Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-12-20 / 288. szám
BAUM 1925 Decembtr 20 náziumi igazgató figyelmébe ajánlja a tantestületnek és iskolagondnokságnak, hogy szüntessék be azt a szokást, hogy a tanítók a gyermekeket gyűjtőmet gyűjteni küldjék. A gondnokság tiltsa meg a tanítóknak azt, hogy a gyermekeket az iskolán kívüli gyűjtésekre felhasználják. (Általános helyeslés.) Kenedy dr., Kaufman Lajos dr.- né, Brunner Lajos hasonló értelemben szólalnak fel. Filó Ferenc igazgató ezzel szemben rámutat arra, hogy a tanfelügyelő bizonyos esetekben egyenesen utasítást adott a gyermekek utján való gyűjtésre. A gondnoksági ülés egyhangúlag magáévá tette Eberhardt igazgató indítványát, amiről a kir. tanf.lügyelőt is értesíteni fogják. Az ülés Vs7 órakor ért véget. Viharok a városi gazdasági tanácsosi állás betöltése körül A rendkívüli közgyűlés heves jelenesek közt úgy határozott! hogy a polgármester kérdést intéz az^allspán- hoz: hozzájárul-e a választás elhalasztásához? Nagykanizsa, december 19 Délután egynegyed 5 órakor 77 városi képviselőtestületi tag jelenlétében nyitotta meg Sabján Gyula dr. polgármester Nagykanizsa város képviselőtestületének mai rendkívüli közgyűlését, melynek tárgysorozatán egyetlen pont szerepelt: dr. Balázs zsigmond és társai indítványa a gazdasági tanácsosi állás betöltésére vonatkozólag. — Mélységes megdöbbenéssel közlöm, — nyitotta meg a gyűlést a polgármester — hogy Schmidt Zsigmond h. gazdasági tanácsos hirtelen és tragikus módon eltávozott az élők sorából. (Az egész képviselőtestület felállással adott kifejezést gyászának.) Indítványozom, hogy emléke jegyzőkönyvben megörökittessék s a képviselőtestület az özvegynek kon- doleáljon. Balázs Zsigmond dr. állott fel ezután szólásra. Az ő és társai javaslata, a rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya, az lett volna, hogy a város ne töltse be a hétfői részleges tisztújító közgyűlésen a városi gazdasági tanácsosi állást, hanem hagyja meg abban változatlanul, behelyettesített minőségben Schmidt Zsigmon- dot. Schmidt Zsigmond tragikus halála folytán az indítvány célját vesztette, igy azt javasolja, hogy azt vegyék le a napirendről. Bazsó József: Az indítványt oda módosítja, hogy a szóbanlevő s már megüresedett állást ennek ellenére se töltsék be véglegesen az általános tisztájitásig, hanem azt csak helyettesítsék be. A polgármester lépjen telefonon összeköttetésbe az alispánnal, hogy a gazdasági tanácsosi állásra kiirt pályázatot vonja vissza. Az indítványt az állás fontossága indokolja. A város nem választhat javai kezelésére hosszabb időtartamra teljesen ismeretlen pályázót. Sabján Gyula dr.: A rendkívüli közgyűlés tárgysorozatáról a kitűzött eredeti javaslat lekerült, más indítvány nem tárgyalható. A közgyűlést berekesztem. Gärtner Antal dr.: A két indítvány lényegében nem ellenkezik egymással, kívánja anjnak tárgyalását ; Sabján Gyula dr. felolvassa az eredeti indítványt. Kijelenti, hogy az uj indítvány tárgyalása törvénybe ütközik. (Nagy zaj.) Gärtner Antal dr.: Az alispánt ez- ügyben megkérni nem törvénybe ütköző. Felolvassa a szanálási törvénynek azt a részét, mely helyettesített állások végleges betöltését miniszteri engedélyhez köti. Nem beszélek arról, — folytatta — hogy miért volt szükség ennek az évekig helyettesített állásnak végleges betöltésére s hogy miért kellett ez a szomorú végű tragédia, mikor Schmidt Zsigmond a város közönségének megelégedésére töltötte be állását. Az alispán a szanálási törvény szelleme értelmében meg fogja adni a pályázat visszavonását. A választást nem tette kötelezővé a miniszter, csak megengedte. Fried Ödön dr.: A közigazgatási jog pragmatikája szerint ezt az igenis uj javaslatot a közgyűlés nem tárgyalhatja. A törvényt semmiféle okból áthágni nem szabad. Ha ma nem tarjuk be a közigazgatási jog szabályait, rombadől minden és az önkénynek nyitunk utat. (Nagy felháborodás. Szavazzunk! Szavazzunk!) Javasolja a Balá?s-féle indítványnak levételét a napirendről és a Bazsó József indítványa felett való napirendre térést. Sabján. Gyula dr.: Elfogadja a képviselőtestület ezt az indítványt ? Óriási zaj tör ki erre, mely percekig tart. Végül is felállással való szavazás után a többség Balázs Zsigmond dr. indítványát elvetette. Sabján Gyula dr.: A módosítást pedig nem engedem tárgyalni. Itt ismét nagy zaj támadt akörül a kérdés körül, hogy elfogadja e a képviselőtestület az állásnak további döntésig helyettesítés utján való betöltését. Fried Ödön dr.: Ez a közigazgatási jog pragmatikájával merőben ellenkezik. (Felkiáltások: Ezt már hallottuk! Leszavaztuk!) Ez a felsőbb hatóság rendeletének az alsóbbfoku hatóság által történt önkényes megváltoztatása. (A szónok szavai itt teljesen a zajba fúlnak.) Az alispán nem fogja figyelembe venni a közgyűlés határozatát és hétfőn meg fogja tartatni a választást. (Nagy zaj. Obstrukciós beszéd! Eláll! Eláll!) Balázs Zsigmond dr.: Kötelességének tartja kijelenteni, hogy az ivet ŐK KETTEN Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) Anyám Ó, Ivánfa lágy szellői, még sokáig, nagyon sokáig leheljétek arcára rajongó imádatom forró csókját ... Somogyi rónák üde smaragdzöldje : sokáig, nagyon sokáig fürösszétek meg édes arcát csillámló örömökben — és sokáig, még nagyon sokáig cirógassátok végig puha ezüsthajának sima szövetjét ti izzón záporozó aranysziporkái a meleg napsugár- káknak! ... ... így éldegél csöndben, talán egy kicsit elzárriózotlan is, az én anyám. Es bár a fiának még nincsen fölkapott neve, mint a fáradt, kotyvasztott, erőltetett koholmányaikat a közönség nyakára reklámozó „ismert“ „nagyok“-nak, hogy igy ezen a hízelgő néven emlegetnék : az Író anyja, ... azért a szeretete nem kevesbedik irántam és azért, ha a neve nem is kerül legendákba, én mégis glóriát látok a feje körül ... (Zürich-Sihlhölzi) . . . * Apám Vágányokmentán pereg le az ezüstszárnyas kereket viselő ember egyhangú élete. A vágányok hosszú, keskeny, fényes szalagja mentén. A szivemet vad erő markolja össze, I amikor eszembejut ez a gondolat. Hiszen a születésem, a gyermekkorom, az ifjúságom, az egész életem összenőtt ezekkel a fényes acél szalagokkal, amelyek csak a laikus ember előtt jelen ik ám a „kultúra országiját“, a doigik isme ője előtt azonban sokkal szomorúbb és — mi tagadás benne — sokkal jellemzőbb kitételekkel kell illetni. Komolyan, kereken és röviden megirhatnók róla, hogy a szárnyaskerék és a kultúra rabszolgáinak az országija. Telve fiatalos életörömmel, duzzadó munkakedvvel és rózsaszínű- egészséggel ölti magára sötétkék zubbonyát a vasutas. Büszke mámorral indul a fényes acélsíneken sustorog- va remegő, utrakészen pöfékelő mozdony felé, hogy elvezesse a vonalját más emberek, más vidékek közé. A nyakában hivalkodón himbálódzik a vonatvezető büszke jelvénye, a piroskék zsinóron függő sárgaréztrombita. így indult az élet útjainak az én apám is — a vágányok mentén. így indul minden vasutas. Aztán lagymataggá válik Iassan- I ként az energiája, munkakedvét legyűri a csigázó fáradság, a közöny, a nélkülözés, az éhbér, a megszo- kottság és a gerincén jéghidegen elterpeszkedő álmos fásultság. A szegény vasutas huzza az igát, robotol ott fenn a kalauzkocsiban. Mialatt más ember kényelmesen fogyasztja el a vacsoráját, az ebédjét a családja vagy a társasága körében, addig a szárnyaskereket viselő ember a mozdony kazánjánál melegíti föl a hazulról hozott fagyos ételt ... A szárnyaskerék rabszolgája számára nem jut a pihenés órája. Ha hazaszabadul a rázós, lökdöső, rohanó vonatról, órákhosszat aluszik öntudatlan álmot. Ez a szomorúságban bővelkedő, nehéz élet mindannyikor az eszembe jut, valahányszor egy szárnyaskerekes emb.rt pillantok meg a vágányok mentén. Mindannyiszor egy gyorsan, sietve leélt kedves élet szomorú egyhangúsága tér elém. A torkomban kemény fájást érzek, a szi vem bolondul kalapál, a szememet pedig majd kirepeszti a forró könny. Sírni szeretnék, mert most már van okom rá, hiszen megértem, megérzem : milyen életet él le egy piros- arcú ember kopaszodó, őszülő, megrokkanó koráig a vágányok mentén ! mindnyájan csak azért írták alá, hogy Schmidt Zsigmond megmaradhasson állásában. Közvetítő indítványt tesz : a polgármester, esetleg egy mellé jelölt deputációval kérje meg az alispánt a hétfői választás elhalasztására. Eberhardt Béla: Az ivet személyes okokból irtuk alá. Mi megtettük az indítványt, itt tehát mást tárgyalni nem lehet. Egy tárgytalanná vált indítvány helyett nem lehet egy átgyurt más indítványt beledobni a tárgy- sorozatba. Villányi Henrik dr.: Az aláírásoknak nemcsak személyi okai voltak. Schmidt Zsigmond működését figyelemmel kisértem. Óriási munkát végzett néhány hónap alatt a temető, sétatér és egyéb parkosítások rendbehozatala körül. Itt tehát a város érdeke is szerepet játszik. Két nap alatt egy ilyen fontos választást elintézni nem lehet. A választást el kell halasztani. Bazsó József: Egy hat éves ciklusra sebtében történő választásnak esetleges hibáit évtizedekig sem fogjuk tudni helyrehozni. Teljesen ismeretlenek pályáztak az állásra. Indítványát azért tette, nehogy a választást elhamarkodják. Sabján Gyula dr.: A kihirdetett pályázatot visszavonni nem lehet. A további intézkedésig helyettesítéssel való betöltésre vonatkozólag tett indítvány tárgyalható. Hat pályázó jelentkezett. A földművelésügyi miniszter többször sürgette az állás végleges betöltését. Ezt mindig elodáztuk. Most már azonban több helyettesítést nem engedélyeznek. Nagykanizsáról nem lesz az állásra pályázó, tehát az elhalasztás is hiába: ugyanezek közül kell majd választani. Ha nem válnak be, megvan reá a mód, hogy . . . (Nincs rá mód! Akkor már késő lesz!) A városi vagyon kezelése is végleges betöltést tesz szükségessé. Indítványozza, engedjen a közgyűlés szabad teret a hétfői választásnak. (Felkiáltások, nagy zaj. Nem engedjük !) Ujváry Géza: Üres szalmát csépel a képviselőtestület. Az általános tiszt- ujitáskor újra betöltésre kerül az állás. Éjjelenkint, amikor száguldó vonatom keresztülrohant valami állomáson és én a váltókon keresztüi- kaptató kerekek zörgő csattogására fölébredtem: az ablakon át megláttam a másik vágányon álldogáló te- hervonatot, egy kocsiajtóban pedig a félig homályba takart vonatvezetőt, amint sárgán, nehézkesen csillant meg a lámpása ... Ilyenkor zordul facsarta meg a szivemet valami fojtogató fájdalom és sírni, zokogni szerettem volna egy kedves életért. Egy kedves jó öregért, aki igy élte le az életét a kalauzkocsi ajtajában mindig csak elsurranni látva maga előtt a fényesen kivilágított, meleg, puha, kényelmes úri vonatot: a jobb életet, a családjáért, a gyermekeiért ... értünk! ... Vagy amikor megláttam a hosszú sor vörös vagonu vonat mellet a fá- radtarcu vonatvezetőt, vállán a trombitával, kezében pedig a nagy csomó vonatokmánnyal ... Ilyenkor mindig könny szökött a szemeimbe és eszembejutott egy őszhaju, öreg ember, egy kiérdemesült vasutas, aki már kidőlt a vágányok mentén — az én apáml ... (Kaposvár). (Vége.)
