Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-05-03 / 100. szám

MawWkift művészei népi díszítést is ez jellemzi. Mélytüzű, telt,- összhangzó színeket kedvel népi művészetünk is. Irodalmunk sokat tanult a népi költészettől; a képzőművészeteknél fordítva áll: a nép tanult a nagy stílusokból. Paraszti építészet, bútor, ruhadísz — mind a nagy történelmi stílusok, úri divatok elszivárgása a néphez. Ha ma itt elszegényedést látunk, ennek sokrétű okai vannak. Minden stílus csak a maga "korában érvényes, a felújított stílusok — csak idézetek a múltból. » A nemzeti jelleg előtör az igazi művész­ből szándékoltság nélkül is. Haladó építészeink is beleviszik fajiságukat alkotásaikba: fegyelmezett tömegelosztással, nyugodt ritmusérzékkel, nemes tartózkodással1 s jó egyensúllyal. Magyar nyájasság és derű, magyar forma- és arányérzék legújabb stíltű tervezéseikben. Hamis babona az, mintha a magyar művé­szetet a pompaszeretet, a csillogó fényűzés jellemezné.Épp az ellenkező áll, nemcsak a művészet, hanem az egész magyar életforma szempontjából. A magyar úr és paraszt nem hivalkodik, mégis méltóságot tud1 árasztani. Művészetünk a nemes formákat kedveli; mértéktartó, a torzításoktól idegenkedő. Nem szereti a rémlátásokat, derülátó és vidám. »Mély baritonra hangolt««; férfias líra csendül ki legjobb tájképfestőinkből. Arc- és álakábfázatban gyakran találunk —• régente is — magyar típusokat. Szabályos, kerek orcákat, természetes alakokat, sokszög magyar ruhát is lelünk képeinken. A szabad és büszke tekintetű, nyugodt erőt mutató, nem elbízott és nem szánalmas ma­gyar ember típusát az együttérzés melegsé­gével tudta művészetünk kialakítani. Ebben van legszebb magyarságunk. Dr. BUCSIS GYULA. Korszerűsíteni kívánja a földmivelésügyi miniszter a mezőgazdasági társadalombiztosítást 1941 május 3. A magyar (Gerevich Tibor cikkének ismertetése a -»Mi a magyar?« című műből.) Elmúlt végérvényesen az az idő, amikor az önálló, sajátos jelleggel bíró magyar művészet létezését tagadni lehetett. Az idegen áramlatok elől nem zárkózott el a magyar: nyitott szív­vel, fogékony megérzésével fogadta el a Nyu­gatot, de az eszméket saját képére alakította át s azokat vérmérsékletéhez, szükségleteihez; szabta. Az általános európai áramlatok külön­ben minden országot átszeltek. Man német tudós, aki dunántúli román épí­tészetünk értékét a német fölé helyezi. A Kolozsvári testvérek származása s mű­vészete is kétségtelenül a mienk. Stílusuk, technikájuk az ősi magyar ötvösségből fejlő­dött ki, tehát honi hagyományokban gyöke­reznek. Dürer Albert, a legnagyobb német művész, a Gyuláról kiszármazott ősi magyar családból, az Ajtóriakból született, akik között több ötvösmester akadt. Az ötvösipar legnemzetibb művészetünk volt: saját formákkal, eljárási módokkal. Ötlet, derű, finom és áttekinthető pompa jellemzi e nemű régi emlékeinket.; Szobrászatunk az ötvösség talajából sokat szítt fel. '"Dürerben is sok hagyományos és alkati miagyar vonás van. A világos, tiszta látást, a jó megfigyelést, Jíé- nyegmegragadást, jó szerkesztést — magyar vére sugalta neki. A látási formák tisztasága és zártsága, a tömör, egyszerű előadás, a tartalmi kifejezés érthetősége a magyar mű­vészi akaratnak a némettől eltérő vonása. Az emberi alak megjelenése nyugodt és zárt. Meglelhetjük a nagyvonalú bemutatást, a fej­lett szerkesztő érzéket. Egyszerű és mesterké­letlen csoportképzés, nagyvonalú felfogás, ha­tározott, szilárd kiállás jellemzi Mohács körüli fejlett festészetünket. A nyugati német képek szélsőséges mozdu­latai nálunk lehiggadnak s minél keletebbre megyünk, annál inkább. Szerkesztésben taka­rékosak régi képeink; rajtuk kevés alak, tiszta jelenet, érthető tartalom van. Ma éppúgy idegenkedik a józan magyar látás a természetet s a valóságot felrúgó for­máktól, mint régebben. A lényegét művészeink kiemelik, de nem bírják az elvont, vázlatos ábrázolást. A magyar látás nem fog elferdülni. A rút eszményítése, a mesterségbeli szépsiég szétromholása nem várható soha nálunk, ami nyugaton többhelyütt megvolt. Ebben segít bennünket az olasz és antik hagyományok rokoni hatása is. Díszítő művészetünk kedvelte a könnyen folyó, tiszta, érthető motívumokat, a növényi díszt, -— de nem a mértanit, sem az állatit, jellegzetesen magyar a »virágos reneszánsz« színes, kedves és vidor díszítő művészete. A . CHINBKN 1IJ PEST Kapható: Kuüiiaw drogériában Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet 40 éves fennállása alkalmából diszülést tartott, amelyen Pufnoky Móric m. kir. ti'kos tanácsos, az OMBI igazgatósági elnöke méltatta az inté­zet jubileumának jelentőségét. U ána Tomcsányi Gyula miniszteri osztályfőnök, az OMBI vezér- igazgatója beszámolót tartott az intézet 40 éves működéséről. Darányi Ignác korát megelőző szociális érzékkel 40 évvel ezelőtt a gazdasági cselédek kötelező balesetbiztosításáról szóló tör­vénnyel megtette az első lépést a mezőgazda- sági társadalombiztosítás kiépítése felé. A világ­háború előtti évtizedben a balesetbiztosítási kötelezettséget fokozatosan kiterjesztették és ön­kéntes biztosítással megindult az öregségi biz­tosítás fejlődése is. Az intézet neve először Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegély Pénztár, azután Országos Gazdasági Munkás­pénztár volt, majd a gazdatiszti nyugdíjbiztosí­tás bevezetésével, 1937 töl kezdve Országos Mezőgazdasági Biztositó Intézet nevét kapta. Az intézet hatásköre jelenleg a gazdasági cselédek és gépmunkások kötelező baleseti biztosítására, a gazdasági munkások és cselédek kötelező öregségi biztosítására, vaiamint a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosítására terjed ki. A baleseti és öregségi biztosítási kö­telezettség alá esők száma kereken 1 millió, a nyugdíjbiztosítási ágazathoz tartozó gazdatisz­teké és gazdasági egyesületi tisztviselőké pedig 5000. Balesetbiztosítási szolgáltatásokra az OMBI évente 1,200.000 pengőt fizet ki, mig az öregségi járadékok évi összege kereken 4 millió pengő. Jelenleg több, mint 70 000 munkás kap öregségi és kereken 4 000 özvegy özvegyi járadékot, anélkül, hogy biztosítási dijat, vagy járulékot fizetett volna. Tomcsányi vezérigazgató bejelentette, hogy az OMBI igazgatósága az intézet 40 éves fenn­állásának emlékéi a törvény rendelkezésein túl menő szociális intézkedésekkel kívánta meg­örökíteni és ezért a következő határozatokat hozta : 1. A Teleki Pál gróf emlékére alapítandó cserkész-alaphoz 5000 pengővel járul hozzá. 2. A biztosítás szolgáltatásaiban öreg koruk miatt nem részesülő, de támogatásra szoruló volt gazdatisztek részére 10.000 pengőt engedélyez és ennek az összegnek szétosztására a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesületét kéri fei. 3. Az öregségi biztosítási tartalékalapból az árvíz­károsultak megsegítésére 100.000 pengőt enge­délyez azzal a kikötéssel, hogy abból elsősor­ban azokat a károsultakat kell segélyezni, akik már öregségi járadékban részesülnek, vagy akik az öregségi biztosítás kötelékében vannak és járulékfizetési kötelezellségüknek a mull évben eleget (ettek. 4. A baleseíág tartalékalap­jából az intézet valamennyi végleges baleseti járadékosának, valamint az I., II és nyugdij- cs'oporíbeli járadékosoknak egy havi alapjára- dékuknak megfelelő összeget rendkívüli segély­ként engedélyez 5. Rendkívüli segélyben része­síti az intézet tisztviselőit és alkalmazottait is. Báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter emelkedett ezután szólásra és a következőket mondta: — A magyar mezőgazdasági társadalombiz­tosítás 40. évfordulója alkalmával köszönetemet nyilvánítom mindazok felé, akik ennek a fon­tos intézménynek érdekében dolgoztak. Hálával adózom különösen Darányi Ignác emlékének, mivel ő állította fel azt az alapelvet, hogy a mezőgazdasági szociálpolitika a földmivelés­ügyi igazgatás keretébe tartozik, mert, a szociálpolitika és a termelési politika szorosan kiegészítik egymást­A műit tapasztalatai és az Országos Mező- gazdasági Biztositó Intézet 40 éves története bizonyiiják, hogy helyes volt ez az elgondolás és jó utón haladunk, mert a munkások jogos igényeit összhangba tudtuk hozni a munka­adók teherbiróképességével, egyensúlyban tar­tottuk a munkásság és a termelés érdekeit. — A mezőgazdasági társadalombiztosításnak a mai kor követelményeivel szemben még min­dig bizonyos hiányai vannak. Ezeket a hiányo­kat a tehetőséghez mérten meg akarom szün­tetni és az intézményt tovább kívánom fejlesz­teni. A közelmúltban lényeges haladás történt ezen a téren. Megvalósítottuk a gazdatisztek nyugdíjbiztosítását, továbbá a gazdasági mun­kásság öregségi biztosítását és a gazdasági munkások özvegyeinek járadékban részesítését. Szükségét látom annak, hogy bevezessük a munkások kötelező betegségi biztosítását, továbbá korszerűbbé keli tennünk a baleset­biztosítást, ki kel! terjesztenünk a biztosítottak körét és a szolgáltatásokat is fejlesztenünk kell. —• Gondoskodni kívánok arról, hogy az öregségi biztosítással kapcsolatban összegyűlt tőkéket intézményesen a mezőgazdasági szociál­politika szolgálatába állítsuk s ezért máris dol­gozom olyan törvényjavaslaton, amely gazda­sági, kertes munkásházak építését célozza. Min­dent el kell követnünk, hogy ez a szépen fejlődő intézmény ne váljék öncélú bürokratikus gépezetté, hanem a munkások és munkaadók egyaránt józan érdekeinek szolgálatát lássák benne — Örömmel hagyom jóvá azokat a határo­zatokat, amelyeket az intézet igazgatósága a jubileum alkalmából hozott és az intézmény további működésére a jó Isten áldását kérem. Nagy lelkesedéssel fogadták a jelenlévők a miniszter beszédét és a mezőgazdasági biztosí­tás fejlesztésére tett fontos bejelentéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents