Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-18 / 261. szám
1925 November lő. HALAI KÖZLÖNY Nagykanizsa tűzbiztonsága A jelenlegi állapot nem nyugtatja meg a város polgárságát — Autófecskendfi — A motorikus átszerelésre nem szabad várni a jövő évig — Több hivatásos tűzoltót Tűz esetén a tüzoltóparancsnokság nem vállalja az ódiumot — Sürgős intézkedést kérünk! Nagykanizsa, november 17 Az évek folyamán több ízben foglalkoztunk már a tűzoltóság problémájával. Modern felszerelésű, megfelelő létszámú, tökéletesen kiképzett és jól fizetett hivatásos tűzoltóságot sürgettünk, hogv a város polgársága súlyos adózásainak némi csekély ellenértékéül legalább nyugodtan hajthassa le gondterhelt fejét s ne kelljen attól rettegnie — hogy egy esetleges tűzvész esetén szerény vagyonkája tönkremegy, vagy talán maga is belepusztul. Ne értessünk félre. Az önkéntes tűzoltóság — bármily di- cséretreméitó és önfeláldozó munkát fejt ki tűzvész esetén — fegyelem és teijesitmény szempontjából össze sem hasonlítható a hivatásos tűzoltósággal. Ami érthető is. Hiszen a tüz- oitóparancsnokság nem rendelkezhetik úgy fölötte, kezében nem tarthatja, diszciplína nem köti, rendszeres gyakorlatozást nem folytat úgy, mint amaz. Nem is lehet tőle megkívánni azt — amit a hivatásos, képzett, magát folyton tökéletesítő hivatásos tűzoltóságtól. Azonban, ha megadatott nekünk ez az intézmény, kötelességünk azt a mai viszonyoknak, fejlettségnek és követelményeknek megfelelően kiépíteni, fejleszteni, erősíteni, folyton szintáliónak megtartani. Konszolidált államban a katonaság és rendőrség után a tűzoltóság következik — sorrendben. Sajnálatos, hogy mi nagykanizsaiak ezt nem mondhatjuk. Nem mintha nem lenne kötelességtüdő és min-'- den önfeláldozásra kész tűzoltóságunk, de mert létszáma csekély s felszerelése sem áll arányban a modern követelményekkel. Kevés személyzetéből is egy embert B-listára helyeztek (!), három embert pedig a mentőosztály állandóan lefoglal (mely osztálynak munkaköre napról- napra növekedik), úgy, hogy tűzveszély esetén bizony erősen érezhetővé válnék a hivatásos tűzoltók mai „létszáma“. Felszerelésével is úgy vagyunk, mint a tavalyi kalendáriummal. Idejét múlta. Nehézkes, döcögős, kiöregedett. Komoly tűzvész esetén bizony nagyon is megéreznénk, hogy — tavalyi kalendárium. Régi apparátus, melyet a modern tűzoltóság messze maga mögött hagyott. Mert ma már 1925-öt írunk. Vegyük például a nehéz tűzoltó- létrákat ; a négykerekű, központban forgatható, irtózatos súlyú nagy tolólétrát, melyet lófogattal kell a tűz színhelyére huzni és vontatása nagy súlya miatt nem történhetik a megkívánt kellő gyorsasággal. Vagy a fecskendőt — melyet szintén lófogat húz. Tűz esetén szüksége lenne a tűzoltóságnak a jelenlegi nehézkes felszerelése mellett hat pár lóra. Ezzel szemben van a városnak öt pár lova, melyeket köztisztasági és gazdasági célokra használ és ebből nagy utánjárás, kérés és hosszas intervencióra kettő párt a tűzoltóság permanens szolgálatára rendelkezésre bocsátott. Egy esetleges tűz kitörése esetén — a rendelkezésre álló két pár lófogaton kívül — a tűzoltóságnak előbb meg kell keresnie a többi pár lovakat, hogy hol dolgoznak és csak, ha megtalálták, vezetik a tűzoltólaktanyái szertárhoz — befogásra. Mig tehát a mai rendszer mellett derék tűzoltóságunk teljes apparátusával akcióba lép — eltelik egy bizonyos idő. De ez az időkülönbözet, legyen az akármilyen csekély — tűz esetén katasztrófáiig lehet. Mert itt mindennek pillanatok és percek alatt k .11 történnie. Tűz esetén a lassúság és nehézkesség pusztulást jelent és óriási katasztrófát. Ezt letagadni — vagy hozzáértő, komoly fejjel leki- csinyleni: bűn lenne. Ezt szem előtt tartva és óriási felelősségének tudatában a nagykanizsai tüzoltóparancsnokság már régóta előterjesztést tett a városnak, a tüz- oltőlétráknak motorra való átszerelésére és automobilos-fecskendő beszerzésére, hogy bármilyen tüzeset is fordulna elő — percek alatt a helyszínen lehessenek. Különösen fontos Tiltott közlés. Ez év junius 16-án a „Világ“ cimü politikai napilap munkatársa, Balassa József cikket irt, melyben az ügyészség megkérdezése nélkül „Hírek három sorban“ megírta, hogy Léderernét a vádtanács vád alá helyezte. A bíróság emiatt tiltott közlés vétsége címén emelt vádat a cikkíró ellen. A bíróság Schadl-tanäcsa ma vonta felelősségre Balassát, aki a tárgyaláson azzal védekezett, hogy a „Világ1' megjelenése előtt valamennyi délutáni lap közölte Lédererné vádiratát és ő azt hitte, hogy ez a bíróság engedelmével történt. A bíróság bűnösnek mondotta ki Balassa Józsefet, a „Világ" munkatársát tiltott közlés vétségében és ezért 300.000 korona fő- és 300.000 korona mellékbüntetésre ítélte. Lengyel értékpapírral bíró cseh állampolgárok jelentkezzenek. A budapesti cseh-szlovák követség felhívja azokat a Magyarországon levő cseh szlovák állampolgárokat, akiknek lengyel értékpapírjaik vannak, hogy azok összeírás szempontjából a követségen, Budapest VI. Rózsautca 61. szám alatt sürgősen jelentkezzenek. Az összeírás határideje ez év december 1 -ével jár le. Az OKH közgyűlése. Az Országos Központi Hitelszövetkezet Szabóky Alajos elnökletével Pestvármegye közgyűlési termében rendkívüli közgyűlést tartott, melynek főtárgya az üresedésben levő alelnöki és igazgató- sági tagok helyeinek betöltése volt. Szabóky Alajos dr. elnöki megnyitójában röviden vázolta azokat az irányelveket, amelyeket a hitelpolitika terén az intézet elnöki székében követni kíván. Ezután egyhangú lelkesedéssel Schandl Károly dr. államtitkárt választották meg uj alelnöknek. Njgy tetszéssel fogadott beszéde után az igazgatós ági tagságba az alapítók részéről Ottlik Ivánt, a rendes tagok részéről Majláth József grófot, Fáy Gyulát és Novák Jánost választották meg. A király aláírta Radics kinevezését. Belgrádból jelentik : A szkup- stina mai ülésén felolvasták Vukics kultuszminiszter felmentéséről szóló ukázt. Radics ma délután Pasics miniszterelnökkel tárgyalt, majd kihallgatáson jelent meg a királynál. A király hir szerint aláírta Radics kinevezését. í A szellemek világa Irta: Kempelen Béla Minden szónál élérikehben bizonyítja az embernek természetében rejlő azt a tulajdonságát, hogy magyarázatot keres azokra a jelenségekre, melyek közvetlen megfigyelési körén kívül esnek, Tábori Kornélnak az Urániában hétfőn este a spiritiz- musról s a vele kapcsolatos kérdésekről tartott előadása. A szellemvilágban való hit épen olyan régi, mint maga az emberiség s ha megnyilvánulási formája koronként változott is, lényegében nem sok különbség van köztük. Az utolsó évtizedekben aztán egyre nagyobb tért hódított az a meggyőződés, hogy az élők felvehetik az elhaltak leikéivel az érintkezést, előhívhatják szellemüket, tőlük felvilágosításokat nyerhetnek, tanácsokat kérhetnek s általában létesíthető és fentarható egy bizonyos kapcsolat az élők s a meghaltak lelke között. Bizonyos, hogy vannak jelenségek, melyeket tudományos eszközeinkkel és érzékeinkkel nem tudunk magunknak megmagyarázni. Mi sem természetesebb tehát, hogy ezeknek a jelenségeknek tulvilági értelmet tulajdonítunk s szellemek közreműködését látjuk bennök. Hogy valóban létezik egy szellemvilág, ezt még a materia- j lisztikus viíágfelfogás is elismeri, a spiritualiszíikus világnézettel szemben csak arra az álláspontra helyezkedve, hogy a szellemet, annak minden megnyilvánulásával együtt, merőben csak a világ alapját képező anyagból származtatja, mig a spiritualizmus abban a felfogásban csúcsosodik ki, hogy lelkünk az anyagtól különböző, külön szellemi valóság s az egész világra vonatkoztatva tömérdek szellemi lényből áll. Két világnézet ütközési pontja ez az egymással kiegyenlitheteilennek látszó felfogás. Amannak szószólói az ókorban DemokritosAól kezdve Lamettrie-n és Holbach-on át Mo- leschott- ig, Buchner-ig vagy épen Haeckel ig nagyjában a fejlődés evolúciójának biogenetikai alaptörvényén állanak Leibnitz-nek és Spinozá-nak „monas“ elméletével s Lotzé-mk idealisztikus rendszerével szemben. Haeckel-nek teóriája egyre vészit tekintélyéből és bizonyos körökben meglehetős népszerűségéből. Ma már csaknem egészen hitelét vesztette s a darwinizmus, mely újabban Bölsche munkáiban kezd uj életre támadni, egyrekevesebb hívőre talál. Helyette az antropozófia hódit tért, mely egy egészen önállólag megszerkesztett és szélesebb szellemvilágot ölel fel, mint a szoros értelemben vett spiritizmus, amely alig ismer mást, mint a megholtak léikéiből alakult szellemvilágot s a mediumizmusban merül ki. Néhány évtizeddel ezelőtt magam is érdeklődéssel forgattam annak az angol folyóiratnak lapjait, mely egy komoly tudósokból álló társaság észleleteit és megfigyeléseit hozta nyilvánosságra. Emlékezem egy fényképreprodukcióra is, mely fényképet állítólag valami igen érzékeny lemezen egy haldoklónak utolsó pillanatáról vettek fel s látható volt rajta, hogy az utolsó sóhajtással elszáll belőle emberi alakjához hasonló ködszerü valami substancia. Abban az időben több seanceon vettem részt s nem egy érdekes szellem-közlésre emlékszem vissza. Egy alkalommal például a társaság háziasszonya elhalt első férjének szellemét hívta közénk, ki csakhamar meg is jelent. Emlékszem rá: november elején történt az eset, néhány nap múlva Halottak napja után. „Jöjjetek ki a Kerepesi üli temetőbe s tegyétek helyére a sírkeresztemre helyezett koszorútokat, mert az éjjeli vihar leszakította onnét s a harmadik sírra sodorta.“ Másnap csakugyan meg is találták a harmadik sirhanton a koszorút. ez emeletes épületek égésénél, ahol nyomban az emeletre vagy a tetőre kell hatolni a tűzoltóságnak. A körülöttünk levő kisebb városok már régen motorikus fecskendőkkel és tolólétrákkal dolgoznak, csak Nagykanizsa az a város, amely ezen a téren is hü és konzekvens maradt szűkkeblű múltjához. Hosszas kapacitálás után a tüz- oltóparancsnokságnak sikerült annyit elérnie, hogy a motorfecskendő beszerzésére határozott Ígéretet kapott és költségvetését a jövő büdzsébe állították be. Ami annyit jelent — hogy az ügy jövő év őszén lesz aktuális. Addig pedig Nagykanizsa polgársága retteghet mindennap — hogy egy nagyobb tűz esetén a kellő modern tüzoltófelszerelés hiánya miatt — a várost komoly katasztrófa fenyegeti. Es akkor — kiváncsiak vagyunk — ki lenne hajlandó a felelősséget viselni, az ódiumot magára vállalni ? Mert a nagykanizsai tüzoltóparancs- nokság kijelentette, hogy ilyen körülmények között felelősséget nem tud vállalni. A nagykanizsai polgárságot nem nyugtathatja meg az, hogy a város a jövő év derekán vagy őszén szerzi be a tűzoltóság által a város tűzbiztonsága szempontjából megkövetelt automobil-fecskendőket és motorikus felszerelésű létrákat. Zalában nem szórványos a tüzeset. Tudjuk, hogy Nagykanizsán az Antal-ház tüze éjjel ütött ki. A tűz fúriája nem jelenti be magát névjeggyel. Minden pillanatban készen kell lenni — minden eshetőségekre. Ha a város a jövő évi költségvetésbe beállította már ezt a tételt, úgy semmi akadálya annak, hogy azt még ebben az évben megvalósítsa, a tüz- oltóparancsnokság által megkívánt felszereléseket beszerezze. Nem is említve, hogy akármelyik gyár a városnak a szükségelt felszereléseket az összeg folyósithatásáig készséggel hitelezi. Nagykanizsa városának polgársága nyugodtan nem hajthatja le esténként álomra fejét akkor — mikor a bizonytalanság Damokles kardja és a tűzvész réme borzalmas árnyként kiséri. A tűzbiztonság problémája nem szinház-problema, nem kulturpalota- kérdés, amit Nagykanizsán a város Egy másik alkalommal értesítést kaptam egyik vidéki földbirtokos barátomtól, hogy egy megjelölt napon boldogult édes atyám szelleme óhajt beszélni velem, menjek tehát ki hozzájuk. Szép tavaszi napok jártak; kiutaztam. Édes atyám szelleme azonban csak nem jelentkezett. Ugyanekkor a ház úrnője közölte velem, hogy a szellemek az nap estére csodás dolgot fognak művelni: becsukott ajtón át a kulcslyukon virágot fognak behozni a zárt verandára s szét fogják szórni annak padozatán. Az órát is pontosan megjelölték. Gondosan lezártuk a verandára vezető ajtókat és ablakokat s kulcsokat magamhoz vettem. A meghatározott órában valóban meg is jelent egy szellem és közölte velünk, hogy a szél miatt nem tudták a verandára behozni a virágokat, mert elejtették a kertbe vezető lépcsőn. A virágokat azonban hasztalanul kerestük a jelzett helyen, sőt a virágágyakhoz vezető utakon is. Egy kis szél azonban valóban lengedezett. Az éjét kastélyukban töltöttem. A házikisasszony lefekvés előtt nem minden aggodalom nélkül figyelmeztetett, hogy ne ijedjek meg, ha éjjel éjjeli szekrényemen csörögni találnak a kulcsok, mert ez eléggé megszokott do«
