Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-06-04 / 125. szám
ARA 8 FILLER II. évfolyam, 125. szám. ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ 1941. iúnius 4. Szerda. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Zalaegerszeg, TMttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Munkát haladást egységet! Irta : BÁRDOSSY LÁSZLÖ m. kir. miniszterelnök Az országgyűlés két házában elmondott bemutatkozó beszédemben ismertettem a kormány munkatervét. Ez a szó a legjobban fejezi ki azt a feladatot, amelyet a magyar kormány az adott viszonyok között vállalt, s jelenti egyben azoknak a gyökeres és alapvető intézkedéseknek összességét, amelyekre szükség van. Igenis, elengedhetetlenül szükség van arra, hogy a kor szellemének megfelelően alakítsuk át a magyar közéletet és közszellemet és biztosítsuk Magyarország számára azt a helyzetet, amelyet fajtánk rátermettsége, az ország ezeréves múltja és az utolsó húsz esztendő nehéz munkája, sok szenvedése jogán megérdemel. Bele keli illeszkednünk az uj Európába, mert európai nép vagyunk és fennmaradásunkat, vezetőszerepünket csak igy biztosíthatjuk. Egészséges és életrevaló reformpolitikát csak akkor csinálhatunk, ha sohasem tévesztjük szem elől a magyarság különleges faji és politikai adottságait és ennek megfelelően szabjuk meg teendőinket. Ehhez a saját fegyvertárunkból választjuk meg a politikai eszközöket és és úgy alkalmazzuk a reformokat, ahogyan különleges nemzeti sajátságaink megkövetelik. Nem cselekedhetünk máskép, mint a múlt és a jelen gondos szemmeltartásával és azzal a felelősségérzettel, amelyet a jövő reánk hárít. Ebből következik a nagy feladatok felismerése és az az elhatározás, hogy a szükséges, korszerű reformokat feltétlenül végrehajtjuk. Másik következtelés az, hogy akkor és úgy hajtjuk végre, ahogyan a nemzet érdeke parancsolja és a körülmények lehetővé teszik. Szükség van tehát mindenesetre arra, hogy az ország népe megbízzék vezetőiben és elhigyje, hogy a reformok hirdetése nem Ígéret, hanem mélyen átérzett hivatástudat. Senki sem akar kitérni a vállalt feladat elől, de azt jól, becsülettel és alaposan akarjuk elvégezni. Gondos kódunk a földbirtok arányosabb megosztásáról, az önálló egzisztenciák számának szaporításáról, átalakítjuk a közigazgatást, megteremtjük a a szociális átalakulást és ha felmerül az a kérdés, készül-e intézkedés a zsidókérdés uj szabályozásáról, a válaszom —: határozott igen. Tudatában vagyunk annak, hogy ezeken felül még más fontos és sürgős munkánk is van és világosan látjuk azokat a feladatokat, amelyeket el kell és el lehet végezni az adott körülmények között. Ehhez a munkához, a nagy átalakulás végrehajtásához mindenekelőtt egészséges közállapotokra van szükség. Első kötelességünk, hogy a tényleges helyzethez alkalmazkodjunk és úgy rendezzük be életünket, hogy töretlenül álljuk a mostani vihart és egységes, erős, fegyelmezett társadalommal hajthassuk végre a belső átalakulást. Minden áldozatot meg kell hoznunk honvédségünk érdekében. Biztosítanunk kell a belső rendet. Gondoskodnunk kell arról, hogy a közellátás fennakadást ne szenvedjen és a megerősödött ország olyan tényező legyen, amellyel minden körülmények között, mindenkinek számolnia kell. Ez munkát kíván a kormánytól, de ugyanakkor megértést és lemondást a társadalomtól, türelmet, áldozatot, egységet mindenkitől, aki hive az egészséges reformpolitikának és azt komolyan meg is akarja valósítani. Ha nem tudjuk megteremteni és megtartani a lelkek békéjét, ha nem fogunk össze minden rendelkezésünkre álló gazdasági, politikai és katonai erőt, akkor a nagy feladatok végrehajtása válik kockázatossá. Aki csak a részleteket látja és az esetleges jogos magánérdeket most sem tudja alárendelni a pillanatnyi szükség parancsának, az ellensége a reforA zalaszentgróti járási mezőgazdasági bizottság május 29-én tartotta meg rendes tavaszi közgyűlését Zalaszenlgróton, melyen dr. Forintos László járási főszolgabírón, Csonka János m. kir. járási gazdasági felügyelőn és dr. Landi Jenő járási állatorvoson kívül a bizottság részéről migtegy 40—45 tag vett részt. A Kamara Wrana Lajos kamarai intézőt küldötte ki a gyűlésre. Okolicsányi-Wagner Viktor elnök megnyitójában rámutatott arra, hogy Magyarország a területi gyarapodások révén mindinkább mutatja a gazdasági egységnek azt az eszményi képét, mely a régi Nagymagyarországra olyan jellemző volt. Szilárd a meggyőződése, hogy a a háború után erős gazdasági fellendülés következik, mert itt, Középeurópa szivében Magyarország lesz hivatva szomszédainak mindazt szállítani, amire azoknak az újjáépítéshez szükségük van. Elsősorban kihasznált állatállományukat fogják innen felfrissíteni. Nem szabad, hogy a kedvező alkalom készületlenül találjon bárkit. Ma a nagybirtokos, csak úgy mint a törpebirtokos, vagy akár a gazdasági cseléd is kell, hogy tisztában legyen azzal, hogy a föld nem ajándék, hanem nemzeti vagyon, melyért a gazda az egész országnak felelős. Ezzel mi gazdák tisztában vagyunk és ilyen szempontból ítéljük meg azt a sok rendeletet is, mely ma a gazdálkodást tagadhatatlanul nehézkessé teszi. Kérjük - azonban, hogy a kormányzat is hallgassa meg a szavunkat. Többek között rámutatott arra, hogy az iparcikkek, főként pedig a ruházkodási anyagok terén állandó csendes drágítás folyik, melyet végre erélyes kézzel le kell törni. Lehetetlenség a mezőgazdasági termelvények árát rögzíteni, amikor másrészt mindennek az ára felfelé igyekszik. Kitért még a Zala szabályozására is, melyet az egész zalaszentgróti járás már alig vár. Két év óta a Zala eszi meg az állatok elől a szénát. Csonka János gazdasági felügyelő ismertette ezután a járás mezőgazdasági helyzetét, majd Wrana Lajos, kamarai intéző beszámolója során kitért a rézgálickérések céltalan voltára, ellenben a legnagyobb takarékosságot ajánlja minden szőlősgazdának. Szerinte helyes módon és kellő időben alkalmazott permeíezésekmoknak, akadálya a nagy átalakulásnak akkor is, ha azt hangosan és szakadatlanul követeli. Egységet kértem és most sem kérek mást. Egységet annak a megértésében, hogy a mai viszonyok roppant erőpróba elé állítják az egész magyarságot és nekünk tűzön-vizén keresztül meg kell állnunk ezt a próbatételt. Nagy és felemelő érzés ma magyarnak lenni, a változásoknak ebben a korszakában, amelyben bizonyságot tehetünk történelmi hivatottságunkról és arról, hogy méltók vagyunk arra a szerepre, amely a Kárpátok medencéjében ősi jussunk. kel még az idei csekély rézgálicmennyiség is megvédheti a szőlőt, különösen, ha a jó Isten is segít. Az indítványok során az elnök teljes egészében magáévá tette a zalaegerszegi járási bizottság ülésén hozott határozatot és a saját bizottsága nevében is kéri a búza kiörlési ku'csá- nak megváltoztatását. Még pedig oly formán, hogy a 82 százalék kiörlés fenntartása mellett 25—25 százalék nullás, illetve főzőliszt és 32 százalék egységliszt jusson a falu lakosságának. Szednie ez az arány felel meg ennek a vidéknek, mely az Alföldtől eltérőleg nem búza, hanem elsősorban rozskenyeret fogyaszt. Ezt a kérést a bizottság egyhangúlag és igen nagy helyesléssel magáévá tette, csak úgy, mint Ambrus János kehidai szakiskolai igazgató indítványát is. Ambrus szerint a havi 15 kg gabonában megállapított fejadag elegendő lehet a városban, de falun, ahol elsősorban kenyérből és tésztanemüekből élnek, semmiképpen sem. A bizotlság kéri, hogy a falusi lakosság részére a havi fejadag legalább 30 kg gabonában állapittassék meg. Hiszen ez a mennyiség még annyi sincs, amennyit a „legkisebb munkabéreket megállapító rendelet“ a szakmánymunkások és arató- munkások részére mint legkevesebbet megállapított. Ezzel kapcsolatban Békássy István bizottsági tag felemlítette azt a furcsaságot, hogy a gazdáknak a munkabérrendelet szerint több lisztet kell kiadni aratóiknak, mint amennyi őrlésre a fejadag szerint engedélyt kaphatnának. Élénk vita kerekedett, mikor Ambrus János felemlítette, hogy mind több község szeretne hussertés-kant is tartani a mangalica mellett, de a hatóság az engedélyt csak a legritkább esetekben adja meg. A gazdasági felügyelő felfogásával szemben szinte egyöntetű volt a bizottság állásfoglalása a hússertés mellett. A hússertés ugyanis többet malacozik, sokkal gyorsabban fejlődik, pénzét hamarább látja viszont a gazda, végül pedig, ami a legfontosabb, a teljesen kihizlalt hússertés alig 1—2 százalékkal kevesebb zsírt ad le, mint a mangalica. Ha pedig valaki tejet is tud neki juttatni, akkor még az a régi megállapítás is elesik, hogy a táplálékban kényesebb. A bizottság egyöntetűen kéri a hatóságot, hogy olyan községekben, ahol erre a feltételek megvannak, engedélyezzen Sürgős kívánságok a zalaszentgróti és balatonfüredi járási gazdagyülésen
