Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-12-23 / 290. szám
párt oldaláról 140 indítványt nyújtottak be. A munkáspárt ezzel ki akarta tolni az iraki vitát és Clynes a párt nevében rámutatott, hogy az indítvány között nem egy olyan érdembe vágó, hogy azt nem lehet keresztül hajtani, tehát a moszuli kérdést el kell halasztani, de mindenesetre előbbrevalók az adójavaslatok, mint Irak ügye. Baldwin miniszterelnök erre azt kívánta, hogy az alsóház vegye le napirendről az adóbehajtásról szóló javaslatot és azonnal térjen át az iraki vitára. A szavazás elől a munkáspárti képvi- | selők kivonultak és a többség a miniszterelnök javaslata értelmében határozott. Csak négy szavazat esett Baldwin ellen és 239 mellette. Kinai diákok tiltakozó gyűlése Mandzsúria megszállása elfen. Londonból jelentik : Hongkongban a kinai diákok és nép hatalmas gyűlést tartott, melyen |tilíakoztak Mandzsúria japánok által való megszállása ellen. — A pekingi japán követet tiltakozó jegyzék alapján értesítették. Radicsék újabb manővere. Ra- dicsék Jugoszláviához való csatlakozásra szólítják fel a határmenti osztrák községeket. Gazdasági jólétet ígérnek a csatlakozás esetén. A jugoszláviai katolikusokat a görögkeleti vallásra való áttérésre csábítják. Tanácsülés — pofonnal. Salzburgból jelentik : A városi tanács tegnapi ülésén viharos jelenetek voltak. Azt az indítványt tárgyalták, amelyet a szociáldemokraták a lakásigénylési törvény érvényének meghosszabbítása tárgyában nyújtottak be. Közben az egyik tanácstag egy szociáldemokrata tanácstagot hazug fráter-nek mondott. A szocialista erre olyan po- fonk adott a közbeszólónak, hogy az annak erejétől a földre esett. Általános kavarodás támadt erre, hogy az elnöklő polgármester csak nagyne- hezen tudta ismét a rendet helyreállítani. Végül is a szocialisták indítványát elvetették. viharon át... Irta: Baróti Rya II. Egy este aztán csak kifaragta a plajbászát hegyesre. A belső kabátjából meg előkerült egy kéknefelejts koszorús levélpapír, melynek közepén galambok csókolóznak, meg két kéz kezet szőrit; alatta aranytintával Írott vers „Piros rózsa, kék nefelejts Engem kedves, el ne.felejts“ János először merült belé a költészet virágos gondolatába. Neki buzduiva megnyomja a plaj- bászt. Kedves egy feleségem. Pont. Itt belétörött a plajbász, de lázas sietséggel újból hegyezi. — Itt van a fejembe — mormolja gyöngyöző homlokkal, de eggyü anni nem tudom — s csüggedten merül belé a kormos lámpásba. — Lelke chaosát, minek ő nevet adni nem tudott, képtelen volt levezetni azon a virágos papíron. Így ülve virradt rá az ádventi hajnal s akkor nagyot vágott öklével maga elé, jeléül heróikus elhatározásának. — Az ünnepekre értük mennek — s mintha erre a döntő határozatára IMAI Iparosok kiállítása és áruvására Iparkiállitást Nagykanizsának! Nagykanizsa, december 22 Az iparkiállitás rendesen két célt szolgál. Erkölcsi és anyagi célt. Először a különböző ipari szakmák be akarják mutatni a nagyközönségnek tudásukat, fejlettségüket és ezzel mintegy dokumentálni a helyi ipar rátermettségét, versenyképességét s a vevőközönség figyelmét magára irányítani, hogy nincs szüksége arra, hogy rendelményeit máshonnan szerezze be — amikor azt ugyanoly minőségben vagy még sokkalta jobban — ugyanazon árért vagy még olcsóbban is meg tudja kapni a helyi piacon. Másodszor pedig épen ezáltal piacot teremteni, a műhelyt és mesterének gyártmányait, készítményeit a legszélesebb körben megismertetni és áruba bocsájtani. Sokat, igen sokat jelent egy város és messze környéke számára egy ilyen — néhány éven belül megismétlődő — iparkiállitás és áruvásár. Úgy látszik, hogy ennek kezd tudatára ébredni a magyar iparosság is. Ebben az évben például többek között a soproni, balassagyarmati és zalaegerszegi iparkiállitás tűnt ki arányaival, a megszokott iparkiállitás kereteit messze túlhaladva és megyei, sőt országos jelleget kölcsönözve dimenziói által. Igen örvendetes, hogy úgy a távolabbi Sopron, mint a közeli Zalaegerszeg kiáltásán Nagykanizsa kitűnő iparostársadalma is szép számmal vett részt és jeles munkakészit- ményeivel a legteljesebb elismerést és dicsőséget vívott ki Nagykanizsa és ipara számára. Szép erkölcsi sikert arattak derék iparosaink — és noha majdnem mindegyik egy-egy kitüntetést is hozott haza — mégis, mintha nem elégítette volna ki iparosaink várakozását a kiállítás eredménye. Nem mintha nem örültek volna az arany- vagy ezüstéremnek avagy odaítélt oklevélnek, de mert a talán hónapokig kidolgozás és munka alatt tartott kiállított tárgyat ismét vissza kellett hozni. A vásár nem sikerült. A sok sok milliós kiadások, melyekbe az egyszerű iparos beleverte magát abban a reményben, hogy azok az áruvásár révén kamatostul meg fognak térülni, nem térültek vissza és noha aranyérem dagasztja joggal büszke keblét, a kis- és középiparos még soká nyögi egy ilyen kiállítás kiadásait, amig kiheveri vagy a helyi piacon az árut el tudja adni. Ezért nem vagyunk hívei a távolabbi iparkiállitásnak. Minden iparoscentrum (iparvidék) a maga rayon- jában rendezze a kiállításait, ahol nemcsak erkölcsi sikert arathat, de Városának és saját vidékének közönségével megismertetheti tökéletes iparát és ezáltal piacot teremthet és biztosíthat magának. Vájjon, mennyi áru kelt el a soproni vagy zalaegerszegj iparkiállitá- son a nagykanizsai iparosok részéről ? Vájjon, melyik fedezte az áruvásár eredményeiből óriási befektetéseit, kiadásait ? Ugy-e, a soproni és sopronvidéki látogatók a Sopron és vidéke cégeitől, iparosaitól szerezte be szükségleteit, az oltani közönségnél ismertették meg még jobban az ottani iparosok készítményeiket. Egyetlen nagykanizsai sem adott el semmit. Ugyanez áll a zalaegerszegi kiállításra is. A zalaegerszegi iparosok ennek tudatában több év óta minden évben megrendezik a maguk kiállítását. És a nagyközönség tömegesen szerzi be náluk szükségletét. Mert tudja, hogy jó és megbizható árut kap szolid ár mellett. A zalaegerszegi iparos nem ment sem Sopronba, sem Balassagyarmatra, se egyebütt kiállítani. Ő helyi és vidékének piacát akarja magának megszerezni és azt biztosítani. Hogy ez sikerült, megmutatják az eddigi kiállítások anyagi eredményei az iparosok számára. Ha a nagykanizsai iparosság boldogulni akar, tanuljon a zalaegerszegiektől. Ha meg akarja mutatni tudását, rátermettségét, ha be akarja bizonyítani fejlettségét, tökéletességét, versenyképességét, ha terjeszkedni akar, készítményeit megismertetni vagy bevezetni, ha vevőközönséget, piacot akar magának teremteni, úgy rendezzen Nagykanizsán egy jól megkonstruált, gondosan előkészített és a soproni és zalaegerszegi kiállítás tapasztalatait leszűrt megrendezésü nagykanizsai iparkiállitást és áruvásárt, amely az erkölcsi siker mellett meg fogja hozni a maga anyagi jutalmát is, mert városunk a budapesti fővonalon feküdvén, mindenünnen nagyszerűen megközelíthető és a megszállott magyar területről is könnyen felkereshető. Egy ilyen iparkiállitás uj életet, friss vérkeringést hozna tespedt városunk ipari és gazdasági életébe, idegenforgalmát tetemesen emelné és a nagykanizsai kereskedelmet és szállodaipart is fellendítené. Mi megpendítettük az eszmét, mi lobogtattuk a zászlót, a többi most már á nagykanizsai iparostársadalmon múlik. Mi a legmesszebb menő támogatásunkról biztosítjuk őket. A komáromi határátlépés. Prágából jelentik a Magyar Távirati Irodának : A cseh-szlovák kormány megállapítása szerint, december 23-tól kezdve a komáromi hídon határátlépési igazolvánnyal reggel 6 órától éjjel 11 óráig lehet közlekedni. Hóviharok mindenfelé. Bernből jelentik: A Jura-hegységen és környékén villámlásokkal nagy zivatarok voltak. Ugyanez a jelentés érkezett több svájci vidékről. — Bukarestből jelentik: A fagy és hófúvások miatt a Bukarest—Constanca, Bukarest—Giurgiu, Bukarest—Obse- nicu vonalakon a vasúti forgalom teljesen szünetel. _____ _______1925 December 23 má zsás kövek szakadoztak volna le róla, fütyörészve indult a raktárba — * * Ezeket igy, kitudja hányadszor végiggondolva újra meg újra átérezve, törtetett a havas estébe Sós János. Egy távoli major mellett vitt el útja, honnét hangos kutyaugatáson keresztül felcsendülő ének ütötte meg fülét. Megállt, hallgatódzott s most tisztán hallotta a köszöntő gyerekek énekét. „Kit az igaz szeretet, a kis Jézushoz vezet. Békesség-békesség — embernek“. János könnyes szeme elé a fehér havon egy bölcső rajzolódott, melyben a kis Teruska piros pántükás főkötőjében, nefelejcs szinü szemével hangosan gőgicsél ... Aztán a Pistika gyerek az anyja fia ... szófogadó csendes jószág ... Ellágyuló szívvel tapogatja meg a hátizsákban rejtőző kis csizma patkós sarkát Odaért a Háttó dűlő mellé. — Itt csakugyan összekapaszkodott a láthatár az éggel; sehol egy fa, egy ház, mi irányt biztosítana. A gyilkos ingoványt meg fehér szőnyeggel vonta be a hó. De mégis ... ott messze a felesége faluja felől odatüz egy vékonyka reszkető fénysugár valami ablakból. — Ez lesz az ő vezércsillaga, mely elvezeti családjához. A kapunál megtorpanik. Valami mágnetikus eső rázza meg, mely vonza és taszítja eggyuttal. A Pandur örömnyikkanására, amely örömébe körülugrálja s nyaldossa kezeit eszmélt fel. — Több eszed van kutyalétedre, mint az asszonyodnak s a napára gondol — te tudod mi a böcsület egy vővel szemben. Karácsonyi ének száll kifelé bus- bánatosan, A felesége énekel, elnyújtva, rezgősen. Teruska bölcsőjének dobbogása üti hozzá a taktust. János hallgatódzik. „Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet ... Békesség, békesség — embernek. így vitte lánykorában is a templomban az éneket — gondolja szerelmes ellágyulással János. Aztán megrázkódik. A friss hó szaporán hull le róla s elszántan felrántja az ajtót. — Agyon isten; békességes szent karácsony estét, erőt, egészséget, népi békességet ... tagolja fojtott gépiességgel. Néma csönd ... Egy riadt asszo- nyi szempár mered raja, majd elhaló hangon inkább leheli, mint mondja: — Magának is ... része legyen benne ... Egy kis gyermek fej bukkan fel a párnák közül s egyenesen beléröppen a havas ember karjába. — Megjött az én édesapám! — kiabálja boldogan. Nanica zavarában Terű kát kapja fel a bölcsőből, annak piroscsikos pólyájában rejti boldog zokogását. János meg csak keresheti azokat a szavakat, melyeket hosszú álmatlan éjszakákon meg ezen a hosszú havas utón is olyan szépen összerakott, de bizony egy szó nem sok, annyi sem maradt belőlük. Csak a hátizsákban keresgél buzgón valamit, hgy elrejthesse könnyeit. Pistika nem érti azt a csöndességet. És azt sem, hogy édesapja előtt a piroscsikos pólyát s azzal az édesanyját szorítja magához, hogy miért van azon sirnivaló? Mire az éjféli misére a harang megkondul, készen vannak a kis karácsonyfával. Szelíd ragyogása betölti a kis szobát s hallkan, fehéren száll le s teríti rájuk ragyogó palástját a béke és szeretet szent karácsony éjszakája. (Vége.)
