Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-21 / 264. szám
85. évfolyam, 264* szám Nagykanizsa, 1925 november 21, szombat ára 1800 karaaa POLITIKAI NAPILAP Bssaiíissítőség és kiadóhivatal Fő-xi 8 litsí8ibsn-Te!«tora 78, nyomda 117. ssáni Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Ilöilaetósi áfa; Egy bóra 80.000 korona Háíoia bóra».------------- 90.000 korona A FRANCIA (L. G.) Sem a gazdasági, sem a politikai közélet tényezői között nincs nézeteltérés afelől, hogy Franciaországgal kereskedelmi szerződést kötni helyes cselekedet. Az sem lepheti meg a gazdaságpolitikai viszonyokban járatos közgazdákat, hogy Franciaországgal, a tőle földrajzilag távol eső piacán kevésbbé bevezetett államok nem köthetnek olyan megállapodásokat, amelyek export cikkeik elhelyezésének kilátásait lényegesen megjavítanák. Franciaország gazdasági erőforrásai rendkívül nagyok. — Iparának fejlesztésére évszázadok óta nagy súlyt vetett s most, Elszász-Lotharingia megszerzése után iparának organizmusa szinte teljes. Mezőgazdaságilag szintén a vezető államok közé tartozik s a bortermelés tekintetében a legelső egész Európában. Talán alig van európai állam, amely saját szükségleteit saját termelésével teljesebb mértékben tudná ellátni, mint Franciaország. Vámtarifája és egész vámpolitikája megfelel ennek a gazdasági helyzetnek. A francia vámtarifa úgynevezett kétoszlopos: maximális és minimális tételek vannak benne, mint szélső határok. A tarifa minimumnál alacsonyabb vámtételeket újabban egy államnak sem ád Franciaország, az elérhető kedvezménynek tehát eleve határt szab. Az egész vonalon a minimális tarifát kapja Franciaországtól a fontosabb államok közül: Belgium, Dánia, Egyiptom, Anglia, Olaszország, Japán, Mexiko, Norvégia, Romá nia, Jugoszlávia, Svájc stb. A Franciaországgal szerződéses viszonyban nem lévő államok az egész vonalon a maximális tarifa tételeit fizetik s ezeket fizeti jelenleg Magyarország is. A francia vámtarifának ez a struktúrája eleve kilátástalanná tette számunkra valami előnyös helyzet megszerzését s ezzel a körülménnyel mindenkinek számolnia kellett, aki a francia szerződésre gondolt. Senkisem számíthatott józanul arra, hogy Franciaország a mi kedvünkért el fog térni a maga szempontjából jól bevált tradicionális vámSZERZŐDÉS politikájától. Nagyon kicsi pont vagyunk mi a francia külkereskedelemben, akár azt a 11 millió 338.000 aranykoronát (behozatalunk 1.61 százaléka) tekintjük, amit onnan importáltunk, akár azt a 2,181.000 koronát, (összes kivitelünk 0.38 százaléka) amit oda kiviíiünk az 1924. évben. Meg keli említenünk, hogy Franciaország nálunk mindeddig szerződés nélkül is minden más állammal egyenlő elbánásban részesült, minden áruja után ugyanannyi vámot fizetett, mint a többi államok. Ha Franciaország ezen túlmenően speciális előnyöket óhajtott tőlünk kapni, ennek a kívánságnak sem lehettek akadályai. Nekünk nemcsak politikai szimpátiánk, hanem reális szükségleteink is azt diktálták, hogy igyekezzünk Franciaországgal szerződéses viszonyba kerülni s igyekezzünk megcáfolni azt a rágalmat, mintha velünk szerződést kötni nem lehetne. Egyszóval: minden körülmény, minden habozás nélkül arra utalt bennünket, hogy a szerződést minél előbb kössük meg. Csak az a kérdés, kellett-e igy megkötnünk a szerződést, elkerülhetetlen volt-e Franciaországot nem is igen érdeklő tételeket tucatjával felére redukálni s barátságos érzéseinkkel inkompatibilis lett volna-e azt mondani, hogy 8—10 nap alatt nem tudunk átgondolni, letárgyalni s megszerkeszteni egy olyan szerződést, amelynél kisebb anyagot felölelök elintézéséhez hosszú hónapok sem voltak elegendők ? A Franciaországgal kötendő és köthető szerződés határait gazdaságpolitikailag gondolkodó emberek" könnyen megvonhatják. Kétségtelen, hogy habozás nélkül biztosítandó lett volna Franciaország számára a legszélesebb körben az egyenlő elbánás minden olyan cikkre nézve, amelyre igényét bejelenti s tekintet nélkül arra, hogy viszonosságot nem is remélhetünk. De az egész vámtarifára végig, kivétel nélkül odaadni a legnagyobb kedvezményi olyan államnak, amely viszont a mi számunkra az egyenlő elbánást csak a legszűkebb határok között biztosítja s úgy, hogy fontos export cikkeink maradnak a határon kívül, ez nemcsak elvi szempontból aggályos, de ártalmas nekünk anélkül, hogy Franciaországnak hasznos volna. Sajnos, ugyanezt mondhatjuk el az egyezmény nagyon sok intézkedéséről. Befejezték a költségvetés általános vitáját A nemzetgyűlés ülése — A királykérdés és Albrecht Mr. hercegnek a Társadalmi Egyesületek Szövetsége kormányzóelnökévé vaSó választása a Ház élött — Kedden megkezdik a költségvetés részletes tárgyalását Budapest, november 20 A költségvetés folytatólagos vitájánál elsőnek Szakács Andor szólalt fel. Foglalkozik Vicdán beszédével s kijelenti, hogy az összeomláséit mindenki felelős ebben az országban az uralkodótól kezdve az utolsó hivatalnokig. A nemzed tanács volt az, mely leszerelte a forradalmi kitöréseket. A szakszervezetekről szól. Ezeknek gazdasági jelentőségük van. Beszél a sajtószabadságról. A királykái tsést illetőleg az a felfogása, hogy a nemzetgyűlés törvénybe iktatta a pragmatika sankciő megszűntét s ez- j zel a királyválasztás joga visszaszállt j a nemzetre. Nyilatkozzék a miniszterelnök, hogy mi a kormány álláspontja a különböző trónbeiöltési mozgalmakkal szemben ? Demokratikus politikát kiván s a költségvetést nem fogadja el. Gaál Gaszioii elfogadja a költség- vetést, mert bármerre néz, nem talál oly tényezőt, ki a kormányzást áívehefné. Foglalkozik a magyar gazdaközönség helyzetével s a szerencsétlen autonóm vámtarifával. Szóvá teszi a vasúti tarifák emelését s foglalkozik a burgonyakrizissei. Szabadságot kell adni a gazdasági élet terén. Megemlíti a Beszkár taniiám- ügyét, mely szerint Budapest polgármestere a muitévben 500 millió korona tantiémet veti fel. (Felkiáltások : Meg van cáfolva.) Hírlapi kiadás címén 3 milliáid van elszámolva. Ismeneii a gazdák elviselhetetlen súlyos adóterheit. Megbotránkozással fogadja a Népszövetségnek a kisebbség ügyében elfoglalt álláspontját. Felveíi a kérdést, hogy nem egyesülhetnénk-e Németországgal a nagv német Bund keretében ? Pakots József szerint a kormány a kisebbség kérdésében nem mutatott kellő nemzeti önérzetet. A túlságosan nagy költséggel dolgozó diplomácia semmi eredményt sem mutat fel. Szünet után Pakots József folytatta beszédét. Veszedelmesnek tartja a Társadalmi Egyesületek Szövetségének azt a lépését, hogy Albrecht királyi herceget kormányzó-elnökévé választotta. Ez kiszámíthatatlan felelősséggel járó kezdeményezés, mely alkalmas arra, hogy ránk uszitsa a körülöttünk levő államokat. A kormánynak cl kell némitania az ilyen kísérleteket. Majd hosszasan foglalkozik az erdélyi kisebbségek szenvedéseivel. A román kormány kivándorlásra kényszeríti a magyarokat. A magyarok kereskedelmi export-cikké váltak Romániában. A kormánynak és a parlament minden tagjának kezébe kell vennie ezeket a kérdéseket. • A költségvetés nem tartja szem előtt í a szociális szempontokat. Sokalja a kormányzóság és az államtitkárok költségeit. A költségvetést nem fogadja el. Farkas Tibor: Az ország nem válogathat külpolitikai szempontból barátok közt. így nem tartja kilogásol- hatónak a szovjettel kötendő kereskedelmi szerződést. A költségvetésben befektetésekre előirányzott ösz- szegek nincsenek arányban a teher- vise'éssel. A jövedelmiadó létminimuma nagyon alacsony. Az állami üzemek megvizsgálására parlamenti bizottságot, a hadikölcsönök karitativ valorizációját követeli. A költségvetést elfogadja. Jászai Samu hosszasan foglalkozik a szociáldemokrata szakszervezetet ért vádakkal. A népjóléti minisztériumot feleslegesnek tartja. A költségvetést nem fogadja el. Minthogy a többi feliratkozott szónok nincs jelen, elnök a vitát bezárja, ezzel a költségvetés általános vitája véget ért. Legközelebbi ülés kedden délelőtt lesz, melyen a költségvetés részletes vitája kerül sorra. Összeférhetetlenség A nemzetgyűlés mai ülésének végén Szabó Imre összeférhetetlenségi bejelentést tett Haller István ellen, ki igazgatósági tagságot vállalt egy vállalatnál. A jelentést kiadták az összeférhetetlenségi bizottságnak. Megnyílt a boromfi kiállítás. Tegnap délelőtt 11 órakor Schandl Károly államtitkár a városligeti Iparcsarnokban megnyitotta a Baromfi- tenyésztők Országos Egyesülete által rendezett baromfi-kiállítást. Kiállítottak 2500 tyúkot, 160 ludat, 90 kacsát, 230 házinyulat, 800 galambot. Itt említjük meg, hogy 1925 első felében a magyar baromfi-export 60 miilió aranykorona. A kiállítás november 23-ig marad nyitva.
