Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-10-31 / 246. szám

um mnfMf \h IS Október Sí. a _______________________________ vi lágháborúban hősi halált halt or­szággyűlési tagok, valamint tisztvi­selők és alkalmazottak és a forra­dalom alatt megölt Tisza István gróf és Návay Lajos képviselőházi elnö­kök emlékét emléktáblán örökíti meg. (Az egész Ház állva hallgatja az el­nöki enunciációt.) Indítványozom, hogy holnap, 31-én délelőtt 11 óra­kor teljes számban gyűljünk össze és az ülés egyetlen tárgya a további teendők megbeszélése legyen. A Ház egyhangúan igy határoz. Búd János pénzügyminiszter foly­tatja beszédet: A kis pénzegységnek sok hátránya van az árképződésre, sokszor drágitólag hat. A mi népünk hozzá van szokva a komolyabb pénzegységhez. Meg­teremtettük a pénz becsületét a stabi­litással, most meg kel) teremteni a pénz megbecsülését is. 1927 január 1-étől kötelező az uj pénzegységgel való számítás. Csak akkor fog életbe­lépni az uj valuta, amikor a forgal­mat ki tudjuk elégíteni az uj pénzzel. Ezután felolvassák a belügyminisz­ter válaszát Malasics Gézának a gyü­lekezési szabadsággal kapcsolatban elmondott interpellációjára. Malasics Géza: Nem veszi tudo­másul a választ. A belügyminiszter válaszát a Ház tudomásul veszi. Az ülés három óra előtt ért véget. Szövegezik a valorizációs javaslatot Budapesti jelentésünk szerint ille­tékes helyen kijelentették, hogy a va­lorizációs javaslat szövegezés alatt áll. A letenyei pótválasztás A letenyei kerületben a meddő vá­lasztási harc után ujult erővel kez­dődött meg a két megmaradt jelölt­ség harca. Már a választást követő nap dél­utánján, mikor munkatársunk még Letenyén volt, egymásután érkeztek be a községek kortes csoportjai s tá­jékozódtak a helyzetről és a további tennivalókról. A jelenlegi helyzet az, hogy a pár- tonkivüli programmjával kiesett Po- zsogár hívei, 1254 szavazópolgárnak legnagyobb része, a Fitz-párthoz csat­lakozott a pótválasztásra. Csütörtö­kön délután néhány községből kül­döttség is kereste fel Fitz dr.-t, hogy felajánlják néki az addig helyiisme­retség révén Pozsogárnak biztosított bizalmukat. A választóknak ez az állásfoglalása önként adódik abból a világnézeti különbségből, melynek folytán a nép egy része Somogyiék- kal szemben Pozsogár jelöltsége mel­lett foglalt állást. A magyar Népszövetség-kritika visszhangja Becsből jelentik: Az egyik nagy bécsi lap írja: Annak a kritikának, melyet a magyar nemzetgyűlés a Népszövetség felett tegnapi ülésén gyakorolt, annál nagyobb hatást kell gyakorolnia, mert végre egyszer volt bátorsága az egyik legjobban elnyo­mott és leggyalázatosabban kezelt országnak ahhoz, hogy fellázadjon ezen intézmény ellen, mely sokat igér, akar és nem jut túl Ígéretein. Őszinte örömmel fordulnak Magyar- ország felé ezért a nagy politikai teljesítményért. Feltehető, hogy a Népszövetség ellen irányuló ezt az első magyar támadást még néhány nemzet támadása követni fogja. Megoperáiták a miniszterelnök feleségét. Budapestről jelentik': Bethlen István gróf miniszterelnök feleségét Goddn Lajos egyetemi ta­nár megoperálta. A vakbél operáció fényesen sikerült. A kormányzó és felesége érdeklődtek a grófné hogy- léte iránt, számos ismerősük és hoz­zátartozóik valóságos virágerdővel árasztották el a beteg grófnőt. BELFÖLDI 1 ■ A csongrádi bomb a Kúrián. Budapestre : i csongrádi Király-szállóban történt is­meretes bomba- mer érr n, amelynek vádlottja törvényszék felmentette és a Tábla a telnie ítést jóváhagyta, sermr panasz foly­tán a Kúria Rác! :sa december 9 éré tűzte ki a tárgya lást. Az uj portugál 7 óvd a kor­mányzónál. / udapesti röl jelentik: A kormányzó p<’ :i, :: íéíi 2 órakor kihallgatáson fogad L j portugál követet, ki bemutatta ; l oizólevelét. Meghalt őri ^ l zí ív dr. Bu­dapestről jelentik: Tör, Gusztáv dr., a Kúria nyugalma/oti > elnöke ma délután V22 órakor mt fghalt. Schweinitzert felmentették — Márffy vádjai alól. Budapestről je­lentik : Ma délelőtt a központi járás­bíróságnál tárgyalták a Márffy József contra Schweinitzer rendőrkapitány becsületsértési pert. A Márffy féle bomba-per tárgyalása alkalmával Schweinitzer ugyanis Márffyról azt állította, hogy vörös katona volt, de állítása szerint azt nem mondotta, hogy kommunista érzelmű lett volna. A bíróság több tanút hallgatott ki, többek között Dániel Sándor dr.-t, Halna detektivfelügyelőt. Schweinit­zer rendőrkapitányt felmentették. A hazaszállított hősi halottak fogadtatása. Budapestről jelentik : Az Olaszországból vonaton haza­hozandó hősi haloítaink ünnepélyes fogadtatására a Keleti pályaudvarnál szombaton gyász-ünnepély lesz, ami után a halottakat átadják hozzátar­tozóiknak. Újabb kamatmentes kölcsön a dohánytermelőknek. Budapestről jelentik: A pénzügyminiszter ma újabb 45 milliárd kamatmentes köl­csönt engedélyezett a dohány terme­AMIRŐL A SZÁZADOS ' SZILFA REGÉL Irta: középgulácsi Péczely László (1) Magvát egynegyed ezredév előtt a zord őszi szél sodorta és vetette el. Életre a tavasz rügyfakasztó sugara csalta. Az anyaföld keblére ölelte és eltűrte, hogy emlőjén gyökeret verjen. így indult meg az élet. A gyökér szárba szökött, mert hívta, csalo­gatta fölfelé törni a nap sugara. A magból csemete lett. A gond­viselés, amely mindenütt ott van, ahol virul az élet, a mi kis palán­tánkról sem feledkezett meg. Nyáron óvta, védte a körülötte felburjánzott bogáncskóróval, takácsmácsonyával és ősszel meg télen az avarral. E testvéries ölelkezésből bontakozott ki a mi százados szilfánk és nem feledkezett meg a háláról, amivel csecsemőkorabeli védelmezőinek tar­tozott. Ma is védőszárnyai alatt bur- jánoznak a hatalmas faóriásnak. Ő pedig ágaival védi a bogáncs, a ta- kácsmácsonya, az ököifarkkóró és igricetüske késő ivadékait. Mily édes érzéssel tölti el keble­met látása a hatalmasnak, az erős­nek, gyengék védelmében. Tanuljunk tőle becsületet, emberek! Én először kis gyermekkoromban játszottam lombjai alatt. Ah! Jól em­lékszem e játékra és a hatalmas, árnyas szilfára. A nyári nap forró sugarát szórta. A nagy fa némán bó- lintgatott, mintha délutáni álomba merült volna. A sürü lombok között vadgalamb búgott és a távolból gulya kolompja és tilinkó hangja hallatszott. Most ötven év rnultán a sors újra e fa alá hozott. Ötven év! A gond­talan, játszi gyermekből őszülő féfi, a lombdus szilből öreg, pusztuló fa­aggastyán lett! Nekem a viszontlátás könnyet csalt szemembe. A nagy fa most már gyé­rülő lombjai is megzizegtek a tavasz szellőjében és a földre letört, száraz ágvégek hullottak. így köszöntők egy­mást : könnyel, őszülő fejjel, — zize- géssel, lehulló száraz ágvégekkel, öt­ven év után. „Megismersz-e még, gyermekévem édes fája te ?“ — kérdém az öreget. „Valaha mintha láttalak volna!“ — szólt a felelet. „De, lásd, akkor még gyermek voltál, félszázad alatt nagyot változtál. Belőled őszülő férfi, belőlem, mint látod, pusztuló-vesző faaggastyán lett. De csoda-e, amikor harmadfélszázad viharát, virágos ta­vaszát, napsugaras nyarát, gyümölcs­érlelő őszét, dermesztő telét éltem át?! Vigasztal azonban aggságom- ban a tudat, hogy e negyedezeréves kort nem meddőén éltem át. Hiva- l tásomat híven teljesitém és igy, ha | üt a végső óra, a fejsze csapása alatt nyugodtan dőlök le és, ha jég­virágos lesz újra a szobád ablaka, barátságossá, meleggé varázsolja azt még egyszer a kidőlt, halott, ham­vadó öreg fa. Most pedig dőlj le pusztuló lomb­sátorom alá es hallgasd meg, amiről a többszázados szilfa regél s egy­kor, ha a gondviselés megérned en­gedi, ez élettörténetet téli időben, pattogó tűz mellett, mint öregapó, ébredő lelkű unokáidnak regéld el.“ A vén szilfa lombja, mintha szellő rázná, suttogni kezd: „Ifjúságom, mint a tied, gondtalan s reményteljes volt; vágyak és re­mények töltöttek el; vágytam suda- rammal az ég felé nőni es reméltem naggyá, hatalmassá lenni és élni soká! Beteljesült! E róna közepén, országút szom­szédságában álltam egyedül, már mint ifjú faóriás, dacolva az ég viharával, ékesítve tavasz virágával és a nyár zöld palástjával. A hajnal bíbor, a déli napsugár arany és a hold ezüst ruhába öltöztetett. Az ébredő hajnal sugara lombjaimra tapadt s szétszórt harmatcseppekben, mint millió ékkő sziporkázott. Máskor megint jött nagy égiháboru. A felhő villámokat szórt I és az orkán üstökön ragadt s küzd- | tünk egymás ellen, hatalmasan. Az löknek. Ebben az évben a dohány­termelők már 3-i‘ : öní :apják és kataszteri hol dank 7 és fél mil­liós hitelt vehetne!; ki. Botrány a bu < törvény­széken. Budapei' :-lentik: Pél­dátlan botrány történi törvényszé­ken az egyik tárgyaláson Heilenberg Árpád és Gergel Között. Hellenberg 65 W' . int árgya- lás közben ideges hangot használt Gergellyel szemben, amit ‘ íergely kifogásolt. Ebből paiu^ Áaíkozás, később pedig verekedés lett, úgy annyira, hogy felborították az asztalt és a rajta levő iratokat szerteszét szórták. A tárgyalást vezető biró csillapító közbelépése eredménytelen maradt, úgy hogy a szolgáknak kellett őket szétválasztani. A társadalom hálája a Rákosi- puccs leleplezéséért. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége levelet inté­zett Marinovich dr. rendőrfőkapitány­hoz, melyben 42 társadalmi egyesü­let nevében meleg elismeréssé'! üd­vözli a főkapitányt abból, a , ma­lomból, hogy a legAóbbi kom . - nista-puccsot leleplez és ejrenotti. Tanítók és .áz­és pénzügyminiszternél. Budapest­ről jelentik: A faniíók, polgári és keres'; eddrai iskolai tanárok küldött­sége kere ás tei .na a kultuszminisz­ter4 hogy r. scatus-rendezéssel kap- csc atos érelméik orvoslását kérjék. A deputáció innét a pénzügyminisz­terhez ment, aki meggyőzte a kül­döttséget arról, hogy a státusrende­zés kapcsán igyekezett a legigazsá­gosabb álláspontot elfoglalni s figye­lemmel volt a tanítók helyzetére is, kiknek legnagyobb része az A-cso- portba kerül. A polgári iskolai és egyéb középiskolai tanerőknek csak kis része jut a B-csoportba, miután az állam elment teljesítőképessége határáig. A kultúra megvédése érde­kében ezidőszerint nem tud többet tenni. ég dörgött, a föld dübörgött és az orkán kacagott képzelt diadalán, mig megtörve — szégyenülve végre ég és föld ereje, a küzdelemből a büszke szil került ki győztesen. Óh, e győzelem az életért, mily ön­tudatra keltő és mily édes vala! A diadal fokozta bennem az őserőt és én azt hittem: az erő és ifjúság örök! Lombom ezer tüdejével szívtam be az eső utáni levegő éltető ózonját és ittas mámorral szemléltem kelet egén a lenyugvó napsugár szőtte béke út­ját: a tündöklő szivárványt. Az esti szellő beszélgetni jött el hozzám és e susogó lombcirógatás oly édes álomba ringatott. Reggel a kelő nap első su­garával már ébren valék és ujjong­tam az élet gyönyöre és a fönséges természet csudas szépsége fölött. Min­den, minden oly harmonikus, oly igaz vala. Az egész természet játéka gyönyörű egyvelegnek tűnt fel, amely­ben a közeli Kisbalaton nádiverebé­nek kerregése, a vizityuk, a szárcsa rikoltása, a vadlud gágogása, a pa­csirta légi dala, vadgalamb bugása, gulya kolompja és a Jíinkó mélabus hangja egy akkordba olvadott össze. Elhagyatottságot az élet közepette nem ismerék. Sok vándor és pász­tor és a mezők munkás serege ke­reste fel az árnyat adó, delelő szilfát. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents