Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-06-05 / 126. szám

2 mMüm 1941 június 5. Megnyílt a Varga vendéglő kerthelyisége Zalaegerszeg legkellemesebb szórakozóhelye Berzsenyi utcában, a postapalota mellett. Kitűnő magyar konyha, állandóan frissen csapolt sörök Zamatos, jófaju borok. Tekepálya. Az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara felhívása a iégkár ellen biztosított gazdaközönséghez A kamarai körzetben mindaz őszi, mind a tavaszi rossz időjárás miatt az őszi meg a tavaszi gabonák általában későbben és rosz- szabbul előkészitett talajba kerültek, későbben keltek, az ősziek rosszul teleltek, nagy általá­nosságban fejlődésük nem áll azon a fokon, mint a rendes időjárás mellett és ennek következtében az aratási időpont kitolása ismét valószínűnek látszik. Ebből a körülményből kiindulva a kamara előterjesztéssel fordult az egyezményes társasá­gok központi Jégkárfelvételi Irodájához és az egyezményen kívül álló Gazdák Biztositó Szö­vetkezetéhez, hogy a kötvényfeltételszerü termés­hozam leszállítási határidő tolassák ki.' A biztosító társaságok általában nagy meg­értéssel és előzékenységgel fogadták a kamara előterjesztését és az egyezménybe tömörült társaságok a hozamleszállitási határidő halasz­tását minden olyan esetben, amikor az megokoltnak látszik, engedélyezi, ha a biztositó fél a társa­sághoz erre vonatkozólag kérést intéz. Az egyezményes társaságok a kalászosoknál a hozamleszállitási határidőt jinius hó 8-ig, de megokolt esetben esetleg junius 15-éig is en­gedélyezik. A Gazdák Biztositó Szövetkezete a hozam­leszállitási határidőket a kamarai előterjesztés alapján 1941. évre a következőkben állapította meg: repcénél május hó 15. helyett junius 1, tengeri, cirók, kender, dohány, szőlő, szójabab és ricinustermés leszállítási határideje julius 5. A többi termények, tehát a kalászosok leszál­lításának határideje junius 15 »WM¥M»»»W»n,*l***<W****iVW*£V**W*W«-j— Női szöveteik lés fehérnemű anyagok ki­tűnő minőségben ‘kaphatók. Schütz Árúház. Jönnek az aluminium pengősök Nagy érdeklődéssel fogadja majd a közönség azt az uj kispénznemet, amelyet a Magyar Nemzeti Bank most készíttetett. Nemcsak uj pénzről, de uj anyagról van szó, a kecses, fehér, könnyű aluminiumércről, amely pedig igazán hivatott arra, hogy forgalmi pénz anya­gául szolgáljon. A közönség régen szeretetébe fogadta a „kis bankó“-kal is, az egy-, két- és ölpengőst, de a kis bankjegyek előállításuk és gyorselhasz­nálódásuk folytán költségesek. Az egy- és két- pengős sokat forog, naponta többször gazdát cserél, begyürik zsebbe, pénztárca kisrekeszébe, — gyorsan szakad és rongálódik. A pontos és szép nyomdai előállítás költsége ugyanakkor alig kerül kevesebbe, mint az öregebb bankóké. Ezek a szempontok késztették arra a meg­gondolásra a Magyar Nemzeti Bank igazgató­ságát, hogy az egy- és kétpengősöket ne pa­pirosból, hanem egyéb anyagból készíttesse. Magyarországon meglehetős mennyiségben van bauxit, abból készül elektrolízis révén a szép, finom, ellenálló és mégis könnyű aluminium, amely kiválóan alkalmas pénzverésre A próbák jól sikerültek s a jegybank nyolc­vanmillió pengő névértékű egy- és kétpengőst veretett alumíniumból. Az uj pénz nemsokára forgalomba kerül. (Berlini levél) (Hans Lanqsbergerrel először Norvé­giában TaTálkóztam. Onnan, közös utunk vezetett a finn csataterekre, együtt vol­tunk a kitälei erdőben, majd újra Nor­végia jött a vosisi kalanddal. Márciusban Garmischban hozott össze a sors kettőn­ket, majd néha a Wilhelm-Strasse sajtó- értekezletein láttuk egymást viszont. — Svájci újságíró, de a Deutsche Allgemeine Zeitung munkatársa s azonkívül féinyké- pészriportere az egyik több nyelven meg­jelenő német folyóiratnak. Az egyik buda­pesti lap berlini tudósítója azt írta róla március 14-iki számában, hogy Orosz­országba készül, Ilusinszik városába, hogy az ottani Petőfi legenda még meglevő nyomai után kutasson. Landsbergerről tudtam, hogy nagy világjáró. Beutazta gépkocsijával egész Európát, egész Ázsiát, átment Amerikába is és Ausztráliában is járt már. Egyedül a fekete földrészen,, Afrikában nem volt még. A Petőfi iránt való érdeklődéséről már hallottam, de a pesti lapban megjelent közlemény nagyon érdekelt. Fölkerestem és elbeszélgettem vele a dolgokról. Ennek a beszélgetésnek a lényegét itt adom:) »Petőfi Sándort német fordításokban ismer­tem meg. Versei nagyon a lelkemhez nőttek és abban az időben sokat gondolkoztam azon, hogy megtanulok magyarul is. Sajnos, az idő rövid volt ehhez, a magyar nyelvtanulás elmaradt, de ezzel szemben a legkisebb rész­letekig megismertem Petőfi Sándor különös üstököséletét. Igen! Ez a legjellemzőbb rá: üstökösélet. Petőfi Sándor jött és eltűnt, de hogy honnan jött és hova tűnt el, ima lsem tudja biztosan senki. Bizonytalanság rejtőzik születési helye körül, de még nagyobb a bi­zonytalanság halálával kapcsolatban. Ez a két roppant érdekes körülmény ver­sein és költészetén kívül is teljes mértékben ébren tartották Petőfi iránti érdeklődésemét azon a tényen kívül is, hogy Petőfi Sándor költészete nemcsak a magyar művelődés dísze, hanem kimagasló értéke az egész emberiség szellemi fejlődésének is. A kérdés mindig ér­dekelt és így hosszú éveken keresztül magyar ismerőseim útján állandóan figyelemmel kí­sértem különösen a Petőfi halálára vonatkozó különböző újsághíreket és más eseményeket is. De itt meg kell áltanunk egy pillanatra. Ahogy én tudom a dolgot, Petőfi segesvári éléstáré vonatkozólag nincs százszázalékos biz­tos adat. A segesvári hősi halálnak egyetlen bizonyítéka a csata után elterjedt és a magyar köztudatba átment híreken kívül az egyik, császári ezredesnek 1852-ben beadott jelen­tése, amelyben az ezredes azt jelentette, hogy az általa a segesvári csatatéren látott szakállas magyar lel kelő tis zt holttestével kapcsolatban fennáll a lehetőség arra, hogy az Petőfi holt­teste volt. Tudomásom szerint ez az egyetlen bizonyíték arra, — ami tényleges bizonyíték számba mehet — hogy Petőfi Sándor tényleg a segesvári csatatéren esett el. ( Ezzel szemben: a jelentés után 10 évvel már a magyar sajtóban felbukkant e,gy kósza hír, amely szerint Petőfi Sándort Oroszországban, Husinszk városkában látták. Ez a hír állandóan visszatérő híre volt a múlt évszázadnak, csak a városnév változott. Szerepelt Irkutzkon kívül egész sereg más város és község neve a Bajkát-tó környékén. De mái szemmel nézve különös jelentősége van az Husinszk névnek, mert a világháború befejezése után három magyar katona azzal tért vissza orosz hadifog­ságból, hogy Husinszk városában tényleg lát­ták Petőfi Sándor sírját is hallottak arról ft legendáról, amely az egész vidéken el volt ABAFFY LÁSZLÓ. Ha uaralai megy, vagy hosszal időt tölt távol otthonától: biztosítson r • I r A Peföfl-leg endo. nyomában terjedve es amely szerint Ilusinszk városában, egy nagy magyar kölitő élt hosszú ideig, egész haláláig száműzetésben. Tudok arról is, hogy az egyik hadifogoly egy állítólagos fényképet is hozott magával Petőfi Sándor állítólagos iüusiinszkü sírjáról'. Ezt a fényképet, ahogyan legújabban értesül­tem, a legilletékesebb magyar hatóság, a Petőfi Társaság megvizsgálta és hosszas vizs­gálat után azt állapíthatta csak meg róla, amit Petőfi segesvári halálának bizonyítékaival kap­csolatban is meg kell állapítanunk: nem teljes értékű bizonyíték. | Nem akarok távolról sem vitát kezdeni a Petőfi Társaság tudós és szakértő tagjaival a fényképre vonatkozólag. Animál is inkább nem akarom ezt megtenni, mert nem a fényképnek van itt jelentősége, hanem elsősorban annak, hogy megbízható tanúk állítása szerint Orosz­ország bizonyos vidékén szájhagyomány él egy ott száműzetésben meghalt magyar költő­ről, akit a szájhagyomány is, mások is Petőfi Sándorral hoztak és hoznánk kapcsolatba. Hogy hamisítvány volt-e Petőfi sírjáról a fénykép, avagy sem, teljesedi jelentéktelen és mellékes körülmény. A fontos itt az, hogy a világ egyik legnagyobb költőjéről furcsa és érdekes legenda született a végtelen orosz 'hó- mezők központján, — egy legenda, amelyről csak kósza híreink, nem hivatottak elbeszélése alapján kibontakozó képünk van csupán, de amely legendát szakértő szem mindezideig nem vizsgálta felül, , (A fiatal, 28 éves svájci újságíró egészen bélemielegedett itt a bőszedbe. Szemei csillog­ták és határtalan meggyőződés rajzolódott a szavak köré, amikor folytatta:) Ezt a legendát szakértő még nem vizsgálta felül, — amennyire tudom. Jómagam nem‘ vagyok szakértője ennek a. kérdésnek, nem is lehetek az, de mint Petőfi szellemének örök tisztelője, nagyon érdekeltek a legendáról a hírek és sziklaszilárd a meggyőződésem, hogy a kósza legenda mögött kell valami valóságnak is rejtőznie. A haraszt nem zörög, ha a szél nem fújja/ — talán ha nem is Petőfi, de válaki mindéin-* esetre élhetett ott a hóvá! borított Szibériában, örök száműzetésben, aki talán magyar volt, aki talán költő volt, ha táján nem is Petőfi, dé akinek az emléke összevegyült az orosz síksági lakóinak képzeletében Petőfi emlékével. S ha) így van a dolog, ha más akadályok nem jön-* nek közbe, elmegyek oda és megnézem, hogy* ma rejtőzik a legenda mögött és hogy mi is' tulajdonképpen ez a legenda. Nem azért,1 mintha kultúrmissziót akarnék teljesíteni, ha­nem elmegyek azért, mert engem különöskép­pen érdekel Ilusinszk, az ottani Petőfi mítosz és az, ami a dolgok mögött rejtőzhetik. Egyszer már jártam azon a vidéken. Akkor majdnem úgy volt, hogy kiszállok a vonatból és végigkutatom a várost esetleges Petőfi- nyomok után. De akkor gondolkodóba ejtett egy tény, amit még ma sem értek1. Kétségtelen ugyanis, hogy a magyarságnak legnagyobb és legeredetibb költője mindenképpen Petőfi Sán­dor volt. Kétségtelen az is, hogy ez a legenda hosszú idő óta élt. EzZel a két kétségbevon­hatatlan ténnyel szemben nem értettem azt, hogy a magyar nemzet illetékes tényezői 1 Sói­tól kezdve vájjon miért nem küldöttek ki vala­kit Oroszországba, hogy a helyszínen vizsgálja felül a kérdést. Petőfi Sándor hiába világ­nagyság, elsősorban magyar volt, így vélemé­nyem szerint elsősorban a magyarságnak kel­lett volna és kellene tisztázni az üstökös kölltő körül szövődött orosz legenda hátterét.« ABAFFY LÁSZLÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents