Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)

1941-08-09 / 181. szám

ÁRA 10 FILLÉR

II, évfolyam, ISI, 52ám. ♦ politikai napilap # 1941. augusztus 9. Szombat.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P.

Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz.

HOVÁ MÉGY NAGYKANIZSA T

A kiskanizsai „sáskák”-tói lehet várni az egészséges társadalom kialakulását

Tudós a szovjetben

Jellemző a szovjet viszonyokra a tudományos élet sok szörnyű visszássága is. Maga a hivatalos Izvesztija beismerte, hogy a Szovjetunió egyetemein alig van egy-ket tanszék kellően minősített tanerővel betöltve. Minden tanerőnek és így a tudomány legfőbb művelőjének is a propaganda szolgálatába kellett állnia. A legehontabb tudományokból is propaganda anyagot kellett gyár- taniok és ha erre önként nem voltak hajlandók, kényszerítették őket rá, vagy az ellenszegülőt eltették láb alól. A GPU által végre tudták hajtani kitűzött céljaikat Azt a 'tudóst például, aki csak a tudománnyal akart foglalkozni, elküldték rövid külföldi tanulmányútra, vagy külföldről jött tudósok mellé osztották be őket. Magától értetődik, hogy a külföldiébe kérdéseket intéztek hozzájuk arra vonatkozólag, hogy milyen föltételekhez van, kötve a Szovjetunióban a tudomány művelése. Akármilyen feleletet adtaié, a’GPU elegendő álérvet kovácsolt arra vonatkozóan, hogy az illetők bobé, istaellenes propagandát folytatnak s bíróság elé hurcolták őket.

Albrecht K. volt népbiztos hátborzongatóan írja le Syrrikov egyetemi tanár esetét, aki vele együtt sínylődött a GPU börtönében, ahol ki is végezték. Syrrikovnak az fájt a legjobban, hogy tanítványai között is akadtak besúgók, hamis tanúk, akik ráfogták, hogy sziövjetellenejs politikai elveket hangoztatott A tanár pedig soha politikát nem érintett, csak tudományos kérdéseket fejtegetett tanítványai előtt. A hírneves tanár el'fogatás a és hazaárulási pere feltűnést keltett Oroszországban is. A GPU ezért szörnyű kínzásokkal1 arra akarta rávenni, hogy ismerje be a reá fogott hazaárulást. Mikor látták, hogy hiába' minden kínzás, elfogták a tanár feleségét és gyermekeit, megkínozták azokat is, majd közölték Syrrikovval, hogy kivégzik családja va- famennyi tagját, ha nem ismeri el a reá fogott bűnt. Syrrikov hosszas önmagával folytatott küzdelem után — családja megmentése érdekében — magára vállalt mindent.

Albrecht K. leírja, hogy Syrrikov tanárt olyan cellába tették, ahol megrögzött betörőket, gyilkosokat, tolvajokat őriztek. Ez a sok bűnöző valósággal gúnyt űzött a tisztes korú tudósból. Kiszolgáltatták magukat vele, lie- köpködték, ütlegelték és amikor emiatt panasszal fordult a börtön vezetőségéhez, a‘ politikai biztos még csak bíztatta a gonosztevőket aljas cselekedeteik folytatására. —> Albrecht K. hangsúlyozza, hogy sok kivégzést látott a GPU börtönében, de egy sem1 hatott rá olyan lehangolóan, mint Syrrikov' tanár meggyilkolása. Kegyelmet kapott \olna,, ha hajlandó lett volna tudományát kimondottan propaganda célok szolgálatára fordítani. Ezt azonban a tudomány megtagadásának tekintette és inkább a halált választotta.

A hóhér azt a nyelvet, amely évtizedeken át a tudományt hirdette, mélyen a nyelvfőnél acélfogóba csípte, hogy hangot ne tudjon adni és azután acélkorbáccsal verte félholtra. Ezután golyót röpített a fejébe, majd a GPU alkalmazottak kihurcolták a halálra kínzott SyrJ rikovot az épületből s egy árokba földelték éli.

íme, a tudós élete és halála a Szovjetunió-' ban. »

Az űj ember, az idegen szemével néztem és láttam a zalai »metropolist«. Elfogultság nem homályosíthatta el tehát látásomat, nem vett el a dolgokból és nem tett hozzájuk. Viszont igyekeztem levetkőztetni a várost, hogy ne csak az öltözetét, a külsejét, hanem a . belső valóját, összetételét, a lelkét és a gondolkodását is lássam.

Kern őszinte város Kanizsa. Mást mutat, mint ami valójában. Kicsit táján a kaméleonhoz hasonlít. A kívánalom: szerint változtatja a színét. Pedig belül nem: változik meg akkor sem, amikor ezt a változást az új idők új1 szelleme kívánná.

Kezdem talán ott, ahol a legszembeötlőbb és talán legjellemzőbb bizonyíték mutatkozik. Amikor először fordultam meg Kanizsán és bementem a felsőtemplomba, megállt bennem a gondolat. Ilyen szegényes, egyszerű templomot falun lát az ember, nem pedig huszonötezres városban, amely elég gazdag is ahhoz, hogy méltó templomot emeljen.

Amikor azután később megtudtam, hogy az új templom építésére megindult már a gyűjtés, fölkerestem Longauer főtisztelendő urat és elbeszélgettem vele a gyűjtés eredményéről és lehetőségeiről. Szomorúbb bizonyítványt nem állíthattak volna ki Nagykanizsáról, mint amilyent a hallottakból kiolvastam.

Azt kell hinnem, hogy a nagykanizsai felsőtemplom bizony még nagyon sókára fog felépülni. Most is fülembe csengenek még a lelkes pap szavai:

— Ami könnyen, szépen ment kis, szegény falvakban, az ennyi próbálkozás után szinte már lehetetlennek látszik itt. Az emberek any- nyira közömbösek, annyira távolállnak az áldozatkészségtől, hogy én nem is tudom, fel lehet-e építeni egyáltalán a templomot. Másutt akadtak bőkezű jótevők, sőt 'áldozatos lelkű szegény emberek; itt egyetlen egy sem akadt. Emlékszem, egyik templomépítésemnél egy szegény szakácsnő egész összegyűjtött vagyonkáját odaadta.

Újabb hónapok múltak el a beszélgetés óta, de a templom építését még mindig nem kezdték meg. Annak idején azt mondta a templomépítés vezetője, hogy addig nem kezdhetik meg az építést, amíg a tető alá hozáshoz szükséges összeg meg nem lesz. Úgy látszik, még mindig nincs meg.

Mi lehet az oka ennek a nagy részvétlenségnek? — vetődött fel bennem a gondolat és ezen a nyomon kezdtem továbbikeresni., Hamar ráakadtam arra, amit kerestem.

Talán nincs még városa az országnak, amely úgy tele volna itatva zsidó, szabadkőműves, régi szabadelvű szellemiséggel, mint Nagykanizsa. Meglátszik ez az utcán, meglátszik a fürdőben, meglátszik mindenütt. Bár számban kisebbség a zsidóság, gazdasági erejénél fogva rákényszerítette eszméit a keresztény; polgárságra is és irányította a szellemi életet, a művelődési megmozdulásokat.

Szemtanúja voltam egy igen jellemző esetnek, amely világosan megmutatta, mennyire nem tudja magát függetleníteni a kanizsai polgárság a zsia'ó felfogástól. Az utóbbi hónapok világeseményei Nagykanizsát is érintették. A városi zsidóságot olyan hisztériás ré-: miilet fogta el, amilyent eddig elképzelni sem tudtam. A legszomorúbb azonban az volt, hogy ez a hisztéria átragadt a keresztény lakosság gyengébb idegzetű részére is, amely gondolkodás nélkül lefogadta a rákényszerített véleményt. Úgy tűnik szinte, mintha elhitették1 volna vele, hogy sorsa össze van kötve a zsidóság sorsával.

A gazdasági életben a kereskedelem adja; meg a város jellemzőjét. Azt talán mondanom sem kell, hogy ez még most, az »átállítások«1 után is legnagyobb részben zsidó kézben van, Sok panaszt hallottam annak idején a kanizsaiaktól, hogy a város gazdasági élete visz- szaesést mutatott, mióta Muraközt elszakították tőle. Mindez már a múlté. Muraköz visz- szatért, Nagykanizsa visszakapta gazdasági hátterét s most újra elérheti régi forgalmát,

A visszatérés hatása máris mutatkozik, de üdvös lenne, ha ebből az új lehetőségből már a keresztény tőke erősödnék és gyarapodnék. j

A lakosság összetételében kisebb helyet foglal el az iparosság és a tisztviselők rendje. Sajnos, ezekre áll elsősorban az a megállapítás, hogy szellemi és erkölcsi életük irányítását átengedték a zsidóságnak. így az a társadalmi rész, amelynek vezetnie kellene, amelynek elsősorban kellene harcolnia az új magyar szellemiség kialakításáért, kiesik a harcból, mert meg van fertőzve és nincsen ereje az önálló véleményalkotásra,

Egy-két gyenge hang próbálkozik ugyan mái a különvéleménnyel, de még nincs elég erejük a komoly vezetéshez. A háttérben meghúzódó másiknak még minden hatalom úgyszólván a rendelkezésére áll, hogy elnyomja az erőtlen próbálkozásokat. Azt hiszik róla, hogy már nincs, pedig még mindig ő az erősebb és irányítja a dolgokat.

Egy feldőli ieir.féínyseg, bízató pont s egyben erősség ebben a megmételyezett tar- sac alomban a kiskanizsai földművelő polgárság.

Itt 'találtam meg azt az. erőt és alapot, amelyből a kanizsai új kerésztény társadalom fog kialakulni s ahonnan a feltörő, új, friss erőforrások el fogják seperni a korhadt gyökerű régi világot. Itt-oít már mutatkoznak nyomai ennek az előretörésnek.

A város kereskedő és tisztviselő társadalmában már-már megjelentek a »sáskák«, ahogyan á nagykanizsaiak szeretik gúnyolni a kiskanizsaiakat és szívósságukkal, erejükkel egyre előbbre törnek. A gúnynév lassan már1 fogalommá lesz és ahol a »sáskák« megjelennék, lőtt nem nő többé fű más számára.

Becsületes, tiszta-szellemű magyar nép bontogatja erőit Kiskanizsán. Ifjúságában is sokkal több a remény, mint a belvárosi megfertőzött fiatalságban. Tanulási eredmények, sport- beii 'küzdőképesség és művelődési megmozdu-