Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-05-24 / 117. szám

2 íMwÍxet 1941 május 24. A kiőrlési rendelet rozsvidéken nem felel meg a takarékossági elvnek A vidéki fogyasztók legjobban hangoztatott kérdése: a kiőrlési rendelet meddig maradt a mai alakban érvényben? Nem elégíti ki a fo­gyasztókat, de nem segíti elő a takarékosságot sem, pedig éppen ez utóbbi volt a szülőoka a rendeletnek. Az egész országot nem lehet a termelés és fogyasztás terén egy kalap alá vonni. Az illetékes hatóság a rendelet kiadá­sakor mégis ebbe a hibába esett, mert elfelej­tette, hogy hazánk jórészén, a búzakenyeret nem is ismerik. Dunántúl nyugati felén, a Felvidéken és keleten is rozskenyeret fogyaszt a vidék. Búzát sült és főtt tészta készítése céljából őröl. A megőrölt gabonamennyiség nagyobb része rozs és a jobbmódú lakosság között éri el az arány az 50—50 százjalékot. Milyen hatással volt e vikékek fogyasztóira a kiőrlési rendelet? Előírja a búzalisztek TO, a rozslisztek 100 százalékában aZ egységes kenyérliszt készítését. A rozsvicfékeken a rozs­ból 100 százalékban kenyérlisztet, a búzá­ból 90 százalékban tésztalisztet és csak1 mint­egy 10 százaléknyi vöröslisztet adott a ma­lom a fogyasztók igényeinek megfelelően. A százalékok alapja mindenütt nem a felöntött búzamennyiség, hanem a kiadott liszt meny­nyi ség e. A rendelet érvénybe lépése előtt te­hát. a rozsvidék 55»/o kenyéflisztet, 45<>/o tésztalisztet fogyasztott. Ma 85<>/o kenyérlisztet és 15o/o tésztalisztet lenne kénytelen fogyasz­tani. Eleinte úgy segített magán az őrlő fél ía vámőrlő malomban, hogy nem keverte össze az egyes lisztfajtákat, hanem hazavitte és igé­nyeinek megfelelően odahaza több tésztalisztet választott ki a keveretlen őrleményből. A ke­verés megszigorításával nem segíthet többé magán. Az őrlési tanúsítvány bevezetéséig ezért annyi gabonát őrölt, hogy a megenge­dett 25 0/0-os tésztaliszt (0-ás) mellett is ellássa magát elegendő fehérliszttel. Az összekeverted kiadott egységes búzalisztet nem tudta fel­használni, mert kenyeret rozslisztből sütött, így aztán összegyűjtötte, vagy állataival föl­etette. A rendelet kényszerítő hatása alatt kenyér- gabonáinkban nagy pazarlás állott be, ami az őrlési tanúsítvány bevezetéséig tartott. Ezt csak azok látták, akik a nép között élnek és szoros kapcsolatot tartanak fenn velük. Az őrlési tanúsítvány oly kevés adagot szab ki, hogy ennek kiőrlési módjában szabad kezet kell adni a malomnak és fogyasztónak egya­ránt. Minden magyar ember tudja, hogy ta­karékoskodni kell. Meghajol a magas kiőrlési százalék előtt. De ezen belül nem okolja meg semmi a kiőrlés módja, illetve az összekeverés mértékének az előírását. Ennek a megszorítása további pazarlásra készteti a fogyasztókát. Két kérdésre kell választ kapnunk. Kívána­tos-e a rozs fogyasztás és el kell-e szoktatni a falusi lakosságot a húsfogyasztás előnyei miatt a tésztafogyasztástól? Az első kérdésre sokszor kaptunk választ. Rozsfogyasztásunk növelése által emelkedik a búzafölöslegünk, amit könnyebben kivi­szünk. A rozskenyér egészségesebb és tovább ízletes marad, mint a búzakenyér. A kiőrlés mai rendje a rozsfogyasztást meg fogja szün­tetni, mert a gazdaasszony az egységes búza­lisztjét nem tudja másnak elhasználni, csak kenyérnek. Ha búzalisztből süt kenyeret, ak­kor nincs szüksége rozsra. Ez az állapot igen gyorsan, tálán hónapokon belül bekövetkezik. Tóth kabát d ízléses olcsó A második kérdésre az orvosok azt állítják, hogy a tésztafogyasztás egészségesebb a hús- fogyasztásnál, természetesen a túlzott hús- fogyasztásnál. A testi munkát teljesítő föld- míveslakosság erejét nem tudja tészta nélkül Sokan csak a zakatolást hallják és .ideges­kednek, amikor elhaladnak a Kossuth Lajos- utca 32. számú emeletes ház előtt. 'Kevesen akarnak azonban meggyőződni arról, hogy ahol zakatolás van, ott belül élet is van és pedig milyen élet! í Minket bevitt a kíváncsiság oda, ahol az esztendőnek csupán egyetlen napján némulnak el a gépek: karácsony szent ünnepén. Ez a munkatelep az Országos Magyar Tejszöviet- kezeti Központ tejüzeme, vagy mondjuk így: zalaegerszegi vajgyára. Aránylag túlzsúfolt helyen bonyolódik le az emberi gyomorral összefüggő egyik legérde­kesebb művelet, amit életünkben láttunk. Ve­zetőnk azt mondja: Kérem, kezdjük csak elől a sétás szemlélődést. No, jó. Belépünk egy helyiségbe, amelyet úgy hívnak: »átvételi he­lyiség«. Egy része meg van rakva kiürített tejeskannákkal. Egy női alkalmazott éppen a kigőzölésükkel van elfoglalva. Itt veszik át, mérik le súlyra és állapítják meg -az ugyan­csak • itt berendezett kis laboratóriumban a sav- és zsírtartalmát annak a tejnek, vagy tejszínnek, amelyet a zalaegerszegi, lenti, no­vai, letenyei, alsólendvai járásokban működő szövetkezetek és gyűjtők szállítanak be leg­inkább tengelyen. Ügy hallom, hogy naponta 1500 liter teljes tej s jelenleg 43 ezer ütött, tejnek megfelelő tejszín fut be. Ez tejibő hónapokban összmennyiségben napi 22 ezer literre is fölmegy. A szűrőkészüléken átment tejanyag az átvételi tartályba kerül, innét pe­dig ónozott rézcsöveken át a második helyi­ségbe. Ez a pasztőröző és hűtő ;»terem«. A pasztőrözés tudvalevőleg arra szolgál, hogy a káros baktériumok a magas hőfok hatására elpusztuljanak. Ez is furfangos technikával megy végbe. A tej, vagy tejszín bejut elő­ször az energiatakarításra szolgáló hőkicseré­lőbe, onnét az előmelegítőbe, onnét a pasztőr- be, onnét vissza a 'hőkicserélőbe és végül szi­vattyú segítségével a bordásfalú hűtőre, ame­lyet szénsavas kompresszor táplál. A bordákat alkotó csövekben víz és szénsav kering és a velük eszközölt kellő lehűtés után a borda- falon már látható is, ahogy csörgedez a tej­féle. A tej aztán sterilizált kannákba gyűjtve készen áll az elszállításra, a tejszínnek azon­ban még további útjai vannak. Bekerül elsősorban az úgynevezett érlelő bárkába. Két ilyen bárkát látunk, mindkettő vastag acélfalú, víz-, gőz-, isóléhűtőrendszerrel. Az egyik 1600, a másik 1000 liter befogadó­képességű. Érlelőnek azért mondják, mert a pasztőrözésnél az ártalmas bacillusokkal együtt hasznos bacillusok is elpusztulnak a tejből, azok, amelyek majd a vajnak az aromás, kel­lemes ízt adják. A tejszínt tehát a kitenyész­tett, színtiszta tejsavbaktériumokkal »oltják be« és érlelik addig, amíg alkalmassá válik a köpülésre. Bele lehetne fulladni ebbe a sok tejfölbe. Szerencse, hogy némely asszonyszemély nem látja, mert belesárgulna az irigységbe: mennyi van itt abból, aminek egy-egy decijéért a piacon szinte közelharcot kell vívni. Lány sorsa, hogy asszony legyen, az érett tejszíné pedig az, hogy vajat köpüljenek be­lőle. Csővezetéken át bekerül tehát a »vajazó terembe«, ott is abba a gépbe, amely 45 percig tartó forgás alatt elvégzi a szemcsés köpülést, a tartósság rovására menő fehérje- anyagok kimosását, a gyúrást és a törvénye­sen megállapított víztartalomra való beszabá­fenntartani. A tészta- és húsfogyasztásnak arányban kell állania egymással. . i Érvényben van egy igen fontos és minden­kit érintő rendelet. Mai alakjában nem felel meg céljának, amiért megalkották, de nem felel meg a népjólétnek sem. 'Minden előinjy és ok nélkül fegyvert adunk vele a felforgató elemek kezébe. Rendeletmódosítás kell, amely a kérdést sürgősen nyugvópontra tereli. PÖRNECZI JÓZSEF. lyozást. Igen, itt beszabályoznák. De nem ám úgy, mint némelyik falusi néni, aki a víz­zel külön is felfújt vajnak hatalmas példá­nyaival szúrja ki kapzsi szemét a tapasztalat- |a)n háziasszonyoknak. No, most nézz nagyot, éhes, ínyenc eger- szegi polgártárs! Egy fehérköpenyes munkás előttünk lapátolja a dinnyesárga vajat az asz­talra. Egész vajhegy áll előttünk iziben, tiő- vele lágykenyér, kenő kés! ■> A sárga szín a tavaszi friss takarmánytól van, télen a sápadt vajat növényi olajokkal festik. Mikor még az angoloknak lehetett szál­lítani, mindjg narancssárgára kellett megfes­teni, mert ők csak így akarták. 1 Naponként átlag 5 mázsa vaj készül ebben a »gyár«-ban. Nyáron 10—12 mázsa is. Zala­egerszegen körülbelül napi 40 kilogramot ad­nak el. Ezt az adagológéppél 10 dekásokban mindjárt csomagolják is. A többit pedig steri­lizált (itt mindent állandóan sterilizálnak, a papírt is kifőzik használat előtt) pergamenttel bélelt hordókba döngölik. Egy-egy hordóban 100 kiló vaj megy Budapestre. Jelenleg kül­földre nem szállítanak, de azelőtt 50 kilóis hordókba rakott márkás zalai vajat vittek hűtővagonokban Németország, Anglia felé. Az angol átvevőkkel azonban gyakran volt baj. Ravasz kalmár szellemmel mindenféle címekén állandóan árlevonásokat akartak kicsikarni. Nagy kelete van az írónak, a vajgyártás melléktermékének. Mint kitűnő állattakarmány értékesül. Érdemes megemlítenünk, hogy a hűtőraktár a kompresszor által 5—7 fok hidegre lehűtött sólével kisebb jéggyár szerepét tölti be, be, amelynek teljesítőképessége a fél Zala­egerszegét el tudná látni jéggel. Az üzem hajtóerejét 20 lóerős szívógáz- mótor szolgáltatja. A gép kizárólag fagázzal dolgozik. Végül néhány beszédes adat arról, minő jelentős gazdasági szerepet tölt be ez az 1937 áprilisában indult, 19 belső munkást foglal­koztató és elsősorban export-vaj előállítására létesült üzem zalai népünk boldogulásában. A mindinkább kiépülő szövetkezeti hálózat révén a termelők részére biztos kereseti forrást nyújt, a tej kitűnő értékesítését s vele az lállattenyésztés felkarolását és jövödelmezősé- gét szolgálja. A múlt évben 4 millió 900 ezer liter tejet forgalmazott, ebből 208.600 kiló vajat állított elő. Helyben eladott 48 ezer liter tejet, vidéken az ellátatlanok részére pedig 7.000 litert juttatott. A tejért zsírfokoinként 4.5 fillért fizet, a lefölözött tejet pedig állati takarmányozásra ingyen visszakapják a gaz­dák. A nagykapornakiaknak például a múlt év­ben körülbelül 30 ezer pengőt jövedelmezett a tej értékesítés. Az üzem irodájában tanulságos grafikon tünteti fel a befutott tejmennyiséget. 1939 októberben érte el a tetőpontot, a múlt évben a rossz takarmányozási viszonyok miatt körül­belül 30 százalékos visszaesés állott be. A visszakerült zalai részek beszervezése most van folyamatban. Ezeken a területeken az ál­lattenyésztés eléggé el volt hanyagolva, a leg­inkább igába fogott tehenek után alig tudtak tejet termelni a gazdák. Különben is a mi pénzünk szerint legfeljebb csak 10 fillért kaptak literjéért. Most örömmel fogadják az értéke­sítés tekintetében a kedvező fordulatot. Dr. PESTHY PÁL. Amis a zalai tej eljut odáig... Látogatás a zalaegerszegi vajgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents