Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-05-08 / 104. szám

ÄRA 8 FILLÉR

ff. évfolyam, f 04. számra. ♦ poutixas mafílap # 194?. mágnás 8. Csülökök.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P.

Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz.

Mai közgyűlésén ünnepelte a vármegye az ezeréves zalai részek egybef orradását

Zala vármegye törvényhatóságának mai közgyűlése a történelmi nevezetességű ünnepi gyülekezetek közé tartozott. Az országgyara-. pótlásnak örvendetes eseményei között, amelyéle immár negyedszer virradtak hazánkra, ezúttal helyet foglal a mi szőkébb hazánknak, Zalának öröme is. A magyar honvédség immár a Dráváig őrzi az ezeréves zalai határokat és Szent István birodalmában ölelkezik össze újra mindén magyar, a magyarérzésű derék vendekkel 'és hordátokkal égyüt,t. Sok szenvedés után, mert az Isten is úgy akarja, nemsokára ismét együtt lesz. az ősi Zala 14 járásának minden képviselője |a vármegyeházán, hogy (közös munkával és szent akarattal dolgozzék az alkotmánynak itteni bástyáin te a szociális, öntudatos nemzeti lés tiszta keresztény széllémben újjáalakuló (egész és osztatlan Magyarországért.

Az igen nagy számban megjelent bizottsági tagok sorában ott volt a 92 éves Kroller Miksa zalavári apát is, az előkelő vendégek élén pedig ott láttuk a főispáni családot, valamint dr. Terbócz Miklós miniszteri tanácsost, a kultuszminisztérium elnöki ügyosztályának vezetőjét is.

Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos- főispán napirend előtt az elnöki székből a következő megnyitó beszédet mondotta:

— Február havi közgyűlésünk óta, különösen április hónap folyamán, a történelmi események olyan sorozata következett be, amely világpolitikai jelentősége mellett hazánkra nézve is sorsdöntő és Isteninek hála, örvendetes és dicsőséges korszakot jelent. Mivel közvetlen szemlélői és érdekeltjei voltunk és vagyunk ezeknek az eseményeknek, méltóz- tassanak megengedni, hogy .velük kissé hosz- szasabban foglalközhassam.

— Április 3-án éjjel döbbenetesen tragikus esemény történt, amely megrázta a lelkeket., Teleki Pál, a nemzet első szolgája, a mindig fáradhatatlan, példásan lelki ismeretes, az or- szággyarapítást legeredményesebben munkáló s szívében-lelkében igaz magyar, az európai hírű tudós és bölcs államférfiú, amikor úgy érezte, hogy életével és megfogyatkozott erejével már nem szolgálhatja nemzetét, efölötti; kétségbeesésében önkezével vetett véget életének, mert úgy érezte, hogy nemzetének már csak ‘ezzel az áldozattal szolgálhat.

— Fel akarta rázni a nemzet lellkiismeretét és emlékeztetni akart arra, hogy csak egységes magyar szellemben lesz a nemzet képes a reá váró komoly feladatok megoldására. Eszünkbe akarta juttatni a szintén az emberfeletti nehéz magyar sors súlya alatt összeroppant nagy Széchenyinek szavait, aki azt mondotta: »A magyarnak, hogy valamilyen legyen Európában, egyedül magyarnak kell lennie, ez dicső és nemes, öröksége«.

— A Mindenható meghallgatta Teleki Pált, a nagypénteki áldozatáért megajándékozta a nemzetet húsvéti magyar feltámadással. A nemzeten és rajtunk, zalaiakon is a sor, akik) e 'boldog feltámadásnak közvetlen részesei vagyunk, hogy az ő intelmeit megfogadjuk és meg is tartsuk.

Ki keil érdemelnünk, hogy amit kaptunk és visszaszereztünk, azt örökidőkre meg is tartsuk.

— Alig, hogy,sírba szállt a nemzet nagyíha- lottja,

megkezdődött la r émet haderő gigantikus méretű s felejline feliéin felvonulása, amelynek szemtanúja volt Zala vármegye

és amely — úgy hiszem — örökidőkre maradandó, csodálatos élményként fog élni mindnyájunk lelkében. Úgy érzem, hogy e helyről is meg kell emlékeznem arról a példás, fegyelemről és baráti készségről, amelyet a német katonák rargkülönhség nélkül tanúsítottak és meg 'kell állapítanunk azt is, hogy az áldozatTomboló lelkesedés és zajos éljenzés kisérte a főispánnak az érzés hevétől átfűtött beszédét. Majd a vármegye törvényhatósági bizottsága nevében a főispán a negyedik országgyarapítás és az ezeréves déli és délnyugati határok visszafoglalása alkalmából a következő szövegű hódoló táviratot intézte a kormányzó úr kabinetirodájához:

Törvényhatósági bizottságunk mai közgyűlésén megemlékeztünk honvédségünknek ama

Meg-ir.egújuló lelkes örömnyitvánulások után a főispán így folytatta beszédét:

— Megnyitómat nem "e;ezl?etem be anélkül, hogy különös szeretettel ne üdvözöljem közgyűlésünk alkalmából vármegyénkhez április 16-án visszatért, az integer Zala vármegyéhez tartozó magyar és idegenajkú testvéreinket, akiknek hűségéről éis magyar hazájukhoz való ragaszkodásáról még a katonai megszállás előtt az alispán úrral együtt személyesen volt alkalmam meggyőződni.

Életem egyik leg elem előbb és legemlékezetesebb niap'a marad az a húsvéthétfő, amikor Aísélmdván magyar testvéreink szemébe nézhettem és láttam örömköny- nyekíői csillogó szemükben a vármegyéhez, á magyar hazához való mélységes ragaszkodásuk kiíeje/fjét.

Szemtanúja voltam honvédeinknek a Muráin felrobbantott hidak mellett csónakokon történt bátor átkelésének és jelen voltam Belatin- con honvédeink bevonulásakor és megkapó fogadtatásán.

— Ezeknek az eseményeknek a hatása alatt állva, új lelkierőt nyerve a munkához, biztosíthatom a tekintetes törvényhatósági bizottsákészség, nemzeti öntudat és hazaszeretet oly fokáról lettek bizonyságot, amely példaként állhat előttünk, magyarok előtt is.

— A hatalmas felvonulást követte rövidesen az lelsöprő lendületű támadás ama Jugoszlávia ellen, amellyel december 12-én barátsági szerződést kötöttünk s amely márciusban a tengelyhatalmakhoz csatlakozott, de egy szédületes fordulattal ellenségeink1 táborába sodró,dióit és megszegte április 6-án, és a következő napokban a velünk kötött barátsági szerződést.

— Kormányzó urunk bölcs és megfontolt hadparancsára honvédeink április 10-én megindultak és lendületes támadással elfoglalták az ezeréves déli és délnyugati határokat és ezzel a véráldozatot is követelő, dicső, hadi- tettel végrehajtották a negyedik országgyarapítást, amelynek következtében több, mint félmillió magyar testvérünk és annál is több idegenajkú, de a szentistváni birodalomhoz hű testvérünk tért vissza.

dicső fegyvertényéről, amellyel 1000 éves déli határainkat újból visszaszerezte. Ebből az ünnepélyes alkalomból, amely Zala vármegyét különösen közelről érinti, egyhangú lelkesedéssel adtunk kifejezést a legfelsőbb hadúr, a Főméltóságu Kormányzó Ur iránt érzett hálánknak, tántoríthatatlan ragaszkodásunknak Kérjük, hogy törvényhatósági bizottságunk hazafias és lelkes megnyilatkozását a Főméltóságu Kormányzó Ur magas színe elé juttatni méllóztassék.

j got arról, hogy miként eddig is igyekeztem I tisztemből folyó kötelességeimet a vármegyével szemben is minden vonatkozásban teljesíteni, úgy

a megnagyobbodott vármegyével szemben

— ha lel et — még fokozottabban igyekszem ezen feladataimnak megfelelni.

— A Haza Bölcse, vármegyénk szülöttének szavai beigazolódtak, aki azt mondta: »Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet — félve a szenvedésektől — önmaga mond le, annak visszaszerzése mindig kétséges.« Ali, magyarok, követtük is Deák Ferenc eme mondását és nem mondtunk le önként soha ezeréves történelmi jogainkról és talán ezért is győzött a mi igazságunk, amely nagy német és olasz barátaink segítségével immár negyedszer teremti meg nemzetünk számára a revízió lehetőségét.

— Hogy azonban meg is tarthassuk azt, amit visszaszerezhettünk, kövessük megint csak a Haza Bölcsének szavait: »Hinni, dolgozni!« — és fogadjuk meg a nemzet tanítómesterének, Teleki Pálnak intelmét: »Bízni, engedelmeskedni, dolgozni!«

Hódoló távirat a kormányzó úrhoz

Visszatért testvéreink üdvözlése