozgást nem eszlelünk. Lehet, hogy az erdő túlsó oldalán menekülnek a tűz alá vett vörösök. ! Elhúzunk az erdő egyik sarka mellett. A németek éppen most indították meg a táma­dásukat ellene. Látjuk, hogy ebben a táma­dásban egyik zászlóaljunk is résztvesz. A ma­gas búzában egyenként kúsznak előre a rajok az erdő felé és elnyeli őket a távol... Mi is sokszor megállunk, különösen az elég sűrűn talált erdőknél, hogy a páncélkocsik kikémleljék a terepet. ) Tüzet sehol sem kapunk. , Nagyobb ellenséges erő tehát ivem rejtőzhet errefelé. Riadt falvakon megyünk át. Utcáikon szov­jet katonák holttestei feküsznek temetetleinül. Az előző, napi német támadás áldozatai. Az egyik falu közepén vöröskatona holt­testét himbálja a szél egy fán. Furcsa katona: szoknyát hord. Közelről látjuk csak, hogy asz- szony. Mint kiderül, rádióleadó készülék mel­lett fogták el, amint a vörös tüzérség tűiét irányította. Persze, utolérte a kémek végzete. Lassan haladunk, csak százméterenként ju­tunk előre. A hőség pokoli. Mihelyt valahol meg állni s viz van a közelben, minden pocso­lyában lehűtjük magunkat. Másképpen nem bírnánk elviselni a meleget. Már késő délután van, amikor feltűnnek V. házai. Befut a vonatrész is és elhelyezkedünk. A biztosító őrök a község túlsó végén fekvő majoron kívül állnak fel s mi nekilátunk, hogy lemossuk magunkról a nap ujjnyi vastag po­rát. Eközben teljesen beestelédik, csak a telihold világít. A zászlóaljparancsuok tiszti megbeszélést tart. Szigorú készenlét, a pihenőrészek is fegy­veresen aludjanak. A kocsikon töltjük hát az éjtszakát. A hadi­tudósító század kocsija bizony szűk kis alkot­mány, mégis hahvar elnyom minket is az álom. Az egész napi kocsizás, a forróság kimerített. Hajnali három órára erős ágyúzásra ébre­dünk: a német tüzérség lövi a vörös állásokat. Több mint egy órán át tart az ágyú- tüz, azután — csend. Megint elalszunk. Reggel félhétkör keltenek. A friss víz ha­mar helyrehoz bennünket. Már indulásra ké­szen állunk, amikor a reggeli napfényben egy vörös bombázógép fehér szárnya csillan meg. A 'légelhárító löveg tüzel rá, de inkább csak a többi állás figyelmeztetésére, mert a gép messze és igen magasan jár tőlünk. Negyed nyolckor indulunk. Közel vafi a szomszéd falu, hamar elérjük. Kiderül, hogy a falu körül a búzában vörösök rejtőznek. Honvédeink gyorsan fölfejlődnek s csakhamar ropognak is már a puskák'; Az ellenséget ha­mar kifüstölik a mieink. Mi tovább megyünk. Feladatunk: hátába kerülni a szórványokban bujkáló vörösöknek. Össze-vissza járjuk az utakat, már hetven kilo­métert tettünk meg, de ellenséggel nem talál­koztunk. Végre egy napraforgó táblában ki­kötünk és ekkor elered az eső. Az eddig is borzalmas utak átkozott sár-, tengerré változnak. Szóval, ha megint moz­dulni kell, megint megkezdődik a nehéz küz­delem a sárral, a nyúlós, ragadós agyaggal. Este (kapjuk a hírt, hogy a kitört vörös csa­patokat ismét körülzártuk s további kisérle- teiket abbahagyták. Megadták magukat sorsuknak. A pózvai orosz állampolgár zsirdrágitást követett el Goróhov Elek orosz állampolgár még a vi­lágháború idejében került fogolyként Magyar- országba. Aztán itt is maradt, Pózván meg­nősült és szatócsüzletet nyitott, de orosz ál­lampolgárságát máig megtartotta. A magyar állam vendégszeretetével azonban visszaélt, mert árdrágítást követett el. A zsírt a meg­állapított 3.30 pengő helyett 3.44, sőt 3.50 pengőért árulta. A zalaegerszegi kir. törvény­szék, mint uzsorabíróság, árdrágító visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek és ezért 200 pengő büntetésre és egyévi hivatalvesztésre ítélte. „ I .

Next

/
Thumbnails
Contents