Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-12-15 / 283. szám

1925 December 1§. M&Ai BÓBŐMf ______________ Buká s előtt az osztrák kormány Két részre bomlik a kormányzó ke­resztény szocialista párt — A Seipel féle bécsi monarchista csoport kiszo­rítja a pártból a vidéki republikánus frakciót — A parlament feloszlatása és az uj választások kiírása elkerül­hetetlen — Mit üzent Gürtler volt pénzügyminiszter Hainisch körtársa­sági elnöknek Bécs, december 14 A bécsilapok még csak afférról írnak, amely a kormányzó keresz- tényszociálista párt kebelében fel­merült, azonban a helyzet annyira komoly, hogy számolni kell a kor­mánykoalíció felbomlásával, a kor­mány bukásával és esetleg a parla­ment feloszlatásával is. Mindez egy borközi állapotban levő képviselő gorombaságaiért. Hainisch Mihály dr. az osztrák köztársaság tudós és tiszteletre méltó elnöke a kormány előterjesztésére a bécsi kereskedelmi kamara elnöké­nek a köztársasági aranyérmet ado­mányozta és ugyanakkor a gráci kamara elnökét az ezüstéremmel tün­tette ki. A gráci kereskedelmi kamara a kitüntetett elnök tiszteletére ünne­pélyt rendezett és erre leutazoíí Schürff dr. kereskedelmi miniszter, hogy a köztársasági elnök nevében a kitüntetettnek átadja a rendjelet. Az ünnepségen többek között részt vett Gürtler dr. volt pénzügyminiszter nemzetgyűlési képviselő, a keresz- tényszociálista párt anfant terribleje. Gürtler, aki egyébként egyetemi ta­nár a legkiválóbb közgazdászok közé tartozik és igen figyelemre méltó gondolatai vannak, ha történetesen nem öntött fel a garatra. Ez azon­ban sajnos ritka eset és Gürtlernek már sok baja volt borközi állapot­ban tett kijelentései miatt. Ilyen álla­potban érkezett az ünnepélyre s nyom­ban odament Schürff kereskedelem­ügyi miniszterhez, akit kérdőre vont, hogy a bécsi kamara elnöke miért részesült nagyobb kitüntetésben, mint a gráci. Be sem várva azonban a miniszter válaszát, vén szamárnak nevezte a köztársaság pártkülönbség nélkül nagyrabecsült elnökét és azt a tanácsot adta, hogy Hainisch a kitüntetést használja fel olyan célra, amelyre egyébként a papíripar spe­ciális gyártmányait szokták igénybe venni. Gürtler nem igy mondta, de az ő szavait nem tűri el a nyomda- festék. Egyben lemarházta az összes miniszteri főíisztviselőket. Schürff miniszter nyomban eltávozott, vissza­utazott Bécsbe és jelentést tett az esetről. A megsértett tisztviselők elhatá­rozták, hogy bíróság előtt vesznek elégtételt. Hainisch elnök pedig le­velet irt Seipel exkancellárnak, mint a keresztényszocialista párt elnöké­nek és közölte, hogy ő az összes pártok kérésére vállalta el a köztár­saság elnöki méltóságát és mostan a kormányzó kereszíényszocialista párt egyik vezető tagja ilyen kijelentést tesz róla, kénytelen lemondani. Seipel exkancellár azonnal válaszolt és biz­tosította a köztársasági elnököt a párt változatlan bizalmáról és tiszteletéről. Egyben megígérte, hogy Gürtlertől, aki azóta Grácban tartózkodik, fel­világosítást fog kérni. Ez a története annak az afférnek, amelyről néhány Jnap óta a bécsi la­pok annyit cikkeznek. Arról azonban egyenlőre hallgat­nak a bécsi lapok, hogy ez az inci­dens könnyen előidézheti a kormány bukását. A keresztényszocialista párt­ban már évek óta két frakció áll egymással szemben. Az egyik Siepel exkancellár monarchista érzelmű cso­portja, amelyhez a bécsi képviselők tartoznak. A másik frakciót a repub­likánus érzelmű vidéki képviselők ké­pezik és ennek a republikánus frak­ciónak egyik vezére Gürtler dr., az egykori Schober-kormány pénzügy- minisztere. Siepelék már régen sze­retnének végezni Gürtlerrel, aki ál­landóan az ellenzéki szocialistákkal kacérkodik és Seipel kétségtelenül fel fogja használni Gürtlernek ezen qualiíikálhatatlan magatartását, hogy megszabaduljon kellemetlen ellenlá­basától. A keresztényszocialista párt elnöksége Gürtlertől azt követeli, hogy kérjen bocsánatot úgy a köztársasági elnöktől, mint a megsértett tisztvise­lőktől. A Gürtlerhez közel álló lapok azonban azon az állásponton vannak, hogy Gürtler kijelentéseit a párt nem cenzúrázhatja, nem kényszerítheti bo­csánatkérésre. Ha Gürtler kilép a pártból, úgy vele együtt kilépnek a stájerországi képviselők is és a keresztényszoci­alista párt két részre való szakadása elkerülhetetlen. Ez azonban, hacsak Gürtler az utolsó pillanatban nem tér észre és nem kér bocsánatot, ok­vetlenül maga után vonja a többsé­gét elvesztett kormány bukását. A keresztényszocialista párt bomlása esetén nem lehet többséggel rendel­kező kormányt alakítani és igy egy borközi állapotban tett kijelentés könnyen a nemzetgyűlés feloszlatá­sára és uj választások kiírására ve­zethet. Sz. P. Negyven év a nép­oktatás szolgálatában Waligurszky Antal polgári iskolai igazgató iinnepeltetése — Kor­mányzói kitüntetés és kultusz­miniszteri elismerés Nagykanizsa, december 14 Meghatóan szép ünnepély folyt le vasárnap délelőtt a városháza nagy közgyűlési termében abból az alka­lomból, hogy Waligurszky Antal, nagykanizsai polgári fiúiskolái igaz­gatót negyven évi szolgálat után tör­tént nyugalomba vonulása alkalmá­ból — a tanítás és nevelés terén szerzett kiváló érdemeinek elismeré­séül — a kormányzó a polgári ér­demrend bronzérmével tüntette ki. Az ünnepély nem volt Waligurszky igazgató ünnepélye csupán, de ün­nepe volt Nagykanizsa városának is. Az a hatalmas és disztingvált úri közönség, mely ez alkalomból a nagytermet teljesen megtöltötte, éke­sen beszélt amellett, hogy ki volt Waligurszky Antal. És sietett min­denki leróni a hála és szeretet adó­ját az iránt a férfiú iránt, aki teljes negyven éven keresztül a magyar ifjúság iránti véghektlen szeretettel és türelemmel a szivében a jelen és jövő magyarság leikébe beleplántálta a magyar hazaszeretetei és meggyuj- totta benne a magyar kultúra fák­lyáját. Kevés tanférfiunak jutott osz­tályrészül az, ami Waligurszky Antal igazgatónak vasárnap délelőtt. Egy egész város közönsége rang és fe­lekezeti különbség nélkül, a szeretet és nagyrabecsülés számtalan jeleivel halmozta el oly módon, hogy nem­csak az ünnepelt, de az ünneplők szemeiből is kristálytiszta könnycsep­peket facsart ki. A páratlan szépségű és nagyszerű lefolyású ünnepélyről az alábbiakban számolunk be olvasóközönségünknek. Délelőtt 10 órakor — az ünnepélyt megelőzően — ünnepi hálaadó szent­mise volt a felsőtemplomban, melyet Gazdag Ferenc püspöki biztos tartott. Ünnepély a városházán Az ünnepély 11 óra után vette kezdetét a városháza nagy közgyű­lési termében. A notabilitások között ott láttuk Sabján Gyula dr. polgár- mestert, Örley György dr. kir. kor­mányfőtanácsost, Szirmai Miksa kir. tanfelügyelőt, Krátky István dr. fő­jegyzőt stb. Olt voltak Nagykanizsa összes iskoláinak és tanintézeteinek képviselői, a különböző tantestületek és rengeteg közönség. A közönség melegen ünnepli a kitüntetettet Hatalmas éljenzés és taps hang­zott fel, amikor Waligurszky Antal lépett a terembe, mellette dr. Hajdú Gyula, Szirmai Miksa és Nährer Mátyás. A polgári iskolák vegyeskara el- énekli a Magyar Hiszekegy-et. Hajdú Gyula dr. iskolagondnok­sági elnök megnyitván az ünnepélyt, köszöni a kormányzónak azt a ki­tüntetést, amivel Waligurszky Antal igazgatót kitüntette. Szeretettel kö­szönti a kitüntetett ünnepeltet. A kultuszminiszter elismerése és köszöneté Szirmai Miksa kir. tanfelügyelő hosszabb beszédben méltatja Wali­gurszky Antal nagy érdemeit, melye­ket negyven éves tanári pályáján szerzett az ifjúság nevelése terén. Felolvassa a közoktatásügyi minisz­ter elismerő dekrétumát negyven éves szolgálata alkalmából s a tan­ügy terén kifejtett nagy szolgálataiért és érdemeiért köszönetét fejezi ki és üdvözli őt. (Éljenzés.) Utazás egy festmény körül Irta: Axa Egy tehetséges fiatal festőművész tizenkét festményt állított ki a fő­város egyik képtárlatán. Legalább kétszáz szebbnél-szebb kép fügött a falon, köztük igen jó nevű pikto­roknak kisebb-nagyobb vásznaik. A mi ifjú barátunknak festményei kö­zött voltak tájképek, arcképek, olaj-, aquarell- és pastell-munkák, de vala- menyi közül magasan kiemelkedett egy interieur-kép, mely finom kolo- ritjával vonta magára a müértők fi­gyelmét. Kompozíciója sem eredeti, sem valami különösen hatástkeltő nem volt, de a maga pastellszerü lágyságával s a színeknek ellentétes szembeállításuk mellett is meleg ki­sugárzásával kellemesen hatott a szemlélőre, köztük főleg egy, a tár­latokon eléggé közismert műgyűjtőre. Hogy ez a kép? — kérdezte ez a műgyűjtő egészen hétköznapi hangon a mestertől, azt a fáradsá­got sem véve magának, hogy a ka­talógusban utána nézzen a képnek. Ötmillió — felelte a piktor s ezzel az illető ur tovább is ment. Az ifjú festő tisztában volt azzal, hogy hiába fárasztotta magát ezzel az egy szóval is. Másnap megint megjelent a mű­gyűjtő a kép előtt. — Mennyi is ennek a képnek az ára ? — Kérdezte némileg elfojtott, de mégis hangjából kiérezhető elfo­gódottsággal megint csak a festőtől, ki állandóan ott járt-kelt képei kö­rül, hogy kéznél legyen, ha vala­melyiknek véletlenül eladásáról lenne szó. — Hatmillió — felelte. Az üzletből megint nem lett semmi. A harmadik napon a mütárlaíon feltűnt a közönségnek egy szőke asszonyka, finom arcvonásokkal, bár egyszerű, de kalapjától kezdve cipő­jéig elegáns öltözékben, bundáján egy messziről pirosló szegfüvei. Ter­mészetes közvetlenséggel és biztos otthonossággal nézegette a kiállítást, majd megállt az előbb említett in­terieur előtt s hosszasan szemlélte a képet. Festője éppen ebben a pilla­natban nem volt a képei mellett, mert az irodában üzleti ügyet bonyo­lított le: sikerült eladnia egy erdő­tisztást ábrázoló képét. Az idegen férfi melléje lépett. — Nagyon szép kép... Szeretném megvenni... Kissé drága... A nő kü­lönösen szépen van megfestve rajta... — kezdett közeledni a bájos szőke teremtéshez. Az asszony néhány pillanatig té­továzott, hogy mit is tegyen. Lelep­lezze-e magát, hogy a festményen ö van megörökítve s ezzel esetleg elő­segítse a kép megvételét vagy szó nélkül tovább álljon az idegen férfi mellől. Az előbbi elhatározás mellett dön­tött. Végre is egy kép eladásáról volt szó s öt millió koronáról... — Szép, nekem is igen tetszik. Már sokan érdeklődtek utána, de... — elharapta szót. Közben az idegen ur erősen szem­ügyre vette az asszonykát s össze­hasonlítást tett a kép és közte. — Csodálatos hasonlatosság . . . Persze csak hasonlatosság, mert a kép mégis csak kép és élettelen va­lami... A képen sohasem lehet úgy visszaadni a... A festő érkezett hozzájuk. Kéz­csókkal üdvözölte a feleségét s be­mutatkozott az idegennek. — ... vagyok. — ... földbirtokos. — A feleségem. Aztán vidám beszélgetésbe ele­gyedtek. Sok szó esett a képről is s hiába dicsérte a művész felesége férjének többi képeit s tulajdonított kisebb értéket éppen az őt ábrázoló inte- rieurnek, csak nem tudta elterelni a műgyűjtő figyelmét róla. — Mondja, Mester, mennyi is ennek a festménynek az ára ? — Hét millió .. — Tegnap mintha hat millió ko­ronát mondott volna... — Hatot ..? Nem emlékezem már rá... Lehet... Ha Ön mondja, bi­zonnyal úgy van... Legyen tehát... — Ne siesse el a vásárlást... Látta már az uramnak többi festményeit... ? Ha úgy tetszik, kalauzolni fogom... Aztán bemegyünk egy kicsit a büf- fébe... — vágott sz’avába a művész felesége. Megtörtént. Csengettek. A közönségnek el kel­lett hagynia a tárlatot. A földbirto­kos elkísérte a festőt tés feleségét s megígérte, hogy másnap eljön a képért. Otthon családi jelenetet idézett elő az eset. A férj szemére lobbantotta a feleségének, hogy elszalasztatott egy biztos vevőt, aki megadta volna a képért a hat millió koronát. Már most kitudja, vevő találkozik-e rá... ? Az asszony egyetlen egy mon­dással vetett véget a már meglehe­tősen kiélezett jelenetnek: — Tartom olyan gavallérnak, hogy ígéretét beváltja és vesz képet — felelte a legteljesebb nyugodtsággal, mint aki tisztában van a dolgával. Másnap a festő későbben jött fel a tárlatra, mint a felesége s a föld- birtokos. Az interieurre* pedig rátett egy cédulát: „magántulajdon.“ A földbirtokost kissé bosszantotta ez a váratlan fordulat. — De tegnap még eladó volt... Ez szörnyű veszteség... Az egyetlen

Next

/
Thumbnails
Contents