Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-12-15 / 283. szám
1925 December 1§. M&Ai BÓBŐMf ______________ Buká s előtt az osztrák kormány Két részre bomlik a kormányzó keresztény szocialista párt — A Seipel féle bécsi monarchista csoport kiszorítja a pártból a vidéki republikánus frakciót — A parlament feloszlatása és az uj választások kiírása elkerülhetetlen — Mit üzent Gürtler volt pénzügyminiszter Hainisch körtársasági elnöknek Bécs, december 14 A bécsilapok még csak afférról írnak, amely a kormányzó keresz- tényszociálista párt kebelében felmerült, azonban a helyzet annyira komoly, hogy számolni kell a kormánykoalíció felbomlásával, a kormány bukásával és esetleg a parlament feloszlatásával is. Mindez egy borközi állapotban levő képviselő gorombaságaiért. Hainisch Mihály dr. az osztrák köztársaság tudós és tiszteletre méltó elnöke a kormány előterjesztésére a bécsi kereskedelmi kamara elnökének a köztársasági aranyérmet adományozta és ugyanakkor a gráci kamara elnökét az ezüstéremmel tüntette ki. A gráci kereskedelmi kamara a kitüntetett elnök tiszteletére ünnepélyt rendezett és erre leutazoíí Schürff dr. kereskedelmi miniszter, hogy a köztársasági elnök nevében a kitüntetettnek átadja a rendjelet. Az ünnepségen többek között részt vett Gürtler dr. volt pénzügyminiszter nemzetgyűlési képviselő, a keresz- tényszociálista párt anfant terribleje. Gürtler, aki egyébként egyetemi tanár a legkiválóbb közgazdászok közé tartozik és igen figyelemre méltó gondolatai vannak, ha történetesen nem öntött fel a garatra. Ez azonban sajnos ritka eset és Gürtlernek már sok baja volt borközi állapotban tett kijelentései miatt. Ilyen állapotban érkezett az ünnepélyre s nyomban odament Schürff kereskedelemügyi miniszterhez, akit kérdőre vont, hogy a bécsi kamara elnöke miért részesült nagyobb kitüntetésben, mint a gráci. Be sem várva azonban a miniszter válaszát, vén szamárnak nevezte a köztársaság pártkülönbség nélkül nagyrabecsült elnökét és azt a tanácsot adta, hogy Hainisch a kitüntetést használja fel olyan célra, amelyre egyébként a papíripar speciális gyártmányait szokták igénybe venni. Gürtler nem igy mondta, de az ő szavait nem tűri el a nyomda- festék. Egyben lemarházta az összes miniszteri főíisztviselőket. Schürff miniszter nyomban eltávozott, visszautazott Bécsbe és jelentést tett az esetről. A megsértett tisztviselők elhatározták, hogy bíróság előtt vesznek elégtételt. Hainisch elnök pedig levelet irt Seipel exkancellárnak, mint a keresztényszocialista párt elnökének és közölte, hogy ő az összes pártok kérésére vállalta el a köztársaság elnöki méltóságát és mostan a kormányzó kereszíényszocialista párt egyik vezető tagja ilyen kijelentést tesz róla, kénytelen lemondani. Seipel exkancellár azonnal válaszolt és biztosította a köztársasági elnököt a párt változatlan bizalmáról és tiszteletéről. Egyben megígérte, hogy Gürtlertől, aki azóta Grácban tartózkodik, felvilágosítást fog kérni. Ez a története annak az afférnek, amelyről néhány Jnap óta a bécsi lapok annyit cikkeznek. Arról azonban egyenlőre hallgatnak a bécsi lapok, hogy ez az incidens könnyen előidézheti a kormány bukását. A keresztényszocialista pártban már évek óta két frakció áll egymással szemben. Az egyik Siepel exkancellár monarchista érzelmű csoportja, amelyhez a bécsi képviselők tartoznak. A másik frakciót a republikánus érzelmű vidéki képviselők képezik és ennek a republikánus frakciónak egyik vezére Gürtler dr., az egykori Schober-kormány pénzügy- minisztere. Siepelék már régen szeretnének végezni Gürtlerrel, aki állandóan az ellenzéki szocialistákkal kacérkodik és Seipel kétségtelenül fel fogja használni Gürtlernek ezen qualiíikálhatatlan magatartását, hogy megszabaduljon kellemetlen ellenlábasától. A keresztényszocialista párt elnöksége Gürtlertől azt követeli, hogy kérjen bocsánatot úgy a köztársasági elnöktől, mint a megsértett tisztviselőktől. A Gürtlerhez közel álló lapok azonban azon az állásponton vannak, hogy Gürtler kijelentéseit a párt nem cenzúrázhatja, nem kényszerítheti bocsánatkérésre. Ha Gürtler kilép a pártból, úgy vele együtt kilépnek a stájerországi képviselők is és a keresztényszocialista párt két részre való szakadása elkerülhetetlen. Ez azonban, hacsak Gürtler az utolsó pillanatban nem tér észre és nem kér bocsánatot, okvetlenül maga után vonja a többségét elvesztett kormány bukását. A keresztényszocialista párt bomlása esetén nem lehet többséggel rendelkező kormányt alakítani és igy egy borközi állapotban tett kijelentés könnyen a nemzetgyűlés feloszlatására és uj választások kiírására vezethet. Sz. P. Negyven év a népoktatás szolgálatában Waligurszky Antal polgári iskolai igazgató iinnepeltetése — Kormányzói kitüntetés és kultuszminiszteri elismerés Nagykanizsa, december 14 Meghatóan szép ünnepély folyt le vasárnap délelőtt a városháza nagy közgyűlési termében abból az alkalomból, hogy Waligurszky Antal, nagykanizsai polgári fiúiskolái igazgatót negyven évi szolgálat után történt nyugalomba vonulása alkalmából — a tanítás és nevelés terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül — a kormányzó a polgári érdemrend bronzérmével tüntette ki. Az ünnepély nem volt Waligurszky igazgató ünnepélye csupán, de ünnepe volt Nagykanizsa városának is. Az a hatalmas és disztingvált úri közönség, mely ez alkalomból a nagytermet teljesen megtöltötte, ékesen beszélt amellett, hogy ki volt Waligurszky Antal. És sietett mindenki leróni a hála és szeretet adóját az iránt a férfiú iránt, aki teljes negyven éven keresztül a magyar ifjúság iránti véghektlen szeretettel és türelemmel a szivében a jelen és jövő magyarság leikébe beleplántálta a magyar hazaszeretetei és meggyuj- totta benne a magyar kultúra fáklyáját. Kevés tanférfiunak jutott osztályrészül az, ami Waligurszky Antal igazgatónak vasárnap délelőtt. Egy egész város közönsége rang és felekezeti különbség nélkül, a szeretet és nagyrabecsülés számtalan jeleivel halmozta el oly módon, hogy nemcsak az ünnepelt, de az ünneplők szemeiből is kristálytiszta könnycseppeket facsart ki. A páratlan szépségű és nagyszerű lefolyású ünnepélyről az alábbiakban számolunk be olvasóközönségünknek. Délelőtt 10 órakor — az ünnepélyt megelőzően — ünnepi hálaadó szentmise volt a felsőtemplomban, melyet Gazdag Ferenc püspöki biztos tartott. Ünnepély a városházán Az ünnepély 11 óra után vette kezdetét a városháza nagy közgyűlési termében. A notabilitások között ott láttuk Sabján Gyula dr. polgár- mestert, Örley György dr. kir. kormányfőtanácsost, Szirmai Miksa kir. tanfelügyelőt, Krátky István dr. főjegyzőt stb. Olt voltak Nagykanizsa összes iskoláinak és tanintézeteinek képviselői, a különböző tantestületek és rengeteg közönség. A közönség melegen ünnepli a kitüntetettet Hatalmas éljenzés és taps hangzott fel, amikor Waligurszky Antal lépett a terembe, mellette dr. Hajdú Gyula, Szirmai Miksa és Nährer Mátyás. A polgári iskolák vegyeskara el- énekli a Magyar Hiszekegy-et. Hajdú Gyula dr. iskolagondnoksági elnök megnyitván az ünnepélyt, köszöni a kormányzónak azt a kitüntetést, amivel Waligurszky Antal igazgatót kitüntette. Szeretettel köszönti a kitüntetett ünnepeltet. A kultuszminiszter elismerése és köszöneté Szirmai Miksa kir. tanfelügyelő hosszabb beszédben méltatja Waligurszky Antal nagy érdemeit, melyeket negyven éves tanári pályáján szerzett az ifjúság nevelése terén. Felolvassa a közoktatásügyi miniszter elismerő dekrétumát negyven éves szolgálata alkalmából s a tanügy terén kifejtett nagy szolgálataiért és érdemeiért köszönetét fejezi ki és üdvözli őt. (Éljenzés.) Utazás egy festmény körül Irta: Axa Egy tehetséges fiatal festőművész tizenkét festményt állított ki a főváros egyik képtárlatán. Legalább kétszáz szebbnél-szebb kép fügött a falon, köztük igen jó nevű piktoroknak kisebb-nagyobb vásznaik. A mi ifjú barátunknak festményei között voltak tájképek, arcképek, olaj-, aquarell- és pastell-munkák, de vala- menyi közül magasan kiemelkedett egy interieur-kép, mely finom kolo- ritjával vonta magára a müértők figyelmét. Kompozíciója sem eredeti, sem valami különösen hatástkeltő nem volt, de a maga pastellszerü lágyságával s a színeknek ellentétes szembeállításuk mellett is meleg kisugárzásával kellemesen hatott a szemlélőre, köztük főleg egy, a tárlatokon eléggé közismert műgyűjtőre. Hogy ez a kép? — kérdezte ez a műgyűjtő egészen hétköznapi hangon a mestertől, azt a fáradságot sem véve magának, hogy a katalógusban utána nézzen a képnek. Ötmillió — felelte a piktor s ezzel az illető ur tovább is ment. Az ifjú festő tisztában volt azzal, hogy hiába fárasztotta magát ezzel az egy szóval is. Másnap megint megjelent a műgyűjtő a kép előtt. — Mennyi is ennek a képnek az ára ? — Kérdezte némileg elfojtott, de mégis hangjából kiérezhető elfogódottsággal megint csak a festőtől, ki állandóan ott járt-kelt képei körül, hogy kéznél legyen, ha valamelyiknek véletlenül eladásáról lenne szó. — Hatmillió — felelte. Az üzletből megint nem lett semmi. A harmadik napon a mütárlaíon feltűnt a közönségnek egy szőke asszonyka, finom arcvonásokkal, bár egyszerű, de kalapjától kezdve cipőjéig elegáns öltözékben, bundáján egy messziről pirosló szegfüvei. Természetes közvetlenséggel és biztos otthonossággal nézegette a kiállítást, majd megállt az előbb említett interieur előtt s hosszasan szemlélte a képet. Festője éppen ebben a pillanatban nem volt a képei mellett, mert az irodában üzleti ügyet bonyolított le: sikerült eladnia egy erdőtisztást ábrázoló képét. Az idegen férfi melléje lépett. — Nagyon szép kép... Szeretném megvenni... Kissé drága... A nő különösen szépen van megfestve rajta... — kezdett közeledni a bájos szőke teremtéshez. Az asszony néhány pillanatig tétovázott, hogy mit is tegyen. Leleplezze-e magát, hogy a festményen ö van megörökítve s ezzel esetleg elősegítse a kép megvételét vagy szó nélkül tovább álljon az idegen férfi mellől. Az előbbi elhatározás mellett döntött. Végre is egy kép eladásáról volt szó s öt millió koronáról... — Szép, nekem is igen tetszik. Már sokan érdeklődtek utána, de... — elharapta szót. Közben az idegen ur erősen szemügyre vette az asszonykát s összehasonlítást tett a kép és közte. — Csodálatos hasonlatosság . . . Persze csak hasonlatosság, mert a kép mégis csak kép és élettelen valami... A képen sohasem lehet úgy visszaadni a... A festő érkezett hozzájuk. Kézcsókkal üdvözölte a feleségét s bemutatkozott az idegennek. — ... vagyok. — ... földbirtokos. — A feleségem. Aztán vidám beszélgetésbe elegyedtek. Sok szó esett a képről is s hiába dicsérte a művész felesége férjének többi képeit s tulajdonított kisebb értéket éppen az őt ábrázoló inte- rieurnek, csak nem tudta elterelni a műgyűjtő figyelmét róla. — Mondja, Mester, mennyi is ennek a festménynek az ára ? — Hét millió .. — Tegnap mintha hat millió koronát mondott volna... — Hatot ..? Nem emlékezem már rá... Lehet... Ha Ön mondja, bizonnyal úgy van... Legyen tehát... — Ne siesse el a vásárlást... Látta már az uramnak többi festményeit... ? Ha úgy tetszik, kalauzolni fogom... Aztán bemegyünk egy kicsit a büf- fébe... — vágott sz’avába a művész felesége. Megtörtént. Csengettek. A közönségnek el kellett hagynia a tárlatot. A földbirtokos elkísérte a festőt tés feleségét s megígérte, hogy másnap eljön a képért. Otthon családi jelenetet idézett elő az eset. A férj szemére lobbantotta a feleségének, hogy elszalasztatott egy biztos vevőt, aki megadta volna a képért a hat millió koronát. Már most kitudja, vevő találkozik-e rá... ? Az asszony egyetlen egy mondással vetett véget a már meglehetősen kiélezett jelenetnek: — Tartom olyan gavallérnak, hogy ígéretét beváltja és vesz képet — felelte a legteljesebb nyugodtsággal, mint aki tisztában van a dolgával. Másnap a festő későbben jött fel a tárlatra, mint a felesége s a föld- birtokos. Az interieurre* pedig rátett egy cédulát: „magántulajdon.“ A földbirtokost kissé bosszantotta ez a váratlan fordulat. — De tegnap még eladó volt... Ez szörnyű veszteség... Az egyetlen
