Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-12-08 / 278. szám
salai «Ongwr 1925 December 8 vizforrások már két hónap óta el- dugultan állanak. A „burgenlandi“ lakosság nagy izgalommal fogadta a savanyukuii források eldugulásának hírét, mivel az egész vidék lakossága rá van utalva Savanyúkút fürdővendégeire és a környék lakói már eddig is nagy károkat szenvedtek, mivel a tartományi kormány irodák céljaira lefoglalta a szanatóriumot és mindmáig vonakodott kiüríteni. A savanyukuti fürdő-részvénytársaság nyomban mérnököket hozatott, akik megállapították, hogy több csőrepedés történt. A részvénytársaság azonban nem tudja megkezdeni az épitkezési és javítási munkálatokat, mivel nincsen pénze. A szanatórium szobáinak java részét a tartományi kormány tar!ja lefoglalva, házbéit azonban nem fizet. Így a részvény- társaság pénzügyi nehézségek közé került és maga a fürdőhely rohamosan halad a teljes tönk felé. Holott Savanyúkút predesztinálva van arra, hogy nemzetközi gyógyfürdővé fejlődjék. A görög-bolgár incidens a Nép- szövetség előtt. Genfből jelentik: A Nemzetek Szövetsége decemberi ülésszakának első tárgya volt a bolgár-görög incidens ügye. Czankov bolgár miniszterelnök kijelentette, hogy hozzájárul a vizsgálóbizottság ama javaslatához, mely szerint Görögország Bulgária részére 20 millió levát fizet anyagi károk és 10 milliót emberi életben történt károk fejében. A volt görög külügyminiszter ezzel szemben kijelentette, hogy elutasítja ezt a javaslatot, ellenkezőleg Görögország kér 50 millió drachma kártérítést Bulgáriától. Minthogy a vizsgálóbizottság javaslata meghozásakor Görögországot meg sem kérdezte, kívánságaik figyelmen kívül hagyása esetén a hágai nemzetközi döntőbírósághoz fordulnak jogsegélyért. Katonai tranzitó-forgalom a kisantant álllamok közt. Bukarestből jelentik: A lengyel-cseh jugoszláv katonai delegáció tárgyalásokat folytatott a román vezérkarral. A Dimi- neata közlése szerint megállapodás jött létre a kisantant államai közt a katonai tranzitó forgalom kérdésében, mely a lőszer és hadianyag szállítást is magában foglalja. Az egyezményt már alá is Írták. A Keresztény Jótékony Nőegylet karácsonyi vására Nagykanizsa, december 7 A hónapok óta tartó készülődések eredményeképen legteljesebb siker mellett zajlott le szombat délután s vasárnap egész nap a Nagykanizsai Jótékony Nőegylet ezidei karácsonyi vasára. Nemcsak fényes anyagi, de erkölcsi sikere is bizonyítéka annak, hogy amit ez a vezetőségében agilis Nőegylet kezébe vesz, annak sikere előre biztosítva van s a nemesszivü nőknek fáradságot nem ismerő lelkes tevékenységének jóleső erkölcsi jutalma. Valóban képzelhető-e nemesebb tevékenység, mint a szegények nyomorán való enyhítésre irányuló munka s járhat-e valami az öntudatra nézve szebb és lélekemelőbb jutalommal, mint az a meggyőződés, hogy szűkösebb viszonyok között élő embertársainknak szemeiből legalább néhány könnyet törölnek ki, ha már megelégedetté nem tehetik egész életüket. És a Nőegyesüleímk minden tagja, a két napos vásár valamennyi közreműködője elmondhatja magáról, hogy munkájával, szorgoskodásával, eredményes, ténykedésével hozzájárult egy-egy édességgel ahhoz, hogy a szegényeknek közelgő karácsonyát legalább némileg bensővé, meleggé, kedvessé tegyék. A vásár szombaton délután 4 órakor kezdődőit. Tulajdonképen Mikulás-est volt nagyon szépen és ötletesen megrendezett Mikulás-felvonulással, angyalok karával és egész kis színdarabnak beillő gyermekjelenettel. Utána aztán az ajándéktárgyak kiosztása következett, mely alatt igen humoros jelenetek is játszódtak le. A délutáni vásár a közönség oly nagy tömegét vonzóba a remekül feldíszített terembe (Dobrovics Milánnak kifogyhatatlan ötletességét és ízlésének felülmúlhatatlan finomságát dicséri), hogy 6 órára már mozogni is alig lehetett a termekben. Este 9 órakor aztán lassanként hazafelé kezdett szállingózni a közönség, hogy másnapra uj erőt gyűjtsön az igazi vásárra. Vasárnap délelőtt 10 órakor újból megteltek afjőcskán kifosztott büffék, kantin, cukrászok és a többi sátrak. Az árusító hölgyek munkába álltak. Fogyott a bécsújhelyi friss-virsli temérdek jó falat s miközben a s^^ rakat igy fosz'ogatták, a Nőegylet leánykái a fel-alá hullámzó tömeget fosztogatták a kézből átült sok mindenféle aprósággal. Az étel- és italnemüeken kivül nagy forgalmat bonyolított le a karácsonyi díszek sátora, a zsákbamacska ; különösen nagy volt a forgalom az egyik páholyban működő jósnőnél, valamint a rádió-szalonná átalakított páholyban. A trafik gyönyörű sátorában vontatott irányzat uralkodott, tekintettel a szigorú dohányzási tilalomra. A kártyavetőnő sátor-páholyában késő estig nem szűnt meg az érdeklődés. A helyhez kötött „üzleteken* kivül a leánykák, mint mozgó-árusitók sü- rögtek-forogtak a teremben. Ezek a bájos kis „utazók“ sózták*rá az emberekre a tombola-jegyeket, kereszt- rejvény-verseny űrlapokat, a „Vásári Értesítő“ icimü tréfás alkalmi újságot, a világposta levelező-lapjait, virágokat, cigarettát, perecet, apró dísztárgyakat síb. Külön sátorban gyűjtötték össze egy díszes albumba az összes jelenlevők aláírásait, itt azonban mindenki maga fizetett az aláírásáért.^ Déltájban, amikor a forgalom tetőpontjára hágott, megkezdődött a matiné. A Zrinyi Irodalmi és Művészeti Kör vegyeskara Kerkay József dr. karnagy vezetésével két énekszámot, ugyanennek a Körnek zenekara pedig Ketting Ferenc karnagy vezetésével két zeneszámot adott elő. A nagyszámú közönség minden számot lelkesen megtapsolt. Ebéd után mindjárt újból megkezdődött a vásár. Mikor a sátrak már veszedelmesen ürülni kezdtek s a kis „utazóknak“ sem volt már mivel a zsebekre utazniok, megkezdődött a keresztrejt vény-verseny, melyben négyen nyerlek dijakat. Ezt felváltotta aztán a tombola, melyben se szeri, se száma nem volt a szerencsés nyerőknek. Este 9 órára járt az idő, mire a konfetti és szerpentin csata maradványaival borított csatatéren megkezdődöd a tánc és tartott hajnali derengésig. Az idei szezonnak eddig legsikerültebb és legnagyobb arányú mulatságán megfordult Nagykanizsa társadalmának színe-java. Mindnyájan %___________________ _________ nimális ra csökkent. Az idei esztendő első felében már nyolcvanmillió aranykorona értékű árut exportáltunk és igy baromfi kivitelünk felülmúlta a békebelit is. A kiállítást nagyszámú közönség látogatja. Szentferencrendiek kulturháza Egerben. Egerből jelentik: Szmre- csányi Lajos egri érsek tegnap szentelte fel a szentferencrendiek kulíur- házát, mely a hívek adakozásából épült fel. Jegyzők a pénzügyi közigazgatás államosítása ellen. Budapestről jelentik: A községi és körjegyzők országos egyesülete elnöki értekezletén a fizetésrendezés kapcsán a jegyzői javadalmi földeknek a holdak száma helyett a kataszteri tiszta jövedelem lVa szeres beszámítása mellett foglalt állást. A pénzügyi köz- igazgatás államosításának eszméjét az értekezlet feleslegesnek, sőt ve szedelmesnek tartja, mely semmiféle megnyugvást nem eredményezne. kOlföldi hírek Ausztria öngyilkosai. Bécsből jelentik: Az osztrák statisztikai hivatal most tette közzé az elmúlt évek öngyilkossági statisztikáját. Eszerint 1891-től 1900-ig az öngyilkosok száma évenként átlag 387 et tett ki. Ez a szám 1910-től 1923-ig 577-re emelkedett. 1910-ben az évi átlag 668 volt. A háború alatt az öngyilkosok száma lényegesen csökkent, mig 1923-ban a tetőpontra hágott. Ebben az évben Ausztria lakosainak 0.03686 százaléka lett öngyilkos. Oroszország a szláv kultur- közösségben. Belgrádból jelentik: A radikális párt vasárnap Zágrábban nagygyűlést tartott, melynek vezérszónoka Jovanovics, a szkupstina volt elnöke volt, ki nagy beszédében ismertette a radikális párt történetét. A politikai harcnak — mondotta — meg kell szűnnie és minden erőt gazdasági térre kell koncentrálni. Markovics Lázár megállapította beszédében, hogy a külpolitika terén a szláv népek Oroszország nélkül háttérbe szorulnak. Reméli hogy Oroszország ismét csatlakozni fog a szláv kultur-közösséghez. Savanyúkút tönk szélén. Bécsből jelentik: A savanyukuti ásványAUDIENCIA Irta: Sz. Sólymos Bea Akik már elmentek s akik most érkeztek ide s akik ezután következtek, valljátok be, mit szerettetek rajtam és mennyit akartok belőlem ? Egész magamat nem! Nem, mert akkor a régiek közül legalább egy itt maradt volna mellettem, velem — — de elmentetek tőlem, leszakadtatok rólam, mint pondrós gyümölcs a fáról. így — egyedül! maradtam, teljes egyedül, kongóüresegyedül minden értékemmel. Pedig két kézzel szórtam magamat közétek s mindenitek mást ragadott magához belőlem, mint amit neki szántam. Most leszámolunk s sorfalat állítok magamnak belőletek, visszahozom hús- és vérnélküli magatokat audienciámra. Sorszám szerint „lM-es jöhetsz! Első voltál és Ideálom, akit a bakfisok igy neveznek. Tánciskolába jártunk. Te hatodikas gimnázista s én tizenhárom éves süldőleány voltam. Ideált kerestem, ideál után vágyakoztam s te sokszor irányítottad felém félénk ebszemeidet s mindannyiszor elpirultál, mikor pillantásodat kérdőn viszonoztam. Fejlődő asszonylelkem készen volt a szerelem befogadására. Te csúnya voltál s a legigénytelenebb valamennyi táncosom közül. Félénk, szögletes alakodat, rőt hajadat, p:-rgamentarco- dat minden akaratommal igyekeztem szép e s kedvesre patinázni és szerelmem újonnan készült üres trónusát általad betölteni. Te lassú alázattal s félénk bizonytalansággal indultál a trónusra, de nem mertél egészen ráülni, csak a szélére támaszkodtál. Tuldiszesnek találtad magadhoz Jobb szerettél volna rab szolgai minőségben a cselédek közé állani. Néztél felém, az első kisasszony felé s éreztem, hogy fiú lelkedet bemelegítette a férfijövő s a féifiszabadosság erőteljes sugara. Bennem minden nőt szerettél, nem önmagamat, nem individuumot: nem az én mélybarna szememet, hanem a Nő szemét, nem az én kurta iskolásruhámat, hanem a budoárbeli asszonyok testét takaió illatos pongyolákat, vagy a réteket kaszáló napszámos leányok felgyürött piros szoknyáját. Szeretted a jövő sejtését, a magad megérését. Azóta sok idő mult el. S most nem is védekezel ? Nem találsz egy vigasztaló, egy kár- Pótló, egy helyreigazító mondást? Nem mersz szemembe nézni, mert keresztül láttam rajiad ? Mehetsz!... Veled végeztem. Jöjjön a 2-es... Egy nyári este hozott össze bennünket. Egy tücsökzengéses, hold- világragyogásos éj, egy vidám, sze- relmeskedvü társaságban. Ezt az éjt szeretted meg s vele engem, mint diszes hangulat kiegészítőjét, mint egy szép tájképet, melynek szerves, alkotó elemét, az óncsőben szorongó nyers festéket s a terpentinszagu ecsetet nem kerested, nem láttad, csak az általa készült képet szeretted, mert kellemes benyomást tett hangulatodra, mert téged egészített ki. Szép kép voltam neked tücsökzenével élénkítve, holdvilágtól világítva. Csak egy stiiusosan bekeretezett kép. S te lassan, zsebredugott kézzel egy, az éjben elhangzott nóta töredékét fütyörészve elfogytál tőlem mindig messzebbre, mindig kisebbre s észre sem vettem, amikor már nem voltál s jött... és jöhet a 3 as. Házas ember voltál s eltitkoltad, Negyven éves voltál s harmincnégynek szépítetted magad. Én akkor zuhantam bele a szerelmet követelő, fölébresztett asszonyok mámorlázas keresésébe s majdnem mindegy volt — ki jön. Te láttad szememből kivillogni ezt a sóvárgást s a némaságában is eláruló fölkinálást s rámcsaptál, mint a prédarablásban gyakorlott sas. Kiizlelied, kimerítetted a kezdő ostobaságát belőlem a magad mulattatására. Mint tengerfenékről a gyöngyöt, kiemelted belőlem azt, ami a te lefelé rohanó férfiasságodnak tüzét kicsiholó kovaköve volt. Meggyultál általam s aztán elfeledkeztél rólam. Azt hitted, égő fáklya maradsz a tőlem gyulladt lánggal s mentél, siettél, rohantál, hogy sok szobát bevilágíthass még — s mire visszajöttél, már nem találtál meg. És én tovább vándoroltam az én útközben szerzett okosságommal, egy kissé több világossággal, az első könnyel, az első szégyenpirral arcomon a 4 es számú elé. 4-es, most veled akarok leszámolni. Szines, ragyogó pillangónak láttál. A fiatalságom, a race arcom, a világos ruháim, a kacér s már-már kitanult, de a maga igazában azért ártatlan nézésem izgatott. A problémát szeretted bennem. A kíváncsiság gyullasztóba meg érzelmeidet. Segített a mélykék olasz ég a zöldbársony tenger, a magányos cséna- kázás, a strand hívogató, illatos pihenői. (Vége köv.)
