Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-24 / 117. szám
4 flftésMilET 1941 május 24. Fiifzer, etem ege, kitűnő faiborok, likőrök A FEHÉRKÉPI C S EMEGE h ÁZ BAN, Németh Józsefnél A föivafetlos óra. Irta: ANGYAL BÉLA. Miikor kinevezésemet megkaptam, azonnal elfoglaltam állásomat. Főnököm megfelelő komolysággal és kifejező hangsúllyal.vette ki tőlem a hivatali esküt, majd igyekezett lelkiemre beszélni a pontos hivatali szolgálatról. Végül lezeket mondta: — Melg fogja látni, kolléga úr, hogy például én még most is mindig első vagyok a hivatalban. ügy is volt.' Öten voltunk hivataltársak, jól megértettük egymást, ki is maradoztunk esténként és bizony reggel inem lesett nagyon jól ja fölkelés. Főnökünk az előszobában tartózkodott, í\gy mindenkit ellenőrizhetett, ki mikor jön-megy. Mi nem voltunk éppen nagyon pontosak, de ennek a főnök volt legfőképpen az oka, mert mindenki tudta, hogy reggel nyolc órakor már bent van és akármi is történik, baj nem lehlet. Történt pedig, bogy nagyon pontos akartam lenni és már nyolc óra után öt perccel bementem. Az öregen kívül — így hívtuk a főnököt — más nem volt bent. Büszkén foglaltam él a helyemet, de alig hogy belekezdtem a munkába, megszólított az öreg. — Nézze, kolléga úr, én vagyok a legidősebb a hivatalban, ön pedig a legfiatalabb;. Miért nem jön be ön pontosan? Nem szeretem, ha elkésik. — De, főnök úr, még soha ilyen korán nem jöttem be, mint ma... — Azt akarom, hqgy pontos legyen — mondta szigorúan lés faképnél hagyott. Nagyon felháborodtam és másnap azért is elkéstem. Az öreg, amint beléptem az előszobába, a feje fölötti órára nézett és haraggal mondta: — Kolléga urat tegnap figyelmeztettem és ma lahelyett, hogy pontosabb lett volna, még jobban elkésett. Ezt nem tűrhetem tovább! — Kérem, főnök úr, nem kaptam élőbb reggelit, mert a háziasszony kis fia beteg volt az éjjel és elaludtak. ' r — Én lazzal nem törődhetem, hogy mi van az ön háziasszonyával, de figyelmeztetem, hogy holnaptól kezdve pont nyolckor bent legyen, meri különben jelentést fogok tenni. El sem tudtam képzelni, mi történt az öreggel, hogy éppen engem pécézett ki és nagyon bántott a dolog. De legbosszantóbb iaz volt az ügyben, hogy a társak élénken derültek az eseten. — No, megálljatok, — gondoltam végül is -magamban — rajtam nem fogtok ki. Másnap háromnegyed nyolckor bent voltam. Az öreg öt perccel utánam érkezett. Bejött ía szobába, illedelmesen köszönt és kiment. Következő nap, mikor háromnegyed nyolc- kór bementem, az öreg már ott ült. Mi lez? — gondoltam magamban, — az öreg engem le alkar főzni? Abból nem lesz semmi! A következő nap félnyolckor már íróasztalomnál ültem. Az öreg elkésett. Azután én késtem el, mert az öreg már negyed nyolckor bent Volt. Hétkor mentem be legközelebb. Az öreg udvarias volt, mert csak negyed nyolckor érkezett. Másnap azonban -én megint elkéstem, mert hétre pontosan bejött. Háromnegyed hétkor már bent voltam a következő nap, de örömöm cs.ak egy napig tartott, mert főnökömet másnap nfár ott találtam. így futottunk versenyt több mint két hétig. Legutóbb hat órakor már bent ültem, az öreg öt perccel utánam jött. — Korán kelt ma, kolléga úr — mondta. — Nagyon szeretek korán kelni. Egyet sétálok és aztán bejövök. Ilyenkor, tavasszal., mit is csinálhatna mást az ember, ugy-e, főnök úr? Egy hét múlva már az öt óránál tartottunk. Én jobban bírtam. Az öreg gyakran elkésett. Nagyokat ásítozott délelőttönként az felőszoAlig két esztendeje szerezte be Sümeg nagyközség lakossága az azóta létesített téren félárbócon lengő országzászlót. A visz- szatért területek helységeiben létesítendő országzászlóalap érdekében indult gyűjtéssel ismét szép példa nyilatkozott meg a sümegi járás lakossága körében. Még a sümegi járás előző főszolgabírájának, Szilágyi Dezsőnek kezdeményezése folytán 156 pengőt eredmébáhan. Mi pedig jót múlattunk az .eseten bent. Elhatároztam, hogy végleg leszámolók a korai bemenetellel. Félnégyben állapítottam meg a bejövetel időpontját. Ezt már az öreg nem bírta. Négynél előbb nem tudott bejönni. Mindig én voltam az első. Az öreg végleg kimerült, de nem szólt egy árva szót sem. Annál többet mondott a takarító szolga. — Mi van az urakkal? Hiszen olyan hivatal még egy nincs a világon, ahová négy órakor járnák be az urak. Még takarítani sem tudok. Háromkor csak nem kelhetek föl takarítani?! Egy napon délután találkoztam főnökömmel és feleségével. Az öreg nagyon kedves volt. Karonfqgott, úgy sétáltunk. Valamit akart mondani, ágy sejtettem. Egyszer a felesége ezt mondja: — Kedves Koltay, mi az a rengeteg dolog maguknál, hogy négy órakor már be kell mennie az uramnak? Én ránéztem az asszonyra, meg az öregre és elnevettem magamat. Az öreg is nevetett. — Nagyságos asszony, — mondtam — ma befejeztük a munkát. Holnap csak nyolcra megyünk be. — Jó lesz, kolléga úr — kapott rajta az öreg és kezet nyújtott. Velük vacsoráztam aznap este. ittunk is néhány pohár bort. Az öreg jól földerült. Mikor búcsúztam, így szólt: — Kedves öcsém, látom, kemény legény vagy. Ha ezentúl el is késel, nem szólok semmit. Megölelt. Szerfölött örült, hogy ezentúl ki- alhatja magát rendesen. De én is. nyezett a nép körében végzett gyűjtés annak idején. Ezt az összegét a sümegi járás dr. Szilágyi Lajos aknasugatagi főszolgabíró, volt zalavármegyei tiszteletbeli szolgabíró útján az Aknasugatag községben létesítendő országzászló javára az ottani országzászló bizottság dnökének, ^uczky Ferenc plébánosnak kezébe juttatta el. Az elnök most meleg sorokkal tolmácsolta községe hálás köszönetét az adakozó járásnak. Egyúttal dr. Nagy Béla sümegi főszolgabíró útján meghívást kapott a járás áldozatkész lakossága a Kárpátok kies völgyében fekvő magyar sziget-község főterén a közeljövőben felállítandó nemzeti lobogó felavatási ünnepségére. Itt emlékezünk meg az Erdély visszatérésének örömnapjai alkalmával Szabó Sándor esperesplébános lelkes kezdeményezésére Sümeg község társadalma által elhatározott gyűjtési mozgalomról. A gyűjtést eddig a rendkívüli viszonyok miatt megindítani nem sikerült, mert tekintetbe kellett venni azt, hogy a lakosság megalkuvást nem ismerő, végnélküli áldozatkészségét nagyon is igénybe vették a különböző címen és égetőbb célokra lebonyolított gyűjtések. A tervezett gyűjtési mozgalom azonban nem aludt, hanem mindaddig felszínen tartja azt a sümegi társadalom, elén Szabó Sándor esperessel és P. Kocsis Ödön ferences házfőnökkel, amíg annak lebonyolítására kedvező alkalom nyűik. Reméljük, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor a Kárpátok völgyében meghúzódó, sóbányájáról híres Ak- nasugatagon kívül Gsíksomlyó kegyhelyen is a sümegi nép áldozatkészségére emlékeztető magyar lobogó hirdeti majd a magyar nép igazát. ‘ i MAVAUT 805 8 28 8 54 9 22 9 50 Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1940. december 15-től. MAVAUT Zalaegerszeg—Bak13 45 14 12 14 40 15 08 15 35 Keszthely. D Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 7T5 652 15 30 i. 15.54 é. Bak Hangya szövetkezet —.— é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u —é. Zalaapáti vendéglő —.— é. Keszthely pályaudvar 7-45 722 Zalaegerszeg—Bak—Nova—Lenti —13 45 i. 8 36 15 04 i 9 20 15 50 é. —•— —é. Zalaegerszeg Széchenyi tér é. Bak Hangya szövetkezet é. Nova i. Lenti i 858 836 —8T7 —•— 7 47 —7 25 C 7 45 13 01 644 1259 6- 12 15 15 20 14 58 14 39 13 58 13.05 C 13 30 13 01 C) Kedden és pénteken nem közlekedik. D) Csak kedden és pénteken közlekedik. Zalaegerszeg—Bak—Szentadorján 13 45 1530 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é. 7 45 15 20 14T2 15 54é Bak Hangya szövetkezet i. 722 14 58 14 30 16 11 é. Söjtör postahivatal i. 7 06 14 35 —•— 17 20é. Lispe i. 6-— —•— —•— 17 25 é. Szentadorján i. 5 55 — A sümegi járás lakosságának áldozatkészsége országzászlók létesítése érdekében
