Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-28 / 270. szám
1925 November 28 salai msLom 8 Büntethető-e az a munkáltató, ki arra jogosult egyén helyett mással végeztet valamely ipari munkálatot? Nagykanizsa, november 27 I. Az Ipartestületben szerkesztőségünk által tegnap rendezett vitaestélyt Kempelen Béla, lapunk felelős szerkesztőjének előadása vezette be, melyet kivonatosan a következőkben közlünk: A gyakorlati életben mind szélesebb körben válik vita tárgyává az a kérdés, hogy jogilag büntethetö-e az a munkáltató, ki arra jogosult egyén helyett mással végeztet valamely ipari munkát ? Miután pedig ebben a kérdésben a közigazgatási gyakorlat — tudtunkkal — még nem foglalt állást, viszont egyszer már tisztába kell jönnünk ennek a kér désnek jogi oldalával is, legyen szabad a kérdéshez általános társadalmi és büntetőjogi vonatkozásban hozzá szólnom. Az 1922. évi XII. t.-c. 127. §-ának 1. pontja 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető kihágásnak minősiti azt a cselekményt, mikor valaki a törvény rendelkezései ellenére valamely ipar gyakorlását megkezdi vagy valamely ipart önállóan üz. Mielőtt tovább mennék a kérdés megvitatásában, jöjjünk tisztába ennek a két szónak értelmével: „gyakorol11 és „üzu. Mindkét kifejezés bizonyos rendszeres, állandó vagy legalább is gyakrabbi ipari tevékenységre utal. Aki egyszer végez iparigazolvány nélkül valamely ipari ténykedést, az még nem követi el a törvénynek ebbe a §-ába ütköző kihágást, mert úgy a „gyakorol“, mint az „üz“ fogalmában benne van bizonyos kapcsolatos tevékenységnek feltétele vagy legalább is feltételezhetősége. A gyakorlat ugyan e tekintetben más álláspontra helyezkedett. Az iparhatóságok nem szokták vizsgálni azt a kérdést, hogy az illető egyén csak egyszer végzett-e olyan mesterséget, melyre az ipartörvény értelmében feljogosítva nincs vagy több esetben, minden kínálkozó alkalommal teszi-e azt. A büntetésnek egy adott esetre vonatkozó megállapitása ellen azonban akkor, mikor nincs bizonyítva, hogy az illető egyén hasonló ipari tevékenységet már más alkalmakkor is végzett, lehet észrevételt tenni, mert a cselekmény büntetőjogi kritériumának feltételét egy esetben való jogosulatlan iparténykedés — szerintem — nem meríti ki. Igaz ugyan, hogy annak keresetsze- rüsége rendszerint nem igazolható s az iparhatóság abból a feltevésből indul ki, hogy aki egyszer vállalt ily szakmabeli munkát a nélkül, hogy arra iparigazolványa lenne, bizonyára már vállalt más esetekben is és valószínűleg vállalni fog, ha erre alkalma lesz. De szigorúan jogi alapon nem látom ily egyedül álló esetben a törvény büntető rendelkezésének alkalmazhatóságát. Aztán v:>n még egy másik fogalom is, mely téves értelmezésre adhat okot: a „kontár“ szó. Általánosságban ezzel a szóval szoktak illetni mindenkit, akinek az illető ipar gyakorlására engedélye nincs. Ez az elnevezés sem egészen helyes. Egy munkakönyvvel ellátott szerelősegéd nem „kontár“ mikor mint az iparos megbízottja működik közre, de azonnal azzá válik, ha munkaidején kivül sajit számlájára vállal valamely munkát ? Igaz ugyan, hogy a segédi minőségben teljesített ténykedéséért munkaadója felelős, de ez anyagi felelőség annál kevésbbé jöhet tekintetbe magának a „kontár“ szónak értelmezésénél, mert hiszen gondoljunk csak a segédnek büntetőjogi felelőségére, mellyel ténykedése közben történt valami szerencsétlenségért saját személyében tartozik. „Kontár“ csak az lehet, ki az illető foglalkozási körben teljesen járatlan, de nem nevezhető annak, kinek az élethivatását képezi épen csak azért, mert a törvény ellenére vállal valamely munkát. Hogyan lehet például egy okleveles gépészmérnökre kimondani, hogy kontár mondjuk egy dinamógép üzembehelyezésére, mert erre iparigazolványa nincs, ellenben nem kontár ebben az iparágban egy munkakönyvvel biró segéd, mert egy iparosnak az alkalmazottja. (Folyt, köv.) A vízszolgáltatás biztosítása tűzveszély esetén Tűzcsapok, viztartó-kutak, ezer méteres tömlő kellene a vízvezeték rendszer teljes kiépítéséig Nagykanizsa, november 27 Úgy vagyunk Nagykanizsa tűzbiztonságának kérdésével, mint az egyszeri falusiak, mikor nem harangoztak a püspök elé s terjedelmes védekezésükben felsorolt okok közt utolsónak említették meg, hogy — harangjuk sincs. Amíg nincs elegendő vizünk a tűzoltáshoz, amig megtörténhetik, — amint a Petőfi-utcai városi épület égésénél is történt — hogy a tűzoltók kezükben az üres tömlőkkel kénytelenek nézni a tűz rombolását, addig hiába szövünk terveket, hiába szerzünk akár Niagara-gőzfecskendőt is: viz nélkül a fecskendő annyit sem ér, mint az Írott malaszt. Mig tehát sikerülend Nagykanizsán a fennakadás nélküli vízszolgáltatást biztosítani, addig tűzbiztonságunkon csak foltozgatni lehet, de gyökeres reformokat megvalósítani lehetetlen. Ez a megállapitás pedig hosszú időre szól, mert hiszen a vízszolgáltatás s ezzel együtt a tűzbiztonság épen a városnak azokban a részeiben áll a leggyöngébb lábon, ahol a tüzvesze- delem a legnagyobb katasztrófát jelentheti. Ebben a tűzbiztonságunkat foltozgató programban legelső feladat kellő számú tűzcsap felállítása azokon az útvonalakon, ahol már lefektették a vízvezetéket. Érthetetlen például, hogy a Teleky-ut belső sarkától egészen a Károly laktanyáig sehol egyetlen vízcsap sincs, holott a vízvezeték a Teleky-utón át jött be legelőször is a városba. Feltétlenül szükségesnek tartjuk ezen az útszakaszon három vízcsap felállítását: egyet a Teleky-ut közepe felé, honnét a Rózsa-utca zsuppos házsorához lehetne a vizet tűz esetén elvezetni, — a másikat a Teleky-ut vége felé, mig a harmadik tűzcsapot a laktanya hatalmas épülettömbje táján kellene elhelyezni. A Szemere-ulca sarkán is nélkülözhetetlen egy tűzcsap felállítása. Néhány tűzcsap felállítása a város sok milliárdos költségvetésében és beruházási programjában nem hisszük, hogy még csak észrevehető tehertételt is jelentsen. Kellő számú vizcsap felállításával a vízvezetékkel ellátott utcáknak tűzveszély esetén vizzel való ellátása tehát biztosítva lenne. — A tüzve- szedelem szempontjából legveszedelmesebb s a vízvezeték rendszerbe talán csak évtized múlva bekapcsolódó utcák, mint a Petőfi-, Magyar- stb. utcák tűzbiztonsága azonban halaszthatatlanná teszi egy nagyobb mennyiségű viz szállítására alkalmas autó beszerzését. A Petőfi-úti városi ház égése alkalmával láttuk, hogy minden igyekezet ellenére is, fogatos lajtokkal a város egy messze részéből vizet hordani, nem sok eredményre vezet. Mikor a Teleky-úti, a városon kivül épült laktanyában tűz volt, a városból kellett vizet kihordani. Ezek az esetek is mindennél ékesszólóbb bizonyítékai annak, hogy a viz-kérdés gyökeres rendezéséig csak foltozgatni lehet tűzbiztonságunkon. Ennek a foltozgatásnak egyik gyors megvalósításra váró feladata a vízvezeték nélküli utcákban egy-két kút ásása, hogy tűz esetén közelről lehessen vizet hordani. Ezekből a kutakból iajton hordani, meregetni a vizet, megint csak hátráltatná a mentési munkálatokat. — Épen ezért a városnak gondoskodnia kell mintegy ezer méteres tömlő beszerzéséről. Ezzel aztán a kutakból vagy vízcsapokból jóformán minden tűzesetnél meg lehetne oldani —.legalább provizórikusán — a vízszolgáltatás kérdését. A Petőfi-uton például, hol 14 öles kutakat kell ásni, hogy vízhez jussanak, másként, mint ilyen hosszú tömlőkkel nem is lehet megoldani a vízszolgáltatást, mert ilyen mélységű kutakból nem lehet felszivattyuzni a vizet. Ellenben — tegyük fel — az ezer méter távolságban lévő vízcsapról a tömlőn a vizet a fecskendőbe eresztve, a viz nyomása és a vizsugár folytonossága biztosítva lenne, mert a teljes nyílású tömlőn keresztül a tűzcsap mindig szolgáltatna annyi vizet, ameny- nyit a szivattyúból kiágazó oltó-csövek szűk nyílásai kifecskendeznek. Ezek az aránylag csekély kiadással járó befektetések lennének szükségesek ahhoz, hogy jelenleg nagyon is hiányos tűzbiztonságunk kérdése egy időre legalább nyugvópontra jusson. Mi van a sertés- vágóhíddal ? A közvágóhíd bőrraktár helyiségének sertésvágóhiddá való átalakítása Annak idején rövid hírben megemlékeztünk arról, hogy a Batthyány- u'ca háztulajdonosai beadványban fordultak a városi tanácshoz az ottani Deutsch Edc-fé!e hentestelep elhelyezése végett, mivel a telepnél kiáradó bűz lehetetlenné teszi az ott- lakást. A városi tanács akkor nyomban kiküldte közegeit a helyzet megvizsgálására. Történt nemrégen, hogy Deutsch Ede egy húsüzem felállítására telep- engedélyt kért. A kérvény alapján hatósági bizottság szállt ki a Batthyány- utcai telepre. A hatóság emberei sok kifogásolni valót találtak, a szomszédok pedig a sertésölő és a bőrraktár további fennállása ellen a legnyomatékosabban tiltakoztak, mert főleg nyáron úgy a sertésölő, mint a bőrraktár bűze lehetetlen helyzetet teremt. Pedig az egész kérdést nagyon egyszerű módon meg lehetne oldani. Ugyanis a város egyenesen kötelezve van arra, hogy bizonyos meghatározott időn belül fel kell állítania nemcsak a szarvasmarha közvágóhidat, de a sertésszuró telepet is. (Az 54.300/ 1908. számú földművelésügyi miniszteri rendelet 3. § ának 2. bekezdése.,) Mert a kellő berendezéssel el nem látott városi közvágóhidak legkésőbb ezen rendelet életbeléptetésétől követő 5-ik év végéig kibővitendők, vagy ily célra egészen uj közvágóhidak létesítendők. Nagykanizsán pedig nem építésről, hanem csupán egyszerű átalakításról lenne szó. A közvágóhidnak nyugati oldalán levő, jelenleg bőrraktárnak használt nagy helyiség nagyon is megfelelne a sertésvágóhíd céljaira. Ezt kell minél előbb a mai követelményeknek teljesen megfelelő sertésvágóhiddá átalakítani, amely, azután nemcsak sertésölésre, de szállásra is berendezhető lenne. Nagykanizsa városa annak idején a legkomolyabb formában már foglalkozott a sertésvágóhíd felállításával. A mérnöki hivatal el is készítette a terveket és költségvetést, amelyeket úgy a városi képviselőtestület, mint a vármegye is elfogadott, sőt a terveket — úgy tudjuk — fel is terjesztették a földművelésügyi minisztériumhoz, azonban azóta napirendre tértek felette. A sertésvágóhíd felállítása azonban most már nem tűr semmi halasztást és pedig annál kevésbbé, mert az nem holt beruházás. Busásan jövedelmező befektetés és már ebből a szempontból is sürgősen felállítandó. De felállítása közegészségügyi, köz- tisztasági, husvizsgálati és ellenőrzési szempontból is rendkívül fontos. Bízunk a város vezetőségében, hogy a kórház kibővítése, a kiska- nizsai iskola felállítása, a vásártér megnyitása stb. után rákerül a sor a sertésvágóhíd felállítására is. Elvárjuk ehhez a városi képviselőtestület legmesszebbmenő támogatását,
