Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-17 / 211. szám
1941 szeptember 17. MAdftftRÍlET Levél Zrínyi Miklós városkájából A ikoraőszi inap enyhe melegében kipirult 'arccal igyekszem Csáktornya egyetlen katolikus temploma felé. Vasárnap délelőtt van. Amikor ia jóravaló keresztény lelket Bzinte mágneses erővel vonzza a templom, az oltár, a szentmise. Magam is oda igyekszem. A ferencesek temploma előtt az emberek százai álldogálnák, beszélgetnek. Civilek, katonák vegyesen. Bemenni a templomba szinte alig lehet, annyian állnak még a templomajtóban is. Most folyik a kilencórai plébániai szentmise, amelyen nemcsak Csáiktornya, de a hozzá tartozó hat község férfi népe is ott szorong a szép, de a viszonyokhoz mérten kicsinek 'bizonyuló templomban. Azért írom, hogy férfi (népe, mert a városka és a községek asszonyai és leányai részére korábban van istentisztelet (7 órakor) és ők túlnyomórészt tényleg lezen a 7 órai szentmisén vettek részt. A ikintlevők a helyőrség számára tartott isten- tiszteletre várnak, ami féltizenegykor kezdődik. Magam is (elvegyülök közöttük a bejárat közelében és azt teszem, amit ők: várok. Nem kell soká várnom. A templomban levők megindulnák kifelé. Mire mindenki kijut a szabadba s a kint állók befelé indulhatnak, beletelik jó negyedóra. Meghatódva és a katolikus szív igaz örömével nézem ezt a buzgón vallásos, hatalmas tömeget. És a szívembe zárom Csáktornya népét. A bent egybesereglett, főleg katonákból és tisztviselőkből álló hívők zenés misét hallgatnak, amit Murai páter, a Nagykanizsáról idehelyezett ferences lelkész mond. Az orgona lágyan búgó hangját közbe,n-közben a helyőrség zenekarának szereplése szakítja meg. Fölajánlás van. A helybeli hölgyekből és férfiakból alakított és a katona tagokkal kiegészített énekkar a Boldogasszony Anyánk ősi és örökszép dallamát énekli. Sokan könnyezőitek. Magam is a torkomban érzem dobogni a szívemet. A .boldogságnak és a hálás meghatottságnak érzése szinte lenyűgöz. j Istenem! Magyarok jóságos Istene! Hát igaz ez?! Igaz, hogy én, aki nemrég még a murai híd innen eső felére a lábamat se tehettem, most a Csáktornyái templomban imádkozom az édes magyar hazáért? Körülnézek, nem káprázat-e, amit látok. (De a velem együtt idehelyezett régi, csonkaországbeli ismerősök és jóbarátok látása megnyugtat és hangtalanul is felém kiáltja a boldog valóságot. Az énekek szépsége a bent ájtatoskodó őslakók szívét is megragadja. És már nemcsak a lent álldogáló muraközi lányok énekeinek a kórussal, de az öregek is leteszik az öklömnyi betűkkel szedett imakönyvet és a fiatalságénál százszorta jobb magyarsággal éneklik: »Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról!« Majd a Himnusz felséges akkordjai után szinte megújhodott lélekkel és az ősi magyar jussért: Muraközért végzendő, éjjelt nappallá tevő munka szilárd elhatározásával lépek ki a Zrínyiek lábanyomától megszentelt Csáktornyái utcára. És amíg a katonák a városka túlsó végén levő kaszárnya felé vesznek irányt,, a pattogónál pattogóbb ütemű, pompás magyar indulók ütemére, én az ősi Csáktornyái vár megtekintésére indulok. A Zrínyi-téren a szép Zrínyi emlékszobor fogad, amelyen igen találóan »Ne bántsd a magyart!« feliratú tábla hirdeti az örökké tündöklő hős jelszavát. Az évszázadok viharaival dacoló vár kapuján belépve, szinte érzem és értem a történelmi levegőt lehelő és az igaz magyar szívhez titkon suttogó kövek szavát. Aztán bejárom a vár minden zegét-zugát. A kétemeletes belső épületet — ahol eddig Muraköz parancsnokló tábornoka székelt s ahol most a különféle hivatalok Irodái vannak — csak ügy, mint a volt török hadifoglyok kínzókamráit. Közben a magyar múlt emlékein révedezem, mely a könnyes és véres szenvedésektől soha se volt ment, mint ahogy a jelen is lemondást, ön- feláldozást, sokszor szenvedést, sőt életet kíván. A 7.000 lelket számláló városka utcáit még ma is állandóan magyar zászlók díszítik. A magyar nyelvet az idősebbek úgyszólván kivétel nélkül beszélik. A fiatalság ajkáról azonban a muraközi nyelv hangzik. Fájdalommal gondolunk arra, amit itt a magyar nyelv és magyar érzés kiirtására a jugoszláv uralom alatt elkövettek. Hiszen az utcán pélA közellátási miniszter 3-07.580—1941 II. 3. számú rendeletében szabályozta az 50 holdnál nagyobb gazdaságoknak gabonabeszerzését. Ezek a gazdaságok a szükséges gabona beszerzésére vonatkozó engedélyt a közellátási miniszternél igényelhetik. A megvásárolandó tételt azonban az illető gazdaságnak kell az eladásra szánt fölösleggel rendelkező gazdaságoknál felkutatnia és a legközelebbi Hombár bizományossal közölnie. Ha a beszerzésre engedélyezett gabona más község területén fekszik, a közellátási miniszter által adott beszerzési engedély felmutatása alapján a szükséges szállítási igazolványt annak a községnek az elöljárósága állítja és szolgáltatja ki, amely A tégla, a cement, a vás, meg a cserép és a többi, nem beszélve a faanyagokról, mind olyan cikkek, amelyeknek megszerzése utánjárást, időveszteséget, költséget és végül bosz- szúságot jelent annak, aki építem akar. A közellátási minisztériumba nap-nap után érkeznek panaszok, hogy kisemberek, akiknek egy-két métermázsa cementre, vagy 2—3 ezer téglára, cserépre volna szükségük meglevő házaik javítására, vagy rendbentartására, nem tudnak építőanyaghoz jutni. Ha elmennek az 'építőanyagkereskedőhöz, ott azt a választ kapják: nekünk sincs semmi, nem tudunk adni, nem kapunk a gyáraktól. A gyárak ugyanis most közvetlenül a nagy fogyasztóknak adják el, .előre megrendelve, sőt legtöbb esetben előre kifizetve, a különböző építési anyagokat. A panaszok éppen azért futottak be nagy számban a közellátási minisztériumhoz, hogy az ilyen kis szükségleteket, mint párszáz tégla, pár métermázsa cement, amit azelőtt könnyen megkaphattak az építőanyagkereskedőtől, most nem tudják beszerezni a kisemberek. Maguk a gyárak sem tudnak mindenkor eleget tenni az építkezések megrendeléseinél, de a közellátási minisztérium fontosnak tartja, hogy az építőanyag- kereskedők bizonyos arányban mégis építőanyaghoz jussanak, hogy az ilyen kis igényléseket kielégíthessék. Kettős célt akar ezzel elérni a közellátási minisztérium. Egyrészt és elsősorban a pár métermázsás igények kielégítését, másrészt gondol arra, hogy ne kelljen új építőanyag- kereskedelmet teremteni, mert, ha a gyárak továbbra is előszeretettel a nagy fogyasztót látják él, akkor az építőanyagkereskedelem elsorvad, a kisemberek n,em juthatnak építőanyaghoz és ezzel szociális és gazdasági kár is jelentkezik az építőanyag termelésében. | Értesülésünk szerint a közellátási minisztéI rium bizonyos arányszámot állapít meg arra dául — rúgás és nyakleves veszélye nélkül — alig beszélhettek, még az ittrekedt tösgyökeriBs magyarok is... Muraközi testvéreink boldogok, hagy a magyar rend, béke és nyugodt életlehetőségeknek élvezői lehetnek. S ezt a nemrég megtartott nyelvtanfolyammal kapcsolatban is megmutatták, amelyen a magyarul nem tudók apraja- nagyja a legnagyobb szorgalommal vett részt. De a tankötelesek beiratásakor is megnyilvánult muraközi testvéreinknek józan ítélete és hazafisága. A több mint 600 elemi iskolai tanuló szülői ugyanis egytől-egyig a magyar tannyelvű oktatás bevezetését kérték. Ahogy a jelek mutatják, Muraköz józan, becsületes és munkás népe megérti az idők szavát és a jövőben is erős támasza kíván lenni ezeréves, drága, magyar hazánknak. községből a gabona elszállításra kerül. A Hombár-bizományos köteles a vásárlás megtörténtét az eladó gazdaság gábonalapján szabályszerűen bejegyezni és a beszerzési engedélyt a beszerzés megtörténte után bevonni. A Hombár bizományos ténykedéséért az igénylő gazdaság terhére métermázsánként 1 pengő jutaléknak felszámítására jogosult. Külön hangsúlyozza a rendelet, hogy az engedélyezett mennyiség soha sem adható ki a már a Hombár számára megvásárolt készletből, hanem erre a célra csakis az engedély birtokosa által megjelölt gazdaságnál tároló, a Hombár által meg nem vásárolt készlet használható csak fel. nézve, hogy az építőanyaggyárakból közvetlenül a fogyasztókhoz juttatott anyagok meny- nyiségéhez mérten milyen mértékben kötelezik a gyárakat az építőanyagkereskedők részére való árú juttatására. A zalai kisiparosokra nézve is nagy megkönnyebbülést fog jelenteni a gyors intézkedés. A kőművesiparnak a tél beállta előtt kell elvégeznie a folyamatban levő munkákat, hogy télire megkereshesse a kenyerét. Különösein a cementhiány akadálya a munkának, nemcsa*k nagy építések akadnak el emiatt, hanem meg a legegyszerűbb munkák, például kémény, vagy háztető javítást sem tudnak végezni;, Mert nem jutnak hozzá 2—3 métermázsa cementhez sem. A********** Uzsora miatt elítéltek egy kisszigeti főldmivest Devecz István kisszigeti földmíves uzsora- vétséggel vádolva állott ma a kir. törvényszéki előtt. A vádirat szerint Devecz még 1928-ban arra használta ki Molnár Józsefnek szorult helyzetét, hogy 462 négyszögöl rét használata fejében adott neki kölcsön 350 pengőt,1 Molnár halála után Devecz hasonlóképpen járt el Molnár vejével, Büki Józseffel is, aki a rétnek örököse lett. Ez az állapot tartott éveken át. A bíróság uzsora vétségében mondta ki bűnösnek Deveczet és 300 pengő büntetésre ítélte. Az ítélet megokolása szerint De- ve.cz 'kihasználta néhai Molnár Józsefnek és Büki Józsefnek tapasztalatlanságát és szforúlt helyzetét és a rét használatával a kölcsön adott pénz után olyan kamatot biztosított magának, ami 15 százaléknak felel meg és így a szolgáltatással szemben aránytalan anyagi előnyt szerzett magának. Az ítélet ellen a vádlott is és az ügyész is fellebbezést jelentett be. KOVÁCS DEZSŐ. Szabályozta a közellátási miniszter az 50 holdnál nagyobb gazdaságoknak gabonabeszerzését A közellátási min cementet téglát, , fát iuttat a kisigénylőknek is
