Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-28 / 270. szám

ULM Í&25 November 28. Az újabb, többmilliárdos vám­csalás, melyet Budapesten pár napja nyomoznak, rövid időn belül tisztá­zódik. A 3 főtettes közül 2 Magyar- országon van s talán már ma kézre- kerül. A Kansz a nyugdíjasokért. A Kansz vezetősége küldöttségben ter­jesztette a kormányzó elé a nyugdí­jasok és árvák panaszait. A kor­mányzó jóakaratulag hallgatta meg az előadottakat. Linder Béla röpirata a pécsi tör­vényszékhez. Ma szombatra tűzte ki a pécsi törvényszék annak a monstre-pörnek a főtárgyalását, ame­lyen ítélkeznek azok felett, akik a szerb megszállás utolsó hetében Pé­csett kikiáltották a baranyai magyar­szerb köztársaságot. A fötárgyalásra a bíróság hetven embert idézett meg, akik közül többen Jugoszláviába szök­tek, közöttük Under Béla is, a Károlyi-kormány emlékezetes „had­ügyminisztere", aki a szerbek meg­szállása alatt Pécs polgármestere volt. Under Béla tegnap röpira- tot küldött Pécsre a törvényszékhez, amelyben többek között elmondja, hogy miért maradt el a mostani fő­tárgyalásról. „Alaptalanul vontak be a mozgalomba — írja, holott a bíró­ságnak is tudnia kellene, hogy semmi részem sem volt a köztársaság ki­kiáltásában, sem előkészítésében". A röpirat többi részében Linder izgató s nemzetgyalázó kijelentéseket használ. Hóvihar megakasztotta a vas­úti közlekedést. Nyíregyházáról jelentik: Tegnap hatalmas szélvihar mellett megindult a havazás. Nyír­egyháza és Mátészalka között a vas­úti közlekedés megszakadt. M? reg­gelre a vihar kissé alábbhagyott. Az uj francia kormány. Páris- ból jelentik: Az uj miniszteri lista a következő: miniszterelnök és külügy­miniszter Briand, igazságügy Chau- temps, belügyminiszter Daladier, pénzügyminiszter Locheur, hadügy Painlevé, tengerészet Seygnes, kul­tusz Roustand, kereskedelem Daniel Vincent, közmunkaügy De Monsie, munkaügy Dufour, gyarmatügy Per­rier, mezőgazdaság Dourand. ü löipi isii a bízna magyal Irani! Bécs, november 26 Brazília bécsi konzulénak önlelep- lezése és egy Fillinger nevű kiván­dorlási ügynök szélhámosságának is­mertetése után most hiteles adatokat közölhetünk annak a brazifiai kiván­dorlási központnak működéséről, a mely ugyan Bécsben székel, azonban főtevékenysége magyar földművesek kicsábitásában rejlik.' Amint már hírül adtuk, Brazília cifra nevű bécsi konzula Rio de Ja- neiroban megjelenő lapok munka­társainak adott nyilatkozatában eldi­csekedett avval, hogy a bécsi kon­zulátusnak tavaly 30.000 magyart si­került kicsábitania Braziliába. Ez a különös diplomata, aki a konzuli ha­táskört összetéveszti a kivándorlási hiéna tevékenységével, még mindig helyén ül, az osztrák kormány még mindig nem látta szükségesnek, hogy a brazíliai kormánytól ennek az egyén­nek visszahívását kérje. Mindenesetre igen különös, hogy eddig sem a ma­gyar, sem pedig a román, jugoszláv és csehszlovák kormányok nem tar­tották érdemesnek hivatalosan foglal­kozni a konzul ur üzelmeivel és az osztrák kormány figyelmét nyomaté­kosan felhívni rá. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha a bécsi kiván­dorlási központ egyre terjeszkedik. Ausztriában a brazíliai ügynökök óva­tosabbak, a bécsi rendőrség éppen a napokban tartóztatott le kéthiénátr akik osztrák munkásokat akartak Bra­zíliába csábítani. Már maga az a tény is mutatja, hogy milyen veszélyeket rejt magában a Braziliába való ki­vándorlás, Hiszen az osztrák kormány hivatalosan is pártolja és elősegíti a kivándorlást, mivel az osztrák mun­kanélküliségnek és nyomornak ez az egyedüli orvossága. A brazíliai ügy­szomoru példa bizonyítja, hogy a ki­vándorlók kint rabszolga munkát tar­toznak végezni cs néhány év múlva elpusztulnak a példátlan fáradalmak, a rossz táplálkozás és a szokatlan, mocsaras kiima következtében. Ausztriában nem is igen mernek a bécsi központ ügynökei dolgozni, hanem Erdélyből, a Vajdaságból és Szlovenszkóból, esetleg Nyugaíma- gyarországból szállítják az anyagot. Az ügynökök munkáját a hajózási társaságok financirozzák, amelyeknek nagy érdekük a kivándorlás. Jelen­leg a hajók osztályainak mintegy negyedrésze üres. Amerika a háború alatt uj hajókat építtetett és az ame­rikai társaságok a III. osztály uta­sainak is külön fülkéket bocsátanak rendelkezésükre. Ettől eltekintve a beutazási korlátozások is nagy sze­repet játszanak a hajózási társaságok üzletmenetében. A vállalatok tehát nagyon megörültek, amikor Sau Paolo állam kormányzósága szerződést kö­tött velük a brazíliai kivándorlók in­gyenes kiszállítására. A szállítás költ­ségeit San Paolo állam téríti meg a társaságoknak, amelyek ezért min­denben támogatják a brazíliai kiván­dorlási ügynökök munkáját. San Paolo hat hajózási vállalattal kötött ilyen szerződéseket. Ezek a Hamburg— Amerika— Linie, a Norddeutscher Lloyd nevű német, a Holländischer Lloyd németalföldi, az English Royal Mail angol, a Navigatione Generáli olasz és a Societe Generale Maritime francia hajózási társaságok. Természetesen azoknak, akiket ezek a társaságok San Paolo állam költ­ségére szállítanak ki Braziliába, kö­telezniük kell magukat a fazendákon való rabszolgamunkára. Az egész Középeurópára kiterjedő bécsi kivándorlási központ a bécsi brazíliai konzulátus helyiségében szé­kel. Vezetője a brazíliai földműve­lésügyi minisztérium egyik kiküldőit nökök akcióját azonban az osztrák kormány sem tűri, mivel számtalan tisztviselője, aki mint kivándorlási biztos irányítja az ügynökök munká­ját. Naponta 50—500 erdélyi, vajda­sági és szlovenszkói földműves vo­nul át Bécsen. Ezeket a brazíliai kon­zulátus vagy nyomban a kikötők felé irányítja, avagy néhány napot a pálya­udvarok közelében levő kicsiny szállo­dában töltenek a konzulátus költségére. A bécsi rendőrség szigorúan ellen­őrzi ugyan a kivándorlási ügynökö­ket, azonban ezekbe a magyar transz­portokba nem avatkozik bele, mivel az az álláspontja, hogy ha az illeté­kes hazai hatóságok tűrik az ügy­nökök garázdálkodásait, akkor a bécsi rendőrségnek nincsen joga és oka a beavatkozásra. A magyar kormány beavatkozása tehát égetően szüksé­ges és reméljük, hogy legközelebbi tudósításunk már ennek eredményei­ről számolhat be. sz. p. Botrány a budapesti T udomány Egyetemen Ismeretlen tettesek darabokra tör­ték a feszületet és összetépték a Magyar Hiszekegyet Felháborító eset történt ma a Tu­domány Egyetem 3. számú előadó­termében. A teremben kifüggesztve volt feszületet darabokra törve talál­ták a padlón s a Hiszekegy, mely a feszület alatt voll kifüggesztve, szin­tén darabokra tépve feküdt a terem közepén. Az ifjúság között egyre fenyege­tőbb lett a hangulat és minden lé­pést megtettek a tettes kikutatására. A verbőczysták azonnal becsukatták az egyetem kapuit, hogy senki el ne távozhasson, mert mindenkit le akar­tak igazoltatni. A dékán azonban ki­nyitotta a kaput, hogy még az inzul­tus előtt a zsidó ifjúság bántatlanul elhagyhassa az egyetemét. Az egyetem rektora intézkedett az ügy sürgős felderítése végett. Az ifjúság tartózkodik minden zavar­gástól. A női szem a költészetben Irta és a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör folyó évi nov. 22-iki liceális előadásán fel­olvasta : Kemény János kegyesrendi tanár (2) Az egész világ női a szemük fé­nyével mutatják, hogy mennyire sze­relmesek, vagy csak tetetik azt, hogy a férfit csalogassák. Ami a bálna­vadász kezében a szigony, az a nő hatalmában tekintete, fegyver a fér­fival való harcban, akár veleszüle­tett szokás ez, akár ügyesség. A fér­finál viszont a ragadozó állathoz ha­sonló pillantása lép előtérbe. Stöckl Helén a legszeretetreméltóbb költői szemspecialista megjegyzi, hogy a női szem sokkal alkalmasabb, mint a fétfié, hogy a lélek titokteljes éle­téből hirt adjon, mert rendesen köny- nyebb a nők szemén keresztül a lelkűkbe látni, mint a férfiakén, mi­vel a nők a gyermekekhez hason­lóan az egész szivüket egy tekintet által tárják elénk. Valakinek a lei­kébe látni annyi, mint annak az ér­zelmeit tudni vélni. A költők a szemet legtöbbször a csillagokhoz hasonlítják, igy például Heine : A magas kék ég sátorából Sok ezer csillag tekint le Vággyal telve, fénylön, okosan, Mint a szép asszonyok szeme, j Petőfi: Fényes csillag mondd meg nékem, Mért nem maradtál az égen ? Mondd meg, arra mi ok szolgál, Hogy az égről lefutottál? Csak az az ok szolgál arra, Mert ránéztem galambodra. Sugaramnál szebb a szeme, Bosszankodás kergetett le. A legelkopíatottabb hasonlat, mi­kor a szemet életünk vezércsiliagá- nak mondjuk és csak nagy költők­nél türjük el, mint Grillparzernél : Szemek, reményem csillagai, Dioskurok az életnek idelent, Ne ragyogjatok oly nagy tűzzel, Mert az mindig vihart jeleni. így a költők, de a költőnők is hasonló szépen énekelnek a szemek­ről. Ida Hahn grófnő: Sosem választanék csillagokat A szemekhez hasonlatul Azok tüze s a csillag fénye Nem jöhetnek választásul. Hideg csillag, tudsz-e sírni ?J Vagy könnyedet elrejteni ? Fátyolt vonni fényed fölé ? S ragyogásod enyhíteni ? Vagy tudsz-e úgy mosolyogni, Miként nevet az ő szeme ? Nem is nézek fel az égre, Inkább az ő szép szemébe. Ti csillagok, jöttök, mentek Lélek nélkül ide s tova, Hidegen hagy a fájdalom S a szerelmes párok sorsa. Nem tetszetek a szivemnek, Mert fényt adtok csupán nekem, De a rózsám szép kék szeme Beragyogja egész éltem. Amint az elektromos áram szük­séges egy telegramm föl-vagy leadá­sához, úgy szükségesek a forró női pillantások az őszinte és igaz sze­relmi költészethez. Azokból olvassa úgyszólván ki a költő költeményét, mint Bodenstadt vallja: Hogyha látom szeielmes, szelíd Pillantásod reám vetni, Folyó arannyá változik át Érzelmem és gondolatom. Lánykám elé leborulok, Úgy íródnak most e dalok Az ő szép szemeiből. Lenau : Nem az Óceánon túl, Nem a csillagokban, Nem a képzelet határán Van az én hazám, Hanem a te szép szemeidben, Édes babám. Ami örömmel töltötte el éltem, Vagy amit a halálon túl találni véltem, Az eltűnt gyermekkor vidám napjait, Ifjúságom égi szép álmait. Elhunytjaim üzenetét. Múzsám bátorító tekintetét : Mind megtalálom a te szemedben, Édes kincsem, szerelmesem. Marbach a szépséget is ebből a szempontból szemléli: Titokteljes talány vagy, női szem, Beléd zárult az egész világ, Örömünnepet ül benned a szerelem, A földi és égi világ. A szellem szentélye vagy te, szem, Az örökkévalóság a világod. A szellem szépségét meghatva nézem, Ha a szem szerelemittasan mosolyog. A német nép a szemnek hatféle színét különbözteti meg, u. m.: kék, fekete, barna, szürke, zöld, fehér. A németek a kék szemet énekelték meg a legtöbbször, mert ez náluk a leg­gyakoribb. Heine: Előttem a kék szemed Éjjel, nappal talán. De nem tudom megfejteni, Mit jelent a talány. Grill parzer: Szempilláid árnyékában Két nefelejts virág A felületest megtanítja, Mit beszél a világ. A szépség igaz barátjai igazán csak a költők és ezek nem szorít­koznak csupán a kék szemre, fogé­konysággal bírnak a fekete iránt is, ha azt egy szép leány szemében fe­dezik fel. A fekete szem tüzszikrá- zik, amint Hämmerling énekli. A fekete szemek, mint a gyémánt ko­szorú, a szépség csodafényét szór­ják. Ilyen áruló tűz lobog a szerel­mes lány szép szemében, aki sze­relmi mámorában ismeri meg a férfit. A kedves szeme csak része az ő egészének, ami a szerelmet megin- [ ditja, csak symbolum. (Folyt, kőv.)

Next

/
Thumbnails
Contents