Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-04-12 / 83. szám
4 mmé:hn 1941 április 12. A íinanyi vissznang íöríéneíi tréfái Anyai nagyatyám, eiteritci Eitner József, fiatal korában éveken iát együtt szórakozott történeti múltú városunk nagy szülöttjének, Kisfaludy Sándornak társaságában. Vajda Ignác íés Skotty Bertalan őrnagy Deák Ferenccel, aki nyári hónapjait sógorának vendégeként legszívesebben Nyírlakon töltötte az ősi tornáoos kúriában, hintósíogatán járogatott át Siimqgre. Itt a táblabíró barátok a Gerzsó-patika előtt nyújtózkodó kőpadon, vagy az oszlopos sóház csarnoka lalatt vidám, tréfálkozó beszélgetéssel töltötték el a nyári délutánok alkonyati óráit az iesthajnali csillag feljöttéig. E társaságban élt Inagyatyámtól kisdiák koromban Kisfaludy Sándor íés Deák Ferenc szellemességét megörökítő ísolk kedves tréfát hallottam. Elmondok belőle néhányat. * A vénasszonyok nyarának tűző napja 1830- foan új, derűs életet váltott a késő őszi hó lapokban is. Kisfaludy Sándor a badacsonyi, somíyói, úgyszintén a sümeg-haglyasbegyi szőlőjében a szüretet befejezve, pincéit rendbe téve, lel is ibúcsúzkodott betegeskedő hitvesétől, Szegedy Rózától s Füredre költözött. Nagyon írajt feküdt szívén a Nemzeti Játékszín oszlopos lépüietének teljes befejezése. Költői lelkének álmodozásával ki is tervélte a füredi játékszín ünnepélyes megnyitását. A sümegi Fehérkövek sziklás magaslata alatt húzódó szőlőhajlékának empír-oszlopos erkélyén a szüretelő leányok dalozásai közben meg is írta iaz ünnepi előadás megnyitására a sümegi Kisfaludy Múzeumban ma is megszemlélhető, irodalomtörténeti beccsel bíró Nemzeti Énekét: Adgya Isten! hogy a’ Magyart A’ fél Világ urallya. S vérrel szerzett szabadsága Soha kárát ne vaíl'ya! Adgya Isten! alkotvánnya Mindörökké állhasson, ’S díszlésének semmi erő ’S idővész jie árthasson! A lánglelkű őszfejű költő hazafias felbuzdulásiában lúdtoflával hamar rá is seroentette kékes-szürkés merített papírra a Nemzeti Ének mind la három strófáját. Utolsó versszakában' imigyen emelve kalapot a testőr korában személyesen ismert Ferenc királynak, nemzeti nyelvünk istápotásáért: Tartsd-meg Isten Fertencz királyt, Jó Attyíát a’ Hazának! Ki la’ Magyart nyelve által Viszsz’adta ön magának! A testőrkorából szívébe .gyökeredzett király- hűség új eszmét váltott ki a költőből: öltsön nevével kapcsolatosan szárnyat a bécsi Burg- ban székelő osztrák császár magyar uralkodói erényének dicsőítése! Megérdemli, mert elődje, II. József császár, a kalapos király jozefinizmusának ellentéteképpen, ha nagyon nem is táplálja, de útját sem állja nemzeti nyelvünk) fejlődésének. A magyar királyt dicsőítő Nem- zéti Ének váljék himnusszá és kerüljön valamely módon a honfiak és honleányok ajkára. Ezzel a vágyakozással tépelődött a hazafias megérzéstől lángoló nemzetes úr szőlő- hajlékának oszlopos erkélyén még akkor is, amikor la hétcsillagos Göncöl felkászolódott az égbolt párkányára. Az őszi égitestekkel barátkozó Sarkcsillag fényessége rlásugárzott a szüreti munka fáradalmait karosszékében pihenő költőre, attól ágaskodott ki agyából az a gondolata: Komlósy urammal, Füred karmesterével miegzeniésítteti a Nemzeti Éneket. Sőt, ötszáz példányban ki is nyomatja. Ezt árusítják majd a füredi sétány platánuszai alatt, a játékszín oszlopos csarnoka előtt szórakozó pártásfejű nemes kisasszonyok. Kerül majd bőségesen a Balatonban fürdőző táblabírák zsebeiből kigombolt rézgarasokból még színpadi kellékekre is! Hogy Kisfaludy Sándor baglyas- hegyi 'álmodozása testet öltött, hites tanúsága az irodalmi ereklye számba menő nyomtatvány, amelynek több példánya a Kisfaludy Múzeum kézirat tárolójában kiállítva, ma is még így hirdeti a Nemzeti Ének sikerét: »Énekeltetett Füreden a’ Magyar Nemzeti Játékszínnek megnyitásakor. 1830.« («Nyomtattatott Budán, a Füredi Magyar Játékszínnek hasznára.«) A vénasszonyok nyara küllőn is kedvében, járt 'ez alkalommal a költőnek. A későn kelő, korán 'nyugvó nap szépen melengette a Balaton vizének hullámfodrait, így még la befejezés munkájának küszöbén álló Nemzeti Játékszín külső díszítései, belső simítása, sőt még festési munkái is elkészülhettek. A gyengélkedő hitvesére gondoló költő már haza készülődött, amikor — ha az időben csodaszámba ment is — de mégis megtörtént, hogy a Zala bér, Sümeg, Tapolcán, lát közlekedő delisánc külföldi társaságot hozott Füredre. Kíváncsiságból a betyárok és csikósok messze földön híres országát átutazva, a Balaton zalai partjára is elvetődtek. Az előkelő francia társaságot első tisztelgő útja nemzetünk ünnepelt költőjéhez vitte. Kisfaludy Sándor nagy kedvességgel fogadta a külföldi tisztelgőket és a nemesvérű, Helikon és Pegasus névre hallgató — gróf Festetics Györgytől, a Georgikon alapítójától ajándékba kapott — lovait befogatva, Tihanyba rándult, hogy a Franciaországból jött vendégeknek a csodás visszhangot bemutassa. Sőt futárral élőre üzenetet is küldött Tihany apáturához, vendéglátó ebédre bejelentve a külföldi társaságot. A hírből ismert tihanyi visszhang izgatta legjobban 'a franciákat. Azt akarták kitapasztalni, mielőtt a történeti múltú bencés kolostor főuránál látogatást tesznek. Ahogy fellábaltak Kisfaludy vezetésével a hegytetőre, akkor kapott észbe a költő: hisz ő tulajdonképpen nem "is ismeri az ifjúkora óta nem 'hallott visszhang kiáltó-helyét. Sok töprengés, gondolkodás után végre találomra az egyik szép magaslaton megállítva a társaságot, francia nyelvű magyarázó előadást tartott vendégeinek ia tíz szótagöt visszaadó természeti csodáról. A 'francia társaság egyik érces szavú hölgytagja >el is kezdte szavalni verses mondó,kaját. De ugyancsak nagy volt elképedésük, amikor a visszhang helyett a balatoni félsziget tocsogóiból felszűrődő békakuruttyolás vágódott a fülükbe. E pillanatban cikázott bele Kisfaludy agyába tévedése, hogy nem itt, hanem az előttük domborodó magaslaton van a visszhang kikiáltója. De nem akart szégyenben maradni s befelé mosolyogva, komolykodó hangon új magyarázatba fogott: Hölgyeim és uraim! Éppen az a tihanyi visszhang megbecsülendő érdekessége, hogy itt csak a magyar szót adja év óta aranyéremmel kitüntetett fogalommá vált Andor Béla úri szabó üzlete olcsó és finom, szakszerű kiszolgálásával Régi jólbeszervez :tt biztosi ó in ézet keres megbízható és agilis föügynököt Zalaegerszeg és vidékére. Akik eddig biztosítással nem foglalkoztak, azokat megfelelő kiképzésben részesítjük. Ajánlatokat kérjük a kiadóhivatalba „Állandó alkalmaztatás" jeligére beküldeni. vissza. De amodább a dombtetőn a francia verset is megismétli. * Az elmúlt század hetvenes éveiben, kisdiák koromban, István bátyámmal és Kajetán öcsémmel az apostolok lovain — gyalog — körüljártuk a Balaton zalai partját. Szigligetiül Badacsonyig reánk mosolygott a nyári nap. De Révfülöp felé bandukolva, mire fSáry uram vendéglátó portájára értünk, bőrig ázva, fészkükből kiöntött ürgéknek is beillettünk volna. Egy napi pihenés után Akaiin és Udvarin át Tihanyba láboltunk. A visszhang kiáltó-belyén ácsorgó íiúk nyomban rá is zendítettek ismert mondókáikra. Nem is maradt adós a válasszal az ősi bencés kolostor magaslata. Az érces kiáltó szó visszhangja elnyomta a Balaton hullámainak sustorgó szavát: »Szép innét a kilátás! De nehéz a feljárás!« »Répa, retek, mogyoró! Korán reggel ritkán rikkant a rigó!« Azóta hat évtized pergett le az élet forgatagán. A világháború után valahogyan belém költözött újra a tud-vágy: elnémult-e csakugyan a hegyoldal befásítása miatt a tihanyi visszhang? Laci fiammal a csodás kilátású bencés kolostor folyosóján át be is kopogtattunk a melegszívű Gallik OszVád priorhoz, aki vendéglátó barátsággal elkísért bennünk!it a visszhang egykori kikiáltó helyére. De, sajnos, gyermekkorom tihanyi emlékeit csak a kecskekörmöket áruló suhanook elevenítették fel. Hopp! Hopp! — kiáltásunkra, mint régen Kisfaludy francia vendégeinek, nekünk is a ku- ruttyóló békák válaszoltak. Első gondolatom az volt: talán a tihanyi visszhangra is rátenyerelt Trianon, megparancsolva a visszhangot zsákjába rejtett befásított hegyoldalnak, hogy ezután csak a francia Szót adja vissza! De bizony hazafelé kocsizva arra gondoltam, hogy a táblabíró kor észjárása szerint Zabó Lajos, Balatonfüred egykori tréfás ceremónia-mestere más magyarázatot adna a visszhang eltűnésének. Álmomban szinte fülembe csengett köc- cintgatás közben elhangzott tréfálkozó szava: »Nem történt itt semmi a fásítással! A tihanyi visszhang bizonyosan elrontotta a gyomrát a gazdag bencés rend vendéglátó asztalánál. Átköltözött gyógykezelésre a szegénységi fogadalmat tett sümegi barátok konyhájára.« Talán igaza is lehetett Zabó Lajosnak. Mert ifjú koromban véletlenül fölfedeztem ezeréves történeti múltú Sümeg visszhangját, a vármenti sarokház falára függesztett tábla így szolgál ma is magyarázó szóval a kiránduló idegeneknek: »Sümegi visszhang! Fordulj a kolostor 'leié kiáltó szóval!« |a VIDÉKI URfközönség kedvem hotelie az ESPLANADE nagyszálloda BUDAPEST, III., Zsigmond-utca 38—40. Telefonok: 351-735, 351-738, Í57-299. Szemben a világhírű Lukácslürdövcl és Császártürdövel. a Rózsadomb alján. Teljes komfort, folyó melegvíz, központi lütés. A Nyugati pályaudvartól 1 kisszakasz távolságra. A szálloda teljesen újjáalakítva, ül vezetés alatt áll. Elsőrangú eafe-reftaurant. polgári árak. Olcsó szobák penzióval, vagy anélkül. Hosszabb tartózkodásnál külön engedmények.
