Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-15 / 259. szám
ZALftl «OELOHf Budapest, november 11 Ma délelőtt 9 órakor nyitotta meg Langer kúriai biró Rákosi Mátyás és társai bűnügyében a statáriális tárgyalást. A tárgyalás a törvényszék esküdtszéki termében folyik, amelyet a közönség zsúfolásig megtöltöd. Nők a tárgyaláson nem jelenhettek meg. A személyazonosság formalitásai után Miskolczy kir. ügyész tette meg vádinditványát. Kifejtette, hogy egy idegen állam területén idegen állam rendeletére szervezkedett egy pár ember a magyar alkotmány összetörésére és a meglevő rend teljes felforgatására. Rákosiék a III. internaci- onálé szolgálatában állanak, az fogadta fel és az pénzelte őket. Először Bécsben telepedtek meg, ahol Kun Bálával propagandaiskolát szerveztek. Kun Béla megirta egy cikkben, hogy mikép lehet Magyarorszá gon a békét felborítani. Vádat emel Rákosiék ellen lázadásra irányuló szövetség miatt. Halálbüntetést kér a vádlottakra. Lengyel Zoltán, Rákosi védője kérdi a törvényszéket, hogy a hatásköri összeütközés nyilvánvaló fennforgása mellett lehet-e a törvényszék abban a helyzetben, hogy mint rög- tönitélő bíróság ítélkezzék. Kifogást emel a statáriális biróság ellen. A többi védő is csatlakozik Lengyel előterjesztéséhez. A biróság rövid tanácskozás után elutasította a védők kérését. Ezután következett Rákosi Mátyás kihallgatása. Rákosi nem érzi magát bűnösnek. Azzal védekezik, hogy meg akarta szervezni a munkásságot. Polémiába bocsájtkozik az elnökkel. Gőgös Ignác ugyancsak nem érzi magát bűnösnek. Az a védekezése, hogy jóformán semmit sem csinált. Elnök sokféle kérdést intéz hozzá, konkrét választ nem kap Gőgöstől. Hámáti Kató nem érzi magát bűnösnek. „Csak a munkásság jólétéért küzdött" — mondja. Utána az elnök bejelenti, hogy holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor folytatják a tárgyalást, amikor elsőnek a törvényszéki orvosszakértőt hallgatják ki. A Dráva átszakitoita a töltést Nagykanizsáról katonaság és csendőrség ment a veszélyeztetett területre — Kotori és Légrád viz alatt — Keltát szeg katasztrófa előtt — ^gy áradások a Dunántúlon jNagykanizsa, november 14 A Zalarnegyében csütörtökön délután úrrá lett áradások ma már kezdik erejüket veszteni. A megye minden részéből, a Zala, Kerka s a többi medrükből kilépett patak és ér partjairól megnyugtató jelentések érkeznek. Most már az eddig elszenvedett óriási károkon felül újabb veszedelem csak további kiadós esőzéstől várható. Emberéletben sem a zalai, sem a vasi árvizek nem tettek kárt, csupán Muraszombatban, jugoszláv területen lett két ember az árvíz áldozata. Állatot sokat elsodort a viz, de a nagyobbakat jobbára sikerült megmenteni. Legnagyobb a vízmosás Salomvár- nál, hol a Zala egy 30 és egy 40 méteres szakaszon az utat is elmosta. A faluba most sem lehet bemenni. Andráshidán 9 házat kellett kiüríteni. Itt egy tehén és több sertés hulláját is hömpölygette a viz. Lentiben, a veszedelem főfészkében hajnalban kezdett apadni a viz, reggelre padlókon már a házakat is meg lehetett közelíteni. A pincékben még ma is 70—80 centiméteres viz áll. A lakosok még a padlásokon tartózkodnak. Az ár minden kerítést kimosott. Az emberek fele a kiállott izgalmaktól és viszontagságoktól beteg. A vasúti töltést is elmosta egy helyen az ár, a vonatnak vesztegelnie kell. A lakosság folytonos rémület közben várja a minduntalan jelzett újabb áradásokat. Illetékes helyen kijelentették, hogy a mostani árvíz 75 centiméterrel magasabb az utolsó 100 esztendő legnagyobb árvizénél. A letenyei és keszthelyi járásban is megtették az előkészületeket; bár oda még nem ért el a veszedelem. Zalaegerszeg felől a vasúti töltés szerencsére elhárította a nagyobb pusztítás veszedelmét. Zalabérben is több ház viz alá került. Az árviz Vasmegyében Vasmegye egész területét fenyegeti már az árviz. Hétszer 24 órája egyfolytában zuhog az eső. A Rába, Pinka, Lapincs, Gyöngyös, Lám, Perint patak mind kiáiadtak. A Gyöngyös már csütörtökön délelőtt elöntötte Kőszeg környékét s már a vonatközlekedés is megállt. Délután 2 órakor hirtelen hatalmas, zuhogó ár öntötte el az egyes u'cá- kat s amilyen hirtelen jött, el is vonult a veszedelem. Másnap az emberek mindenfelé keritésdeszkákra, elsodort fatörzsekre vadásztak. Érdemes megemlíteni, hogy az osztrák hatóságok nem jelezték magyar területre a közeledő árvizet. Főképen ennek köszönhető, hogy a hatóságok elkéstek intézkedéseikkel, ami csak növele a károkat. A Rábán pénteken délelőtt jött a legnagyobb áradás. A viz egy kilométer szélességben rohanta meg Rábahidvéget, majd elöntötte Vasvár utcáit, hol hirtelenében 14 ház került viz alá. Vasvároít 25 éve nem volt ekkora árviz, mely pénteken délután még egyre nőtt. A legnagyobb pusztítást Körmend vidékén végezte az árviz, mely mindent magával sodorva hömpölyög. Körmend nyugati része teljesen viz alatt van. A katonaság tutajokon menti, ami menthető. Még szombaton is 9 utca van viz alatt. Szentgotthárdon már szerdán reggel kezdődött az áradás. Az összes hegyi-patakok kiáradtak. Horvátnád- alja, Nagycsákány, Molnárszecsőd, Gasztony, Vasszentmihály stb. falvakban is kilakoltatták a veszélyeztetett lakosságot. 1925 November 15 Az árviz Vasmegyében csak szombaton mutatott valamelyes ‘apadást. Ismét katasztrófái is a helyzet Zalában Este jelentik nekünk telefonon: A Mura áradása egyre tart és katasztrófától lehet tartani. A Principális gátját két oldalán kiszakította az ár, hogy Kollátszeg keleti részét veszélyezteti. A Nagykanizsáról kirendelt egy század honvédség a lakossággal egyetemben igyekeztek a szakadást helyreigazítani és betömni. Sajnos, hogy este 7 órakor már olyan sötét volt, hogy nem lehetett látni és a munkálatokat abba kellett hagyni. Most a lakosság minden percben várja a katasztrófát Nagykanizsáról azonnal a helyszínére kiszállt Gyömörey István főszolgabíró, a folyammérnökség részéről Bloch főmérnök, akik azonnal megtették a szükséges intézkedéseket. A katonaságon kívül Nagykanizsáról csendőrség is ment ki a veszélyeztetett területre, ahol most tutajokkal, csónakokkal várják, hogy katasztrófa esetén azonnal megkezdjék mentési munkálataikat. Kotori teljesen viz alatt áll. Murakeresztur községben teljesen áthallani a csendes éjben a megszállott terület veszélyeztetett lakosságának segélykiáltásait. Légrád község víz alatt áll Zákánynál a Dráva átszakitotta a töltést és az árviz a megszállott magyar területet öntötte el. A Mura vízállása reggel 320 cm. volt, este 7 órakor 350, éjjel 12 órakor 357 cm. Lapunk szerkesztősége tekintettel a veszélyeztetett vidék katasztrófális eshetőségeire, vasárnap is állandó szolgálatot rendezett be, hogy időnként hirdetési táblánkon értesíthessük közönségünket. A jugoszláv vasutasok elmondották, hogy jugoszláv területen az árviz miatt több vonal teljesen szünetel. Kiöntött a Tisza is Nyíregyházáról jelentik : A mára- marosi esőzések következtében a Tisza kiáradt. Bodrogközön és Rétközön 1200 hold viz alá került. Attól tartanak, hogy az árviz Szabolcs és Zemplén vármegyékben nagyobb károsodásokat okoz. HÉT FAKADÁS, I HAT SZÁRAZSÁG Irta: Jánosi Sándor (3) — Mihelyest szabad lesz a tekintetes urék fajtáját, de hát most csak olyan szegény embernek valót szabad még. — Jól van, jól öreg — vette a kalapját az ur s kifelé indulással biztatta az öreget. — Megbocsásson a tekintetes ur, hogy ha szómmal vétettem volna. — Semmi hiba! Semmi. — Azért mondok, mert eljár az ember szája és ami szót elejt, azt visszavenni nem lehet. Isten megáldja a tekintetes urat, — kiáltott a rá se hallgató uraság után. Aztán neki vágott a nádvilágnak. Hanem a szélinél egy vargabetűt váltott s a szőlőhegyből lefehéredő pincének tartott; ott sorra előkerültek elárvult halászszerszámai s a puska, amit nem lephetett meg a rozsda, mert suttyómba el-eleresztett belőle egy postát. Nyúl, fogoly, mi ingerelte rá, hogy heverni ne engedje s tele ne evődjék rozsdával. Ám a halászkészségeket por lepte s ragasztani, foltozni kellett rajtuk. Türelemmel és szeretettel tett rajtuk minden öltést. A szeme, lelke cirógatta, becézte: „Szegények, rátok is rá jár a sor egyszer tiz esztendőn... Haj, rossz világtok volt... A szu evett, meg a moly benneteket." Elkomorodott. „Mikor a Molnárárokban elfogott a malmos a legényeivel, de ellátott, elég volt kilábolni... Akkor fogadtam, hogy többet rátok se teszem a kezein, elátkoztam a percet, de hát héjába, inkább abba pusztuljak, mint azért. — Volt-e egy jó napom, miuta nem halászhattam ? — Egy minutu- morn se, nem egy napom. Élet az, hogy egészen tavaszig, mig ki nem nyílik az idő, ki se mozdulhat az ember a határból? A pince meg a templom a legmesszebb, ahová elmegy az ember. Aztán csupa cél: a templomig is, a pincéig is... Bolyon- gani a lápot: a mikor, hol, minek nékün. Az az élet. Embernek való! A kutyám már el is felejtette, hogy kimegyek a lápra. Nem kisér. Pedig, hogy halálosra vertek, aszonta az asszony, hétszám kijárt, mert nem ! talált sehol. Na csak egyszer ízleljen bele újra a mocsárszagba, tudom Isten, soha se kívánkozik a faluba. A hegybe nem hihattam és egészen elszoktam tüle és a kötélentartás meg azt idegenítette el". Beszélve tett-vett s az ünneplő felsőjét lehányta magáról, mert elporosodott volna szerszámaitól. A sürgős dolog közben majd elfeledkezett az evés idejéről is, hát lábost kerített elő, bögréből zsirt tett bele jó kanálfejnyit és a ropogó venyige lángjára tette. Hogy sistergett-forrott, hámozott krumplival meghányta, be- sosborsolta s várta a szétomlását; mert nehezen készült, födőt borito't rá. Néha-néha megnézte s a födőlapjáról lepörgött pára-csöppek ráhulltak a parázsra és lázadásra sus- torgatták a lángokat. De nem kellett ennie, semmi éhséget se érzett, azért csak leemelte a lábost s kanyaritott. Neki látott a lábasnyi- krumplinak. Nyámmogott s erőltette az evést, de nem Ízlett. Maga se tudta, mi baja, mikor örülnie kellene, hogy a legelő újra használható és majd hogy ki nem fordult szájából a falatja, olyan j kedvetlenné verte hangulata, hogy elbámult rajta s merőn, rosszatsejtőn nézett ki a pinceajtón beáradó levegőbe. Az ennivaló gőze fogyott, a | krumpli összeroskadt, de a gazda csak bámult. Egyszerre fölugrott. A lábas paprikást félretette s nekilátott az emelőfoltozásnak. Valóságosan fölvidult munkája közben. Még korogni is ; kezdett a gyomra, a paprikás krumpli elgondolására pedig megtellett a szája nyállal. Hamar vetett a parázsra venyigét s a fölcsapó lángok körülnyalták a lábast. Jól ki se hűlhetett, hát gyorsan sustorgott a tartalma s lekapta. Ahogy ült, ja lába- közé fogta és csodálatos, sehogyse ízlett. Sózta, borsolta, hogyha az a hiánya, de akkor se akart lecsúszni. Az ösztönébe valami lopakodott. — Hiányzik a Hegyezd — mormogta a régi életrendjébe visszazökkent halász. — Hát én annak ne hiányoznék ? — Fogta és kiállt a gádor elé. Szemére ellenzőzle a tenyerét s benézett a napvilágba... Futkozó, földetszaglászó állatot fedezett föl. Amig az ugaroknak tört vízhez ért, nyomon járt, de ott tanácstalanul megállt. Elvesztette gazdája nyomát, amerre a majorba ment. Szaladt vissza, meg a viz felé. Látta a gazda kenyerespajtásának ; kétségbeesett szaladgálását, a gondolatát is kinézte belőle s földerült a nagy ábrázatja. Három első ujját a szájába lökte és füttyentés hasította a levegőt. A futkozó állat bizonytalanul hőkölt meg az első sípolásra, amint a víznél szokott az elvesztett nyomon s hegyezte a fülét. A második fütty már a cél felé fordította s úgy hallgatózott, mivel elfelejtette a finom szagló érzékét. A harmadik már útbaigazította s ira- mitotta a szőlők felé. A még esőmosott útban nyelveló- gottan kapaszkodott föl. A szemöldökét fölhúzta s nevetett agyonfáradt- ságában is gazdájára. (Vége köv.j Rákosi Mátyás és társai a rögtönitélő biróság előtt Lázadásra irányuló szövetség miatt emelt az ügyész iádat ellenük - A védők kifogásoltak a statamahs birósáaot — Az ügyész halálbüntetést kér
