Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-18 / 261. szám
1925 November 18 mm mikom u sosem fog megoldani — de Nagykanizsa adózó polgárságának élet- és vagyonbiztonsági kérdése, amit sürgősen meg kell oldani. Ugyanez áll a hivatásos tűzoltóságra, melynek létszámát feltétlenül emelni kell, vagy pedig intézze el a város a kérdést a miniszteii rendelet értelmében és teremtsen behívás utján megfelelő létszámot. Bármennyire szeretnénk, nem tudunk szabadulni a tüzolíóparancs- nokság kategorikus kijelentésének hatása alól: nem vállal semmiért felelősséget. Vájjon a hivatalos város, a képviselőtestület vállalja-»? • (B. R.) Sütő- és husiparosok üzleti zárórája A pékek változatlanul reggel 7 órakor nyitanak — A vasárnap délelőtti husvásárlás bonyodalmai Nagykanizsa, november 17 A sülőiparosok üzleteiket, mint köztudomású, csak reggel 7 órakor nyithatják ki, mig a friss sütemény és kenyér házakhoz való széthordása már reggel 6 órakor kezdődhetik. A nagykanizsai Ipartestület sütőipari szakosztálya olyan értelemben fordult kéréssel a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy ezt az egyórás különbséget szüntesse meg, úgy, hogy a pékek, cukrászok nyílt árusítási üzleteiket is reggel 6 órakor kinyithassák. A sütőipari szakosztálynak erre a . kérelmére megjött a kereskedelemügyi miniszter döntése, mely szerint a sütőipari üzletek is az élelmiszerüzletek kategóriájába tartoznak s mint ilyenek, csak az egyéb élelmiszer-üzletekkel egyidőben, tehát reggel 7 órakor nyithatnak ki. A husiparosok üzleteire vonatkozólag októbertől áprilisig terjedő érvénnyel vidéken a teljes vasárnapi zárvatarlást rendelték el. Ez a rendelet nemcsak a háziasszonyokat lepte meg nagyon kellemetlenül, kik majdnem 48 órával előbb kénytelenek beszerezni a húst, amit például vasárnap vacsorára tesznek az asztalra, — hanem kivívta országszerte a husiparosok tiltakozását is. A győri Kereskedelmi és Iparkamara máris a kereskedelemügyi miniszterhez fordult ebben a kérdésben. A miniszter épen holnapra hívta ösz- sze az értekezletet és máris közölte a kamarával, hogy vidéken hajlandó a vasárnap délelőtti husáiusiíásba beleegyezni. A soproni Kereskedelmi és Iparkamara is mozgalmat indított ebben az ügyben s ennek kapcsán bekérte a nagykanizsai husiparos szakosztály véleményét is. A nagykanizsai husiparos szakosztály egyetlen kivétellel a vasárnap délelőtti nyitva tartás mellett foglalt állást. Volt olyan megoldási terv is, hogy ha máskép nem lehet, legalább szombaton este hagyják nyitva 9 óráig a hentes és mészáros üzleteket. Ezt a tervet azonban egyelőre elejtették. A kiskanizsai husiparosok éltől a mozgalomtól függetlenül és azt megelőzőleg kérték, hogy Kis- kanizsát a huskimérés szempontjából külön elbírálás alá vegyék. Kérték ezt azzal az indokolással, hogy Kis- kanizsán főként mezőgazdasági és gyári munkások laknak, kik'késő este térnek haza munkájukból s igy csak vasárnap délelőtt áll módjukban a vasárnapi húst beszerezni. A kiskanizsai élelmiszer-kereskedők hasonló indokolással nyithatják ki üzleteiket reggel egy órával korábban, mint a nagykanizsaiak. A háziasszonyok mindenesetre élénk érdeklődéssel várják a fejleményeket, mert sehogyan sem tudnak belenyugodni abba, hogy fejkendőt, szőrmebundát, rövidárut, ki tudja, mi egyebet vasárnap délelőtt is lehet kapni, mert ezeknek az üzleteknek nemrégen engedélyt adtak a vasárnapi nyitvataríásra, — most pedig a hentes-üzleteket becsukják vasárnap délelőttre. Azt nem értik háziasszonyaink, hogy miért lehet sürgős textil-nemüek vasárnapi vásárlása s ugyanakkor miért zárják be a hentes-üzleteket s miért kényszerűik őket arra, hogy szombaton reggel a „mit főzzünk?“ gondjai egyszerre két ebédre vonaíkozóiag rohanják meg őket, meri bizony ilyenformán már szombaton reggel ki kell spekulálni a vasárnapi ebédet is. • • Összeszurkálta az édesapját és a testvérét Nagykanizsa, november 17 A nagyrécsei Gesztenyés-hegyen van öreg Galamb István szőlleje. Vasárnap estefelé az öreg épen a pincében tartózkodott, mikor odaérkezett fia, Galamb János feleségével, majd későbben a másik fiú, a 28 éves Galamb István is több családbéü rokon társaságában. János már ekkor kissé illuminált állapotban volt. Jó darabig békésen iddogáltak. A terefere is vígan rr\ent addig, mig el nem fogyott a bor. Este 9 órára járt már, mikor a két Galamb fiú összeszólalkozott. A fiatalabbiknak még bor kellett volna, az idősebbik meg nem akart adni. A hangos szóváltásból rövidesen dulakodás lett. Egymásnak esett a két testvér és úgy össze-vissza tépték, marcangoltákegy- mást, hogy — mint az esetet az öreg Galamb gizda meséli — még a ruhát is leszaggatták egymásról, sőt az egyik fiun az ingéből is csak foszlányok maradtak. Az egyik asszony, látva Galamb István szorongatott helyzetét, egy kezeügyébe esett kést nyújtott feléje. Több sem kelled azután. Galamb István testvérét, Jánost hasbaszurta. Mikor az öreg látta, hogy mivé fajult a szóváltás és „barátságos“ verekedés, maga is közbelépett s a még mindig hadakozó István fiát kivonszolta a présházba. A fiú erre is talált orvosságot. Felkapott egy fejszét s azzal apja fejére sújtott. Az ütés szerencsére nem tett nagy kárt, ez azonban arra indította a dühöngő fiút, hogy a kezében lévő késsel szálljon szembe édesapjával. Az öreg erre felkapta a falnak támasztott kaszanyelet s azzal kihajtotta Istvánt a pince felé. — Most rátok gyújtom a pincét! — kiabált a fiú. Válóban gyufát gyújtott s azt a pince zsupp tetejének sarka alá tartotta. Öreg Galamb István sem volt rest, a kaszanyéilel jókorát koppantott gyújtogató kedvű fia körmeire. A magárói ekkor már teljesen megfeledkezett fiú öreg apjának esett s azon öt késszurást ejtett. Öreg Galamb Istvánt és fiát, Galamb Jánost is behozták a nagy- kanizsai közkórházba, ahol a fiút azonnal meg kellett operálni. A kórágyon mondta el azután az öt késszurástól sebesült öreg Galamb István a szomorú, véres vasárnap este történetét. Állítólag a szurkáló fiú már vasárnap reggel ballábbal ébredt és úgy összeszólalkozott feleségével, hogy azt a földre teperte, ütötte, rugdosta. A csendőrség az ügyben a nyomozást megindította. Népművelés Az iskolánldvüíi népművelési bizottság megalakulása Nagykanizsa, november 17 Miniszteri rendelet értelmében tegnap este 6 órára alakuló gyűlésre hívta össze dr. Sabján Gyula polgár- mester Nagykanizsa városának mintegy 40 tagját, a lelkészeket, a tanintézetek igazgatóit, az egyes társadalmi és közművelődési egyesületek vezetőit, a sajtót, a királyi ügyészség elnökét, a Levente egyesület vezetőségét s néhány más kulturbarátot, hogy megalakítsa az iskolánkivüli népművelési bizottságot. A meghívásnak mintegy harmincán eleget is tettünk s dr. Sabján Gyula polgármester a meghívottakkal megalakítottak jelentette ki a bizottságot. Utána Oravszky Rezső, népművelési titkár (Zalaegerszeg) tartott nagyhatású beszédet, lelkes szavakban ecsetelvén a kultúra fejlesztésében rejíő erőnek nagy nemzetfentartó jelentőségét s az iskolánkivüli népnevelésnek feladatait. Majd dr. Sabján Gyula elnöklő polgármester javaslatára megválasztotta a bizottság ügyvezető elnökét Eberhardt Béla reálgimnáziumi igazgatót s titkárát Béres János igazgató-tanitó személyében, a bizottságnak elnöke — a rendelet értelmében — hivatalból a polgár- mester lévén. Villányi dr. igazgató, Balog tanár, dr. Winkler főrabbi s Porédus igazgató hozzászólásai után a bizottság elhatározta, hogy hivatása gyakorlása tekintetében a kormányrendeleihez fogja tartani magát s teljes erejével közreműködik az általános műveltség színvonalának emelésén. Ezzel az alakuló gyűlés véget ért. log náluk. Megnyugtattam, hogy nem fogok megijedni. Nem is halloiiam semmiféle csörömpölést. Személyesen ne n vettem részt azon a seance-on, csak hallomásból értesültem róla, melyen a következő eset történt meg. A seance-on részt veti egy római katolikus püspök is. Mikor egy kerek, nehéz mahagóni aszfal már magasan lebegett a föld felett, a püspök kijelentette, hogy ez csak az ördög müve lehet s erélyesen szólt: — Most pedig parancsolom neked, ördög, hegy törd darabokra szét az asztalt Ebben a pi lanatban. lezuhant az asztal a parkettre s vastag tetőlapja kétfelé tört széjjel. Nem tudom elienőrivni az eset hitelességét, de szavahihető férfitól hallottam ezt a történetet. Gyermekkoromból emlékszem, hogy boldogult anyai nagyanyámnak, ki mellesleg megjegyezve igen előkelő és nagy műveltségű nő volt,állandó beszélgetései voltak a szellemekkel. Hevesmegyei kastélyunk, mely a középkori vörös-barátoknak egykori klastromuk romjain épült, az egész vidéken hires volt szellemjárásáról. A kastély alatti pincéből egy vasajlón át állítólag egy alagút vezet a patai várba. Nagyanyám apjával, F. S. huszárezredessei történt meg az eset, hogy a mikor inasával lenn járt a pincében s a vasajtó felé igyekezett, elébe állt egy szellemalak s a következő szavakkal fordult hozzá : — Vissza, földi. Szépapám kezével félre akarta lökni az útját álló alakot, mire ez hirtelenében kinyitotta a vasajíöt, besurrant rajta s bevágta maga után. Azóta sem nyitotta ki még senkise n. A spiritizmus egyike a legdivatosabb foglalkozás ma Páris előkelő szalonjaiban. A spiritisztáknak nemrégiben megtartott nemzetközi kongresszusukon Hamilton hercegnő Páris egyik legelőkelőbb szállodájában seanceot rendezett. A médium — Madeleine — hosszabb ideig zongorázott is; sőt megcsókolta Senhor di Costa, Portugáliának a Népszövetségnél működő követét is. A kongresszussal kapcsolatban egyébként is igen sok érdekes jelenség került szőnyegre, melyek még tudományos megvitatásra várnak. A spiritizmust illetőleg nem is szabad elhamarkodott ítéletet mondani. Mindeneseire legkényelmesebb a legteljesebb tagadás álláspontjára való helyezkedés, de ez által semmivel sem mozdítjuk elő a valóban létező spirituális jelenségeknek tanulmányozását. Egyházi irók sem tagadják a szellemek megjelenésének lehetőségét, csak azt a módot tartják kifogáso- landónak, melyekkel megidézésük és a velük való társalgás történik. Valóban nem kis mértékű profani- zálás is van abban, hogy magunk elé idézzük Julius Caesar, Nagy Sándor vagy Goethe szellemét egy papírlapra irt betűkön beiükről-betükre végig vonultassuk velüka médium által gyöngéden tartott kerek fa vagy pénzda rabot Ami a „médium“ testéből a seance- okon kijövő flnidum vagy pszeudopod létezését illeti, amelyet a spirit sziák mint összecsomósodott szövődményt tekintenek s teóriájuk szerint ez a fluidum a seance-on megjelent összes résztvevőkből is kiáramiik s a médium fluidumát erősitik, egy ilyen erőnek vagy képességnek elemei élettani utón ugyan nem magyarázhatók meg, bár kisértetek létezését igazolni látszanak. Dr. Sehrenk-Notzing báró a „szellemjelenés“-t tisztán természetes biológiai folyamatra vezeti vissza. Ma még. nagyon messze vagyunk attól az eredménytől, hogy a spiri- tisztikus jelenségekei ható okaira tudjuk visszavezetni. Öt érzékünknek is felette fogyatékossága mellett abszolúte nincs kizárva, hogy vannak még — talán tucatjával — olyan érzékeink is, melyek megfigyelési képességünkön kívül esnek. Hogy ezek a feltételezhető érzékek kifejlődnek-e valaha oly intenzivekké, hogy további észleletek eszközeivé válhatnak? — erre a kérdésre a biológia adós marad a felelettel. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ember érzékszervei évezredek óta alig finomodtak valamit, bár bizonyos határig fejleszthetők, fokozhatok és érzékenységük növelhető. Hogy azonban telepatikus felfogási képesség van bennünk, azt C. Richet párisi orvostanár kísérletei minden kétségen felül igazolják, bár ható okai ismeretlenek vagy legalább is még bizonyításra szorulnak. A psvehiatorokra hárul a nehéz feladat, hogy ezekben, a bennünket annyira közelről érdeklő kérdésekben világot gyújtsanak és tudományos eszközeikkel megállapítsák: mennyi a hit és mennyi a pozitive megállapítható valóság a spiritizmusban s a vele kapcsolatos jelenségekben. El fog-e jönni ez az idő, melyben a lelki élet jelenségei többé már nem mint megmagyarázhatatlan tünemények rejtélyként állnak biztos tudásvágyunk előtt, hanem exakt ismereteinknek épen olyan része lesz, mint az élettani folyamatok? — ki tudná ezt megmondani.
