Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)

1941-08-04 / 176. szám

1 MactSrÍílet 1941 augusztus 4. Ballag már a véndiák Csáktornya falai között 2 mélységes tisztelettel küldött őszinte szívből jövő igaz részvétünket. A megboldogult em­lékét vármegyénk örök időkre kegyelettel fogja megőrizni. Zala vármegye törvényhatósága nevében vitéz gróf Teleki Béla főispán. Az alispán részvéttávirata így szól: Zala vármegye közönsége és a vármegye minden becsületes, hű fia mély megdöbbe­néssel értesül a főméltóságú herceg tragikus hirtelenséggel bekövetkezett elhúnytáról. A megboldogult herceg őseitől örökölt hagyo­mányoktól vezetve, mindenkor érdeklődéssel kisérte vármegyénk közügyéit és a várme- Igye közjavát mindenkor felkarolta. Kérem főméltóságú asszonyt, fogadja e mélységes gyászban Zala vármegye közönségének, a vármegye tisztikarának és vármegyénk egész lakosságának őszinte szívből fakadó mély részvétét. A megboldogult herceg nemes szivének emlékét a vármegye nagy fiai so­rában fogja megőrizni, mi pedig kérjük a Mindenhatót, adjon a főméltóságú herceg- asszonynak a súlyos gyász elviseléséhez erőt és vigasztalást. Herceg Festetics György 58 évet élt. Aty­jának, Taszilónak halála után lépett ősei örö­kébe, a hitbizományba és nagy lendülettel, akaraterővel és fiatalos tettvággyal igyekezett felvégezni a korszerű és szociális feladatokat. Fölismerte Hévízfürdő európai jelentőségét és nagyszabású terveket készült megvalósítani felvirágoztatása érdekében. Nagy érdeme van a karmelita rend Keszthelyre telepedésébep, igen szívélyes kapcsolat fűzte a premontrei rendhez, amelynek köréből választotta ki nem­régiben a kegyurasága alá tartozó Keszthely plébánosát is. Lehetővé tette, hogy a rend nagyobb birtokot vásároljon, amelyen fel fog­ják majd építeni az új rendi gimnáziumot, in- tternátust és kolostort. Feleségével, a született lengyel grófnővel együtt a legnagyobb nép­szerűségnek örvendett Keszthelyen, ahol min­den nemes társadalmi megmozdulást támogat­tak és megjelenésükkel is kitüntettek. Boldog családi életének még nem is egy éve a fiú­örökös születése adott koronát. Ismerte és játérezte a vagyon szociális kötelezettségeit és így igyekezett vagyonából áldozni. Szívén feküdt Keszthely fejlesztése, sajnos, hogy “to­vábbi nemes elgondolásainak megvalósításában |az aránylag szűkre szabott életkor megakadá­lyozta. Temetésének idejéről még nem történt gondoskodás. Apró zalai hírek Az újonnan szervezett nyirádi kördijnoki állásra három pályázó közül Sitkey Margit nyirádi lakost fogadták fel. — Könnyid Ká'mán sümegprágai kőfejtő fejére a sümegi bazalt­bányában kő esett, — Gyermekek játékából elégett egy sertésól Karmacson. — Az ablakon át behatolt ismeretien tettes levágott a sormási malomban a nagy hajtószíjból 320 centiméteres darabot. — Belefult a Balatonba az arácsi strandon Vitus Ilona erdélyi cselédieány. — Róka helyett a saját leányát sebezte meg Far­kas József somogyszentmiklósi kocsis. A sze­rencsétlenül járt leányt a nagykanizsai kórházba szállították. — Elfogtak egy kis leányt, aki Horváth Ferenc diszekli lakostól 500 pengőt lopott el. — A tapolcai kórházba szállították Koczer Kálmán szepezdi útépítő munkást, akit saját vigyázatlansága folytán elütött egy autó. — Megerősítette a veszprémi püspök Dudás László tapolcai rk. tanító megválasztását. — — Leesett a szekérről ugrálás közben és eltörte a lábát Takács József tapolcai szíjgyártó 5 éves fia. — Bérelt házban lesz a keszthelyi fiúpolgári II. osztályának tanterme. — A bala- tongyöröki üdülőhelyi orvosi teendők ellátását augusztus 1 — 15 ig dr. Ekler Ferenc zalaeger­szegi kórházi alorvos vállalta. — Három hóna­pos állattenyésztési tanfolyam nyilt meg Keszt­helyen. — Szerelmi bánatában sósavat ivott Németh Irén keszthelyi cselédleány. LAKÓK NYILVÁNTARTÁSI KÖNYVE KAPHATÓ A KAKAS-NYOMDÁBAN Bárányfelhők mögött bujkál a hold, az esti bolyongóknak megértő cimborája. Kíváncsian dugja íki a fejét, meg ismét visszahúzza. Így csinálunk mi is, kihajolunk a vonlát ablakán és laz édesen langyos levegőt arcunkra en­gedve, lélmélázunk az elmosódott körvonalakon és ia szürke sejtelmekbe burkolózott tájon. Keresztúr elmarad, a Mura hídján robog át a gőzparipa. Meg nem állja a hold, hogy ő is .bele ne bámuljon a vízbe, vagy a vízben önmagába: aranyfénye meghatottan reszket vé­gig a füzeseken és a jegenyenyárfa soron. Muraközben vagyunk; bála Istennek, azt Is megértük, hogy az egykori képezdések, akiket a sors ide-oda szétdobott az országban, láto­gatóba indulhatnak nevelőszülőjükhöz, Csák­tornyára. Állomás állomás után: csak gyenge irányító fények tűnnek fel emitt is, amott is.. Ilyen volt a mi huszonkétéves reménységeink­nek mécsese js. De ebben a pisla fényben benne világított a magyar gondviselés és a magyar igazság, az a csüggedetlen érzés, hogy minden hűséges vándornak szabad útja lesz még Zrínyi földjére. * Augusztus másodiika van 1941-ben. Porcin- kula-búcsút tartanak a barátok két napon át. Annyi ember hullámzik a főutcákban és a fő­tereken, hogy egymás lábát tapossák. A sát­raknak se szere, se száma. Búcsúfia és enni- inni való túlbőven, ami csak kívánható, A templomban, amely a barokkok barokkja, min­den talpalatnyi helyet elfoglal a messze vidék­ről beáramló nép, jellegzetes népviseletbe öl­tözve. Nagynehezen éljutunk a szenteltvíz­ilyen benyomások mellett érkezünk el a tanítóképzőintézethez, amelyben már zsibon- ganak a visszatért »diákok«. Bejárnak min­den folyosót, régi tantermet, hálószobát. A . nagytekintélyű igazgatóknak, tanároknak, saj­nos, már csak a szelleme fogadja őket atyai öleléssel, Pálinkás Gyuri, a néhai való hírhedt pedellus sem kéri már tőlük az »illetéket« és a »kamatot«. Nyugosznak csendesen, legtöbbnek még a pora se vegyül a muraközi földdel. Az intézet belseje is egyet-más változáson ment keresztül. Nincsenek meg a régi padok, ame­lyekbe kedves nevek karcolódtak be az »unal­mas órák« alatt. Az épületet most a katonai közigazgatási hivatali népesítik be, a szo­morú emlékezetű évtizedekben pedig együtt nevelődtek itt azok a tanítók és tanítóhölgyek, kiknek hivatásuk volt közreműködni a magyar öntudat elnyomásában és a .magyar történelem szellemének megh ami s í t ás á b an. De azért ne legyünk igazságtalanok az ellen­ségeinkkel szemben se. Alkottak egyetlen ér­demlegeset: sixtusi Madonna-oltárképes úr­asztalát emeltek a második emeleti nagyterem­ben és kis orgonát is állítottak bele. Ebben az istentiszteletre szentelt teremben, amelynek ablakaiból a muraközi tájkép szépségében gyönyörködhetünk, jöttek össze hálaadó szent­miseáldozatra a Csáktornyái tanítóképző intézet volt növendékei és a kiséretükben levő hozzá­tartozók. Megjelent Tímár ,Zsigmond ezredes, a járási katonai közigazgatás vezetője, Pecsor- nik Ottó polgármester, dr. Medve István, Zala vármegye kir. tanfelügyelője, Rhosóczy Rezső muraközi’ tanügyi előadó, dr. Briglevics István vármegyei aljegyző, közigazgatási elő­adó, Tímár István főjegyző. P. Murai Frigyes ferencrendi plébános mondta a szentmisét, két tanító minisztrált, az orgonán szintén az egyik öregprepa játszott. tartóig; Két tyúktojás van benne. Minden igyekezetünk ellenére se sikerül a jelentőségé­nek magyarázatához eljutni, mert a tömeges láb tiprás visszavonulásra késztetett.. A város zeg-zugos utcáit járó egykori pre­pák szinte megifjodtak a sok emlékidézéstől. Ragyog a szem, kutatja az évfolyamokat, für­készi a régi arcokat, az arcokban azokat a vonásokat, amelyeket ki-ki leghívebben őriz. Kéz a kézbe simul, kar a karba fonódik, lé­lek a lélekkel Ölelkezik. Nincs itt egyetlen szomorú személy se, de mondjuk »öreg«,se. Az ábránd erre a napra megcsalta a kort, vissza­fordította ,az időt: »az ősz haj megvan., de szentucase. újra ló—18 évesnek érzem ma­gam, pajtás!« A Csáktornyái magyar családok szeretettel nyitották meg hajlékaikat a kedves vendégek fogadására. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minden prepa olyan fáradhatatlanul csa­varogta be a várost, mint kamasz-legény korában, amikor vérét az első nyugtalan vá­gyak íiCkándoztatták. Három hónap óta be sem vonták még a magyar nemzeti zászlót a házakon. Több he­lyen már újat is vettek a hónapok alatt meg­kopott, elszíntelenedett helyébe. Amelyik há­zon nincs zászló, annak vagy elköltözött már a lakója, vagy éppen most költözködik, meg­kapván végre a ‘megérdemelt »laufpass«-t. A magyar utcatáblák a napokban elkészülnek. Csáktornyán amúgy is magyar már minden. A környékről bejárók kivételével itt minden ajkon csak a magyar szó uralkodik. Felhangzott az Alma Maiéiban 22 év múlva először a Boldogasszony Anyánk kezdetű ősi ének, majd a Himnusz és az csengő dallam szállt-szállt a nyitott abla­kokon át messze a messzeségbe, amerre a réteken ezüstöznek a kora reggel permetező eső gyöngyszemei és amerre távoli falvak tornyai integetnek. Több mint száz to­rok érces hangja találkozott aztán a barátok templomának mélyen bongó harangszavával. A közeli híres Szentilonán pedig megmozdult Zrínyi szelleme... Mise után Markos Jenő népművelési titkár, a találkozónak érdemes megszervezője és szin­tén Csáktornyái öregprepa mély hatású beszéd­ben üdvözölte azokat, akik a felszabadulás első évében megjelentek az ősi anyaintézet falai között. Ami után titkon annyit sóhajtoz­tunk, — mondta — Isten akaratából és a magyar honvédség támogatásával sikerült elérnünk, hogy útlevél és zaklatás nélkül idejöhettünk, a mi jogos örökségünkbe. A magyarság föl- emelkedésében törheteílenül hittünk mindig, ezt a hitet hoztuk magunkkal ide is. Két évtizedes szenvedésünk a magyarság megváltá­sáért történt. Nemzetiségeinkkel megértésben akarunk együtt élni, de megkívánjuk, hogy a magyar gavallériát törhetetlen hűséggel vi­szonozzák. Véres mérkőzésben áll a világ és ez a mérkőzés fogja kialakítani az új Európa képét. Részünkről a végső győzelemhez nem lesz elég a véres csaták elszánt hajrája, ha­nem a felelősség átérzésére van szükség min­den ’lélekben a magyar kötelességekkel szem­ben. Közszellemmé keil alakulnia annak a meg­győződésnek, hogy csak a közös áldozatok teremtik meg a boldog Magyarországhan bol­dog magyarok világát. Elhunytak nagy szellemei üzennek... Lelkes hangulatban, zárt sorokban vonultak fel aztán az öregdiákok a Zrínyi emlék elé. Az emlék és egész környezete nemzeti díszbe és magyar címerekbe öltözött. Körülötte ma­gyar ruhás lányok jelentős csoportja és belát­hatatlan néptömeg. A vendégszerepléséről is sokat emlegetett katolikus magyar dalárda ve­gyeskara elénekelte a Himnuszt, majd Pecsor- nik Ottó polgármester üdvözölte a Zrínyiek ősi fészkében találkozóra összegyűlt vendége­ket. Hálásak vagyunk a magyar tanítóknak, — mondotta — hogy erősítettek bennünket harcainkban és hozzájárultak, hogy ift az újjá­építés kezdetét ünnepelhetjük. Ahonnan kiindult a küzdelmes életül...

Next

/
Thumbnails
Contents