Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-10-24 / 240. szám
g ____________ __ emelé st javasolt. Búd János és Bethlen István gróf az emelést nem fogadták el. így a képviselői fizetések rendezése megtörtént, de emelés nélkül. Peyer Károly mentelmi ügye A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága Hajós Kálmán elnökletével ma déli 12 órakor ülést tartott, melyen Rabinek István előadása mellett Peyer Károly mentelmi ügyével foglalkozott, akit a Ház egyik legutóbbi ülésén tanúsított magatartása miatt utasítottak a bizottsághoz. A bizottság egyhangúan azt javasolta a nemzetgyűlésnek, hogy Peyer Károly nemzetgyűlési képviselőt jegyző- könyvi megrovásban részesítsék. i.ii ili ij fijd- r*i i-*!*' I~*‘ *" ** Válságos helyzet a görög-bolgár határon Szófia, október 23 A bolgár-görög konfliktus következtében az események válságosra fordultak. A határon 40 kilométeres fronton felvonult görög seregek Ma- rekostinovo és Marinopolo falukat és Petries várost bombázzák, az egész város lángokban áll. Bulgária a Nép- szövetséghez fordult védelemért s a konfliktus kivizsgálásáért. A bolgár kormány a görög ultimátumra nem ad választ, hanem várja a Népszövetség döntését. A bolgárok addig fegyverhez sem nyúlnak. (Éjfél előtt jelentik nekünk telefonon.) A görög csapatok 30 kilométer szélességben, 12 kilométer mélyen hatoltak be Bulgáriába. Eddig hét falut foglaltak el. A bolgár csapatok mindenütt visszavonulnak. A görögök 25 katonai és polgári egyént leöltek. A menekültek száma 15.000, kik a legszükségesebbeket sem tudják , magukkal vinni a zárótüz miatt. Éjfélkor jelentik: A görög csapatok előnyomulása péntekre virradó éjszaka megállóit. Genf bői jelentik: A Nemzetek Szövetsége főtitkársága a szövetségi tanácsot összehívta Párisba a görögbolgár konfliktus ügyében való állás- foglalás végett. EÄL&1 A képviselőtestületi választás Az első kerületi szavazások eredménye — Kedden délután ül össze először az uj képviselőtestület Nagykanizsa, október 23 Csütörtökön este 9 órára már 7 szavazó kerületből futott be a beérkezettek listája a választási elnökséghez, azonban az első kerületből olyan későn érkezett be a szavazat- számlálás eredménye, hogy azt csak a Zalai Közlöny hirdető-tábláján tudtuk ma reggel kifüggeszteni a nagy- közönség tájékoztatására. Az első kerületben, melynek szavazóhelyisége az Arany János-utcai óvódában volt, 350 szavazatot adtak le. Választottak 14 rendes és 5 póttagot. Rendes tagok lettek: Lányi László, Knortzer György, Budai János, Varga György, Szabó Kálmán, Tóth István szabó, Muzikár Vjnce, Eberhardt Béla, Dedovátz Béla, Ve- lecz Ede, Hajas József, Fried Ödön dr., Kertész Lipót dr., Vas Sándor. Póttagok: Sáfrány József, Hitzelber- ger György, Wellák János, Petényi Andor, Péczely József. Mint értesülünk, az uj képviselő- testületet a polgármester kedden délutánra hívja össze első közgyűlésre. Ez a közgyűlés csak a formai megalakulás lesz. ! = Lábtörlő szőnyegek rendkívül olcsó áron csak Szerbnél vásárolható Csengery-utca 6. = Schwarcz Dezső harisnyái a legjobbak. = Fölényesen győfc minden versenyben Filipp kötöttárugyára (Szombathely, Széli Kálmán-utca 6.) olcsó és jóminőségü áruival. Mutatóba néhány ár: Selyem mellények 195 ezer, selyem jambó sapkák 17 ezer, flór urizoknik 29 ezer, fátyolharisnyák 38 ezer. A zalaegerszegi kiállítás kitüntetettjei Húsz millió deficittel végződött a Falu Szövetség zalaegerszegi kiállítása — A csoportokban sok a nagykanizsai kitüntetett Zalaegerszeg, október 23 Radnóti István, a Falu Szövetség titkára a helyibizottság titkárságával megejtette Zalaegerszegen az elszámolást. A kiállítás bevételei 90, kiadásai 110 millió koronát, deficitje tehát 20 millió koronát tett ki. A titkár magával hozta és közreadta a kitüntetettek végleges névsorát. Minden kitüntetett levélben nyer értesítést kitüntetéséről. Aj aranyéremért 8, ezüstért 5, oklevélért 1 aranykoronát kell fizetni. Kiosztásra kerül 64 arany, 84 ezüstérem, 5 kamarai díszoklevél és 181 elismerő oklevél. Arany és ezüstérmeket nyertek: Kirakatverseny. Aranyérem: Pál és Indra, Fangler Gyula, Schütz Sándor és Fia. — Ezüstérem: Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, Szántó Henrik. Szövetkezet és kereskedelem. Aranyérem: Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete. Ipari csoport. Aranyérem: Bazsó József kocsigyártó (Nagykanizsa), Jády Károly szabó (Zalaegerszeg), Papp Oszkár cipész (Nagykanizsa), Cságoly Ferenc mümalom (Zalaszent- iván), Transdanubia mümalom (Nagy kanizsa), Szalay és Dankovics, Simon József bútorasztalosok (Zalaegerszeg), id. és ifj. Németh Gábor mükályhá- sok (Zalaegerszeg), Sipos Dezső kőfaragó (Zalaegerszeg). — Ezüstérem: Kövessy János kocsigyártó (Tapolca), Bácsay János, Nagy Ferenc kocsigyártók (Zalaegerszeg), D. Horváth Imre géplakatos, Szűcs Jácint bádogos, Vámossy István késes (Zalaegerszeg), Dinzer Márton kádár (Bak), Weber és Sztredszky szabók (Zalaegerszeg), Baglady Béla szabó (Nagykanizsa), Dormán Kálmán cipész (Zalaegerszeg), Tímár kalapszalon (Keszthely), Lacher Antal szobafestő (Zalaegerszeg), Böhm Testvérek mümalom (Kaszaháza), Keszler Mór mümalom (Zalabér), Hatos Kálmán müszövő (Bucsuszentlászló), Viola Ferenc bőrdíszmű (Nagykanizsa), Nagy János bútorasztalos, Szűcs Zoltán kárpitos (Zalaegerszeg), Mustos Ferenc kárpitos (Keszthely), Jónás Ferenc kályhástanonc (Zalaegerszeg), Szombathelyi vakok intézete, Feit- scher Béla kosárfon6 (Nagykanizsa), RózerGyörgyné szitás (Zalaegerszeg), Oláh István hentes (Zalaegerszeg), Schweiger Sándor szűcs (Keszthely), Löbl Béla szűcs (Nagykanizsa). Iparművészeti csoport. Aranyérem: Lunova Jenő (Keszthely), Be- rényi Jenő (Zalaszentgrót.) — Ezüstérem : Németh Lajos (Zalalövő.) (Folyt, köv.) Egy őszinte szó Nagykanizsa zenekultúrájához — Levél a szerkesztőhöz — Nagykanizsa, október 23 Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Az a körülmény, hogy a „Zalai Közlöny“ az olyan igaz kultur-cél- kitüzéseknek és azok tárgyilagos bírálatainak, melyek városunk közönségét legközelebbről érdeklik, hasábjain mindenkor helyt ad, bátorít fel arra, hogy soraimmal Szerkesztő Urat felkeressem. Becses engedelmével tehát fel fo______________19125 Október 24. A MÁRVÁNY- MENYASSZONY Irta: B. Baróti Rya Az én falum temetője nem az az elhagyott félelmes, bozótos kisértet- fészek volt, mely a falusi népnek téli tollfosztások idején bőséges hát- borzongató mesék anyagát szolgáltatja. A mi temetőnket bátran lehetett élők és holtak ligetének nevezni. Szabályos négyszögletű területen feküdt, gondosan nyesett orgonabokrokkal körülvéve; ha véletlenül egy arra járó idegen utas vagy vándor betekintett, azt hihette, hogy sétakert vagy egy virág-sziget... Csak a lénia- egyenességü sirsorok s a tökéletesen egyforma sírkeresztek sötét rovátkái jelezték, hogy halottaknak a ligete is. Nagy gonddal ápolt park volt, mely állandóan számtalan kertész- fiút és leányt foglalkoztatott. A pedánsan kavicsozott s gereblyézett utak mentén művészies virággirlandok, a tisztásokon színes virágágyak ezerszinü változatban pompáztak. Árnyas szomorufüzek alatt padok .álltak; ezeket a helyeket mi, a fiatalság könnyű kedéllyel „busul- dák“-nak hívtuk. A temető kellős közepéből egy nagy kerek virágdomb emelkedett akkora területen, mint egy jókora cirkusz, vasráccsal kerítve. Ittaludta őrök álmát az öngyilkos szép ifjú László gróf... A virágdomb közepén két fehér jávor borult ezüstfényü lombjával rá, sírkövére pedig egy fehér carrarai márványból remekbe formázott gyönyörű női alak támaszkodott lehajtott fővel, könnyes szemekkel meredve a gróf sírjára... „László gróf menyasszonya“ — igy hívtuk s bakfis fantáziánkkal nagyon rokkonszenveztünk vele. Csodáltuk szépségét s mélységes fájdalmat visszasugárzó könnyes szemeit, melyekkel oly titokzatosan tudott lenézni a sírra... Tovább... egészen a — grófig... Mikor Olaszországból odaszállították, csodájára jártunk. Még az egyszerű parasztnépet is bűvöletbe ejtette. „Olyan ez, mint a Szűz Mária“ — mondta az egyik parasztasszony. ,,Persze, hogy talián viseleté van“ — vélte a másik. „Majd megszólamíódik" — birálgatta ismét egy másik asszony. “De igen szépen tud keserögni“ — megint egy negyedik... Órákig el tudtuk bámulni könnyharmatos szemeit s az arcára vésett (szomorúságát. .. „Nagy müvészalkotása“ — hallottuk gyakran a nagyoktól. Csak azóta lett a mi temetőnk ilyen virágliget, mióta László gróf az ódon kastélyból odaköltözött. Egy akáchullásos májusvégi estén a kastély mögötti akácosban holtan találtak rá a grófra. Hópehelyként hullott akácvirág volt ideiglenes szemfödője... Minő szenzációs esemény volt ez ! Évekig beszéltek róla, talán azért is, hogy titok takarta a tragédia részleteit. Azonban minden csak találgatás volt; bizonyosat senki sem tudott. A legvalószínűbbnek látszott, hogy reménytelen szerelem adta kezébe a fegyvert s valóban ez az ok volt az igazi. Igen, reménytelen szerelem... Hogy kiért halt meg László gróf? ezt csak ő tudta és én tudom... * * * Az anyagrófnő, kit félőrültté tett egyetlen fiának tragikus halála, kiszámíthatatlan lett cselekedeteiben. Attól kezdve az egész temetőt — összes halottaival együtt — a magáénak tekintette s azt az ő Ízlése szerint rendezte be. így jutott aztán még a falu koldusa is abba a szerencsés helyzetbe, hogy sírját nem a feledés repkénye futotta be, hanem kertész keze ültetett rá minden évben uj és uj virágokat. Tehette ezt a grófné túlhajszolt halott-kultuszból, ki tudja miféle érzelmi tobzódásból, talán a legridegebb önzésből, esetleg arisztokrata gőgből, csak hogy fiát elfogadható keretben tudja. Hiszen vihette volna ősei közé a templom alatti kriptába is! De oda nem járhatott olyan zavartalanul, még éjszakák idején is sírni, mint ide... Ott a falusi birtokon a közömbös falusi nép s a maroknyi alázatos intelligencia között jobban meg tudott bújni mardosó fájdalmával, hánykolódó lelkiismeretével. Itt ki lehetett tiltani az embereket a temetőből azokban az órákban, mikor ő tartózkodott ott. Ilyenkor a livrés inas őrizte a kaput. Úgy, oly mereven állt ott, mint egy tilalomfa. Hogy át ne merészelje ilyenkor lépni senki a temető küszöbét. De amikor külföldön járta nyughatatlan útját, nekünk, az uradalomhoz tartozóknak ilyenkor szabad volt a vásár. Tavasztól őszig szabad perceinkben a szép temető parkjában tartózkodtunk. A „busuldák“-ba jártunk vizsgák előtt tanulni; itt játszadoztunk, persze a grófi sirköröndbe is bemerészkedtünk, sőt László gróf márványmenyasszonyát is belevontuk játékainkba. Ugyanis a hogy jobb karjával a sírkőre támaszkodott, balkezének finom ujjaival a szive körül leomló ruhája márványredőit görcsösen markolta meg; ilyképen könyökénél egy háromszögű hézag képződött, melybe mi tavasszal virágcsokrokat dugtunk be. Ilyenkor úgy látszott, mintha virágszedésből tért volna vissza László grófhoz. Csináltunk belőle erdei tündért, Iombkoszoruval a fején; aztán mezei tündért, búzavirág koszorúval, sőt igazi menyasszonyt is. Hófehér ruhájával, karjában fehér virágcsokorral, az arcára leomló fátyollal s lehajtott fejével úgy nézett ki, mint egy merengő, szemérmes igazi menyasszony... (vége köv>
