Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-12-11 / 280. szám

85. évfolyam, 280. szám Magykatiizsa, 2925 december 11. péntek ára 18110 km?®»® POLITIKAI NAPILAP ■®Mk»8lt6íég és kigáŐLJvsísl Fő-Bt § laferezbfn-fslaion 73, nyosad* ’17, ssá» Felelős szerkesztő: K&mpeíen Béla lttBBBBMffWiriWHWrii'llii|iljJli U 11 iiilWHBWWPWBKWBWWBWWl SiőHsatésI áfa; Süjy bőifi SC.30C fccrcns tikom bóra-----, _------90.000 korona GA ZDÁK A TŐZSDÉN A magyar gazdatársadalom­nak régi és jogos panasza az, hogy csak termeli a gabonát, annak értékesítésével azonban mások foglalkoznak, az értéke­sítésből másoknak van hasznuk, ugyancsak más, nem földmivelő tényezők folynak be a gabona árának alakulásába. Kétségtelen, hogy a gabonának az árát ép úgy, mint minden más cikknek az árát a kereslet és kínálat egy­máshoz való viszonya állapítja meg. Ez azonban csak nagy általánosságban olyan igazság, amely sem egyik, sem másik részről nem módosítható. És akkor, amikor az igazság akár a termelő, akár a fogyasztó vagy vásárló javára módosul, akkor olyan jelentékeny nyereségösz- szegek állnak elő, amelyek bár­melyik fél szempontjából közöm­bösnek nem tekinthetők. És ez az a bizonyos áralakitási tevé­kenység, amelyet rendszerint a tőzsdék szoktak folytatni a köz­vetítő kereskedelem javára, nem pedig a termelő és nem a fo­gyasztók javára. A gazdatársadalomnak tehát teljesen jogos az a kívánsága, hogy ő maga is részt akar venni a gabona árának kialakításában, maga is részese kíván lenni an­nak a tevékenységnek, amely az árúkat a kereslet és kínálat vi szonyának korlátain belül hullá- moztatja, Teljesen jogos tehát a gazdatársadalomnak az a tö­rekvése, hogy bizonyos kapcso­latot tudjon teremteni az áru­tőzsdével, hogy ott bizonyos ellenőrzést gyakorolhasson és betekinthessen abba a műhelybe, ahol a spekuláció az árakat ala­kítja. Nagy érdeke ez nemcsak a termelőnek, hanem a fogyaszt ó- közönségnek is, mert hiszen ma már vitán felül áll, hogy a ter­melőnek és a fogyasztónak az érdeke egy és ugyanaz. Ebből a szempontból tehát nem csupán a gazdákat, hanem az ország minden fogyasztóját kell, hogy érdekelje az Orszá­gos Magyar Gazdasági Egye­sület legutóbbi közgyűlésének az a momentuma, amikor a tőzsde elnöke szólalt fel a köz­gyűlésen s a szó szoros értel­mében a megértés hangján hivta meg a gazdákat a tőzsdére. Hisszük és reméljük, hogy en­nek a meghívásnak meg lesz az eredménye és hogy a közel jö­vőben a termelő osztály is kép­viselve lesz az áralakító áru és értéktőzsdére. Ennek jelentősége sokkal nagyobb, mint ameny- nyire azt az első pillanatban értékeljük. Az a termelő, aki maga is résztvesz az értékesítés munkájában, aki maga is meg­tanulja a világpiacnak sok csin- ját-binját ismerni, bizonyára nem­csak a saját érdekeit fogja tudni a jövőben jobban rnegvédel- mezni, de jelentékenyen hasznára tud lenni majd a fogyasztónak is. Az első, amit a gazdáknak a tőzsdére való bevonulásától remélhetünk, az áraknak állan­dósulása. Mert az kétségtelen, hogy a tőzsdén az árak állan­dóan le és felhul'ámzanak, az azonban szintén kétségtelen, hogy a mai árhullámzás min­dennek inkább nevezhető, mint egészségesnek, Aranykoronában számítva nem ritka az egy egész koronát kitevő máról holnapra való árugrás, holott békében a negyven filléres árugrás bizo­nyára forradalmat idézett volna elő a piacokon. A legnagyobb kárát ennek az áringadozásnak a gazda látja, aki soha sem tud számítani biztos alapokon. Két­ségtelen tehát, hogy a gazdák \ első törekvése a tőzsdén arra fog irányulni, hogy ennek az áringadozásnak vessenek véget. Ha ennek véget vetnek, az nagy áldás lesz minden fogyasztóra. H magyar kultuszminiszter nyilatkozata a numerus claususról a népszövetségi tanács előtt A numerus clausus átmeneti intézkedés — A zsidók országos arányszáma hat százalék — A magyar közép- osztály helyzete bizonytalan — A megélhetés válságba jutott — A numerus clausus felett való napirendre térést kéri gróf Klebelsberg letűnő — A Ház általánosságban elfogadja a kereskedelmi tárca költségvetését — A tanonckérdés a parlamentben —Walko Lagos miniszter válasza az elhangzott beszédekre Genf, december 10 (Lapzártakor érkezett telefonjelen­tés.) A népszövetségi tanács előtt mondottbeszédében Klebelsberg Kunó gróf magyar közoktatásügyi minisz­ter a következőket mondotta: — A mai formájában a numerus clausus átmeneti rendszabály, amely módosítandó akkor, ha Magyarorszá­gon a szellemi túlterhelés megszűnik. A numerus clausus érdeme az, hogy védelmező jellegű törvény. Ezen tör­vény nélkül könnyen megtörténhe­tett volna, hogy főiskoláinkba, ame­lyek autonómiával rendelkeznek, a zsidók beiratkozását még sokkal előbb és nagyobb mértékben korlátozták volna. Ha a zsidók nem elégszenek meg azzal, hogy országos arányszámuk arányában lehetnek a főiskolák hall­gatói, akkor privilegizált helyre tö­rekszenek, mert hiszen az ő arány­számuk emelkedése a főiskolákon csökkentené a lakosság többi elemei­nek az arányszámát. Ebben az esetben a lakosság többi eleme, akiket a zsidóság ezen ked­vezőbb helyzete háttérbe szorítana, panaszt emelhetne a magyar kormány ellen a Népszövetségnél. A vidéki egyetemeknél a zsidó hallgatók nagyobb számban vannak. A zsidók kívánságai csak a buda pesti egyetem felé irányulnak, ami tisztán katolikus jellegű. Ha tekintetbe vesszük a trianoni békeszerződést, akkor a zsidóknak nem privilegizált helyzetet, hanem csak egyenlő elbánást lehet kö­vetelni. Bár a zsidók országos arányszáma 6%, az egyetemeken mégis 12— 13 szá­zalékban vannak arányban, sőt egyik egye’emen 45%, egyik fakultáson 62 jo arányban vannak képviselve. Épen ezért Magyarország zsidó lakosságának az a része, amely asz- szimilálódott a nemzeti eszmében — tiszta szemmel ítéli meg a helyzetet és jól lehet terhesnek érzi a nume­rus clausust, még sem kezdemé­nyezett az ellen mozgalmat, hanem ellenkezőleg tiltakozott a kérdés ide- hozatala ellen. A numerus clausus átmeneti in­tézkedés, amely nincs érvényben a szakiskolákra vonatkozólag. Amikor még élénk emlékezetben van a proletárdiktatúra, amely Ma­gyarországot darabokra tépte és amely után az országot menekültek árasz­tották el, amikor a megélhetés^ oly ve­szélybe jutott, hogy a magyar középosztály igen bizonytalan helyzetben ven, amikor még a lelkekben igen nagy a feszültség, akkor ennek a törvénynek az el­törlése könnyen szakadást idéz­hetne elő a keresztény és zsidó társadalmi rétegek között. Éppen ezekre való tekintettel sza­badjon arra kérnem a tanácsot, hogy vegye tudomásul a magyar kormány nevében tett nyilatkozatomat és tér­jen a kérdés felett napirendre. Az ülés végén Mello Zdenko elő­adó arra kérte a tanácsot, hogy ad­jon neki időt, jelentésének előkészí­téséhez, amihez a tanács hozzájárult. A nemzetgyűlés Budapest, december 10 A nemzetgyűlés ma folytatta a ke­reskedelem üg>i tárca költségvetésé­nek tárgyalását. Az első szónok Walko Lajos ke­reskedelemügyi miniszter volt. Be­széde oda konkludált, hogy Magyar- országon más államokhoz viszonyítva aránylag kicsiny az ipar munkanél­küliség s ugyanígy az árak is arány­lag alacsonyak, az adóteher arány­lag kevés. Körülbelül 72 aranyko­rona adó esik egy lélekre, mig más országokban ennek háromszorosa is, Angliában ötszöröse. Az adóteher azonban valóságban nagy, mert a gazdasági jövedelem kevés. A ter­melés fokozását kell minden erővel előmozditani. A Máv,-ról és postá­ról, ezek fejlődéséről beszél ezután. Barthos Andor a fokozottabb út­építési tevékenységet, a Máv. lét- számap?sztásának folytatását, vonat- járatok szaporítását, a gabonakiviteli kedvezmény megszüntetését sürgeti. Fábián Béla a kisipar és kiskeres­kedelem érdekében szólal fel. Az iparpártolásra előirányzott 3 milliár­dod nevetségesen csekély összegnek tartja. Igaz, hogy az adó aránylag kisebb, mint más országokban, de a kereseti lehetőségek nálunk hiá­nyoznak. A forgalmiadét a mai for­galom mellett nem birja a kisipar és kiskereskedelem. Ezeken az állapo­tokon segíteni, kell. Budapest a tranzitókérdés rendezésével a Balkán és szomszédos államok kereske­delmi gócpontja lehetne. A borérté­kesítés nehézségeiről, a gyümölcs­termelésről, az országutak elhanya- dolt állapotáról beszél. Követeli, hogy könnyítsék meg az iparigazolványok kiadását. Petrovácz Gyula : A magyar ke­reskedelem vigasztalan tél elé néz. A pénzintézetek is egymásután fog­nak összeomlani. Soly Endre kereskedelmi szerző­dések, ipari békéltető szerv létesíté­sét sürgeti. Az ipari munkásokat meg kell védeni a gyáriparral szemben. Ha nincs tengerészetünk, miért van 3V2 milliárd előirányozva tengeré­szeti hivatalra ? A háború óta hiány­zik az iparfeíügyelök jelentése. Az

Next

/
Thumbnails
Contents