Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-24 / 266. szám

?925 November 24. J6 _________ ^ A budai Szent Imre Kollégium ünnepe. Budapesten vasárnap fényes keretek közt ünnepelték meg a budai Szent Imre Kollégium negyedszáza­dos fennállásának évfordulóját, mikor egyúttal a Kollegium 46 hősi halott­jának emléktábláját is leleplezték. Az ünnepségeken a kir. hercegeken és hercegnőkön kivü! ott volt Vass Jó­zsef népjóléti miniszter, a Kollégium egykori igazgatója, a közéleti, egy­házi és tanügyi előkelőségek igen nagy számban. Emlék-beszédeket mon­dottak : Schandl Károly államtitkár, a Kollégium volt növendéke, Glatt- felder Gyula Csanádi püspök és az egyetemek képviselői. Magyar katolikus nők nagy­gyűlése. A Magyar Katolikus Nőegye­sületek Országos Szövetsége vasár­nap tartotta gyűlését Vácott a város­háza dísztermében Hanauer A. István püspök elnöklésévei. A gyűlésen részt vett Zadravecz István tábori püspök is. KÜLFÖLDI HÍREK A Habsburg-vagyon rendezése, Bécsből jelentik: A keresztényszocia­lista párt kebelében az a terv merült fel, hogy kölcsönös megegyezés alap­ján kell rendezni a szövetségi kor­mány és az egykori uralkodó-család között a vagyonjogi helyzetet. Tehát módosítani kell a Habsburg-ház ausz­triai birtokainak és egyéb ingóságai­nak kisajátításáról szóló törvényt, ami azt jelentené, hogy a volt ural­kodóház tagjai kisajátított vagyonu­kért megfelelő kárpótlási kapnának. A szociáldemokraták hallani sem akarnak kárpótlásról. Lemond a német kormány. Ber­linből jelentik : A birodalmi ülésen hétfőn zsúfolt h\z előtt kezdték meg a iocarnói javaslat vitáját. Luther kancellár kijelentette, hogy a kor­mány kötelességének tartja a Iocarnói szerződés ratifikálását, de Londonból való visszaérkeztekor le fog mondani. i *o.~í.:>Rí Keresztényszoctalisfák népgyülése A nagykanissai kereszténysz^cír..ií:iá . képv’se*­mandátumok megbosszul - tíása ellen Nagykanizsa, november 23 A nagykanizsai keresztényszoci- alisía-párt vasárnap délelőtt a Ke­resztény Otihonban népgyülést tar­tott, amelyen az országos központ kiküldöttei: Szabó József nemzetgyű­lési képviselő, Kóródi Katona János főtitkár és Léber János dr. vezető­ségi tag voltak a hivatalos szónokok. Grieger Miklós dr. nemzetgyűlési képviselő betegsége miatt nem jö­hetett le. Hermann János pártelnök rövid j szavakban nyílja meg a népgyülést \ és a szót átadja Léber János dr.-nak. Léber János beszédében részlete­sen reá világított a világháborúnak hazánkat ért következményeire. Ko- j : molyán foglalkoznunk kell a szociális j problémákkal — mondta — hogy j sorsunkon javítani tudjunk. Ez a j célja a keresztényszociálista-párt nép- j gyűlésének. Felettünk álló hatalmas- \ ságok azonban megakadályozzák a j mi munkánkat. Hogy a mi sorsunk j oly alacsony fokon ál! — annak mi j magunk vagyunk az okai.- Volt idő, j amikor a hatalom a mi kezünkben volt, ám akkor üres Ígéretek, jelsza­vak után mentünk. A kommunizmus után sorsunk ja­vulását vártuk. Ismerteti az orosz- országi állapotokat, ahol 128 millió ember a pusztulás alatt áll. A mi illetékes köreink nem látják, hogy égő tüzek vannak körülöttünk. Nem veszik észre — ami körülöttünk történik. Jaj nekünk, ha nem tartunk össze és készületlenül talál bennünket egy újabb förgeteg. Szabó József nemzetgyűlési kép­viselő úgy fogja fel törvényhozói tisztét — mondja, hogy kötelessége a nép közölt élni, a nép szenvedé- i seit megismerni. Ez hozla le őt Nagy- i kanizsára is. A keresztényszocializ­mus nem más — mbit a/ lium. Hirdetni az igét, ezt teszik ők is. Az ig.- detik. .. ? Bírálja a mai állapotokat. Fia végig tekintjük a költség ve*! és felhatal­mazási javast tárgyalását, első pil­lanatra azt a be nyerné; i koiíik, mintha az országb ívrb ságos ideális állapot uralkodnék. Sehol'semmi panasz, semmi kívánság. Az egész ellenzéki blokk non; szociális alkotásokat sür­get, de a forradalmat s a kommu­nizmust akarják igazolni. A parlament lehetetlen összetéte­lekből áll. A kormánypártban is oly nagy ellentétek vannak, hogy a kor­mány a legjobb indulat és jószándék mellett sem képes rendes szociális munkára. A kereszténységet a gyakorlati életbe akarják belevinni. A keresztény társa­dalomnak évszázadok óta az volt a bűne, hogy a kereszténységet a temp­lomokba zárta és igy az nem érvé­nyesülhetett az életben, a politikában és minden téren. Bírálja az adózás aránytalanságait, msjd a közalkalmazotti kérdést teszi szóvá. Bírálja a státusrendezést és rámutat arra az érzéketlen, antiszo­ciális szellemre, amely azt áthatja. Beszél a nyugdijkérdásről. — Szóvá teszi a kormány eljárását a hadi- kölcsön ügyében. Kóródi-Katona János szóvá teszi, hogy hogyan akarták bizonyos hiva­tásos funkcionáriusok lehetetlenné tenni a nagykanizsai keresztényszo­cialisták megmozdulását és működé­sét, mig egy felsőbb fórum beleszólt a dologba. Rámutat arra a szép munkára, me­lyet a párívezetőség kifejtett. Felszó­lítja őket, tegyék meg kötelességüket keresztény testvéreikkel szemben. A városi politikában sokkal intenziveb­ben y a oztvenniük. Erős kérész­ién diísta tábort kell megterem- '■ Nagykanizsán. 'iiwzati javaslatot nyújt be, mely árint a keresztény szocialista párt íagykanizsai gyűlése tiltakozik a man­dátumoknak 1927. tavaszán íui való meghosszabbítása és kívánja, hogy a választókerületek beosztásá­ról szóló törvényjavaslat ,..ég eb­ben az évben letárgyaltassék. A javaslatot a népgyülés nagy lel- lelkesedéssel határozattá emelte. Ansotge Antal szintén határozati javaslatot terjesztett be, mely szerint a keresztényszocialista párt nagyka­nizsai gyűlése tiltakozik a közalkal- kalmazottak illetményeinek megvo­nása ellen és kívánja, hogy a nyug­díjasok törvényes illetményeiket meg­kapják és addig is — nyomorúságos helyzetükre való tekintettel — rend­kívüli segélyben részesüljenek. A népgyülés ezt a javaslatot is magáévá tette és határozatilag ki­mondotta. Mindkét határozatot a kormányel­nöknek s a nemzetgyűlésnek meg fogják küldeni. A népgyülés 1 órakor ért véget. Délután Kiskanizsán a Simon-féle vendéglőben volt népgyülés az ot­tani polgárság számára, mely a dél­előttihez hasonló szellemben folyt le, ugyanezen szónokokkal. Este társasvacsora volt a Korona éttermében. Felrobbantott katolikus temp­lom. Újvidékről jelentik: A rapallói szerződés ötéves évfordulóján az Orjuna szervezet nagy tüntető gyű­lést akart összehívni, melyet a rend­őrség nem engedélyezett. Az esti órákban mégis nagyobb csoport ve­rődött össze, amelyet a rendőrség szét akart oszlatni. Ekkor a közel­ben levő római katolikus templom­ban bomba robbant fel, amely az épület egy részét erősen megron­gálta. LIJSJE (Holland emlék) Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) Egyszerre erőszakos férfikezek ta­padtak derekához és forró" lehelet törését érezte az ajkai élőit. Sötétség lepte el azuros szemét, a homály­ban zöld, sárga és piros fénykari­kák táncoltak — és Lijsje dacosan lökte el magától az izgalomtól torz- vonásu, izzadságtól fényes férfi­arcot. Gyors mozdulatára a korsók tompa zuhanással csúsztak a homokra. 4. A festő másnap már felöltözve üdvözölte a kelő napot. Egy parázsló kínszenvedéstől sú­lyos, álmatlan éjszaka után elhatá­rozta, hogy a leányt ki nem ereszti az érdeklődése zónájából. Ihlet és vágy szállta meg, hogy a holland tenger lenge testű szőkeségét magá­val vigye a négy folyós hazába — örökéletü vásznán. Hirtelen mohó munkakedv és acélos bátorság öm­lött végig a lelkén és ugyanazt a kellemes, zsibongó nyugtalanságot érezte, amely mindannyiszor meg- bizseregtelte egész testét, ha az al­kotás ereje szállta meg. A leányt, bármi áron is, de meg kell örökítenie! Ezt a parancsot zúgták agyvele­jének sejtjei és Kázmér ölömmel, néma hahózással köszöntötte ágyá­ban a vérvörösen fölserkenő napot, amely nagy célja eléréséhez segíti őt. A kínos, álmatlan éjszaka forró gyötrelmei után öröm ömlött el egész lényén; előre érezte a diadal mámorát. Hüs, vizszagu hajnali szellő csa­pott az arcába, amikor elhagyta a halászházat, amelyben lakott és hóna alatt az állványával, palettájával és a festékes dobozával, rugalmas lép­tekkel haladt keresztül a kis falun. A friss levegő kellemesen simogatta végig forró homlokát és ez — egy egész éjszakai gyötrődés, kínos küz- ködés, józan meditáció és fontolga­tás után észretéritette. Világosan lá­tott és előre elképzelte, hogyan készül el a kép... Őrüli vágy rohanta meg, festeni akart... Érezte, hogy ettől a képtől vagy siker szakad rája, vagy a teljes, végleges, roskasztó siker­telenség... A homokba szúrta vadász-székét, sebtiben fölállította az állványát és a drága pénzen szerzett uj vásznat meg­erősítette rajta. Aztán leült, rágyújtott egy könnyű cigarettre és várt. 5. Jött a leány és tüneményes kecses­séggel libbent el a csillogó homok fölött. Halványkék ruhája előtt hófehér kötényke libegett, finom csipkékkel szegélyezett, tenyérnyi csipke költe­mény. Aranyhaját szerelmes simulás- sal szorította le a keményített főkötő. Kázmér megdöbbenve, ujjongó örömmel, lázasan nézte. Mint valami csodálatos tünemény, suhant el előtte a leány és a következő pillanatban Kázmér már gyors kézzel kente föl palettájára a festékeket. Majd gyors vonalakat rajzolt az éhes, uj vászonra. Lijsje testének első vonalai már le­mosolyogtak a vászonról, amikorra a leány elkészült a munkájával. — Vergeef mij, freule, neem hét niet kwalijk! — csak ennyit tudott mondani a festő akadozva, feszengve, elfulladtan, felzakatoló szívvel, amikor a leány fölemelkedett és a két faci­pőt a lábacskáira akarta vonni. Hirtelen felkelt, letette az ecsetjét, le a palettáját és a leányhoz lépett. Kérőn emelte reája szemeit: — Csak egy negyedórácskát, freule, csak egy picike negyedórácskát ma­radjon még igy, ahogyan most van — kérlelte Kázmér a leányt s az — maradt. Néhány mozdulattal elhelyezte Káz­mér a modellt és sietve visszaült dolgozni. Most már megvolt az ihlet, amit hónapokon keresztül hiába ke­resett ; most már érezte, hogy életé­nek legjobb müvébe fogott bele. Lijsje mezítelen lábacskákkal állott a fövényen s a tenger kicsatangoló vizei éppen csak hogy elértek odáig, hogy meg-megfürösszék a legszebb és legformásabb női bokákat, amelye­ket a festő valaha látott. Minden csepp vére az arcában lüktete tt a leánynak, amikor az ismeretlen férfi a lábait nézte, de valami ellensulyozhatatl an, legyőzhetetlen varázs sugárzott ki a festő tekintetéből, amitől remege t és félt, de ami mégis odakötötte ' őt. Kicsi szive vadul lüktetett és Lijsje félig álomban, félig öntudatlanul, de pompás asszonyi engedelmességgel tűrte a férfiszemek lágy cirógatását... 6. A kép rohamosan készült nap-nap után. Lijsje minden nap hűségesen föl­kereste a tengerparton a festőt, aki már türelmetlenül várta és olyankor mindig elébe sietett. Kezet is szorí­tottak már később és Lijsje testét ilyenkor varázslatos bizsergés futotta keresztül-kasul. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents