Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-04 / 176. szám
ÄRA 8 FILLÉR II. évfolyam, 176. szám. ♦ POLITIKAI NAPILAP 1941. augusztus 4. Hétfő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. FELELŐTLEN ELEMEK VÉRES CSETE PATÉJA A MURAKÖZ! A harcisép és az ember A haditudósítások nap-nap után hírt adnak az óriási páncélos kötelékek példátlan arányú harcairól. Mozgó acélvárak százai és ezrei néznek egymással farkasszemet és indulnak egymás ellen halálos párbajra. Azt tartják, hogy a ma háborúja a gépek háborúja. De akik ezt szószerint, tehát tévesen értelmezik, azok a gépek alkalmazásától olyan eredményeket várnak, mint azok az orosz hadvezérek, akik úgy vélekedtek, hogy ha a harcok pokoli zűrzavarában mindent a a legyőzhetetlennek vélt harcigépekre bíznak, akkor nemcsak megtakaríthatják a legdrágább anyagot: az embert, de az acél és a gép tömege minden bizonnyal le is fogja győzni az ellenséget. Mikor azután a pusztító csaták nyomán az orosz harckocsik százainak és ezreinek roncsai tehetetlenül füstölögtek az országutak árkaiban, akkor — de már későn — rájöttek, hogy a harcigépek — bármily félelmetesek — csak kiegészítői lehetnek az erőslelkű, bátor katona egyéni harcának. A most szemünk láttára lefolyó háború nap-nap után bebizonyítja, hogy elég néhány keménykezű harcos ahhoz, hogy örökre elnémítsák a legújabb háborúk e nagy acélszörnyeit, csak helyén legyen a szívük. Ez tehát méltán gondolkodóba ejthet mindenkit, hogy vájjon mit is ér a technikailag irigylésreméltón fölszerelt hadsereg, ha katonáinak fegyvert- fogó keze a döntő pillanatban megremeg és teljesen a léleknélküli gépre bízza a saját s ezzel együtt a csata sorsát is. A gép ás a haditechnika szükséges, de még nem minden. Jelenthet megnyugvást, jelentheti az erő iránti bizalmat, reményt, sőt kezdeti sikert is, de egymagában nem jelenti föltétlenül a sikert és a győzelmet. Egyes háborús felek annyira belevitték a köztudatba a gép és acél legyőzhetetlen erejének hírét, hogy lassan háttérbe szorulnak a lelki tényezők és alig maradt meg más, mint a nyers erő. Az a nép, amelyet történelme nem kény- szerííett folytonos szabadságharcra s így nem edződött meg az állandó harcok közepette, az szívesen bízza csatája sorsát a nyers erőre, ö csak ennek árnyékában szeretne biztonságban haladni az áhított győzelem felé. Ez esetben az eredmény hogyan is lehetne más, mint amit látunk: a nehéz harcigépek örökre elnémított tetemei, amelyek történelmi értékmérői lesznek katonái hiányos erényeinek. Mi, magyarok, tudjuk, hogy vétkes könnyelműség volna kizárólag a mindenható gépek háborújáról beszélni, mert ebbe minden időben döntően Jog beleszólni a gépeket vezető katonák veleszületett harci készsége és vállalkozó kedve is. Ezt már 1939 januárjában tudtuk, amikor a Munkácsnál ’felvonult ellenséges páncélkocsik váratlan támadásával csak néhány fiatal magyar honvéd állott szembe az országút közepén és lám, nem hátráltak meg az egyenlőtlen küzdelemben, hanem hősi, elszánt lélekkel fogadták a halálos párbajt. Az eredményt mindnyájan tudjuk: a néhány bátorlelkű magyar honvéd legyőzte az elbizakodott, léleknélküli gépeket. Azzal' a magyar virtussal, amely már a limanovai huszár kezében félelmetes fegyverré emelte az eltörött puskatust, a fokost, a tábori ásót, — a somogyi baka kezében pedig az egyszerű zsebkést is. A gépek ott félelmetesek valóban, ahol csak' Ma délelőtt hivatalosan jelentették a vármegyének, hogy az éj folyamán Varasdnál a határon csete-paté, ezt követőleg pedig fegyveres összetűzés volt. Az eseménynek az az előzménye, hogy a Dráván keresztül helyreállítottak egy tahidat, amely gyalogos közlekedésre szolgált. Annak örömére, hogy a közlekedés újra megindulhatott a folyón keresztül, sokan jöttek át Muraközbe a Dráván túlról. Az átjövök; közül a felelőtlen elemek zavarogni kezdtek, majd fenyegető magatartást tanúsítottak. Határőreink Mélyen lesújtó hír terjedt el ma a kora délelőtti órákban Keszthelyen. Először csak suttogták a hírt, majd mind erősebbé vált a szomorú valóság: az éjtszaka folyamán hirtelen meghalt keszthelyi kastélyában herceg Festetics György. A városban először kétkedve fogadták a híreket, ezek azonban csakhamar fájdalmas megerősítést nyertek akkor, amikor a kastély tornyán lengő hercegi zászlót felváltotta a fekete lobogó. Keszthelyről nyert telefonértesülésünk alapján a tragikus haláleset körülményeiről a következőket jelenthetjük: A herceg tegnap éjjel 11 órakor érkezett haza Budapestről. Lefekvés előtt bekapcsolta rádióját, mert az éjféli híreket akarta meghallgatni. Úgy látszik, rádiózás közben érte a halál, amely szívszélhűdés következtében állott be. Mikor reggel az inas fel akarta ébreszteni hercegi urát, legnagyobb meglepetésére a rádió még mindig be volt kapcsolva, a herceg pedig mozdulatlanul feküdt ágyában. kiegészítő részei a harcok küzdelmeinek, de nem ott, ahol tőlük és csak tőlük várják a döntő sikereket. A harcigépek csak akkor lehetnek igazán félelmetes fegyverek, ha a vele küzdő katona a "harcok nehéz óráiban megosztja velük harcos és bátor lelkét. De amíg egy háborút viselő fél hősiessége csak az iskolakönyvekben, a falragaszokon, az újságok irányított cikkeiben és a propagandában található fel, de hiányzik az a harcoló katona leikéből és így nem jut el a harckocsik zárt belsejébe, addig az úgynevezett »félelmetes« gépek nem okoznak különösebb gondot a bátor ellenfélnek. Tudjuk, hogy már az ókorban is alkalmaztak harcigépeket, például faltörőket. Ezek az egyszerű gépek a mai napig a nehéz harckocsik, a mai mozgó acélvárak és a halálos biztossággal romboló stukákig fejlődtek. Egy azonban csakhamar lecsendesítették és visz- szatérésre kényszerítették őket. Fegyverhasználatra nem *is volt szükség. Ezt az esetet követőleg az éjtszaka folyamán azonban újabb felelőtlen elemek jöttek át a túlsó oldaliról. Ezek már még erőszakosabban léptek föl és határőreinket golyószóróval és puskával tűz alá vették. Határőreink viszonozták a tüzelést és csakhamar elhallgattatták a felelőtlen elemeket. Hír szerint a támadók között több halott és sebesült van. A mi részünkön veszteséig A gyanút fogott inas világosságot csinált és ekkor vette észre a legnagyobb megdöbbenéssel, hogy a hercegben már nincs élet. Azonnal értesítették a kastély orvosát, aki azonban már csak szintén a korábban beállott halált állapította meg. Á halálhírről telefonjelentés útján értesült a vármegye, majd rövidesen az egész ország. A hír vétele mindenütt fájdalmas részvétet és megilletődést keltett. Elsőnek vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos-főiispán és dr. Brand Sándor alispán küldött részvéttáviratot a férjét elveszített hercegasszonynak. A főispán távirata a következő: Festetics György herceg Ur öfőméltósá- gának, vármegyénk örökös törvényhatósági bizottsági tagjának és közérdekű ügyeink mindenkor hathatós pártfogójának tragikus hirtelenséggel bekövetkezett elhunyta alkalmából fogadja Főméltóságú Hercegasszony tényező azonban a hosszú évezredek alatt is változatlanul megmaradt, az, hogy a csaták) sorsát végeredményben mindig a harcigépekkel együttdolgozó katonaszívek döntik el. Az orosz rónák végtelen országútjain heverő orosz tankök ezrei ismét és talán örökre beigazolják, hogy a harckocsik bátor emberi lélek nélkül semmivel sem többek, mint — félelmetes játékszerek. A harcban tehát a gép és az ember kiegészítik egymást, de amíg a bolsevista katonát géppuskája mellé a földbe kell ásni, hogy így kényszerítsék kitartásra, addig a magyar pilóta az orosz vonalak mögött száll le az ellenséges földre, hogy az ejtőernyővel megmenekült bajtársat megmentse a fogság- bajutástól. így viszonyúk egymáshoz a gép és az ember szerepe odaát ás itthon, a mi honvédeink között. i nincs. Ma éiiel hirtelen meghalt Keszthelyen berreg Festetics György
