Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-05-12 / 107. szám

ARA 8 FILLÉR II. évfolyam, 107„ szám. ♦ politikai napilap <#• 1941. május 12. Hétfő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. $0tyi0P00ßßpß0^V000ßAßßßßßßmßP0^l000Pßß0P0PfVlß000tVOß0ß00ßßßAßPßAßß0ißßß0tlßil0^ßßßilßßßßßßßßßßßß000Pßßßßßßßßßß Ezrek meg ezrek az alsólendvai és perlaki hazafias ünnepségeken A kormány az építőipar megsegítéséért A magyar kormány szociálpolitikája egyik legfontosabb feladatának tekinti az építőipar megsegítését. Természetes ez, mert, "ha az építőiparnak Van munkája, megfelelő kereset­hez jutnak széles néprétegek, de természetes' ‘azért is, mert a jó és egészséges lakás egyik alapfeltétele az ei'ős nemzedéknek, annak, hogy honvédségünk megfelelően jó emberanyagból kaphassa évről-évne a pótlást. A legutóbbi minisztertanács ebben a tekin­tetben igen nagy jelentőségű újabb lépést tett. Az iparügyi kormányzat előterjesztette nagy­szabású munkás családi ház építési tervezetét, amely mintegy kiegészítője annak a munkának, amellyel az Országos Nép- és Családvédelmi' Alap még ez év folyamán ötezer sokgyerme­kes mezőgazdasági munkást juttat kertes, egészséges lakáshoz. A magyar kormány az ipari munkás családi ház építését igen nagy kölcsönök' folyósítá­sával segíti elő. Az építési költségnek esetleg 70 százalékát is rendelkezésére bocsátja azok­nak a vállalatoknak, amelyek munkásaiknak lakásokat építtetnek s emellett a józan életű, takarékos ipari munkás részére egyéni kölcsönt is folyósít házépítés céljaira. Ha a munkás megtakarította építendő háza költségeinek sze­rény hányadát s van telke is, egész könnyért hozzájuthat a ház felépítését biztosító hiányzó Összeghez, olcsó és hosszúlejáratú kölcsön alakjában. Gondoskodás történik a sokgyermekes mun­káscsaládok házépítésénél külön kedvezmények biztosításáról. Ez a kedvezmény megmutatko­zik nemcsak a munkásházak adómérséklésénél1, de a kölcsöntörlesztés méltányosságában is. Figyelemmel voltak arra is, hogy mi történjék, ha a munkás megváltoztatja munkahelyét és sikerült megtalálni azt a formát, amely károso­dás nélkül teszi lehetővé a munkás családi házak tulajdonjogának átruházását. Alapos és nagy munka folyik, hogy jobbá, szebbé tegyük a magyar munkás életét. Nem Ígéretekről, délibábokról van itt szó, itt a tettek ‘beszélnek, a magyar kormányzat meg­fontolt, előrelátó, komoly szociálpolitikájának eredményei hirdetik a magyar élet napról- napra fejlődő javulását. INNEN IS — A horvátországi zsidó háztartásokból június végéig el kell bocsátani a 45 évesnél fiatalabb keresztény női alkalmazottakat. — A kor­mányzó úr a belügyminiszter előterjesztésére dr. Csitáry Emil székesfehérvári polgármestert Székesfehérvár város főispánjává nevezte ki. — 12'0-an pályáztak Pestszenterzsébeten a megüresedett 27 városi állásra. — Az árkor- mánybiztos a szállodaiparban is 5 százalékos emelést engedélyezett. — Fejkendővel: fel­akasztotta magát Gliisek Erzsébet földvári leány Szántód és Balatonföldvár között a vonaton. — Kigyulladt Martonvásáron a budapesti sze­mélyvonat egyik kocsija. Az eldobott cigaretta­vég által okozott tüzet sikerült eloltani és így a kár nem súlyos. — Az Erőátviteli és Világí­tási Rt. budapesti gyártelepén felrobbant egy oxigénpaiack, 2 munkást megölt, 60-at meg­sebesített. — A leventeintézmény népszerűsí­tésére szegedi mintaszázad indul Erdélybe és díszzászlót visznek a székelyföldi ifjúságnak. Emlékezetes napja volt tegnap a Murától északra és délre levő területeknek. A kora dél­előtti órákban szomorkás volt az égboltozat és hűvös szél fújdogált végig a tájakon, de ké­sőbb kisütött az arany napfény és melegségé­vel végigcsókolta tömegeknek és tömegeknek lelkes tekintetét. Ilyen a magyar sors is. Bo­rús és szenvedéses, de aztán annál nagyobb örömre változik minden, amikor kisüt az igaz­ság napja. Alsóle adván már a kora reggeli órák­tól kezdve sűrű csoportok vonultak fel nem­csak a történelmi nevezetességű járási szék­helyről, hanem a messze környékről is. Egész Lendva ünnepelt és zászlcerdő borította a köz­séget. Sűrűn lehetett látni a jellegzetes nép­viseletben megjelent falusiakat és a magyar ruhaviselet színezte azt a tarka-barka képet, amelyet a tábori oltár körül összegyűlt közel' 15.000 ember megjelenése mutatott. A tem­plomtéren felállított oltárnál Pehm József pá­pai prelátus, zalaegerszegi apátplébános öt pap segédletével szentmisét mondott. Evan­gélium után a prelátus egyházi beszédébe ha­tásosan illesztette bele az árpádházi szentekkel kapcsolatos hazafias vonatkozásokat. Szó volt a magyarok Nagyasszonyáról, akinek oltal­mába ajánlotta Szent István az egész Magyar- országot és így az ő oltalma köti össze az erő­szakkal elszakított nemzetfestnek minden tag­ját. Pehm József beszédét azután vend nyel­ven ugyancsak az evangélium után Winter György tábori esperes tolmácsolta. Mise alatt a nagykanizsai gyalogezred zenekara játszott magyar egyházi darabokat és Gounod: Ave Maria-ját is. Mise után, amely a katonazene­kar által előadott Himnusszal végződött, ugyancsak a főtéren ünnepség volt, amelyet a Magyar Hiszekegy nyitott meg. Az ünnepi megnyitó beszédet Szép János nyug. kántor- tanító mondotta. Beszédében a magyarság küz­delmét vázolta a megszállás alatt, méltatta a felszabadulás jelentőségét, kormányzó' urunk­nak és a magyar hadseregnek érdemeit. Ez­után a megszállás alatt tétlenségre kényszerült dalárda adott elő pompás énekegyveleget, majd Bakán István alsólendvai plébános aróm. kát. egyház, Skalics Sándor lelkész az evangé­likus gyülekezet, Sollár István zorkóházai kis­gazda a vendek, Fritz István ipartestületi elnök a tűzharcosok és rokkantak nevében mondott lelkes beszédet. Valamennyi szónok boldog örömének és hálájának adott kifejezést, hogy a Mindenható kegyelméből az elszakított ré­szek újra visszatérhettek a magyar anya kebe­lére és hangoztatták, hogy a hazatért lakosság az építő munkából is ki akarja venni részét, de az ezzel járó terheket is arányosan kívánja viselni. Éltették kormányzó urunkat, a kor­mányt és a hadsereget, Hitlert és Mussolinit. Aztán az álsólendva'i Pacsirta énekkar hangján1 fölcsendült a Szózat, hogy »Hazádnak rendü­letlenül« és a magyar lélek könnyes, de har­sány imádsága a dal szárnyán ostromolta az eget. Következtek a megemlékezések. A magyar asszonyok nevében özv. Tomka Mihályné, a magyar lányok nevében Gaál Manci, a magyar fiúk nevében pedig Ifjú Göncz Károly üdvö­zölte a felszabadulást és a felszabadítókat. Most már felszabadult a magyar érzés és a magyar szó, és a felszabadult ifjúság életének! feláldozása árán is megvédi szülőföldjének! minden talpalatnyi részét. (Göncz Károly tár­saival együtt annakidején kénytelen! volt ,.tz üldöző szerbek elől elmenekülni és Zalaeger­szegen talált menedéket.) Végtelenül kedves jelenet volt, amikor a kis 9 éves Kalics Guszti, aztán meg 3 magyarruhás kislány, Trági Ir­mus, Toplak Marika és Kálmán Paula párbe­szédes formában üdvözölték a boldog felsza­badulást. Dr. Árvay László tiszti főügyész Zalaegerszeg város nevében üdvözölte a fel­szabadult Alsólendvát és a vele együtt vissza­tért és örömében egyesült testvéreinket. ígé­retet tett, hogy a megye székhelye gazdasági­lag és erkölcsileg is segítő kezét nyújtja a vi­dék föllendítéséért. Azután piros-fehér tuli­pánokból összeállított csokrot nyújtott át a város nevében "Derwarics Elemér alsólendvai községbírónak. Az üdvözlésekért nemes Martsa Sándor ezredes, járási katonai parancsmdk mon­dott köszönetét. Az alsólendvaiak sZeretetük minden jelével elhalmozták az emelvényen he­lyet foglaló vármegyei vezető emberekét és virágcsokrokat nyújtottak át nekik. Rendkívül nagy hatást keltett a díszíelvonu- lás, amelyen a katonazenekar hangjai mellett résztvett egy magyarruhás lovasbandérium, a Körmendről érkezett katonai díszszázad, az alsólendvai és járásbeli díszegyenruhás tűzol­tók, a rokkantak és tűzharcosok, a leventék és cserkészek, iskolások, magyarruhás leányok, átmenekült magyar fiúk, asszonyok és férfiak nemzeti viseletben, nemzeti virágokkal és nem­zeti színekkel földiszített kerékpárosok, a nagy feltűnést keltő befestek saját érdekes népvise­letükben és külön-külön táblák alatt a falvak képviselői. Ott láttuk Csentevölgy, Kebele- szentmárton, Kapca, Radamos, Kámaháza, Zsitkóc, Bagonya, Filóc, Nagypaiina, Lendva- vásárhely, Fetesháza, Göntérháza, Völgyifalu, Lendvahídvég, Kót, Pince, Gyertyános, Felső- és Alsólakos képviselőit. Szűnni nem akaró taps és lelkesedés kísérte azt a felejthetetlejrt jelenetet, amely a legszínpompásabb képet nyújtotta. Az emelvényen, amely előtt az el­vonulás történt, ott láttuk Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos főispánt, dr. Tomka János vármegyéi főjegyzőt, dr. Szalay Gyula várme­gyei főügyészt, Pehm József prelitus-plébá- nost, dr. Józsa Fábián főispáni titkárt, nemes Martsa Sándor ezredes, katonai parancsnokot, dr. Schmidt István tb. főszolgabíró, közigaz­gatási előadót, Tímár ezredes, Csáktornyái já­rási katonai parancsnokot és helyettesét, Botár' Árpád századost, Farkas Sándor novai espe­rest, ■Rafíensperger József hercegi felügyelőt, dr. Bődy Zoltán főszolgabírót, dr. vitéz Hor­váth Bertalan törvényszéki tanácselnököt, dr. Árvay László főügyészt, dr. Farkas Béla fő­orvost, Alsólendva és vidékének vezető társa­dalmát teljes számban. Délben a Korona szállóban 120 terítékes bankett volt, amelyen a főispán a kormányzóra i mondott íelköszöntőt és a léikéig egységének

Next

/
Thumbnails
Contents