Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-10-07 / 225. szám
1925 Október 7. £AUS KÖZLÖN* a___________________ Leleplezett összeesküvés. New- yorkból jelentik Berlinbe: Locarnó- ből ideérkezett jelentések szerint ott hitelt érdemlő hírek terjedtek el arról, hogy Stresemann külügyminiszter meggyilkolására összeesküvést szőttek. Az összeesküvés részesei készek meggyilkolni Stressemanní, csakhogy megakadályozzák a külügyminisztert abban, hogy Európa békéjének biztosítására olyan megállapodást kössön a szövetségesekkel, amely a varseillesi szerződés határozmányain belül mozog. Az összeesküvést a berlini rendőrség leplezte le. — Ma éjjel jelenti telefonon a svájci távirati iroda, hogy a Stresemann elleni merényletről szóló hírek minden alapot nélkülöznek. A riffkabilok visszavonulása. Fezből jelentik: A Bab el Taza-i fölkelők ellen operáló francia csapatok elérték valamennyi céljukat. Veszteségeik csekélyek voltak. A keleti szakaszon a franciák négy kilométerrel Djebel Nádor elé vonultak és jelenleg mintegy húsz kilométerre állanak Kiffanetól. A riffek északi irányban vonulnak vissza. A nyugati szakaszon a franciák megszállották Saf állásait, ami által helyreállították az összeköttetést Girra spanyol állással. Merényletterv az oláh király ellen. A rendőrség Észak-Beszarábiá- ban kommunista szervezetet fedezett fel, amelynek tizenkét tagját letartóztatta. Jassy-i jelentések szerint a nyomozás során számos bombát, gépfegyvert, nagyobb lőszerkészletet és az oroszországi szovjet-hatóságokkal folytatót levelezést foglaltak Szerethi jelentés szerint, ma ott számos olyan okmányt foglaltak le, amelyekből kiderült, hogy a román királyi pár ellen merényletet terveztek. A tettet október 11-én a román királyi pár beszarábiai látogatása alkalmával akarták végrehajtani. Katasztrófális olaj kitörés. Bukarestből jelentik: Morani melleit hatalmas olaj erupcio történt. Az olaj a házak udvarába befolyt és az u'cákon hömpölyög, úgy hogy elég egy gyuj'ó az egész nagy terület lángbaboritására A csendőrség lezárta az egész területet. Az olaj kitörések, amelyeket földmorajlás kisér, állandóan tartanak. Felmentették Bettauer gyilkosát. A bécsi törvényszék az esküdtek szavazata alapján Bettauer iró gyilkosát Roschtock Ottót felmentette és mint nem teljesen beszámítható egyént elmegyógyintézetbe utalta. Az osztrák kereskedelem mérlege. Bécsből jelentik: Az osztrák kereskedelmi mérleg az év első felében csak 350 millió aranykorona deficitet mutat, szemben a múlt év első felének 500 milliónyi deficitjével. E javulás az osztrák hitelviszonyokra is kihatással van, amennyiben a Tiroler Landes Hypothekenbank 10 milliós shilling német hitelt kap mezőgazdasági ás ipari célokra, a Stewey pedig egy milánói pénzcsoporttól 8 millió shillinget kap magasfeszültségű áram fejlesztésére Alsóausztriában és Burgenlandbin. Az uj Megyebeosztások Erdélyben. Nagyváradról jelentik: A vonatkozó kormányintézkedéseket már a király is jóváhagyta. A jelentés sok tekintetben eltér az eddigi jelentésektől. Eszerint az országnak mind a 76 vármegyéje megmarad s nem lesz változás a Bánságban sem, mert Krassószörény megye ketté osztásáról csak később fognak dönteni. Törvényhatósági joggal Erdélyben a következő városokat ruházták föl: Arad, Temesvár, Brassó, Kolozsvár, Marosvásáihely, Nagyszeben és Nagyvárad. Újabb rendezeti tanácsú városok lesznek: Dicsőszent- máiton, Nagykároly, Nagyenyed, Ko'ozs, Naszód és Bethlen. — A megye székhelyek tekintetében any- nyi változás történik, hogy Also- Fejénnegye székhelye Gyulafehérvár lesz, Szatrnárinegyé-é Nagybánya és Kisküküliő vármegyé-é Balázsfalva. Egész Romániában összesen 496 közigazgatási járás lesz, tehát '64-el több, mint eddig. Magában Erdélyben 25-el növekszik a járások száma. A községek száma a regátban 3672, Erdélyben 4034, Besszará- biában 714 és Bukovinában 312. Blokád alatt a Dardanellák. A lapok odesszai jelentése szerint a Nápolyból Oroszországba visszatérő orosz torpedónaszádok rádió-távirat ulján értesítették a tengerészeti nép- j biztosságot, hogy nincs módjuk a Fekete-tengerre visszatérni, mert angol hadihajók blokád alatt tartják a Dardanellák partjait. Bosznia viz alatt. Belgrádból jelentik: Bosznia északi részében az áradások 2000 négyzetkilométernyi földet öntöttek el. Több mint 3000 ember jutott Ínségbe. Az áradás okozta károkat 2 milliárd dinárra becsülik. Az Ínségesek segélyezésére Bródban és Banjalukában segélyakciót szerveztek meg. Az osztrák-német kereskedelmi szerződés. Bécsből jelentik: Az osztrák-német kereskedelmi szerződés ügyében az előkészületek megtörténtek és Schüller tanácsos Berlinben tárgyalt különösen az osztrák marha- és kenderfonál kivitel ügyében. Schüller néhány hét múlva visszatér Berlinbe és a tulajdonképpeni tárgyalások nevember elején kezdődnek. Remélik, hogy januárra képesek lesznek megkötni a szerződést. Emlékünnepélyek Nagykanizsa, október 6 Mint eddig minden évben, az idén is megemlékeztek a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör, a Move s az intézetek október 6 áról, az aradi gyásznapról. Az ünnepségek nemcsak előkelő művészi színvonalon álltak, hanem visszatükrözték közönségünknek hazafias érzését, a jelen sivár helyzetünk iránt érzett fájdalmát s egy jobb jövőbe vetett bizalmát és reménységét is. Az egyes ünnepségekről alábbi tudósításaink számolnak be. Az Irodalmi és Művészeti Kör este 6 órakor a városháza zsúfolásig telt termében tartotta gyászünnepélyét. A hallgatóság soraiban volt ‘ Krátky István dr., h. polgármester, vitéz Horváth Gyula ezredes állomásparancsnok nagyszámú tiszti küldöttség élén, Kenedy Imre dr. tábla- biró, Szabó Lajos dr. ügyészségi elnök, a Kör elnöksége, tisztikara és tagjai, valamint jNagykanizsa város igaz magyar érzésű közönségének szinejava. Az ünnepélyt a Kör vegyeskara a Himnusszal nyitotta meg, majd a Kör zenekara Ketting Ferenc karnagy vezetésével Kerner Kossuth- nyitányának akkordjaival ringatta bele a közönséget a gyászos visszaemlékezés hangulatába. Ez a hangulat, ami sok szemben fakasztott könnyet és sok szívben dobbantotta meg a magyar sors kálváriajáró emlékeit, tetőpontjára hágott, mikor dr. Vargha P. Theodorich plébános kezdte meg ünnepi beszédét. Ez a beszéd egy emberként ragadta maMargit Irta: Váth János (5) Margit szemérme föllázadt a gya- nitás ellen s visszakiáltotta: — Minkenki magáról beszél. A hajót nagy erőfeszítéssel hajtotta s tornájoszta az árban s nem ügyelhetett az árokmesterre, aki igazgatta a szemüvegét s kereste az alkalmas siklamlós szót. Csak nem talált most ! Hát egyszerűen megkérdezte ; mióta van itt; férjes-e ; vele van az ura ? Közben egészen elfeledkezett hátsó szándékáról. A nagy füzek táján már lepergetett a szelíden felelgető asszonyka felé. Verébé ütődött fajtalanságával. Margit aggódva nézte s a park felé tartott. Mikor csípésre nyújtotta kezét az árokmester, belevágta evezőjét a partba s rátámaszkodva, kiugrott a gyöpre. A keresztbenálló keskeny hajócska oldalt billent s az árokmester belevágódott a hullámosra vert Zalába. Ahogy fölbukott, épen orra elé sodorta a ladik farát az ár s belekapaszkodott. Örülhetett a véletlennek. Arra nem is gondolhatott, hogy kalapját, esőköpenyegjét kimenthesse. Szemüvege is a habok között maradt s nem láthatta. Margit meg zokog a parton. A folyó kitett magáért. Ha- hotázva sodorta, keringette medre közepén. A vén kujjon kétségbeset- ten kapaszkodott s már egyébbel se törődhetetett, mert elpazarolt ereje volt. A mosó fisérek eleinte csak a csónakot látták és találgatták, hova lettek róla a hajósai. Ezer rosszat találtak ki. Kikötöttek, de a sodrás elszakította a rohadt kötelet. Ölelkezés közben belebuktak mindaketten. Most röstellik s szégyenlenek eljönni öntött ürgeként. De mindnek ellenmondott a felbukkanó fej. Támadt a kínos helyzet láttán óriási hahota, gúnyos csipkelődés: — Na, hol hagyta a szerelmes páráját ? — Ne gubasszon ott, mint macska a karó végén! — Hallgat, mint a esik varsába. Az árokcsősz könyörgött, jajgatott: — Fogják meg a csónakot! — Csak nem ugróm ruhástól maga után — kiáltotta Juli paraszt embertelenséggel. — Hajón van, aztán mi mentsük ? — Rosszul ütött ki a hálóvetés? — Nem mondaná el ténsur, hogy is esett meg az egész ? Az árokmester káromkodott, szidta a céda, kárörömes népet. Azok még inkább kiabáltak utána s jó egészséget, hasznos mulatságot kívántak neki. A nagy bosszuontástól észre se vették Margit odaérkezését. A menyecske bement a füzbokrok során s nem is találkozhattak vele. Végtelen csikarta oldalukat a kíváncsiság, hova maradt? A felelet késett, Margit kijöveteléig. Néhány darab ruháját hozta kimosásra. Hátuk mögött jött. Észrevétlen. Szavának hangosságával lepte meg a fiséreket: — Elvitte, azt a csömörletet? Ezt az undorodott hangot még nem hallották Margit nyelvéről. Elcsodálkozhattak, akár a csikhal, szo- katlanságán, de a folytatás méltóbb volt Margit szájára: — Ha belevész ? Engem tesznek felelőssé. Különben a böcsiiletem támadta meg. Az asszonyok leforrázottan álltak meg a szónál. Ehhez nekik kevés, de semmi közük, női becsület. — Azért még se venném lelkemre. De valahol csak partra sodorja a viz ? — Na bizony, nem mondhatnám. A forgatagnál, ha elkezdi pörgetni az örvény, nagyon könnyen lerázhatja a hajóról — rémitette Jul Margitot. — Na épen nem árt 'neki. Mért nem maradhatott? — Ugy-ugy — fogta el Margit a pártolószót. Nem mindenki jászul, ha ő marha is, hogy ő hozzáállhat s lelegeli a más tisztességét. Le köl- lene bunkózni valamennyit, ahun csak egy fia van ! Csak tönkre teszik, szerencsétlenitik a szegény fejérnépet. Az az akasztófa is, kerestem a komisz, részeg gyomrába, az apám házát megtagadtam érte* megsegítettem s hálából az átkozott meg akart ütni. Megkapta a magáét, fekhetik hétszám a kórházba. Mind zsivány. Most itt örökös kisértésnek i vagyok kitéve. Legalább itt volna, hogy megvédjem az erőszak ellen. De nem is gyün. Pedig már lejárt az ideje; összeforrhatott a kutya csontja. Elhagy. Tennap köllött neki reggel orvosvizit után elgyünni — de ugylátszik, nem köllök neki. Az apám pénze, az elkelne. Elköltené a Dárius kincsét is, ha kezére bíznák. Ha eddig nem gyütt, ne is tolja ide a képesfelét, mert nem szánnám a Zalába fujtani. Ha itt van, nem esik rajtam egy nap két erőszakosság. A mosóasszonyok kezén megállt a ruha s hallgatták a gyűlölet szavát. Meggyőződtek, hogy ha ide jönne Margit embere, legalább is elfordulna tőle. Az egyik mosakodásba fogott. Olyan lelkiismeret elaltatásfélébe : — Az enyém is elhagyott. Kiment Amerikába. De én nem is bánom. Nem szerettem soha. Úgy erőltettek hozzá. Margitot megengesztelte a szó. — Igaz, engem. . . Nem, én már- tiromságok árán is szerettem. Inkább kutbaugrottam volna, hogysem máshoz menjek. Fölegyenesedett a ruhagyurásból a torony keresztje alatt. Végignézett a tanyához vezető utón: fáradt, imbolygó vándorló tartott a telepre.
