Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-01 / 247. szám

A szentkapu bezárása A december 16 iki zarándoklat A Vatikánban nagyban készülnek a szentkapu bezárási ünnepségre. December 24-ére tervezik a bezárási ünnepséget, melynek programja a következő: December 24-én csak a Vatikán által kiáliitott jegyekkel le­het majd belépni a világ legnagyobb templomába, a Szent Péter bazili­kába. Délelőtt 11 óra felé vonul fel a pápai gendarnia, utána a svájci testőrség, majd később a pápai ka­tonaság által vont kordon között vonulnak fel a külföldi fejedelmek képviselői, a követségek és a kon­zulátusok. A diplomácia elvonulása után a világ összes országainak egy­két tagú küldöttsége foglalja e! a ré­szükre kijelölt helyeket. Ezután megkezdődik a felvonulás, amelynek a legelején viszik a za­rándokok hivatalos fekete keresztjét, utána a szerzetes- és világi papság amelyet a pápai gendarnia és a ! svájci gárda egy-egy disszakasza j zárja be, mely után a pápai udvar j következik. Elől mennek fehér kar­ingbe öltözött pápai káplánok, pre- látusok, kanonokok, püspökök, majd a bíborosok, ez után következik a sedia gestatorian ülve teljes díszben Ö szentsége XI. Pius pápa, két ol­dalán mennek a pápai kamarások, a főnemesség és a pápai nemes test­őrség. A bevonulás alkalmával a harsonások az évszázadok óta szo­kásos pápai üdvözlő felhivót fújjak. Mikor a pápa megjelenik a Szent Péter templom kapujában, Róma ösz- szes harangjai megszólalnak. A p^pa Szent Péter sirjánál rövid imát nun d, mely után a menet a szentkapuhoz vonul, mikor megkezdődik a szent­kapu bezárásával kapcsolatos ün­nepség. Az Országos Katolikus Szö­vetség erre a nagyszabású ünnep­ségre vezeti a december 16 ári Bu­dapestről kiinduló országos utolsó, vagyis VII. Nemzeti Zarándoklást Ró­mába, amelynek részletes program­ját november elején fogjuk közzé adni. Azonban már most felhívjuk az érdeklődők figyelmét e nagysza­bású ünnepségre s aki Szövetség által kibocsájtott programra igényt tart, levél utján címének megjelölé­Látogatás Lehár Fe­rencnél a „Paganini“ bemutatója előtt — A Zalai Közlöny bécsi tudósítása — Bécs, október 31 Mire ez a cikk nyomtatásban az olvasó elé kerül, lezajlott már Lehár Ferenc legújabb operettjének, a Pa­ganininek bemutatója, egyelőre azon­ban még két óra választ el a pre­miertől. A világhírű magyar mester Theobaldgasse-i lakásának előszobá­jában a komornyik alig győzi a lá­togatókat elutasítani. Hetedig állotta Lehár Ferenc a világsajtó képviselői­nek ostromát, hetekig dolgozott ro- gyásig a színházi próbákon, mig végre minden „klappolt“ és a mes­ter most, az utolsó napon pihenni akar, mivel este a zenekart ő ve­zényli és az előrelátható lapsviharok és ismétlések miatt este héttől éjfé­lig lesz majd kénytelen a karmesteri pulpitus előtt ülni. Ma délután tehát senkivel sem a\ar beszélni, elzárkó­zott librettistájával, az ugyancsak magyar Jenbach Bélával és az Ope­rette kiadójának, a berlini Crescendo- Verlagnak igazgatójával együ t. A Zalai Közlöny bécsi munkatár­sával azonban kivételt tesz és igy módunkban van a bemutató előtti órákat Lehár társaságában tölteni. Egy cseppet sem ideges. Még sohasem bízott annyira a sikerben, mint most. — A Paganini életem főmunkája — mondja. A publikum Ízlése persze előre kiszámíthatatlan, hiszen Bizet is megbukott a Carmen párisi be­mutatóján és ma mégis a Carmen hirdeti szerzőjének dicsőségét. A Pa­ganiniben nincsenek trottok, hupa- hupák és más modern táncok, csak keringők, menüettek és nagy, halai-’ más áriák, amelyek csengő hangot igényelnek a szereplőktől. Ezért va­gyok olyan boldog, hogy sikerült a női főszerep kreálására Kosáry Em- myt megnyerni. Azon kevés operet'- szinésznők közé tartozik, akik nem­csak játszani és táncolni tudnak, de hangjuk is van. A címszerepet játszó Clewing Hamburgból jön és Német­ország legkiválóbb operett-tenoristái- nak egyike. A két főszerep tehát jó kezekben, illetőleg torkokban van. — Sajnos, csak az első három előadáson hallgathatom ezt a két pompás énekest, mivel kedden már Milánóba kell utaznom. November 7 én megtartjuk az olaszországi pre­miert. Olaszországban nagy érdek­lődés előzi meg a bemutatót, ami érthető az olasz tárgyú librettónál fogva és azért is, mivel ez az első operettem, amelynek olasz muzsi­kája van. — Első operettjeimben bécsi me­lódiák domináltak. (A bécsi asszo­nyok, A tréfaházasság, A vig öz­vegy, valamint később Luxemburg erófj?, az Éva és Végre egyedül.) Ugvancsak egyik ifjúkori munkám, a Drótostót muzsikája részben tót jellegű. A cigányszerelem magyar, a Modern Mitislav és a Kék mazur lengyel, a Frasquita spanyol, a Há­rom grácia és a Clo-Clo pedig nem­zetközi, modern. A Paganini olasz tárgyú szövegkönyve most olasz mu­zsika komponálására ihletett, aminek nagyon örülök, mivel módomban volt nagy áriákat irni, Milánóban operaként kerül színre. — Az a hir van elterjedve, hogy Budapesten az Operaház fogja be­mutatni — vetettük közbe. — Szó van róla, de még nem bi­zonyos. Egyelőre a Fővárosi Operett- Színháznak van opciója. Én szíve­sen átengedném az Operaháznak, habár anyagilag ez nem olyan ked­vező, mivel az Operaházban nem lehet en suite előadásokat tartani. Mégis örülnék, ha hazám fővárosá­ban ismét az Operaházban vezényel­hetném a bemutatót. Ez lenne má­sodik munkám, amely Budapesten az Operaházban kerülne színre. Az első a Hercegkisasszony volt, ame­lyet Mészáros Imre igazgatósága alatt 1909 decemberében mutatott be a budapesti Operaház. Ezután magyar emlékeiről kezd mesélni, büszkén mutatja meg ko­lozsvári emlékeit, az üvegbura alatt elhelyezett erdélyi földet, az arany­tollszárat, amelyet Janovics Jenőtől, a kolozsvári színigazgatótól kapott Luxemburg grófjának premierje után. Dolgozó szobája egyébként is tele van magyar emlékekkel, piros-fehér- zöld babérkoszorúkkal. — Úgy örülök, hogy Sopron vá­AMIRŐL A SZÁZADOS SZILFA REGÉL Irta: középgulácsi Péczely László (2) Láttam ölelkező, szerelmes párokat, akik ajkukkal forrlak egybe s szivet cserélve titkon osonlak el. Láttam durva halászkgényeket, akik ledér szerelemben eben-gubát cseréltek. Láttam és hallgattam. Gondolám: nekik a szerelem az, ami nekem az eső, a harmat, a napsugár, a virá­gaimon döngicsélő méh és a lomb­jaim közö t éneklő madársereg, élet- szükséglet. S mindez csak sejtelmet ébresztet bennem és e sejtelem ped- zeté velem : mily édes lehet a csók, a szivet beiöliő emberi szerelem ! Kétszáz éves lehettem, amikor az igaz szerelmet én is megismertem. Ejbarna fürtökkel, élettől izzó fekete szemekkel, lenge öltözékben imbo- lyogva jött egyszet egy leányka fe­lém. Mesebelinek tűnt föl a látó- mány s Önmagámtól kérdem: mily messze földön és bokorban termett e szép leány?! Kiváncsi lettem tudni: miért jöhetett, mi cél vezérli és ki lehet e tüudéri lény?! Köténykéjében , nefelejts, keblén kétszernyiló akácfavirág s habarcán piruló rózsák nyilának. Igéző sze­mei a porzó országutat figyelék s ebből sejtéin, hogy valakit var. Nern­soká kell várnom, hogy a titok i- pattanjon. i Vágtató, szürke lovon, jött fy huszár. Tiszt volt, szép és dals. A leány szive, mint harkálycsőre íz odvas faágon, úgy dobogott. „Vártalak, Guszti!“ — szólt o~ dis igézettel a leány. „Én pedig eljöttem hozzád, Flca, feslö rózsabirnöók legszebb bimbó ! E habzó paripa és a vágy szárba hozott. A vágy látni. . és ölelni é- ged... és az akarat, hogy birjalaés boldogítsalak!“... Mint liliom és hajnalpir ölee- zése, úgy tűnt föl nekem e két ak. És én némán hallgaték és a le«y- legény szive hangosan dobogott. J „Azt már nem kérdem tőled s:p- I séges virágom,“ — szólt a kat<a, j hogy szerelsz-e engem, mert zt j úgyis tudom. De azt igen, Így mennyen és poklon át megörzi-e számomra hűséged virágát?“ Tanú e fa és a mező mihiói- rága — Ígéri kipirulva a föld g- szebb angyala. Semmi sem őrli fel oly gyean az időt, mint két szerető szív <ál- kozása; Az órák percekké és a nők órákká zsugorodnak össze. A toli hegyek már félig takarák a not, valami kellett és a két egyberadt lélek a „viszontlátás“ szavávabu- csuzott. Elment az egyik észaak, a másik délnek. A távolság nőit kö­zöttük, de két fehér zsebkendő mesz- sziről integet. Piramis jegenye-aleéban tűnt el a leány. Szivében szerelem s ajkán dal csendült: Jaj! de szennyes ez a maga kendője, Talán nincsen magának szeretője? Adja ide! hadd mossam ki fehérre, Leszek én magának a szeretője... Az est lassan ráfeküdt a tájra. Az ég átvette birodalmát és oly sokan s ovik álmukban tovább a boldog jövő csillogó fonalát. * * * Egy év sem telt még el, — meséli az ö;eg szil —amióta az elhangzott, édes dal a szivembe markolt, ami­kor az országul felől két pár jött felém. Tarisznyájukat vállaikról le­akasztanák és elővették a még meg­maradt elemózsiát s illatozni kezdtek. Nagyot ittak reá, mert a borral töl­tött kulacs hosszasan kotyogott. Azután az egyik imigyen szólott : „Tudja-e, kigyelmed, sógorom, hogy három nap múlva Híd végen vármegyére szóló lakodalom lesz? Tündér Flóra (igy hívták távol vi­déken a szép leányi) a kasznár és hétvármegye legszebb leánya, örök hűséget esküszik I“ De kinek? — mondja csak sza­porán, kedves sógorom!... Hát az Istennek, a papnak és még valakinek : Igyunk még egyet sógorom s aztán induljunk ; a többit j majd az utón elmondom, j így tudtam meg, hogy a virágszál í a szomszéd tanyának lakója és féltve őrzött, irigyelt uri-kisasszonya. * ^ * * E beszéd után harmadnapra gyö­nyörű hajnalra virradónk. A vén or­szágút e napon szokatlan népes volt, s s/.ebbnél-szebb fogatok robogtak el mellettem, teli urinéppel. Meny- nyegzőre mentek. Ma esküszik örök hűséget egy násnak Tündér Flóra és a dalliás katona. Egy óra múlva trombita-harsogás hallatszott. Huszá­rok jöttek, élükön az ismerős főhad­nagy lovagolt. Ahogy elvonultak, hosszan eltűnődtem : mily igéző le­het a szép leány vőlegény-vártában menyasszonyruhában, teljes boldog­ságban ?! Mer: ngés mből a puszta kis ha­rangja és egy katona „imához“ ve­zényelt kemény parancsszava rá­zott föl. Délután már vigalom hangja, ci­gányzene mélabus nótája hallatszott. * * * Ezalatt lassan a nap, mint óriás izzó, vörös tűzgolyó a pogányvár hegyek mögé hanyatlott le. Az idő e kőszívű zsarnok, pedig az ifji boldog pár életéből egy napot eh lopott. (Folyt, köv.; sével kérje azt az Országos Katolikus Szöv. tségiől Budapest IV. Ferenciek tere 7., III. lépcső I. emelet 8. sz. Analfabéta és ismeret­terjesztő tanfolyamok A nagykanis ti I sö (központi) és II-ik (Rozgonyi u’cai) körzeti állami elemi népiskolák tanítótestületei a f. tanév téli hónapjaiban közösen anal­fabéta és ismeretterjesztő tanfolya­mokat rendeznek az I. körzeti (köz­ponti) állami népiskola helyiségeiben. Az analfabéta tanfolyam 20 héten át hitenkint 4 órában (hétfő, sze da, csütörtök és szombati napokon este 7-8-ig) lesz megtartva. Tárgyai: irás- olvasás (60 óra) és számtan (20 óra). Az ismeretterjesztő tanfolyam ugyancsak 20 héten át heti 4 órá­ban (vasárnap délelőtt 11 —12-ig és délután 4—6 ig) tartatik meg. Tár­gyai: 1. Az ember lelki és erkölcsi világa (6 óra). 2. Test és egészség­tan (10 óra). 3. Szülőföld és hon- 1 ismertetés (6 óra). 4. Gazdasági is- | meretek (10 óra). 5. Természetté í dományi ismeretek (8 óra) 6. Törté nelem, irodalom, művészet (20 óra', Mindkét tanfolyam folyó novembc hó 15-én ves.i kezdetét és tart be­zárólag 1926. év április hó 15 ig A tanfolyamra beiratkozok kötel­sek a tanfolyamot a kitűzött napi­kon és órákban pontosan és ret- desen látogatni és egyetlenegy órt sem szabad mulasztaniok, hogy a tanfolyamot vezetők munkája siker s és eredményes legyen, mert csak i tanfolyam rendes és pontos látog- tára biztosíthatja mindenkor a kit- zött célt. A fentnevezett állami iskolák iga - gatói ezulon kérik fel a városi kl- zönséget, hogy szíveskedjenek |z általuk ismert analfabétákat s az s- meretterjesztő előadásra alkalir^s egyéneket felhívni arra, hogy mljél nagyobb számban jelentkezzenek z emli ett tanfolyamokra. A tanfolyam k díjmentesek. Jelentkezni lehet folyó évi novem­ber 2-tól bezárólag november hó 13ig mindennap nevezett iskolák igazgaó) irodájában, hol is az érdeklődőka továbbiakra nézve a szükséges tudi- valókat megkapják.

Next

/
Thumbnails
Contents