Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-10-28 / 243. szám

ták Egri Nagy János elnöklete alatt. A kiadások 6, a bevételek 9 száza­lékos emelkedést mutatnak. Klebels- berg Kunó gróf kultuszminiszter is­mertette ezután a költségvetést. A kiadások 36 milliárddal emelkedtek. A tanyai iskolák felállítására 29 mil- liárdot állítottak be. A kalocsai érsek esküje. Zichy Gyula gróf kalocsai érsek esküjét tegnap vette ki Orsenigo Cesare pá­pai nuncius, aki leutazott Kalocsára. A kuttuszminiszter hazaérkezett. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz­ter berlini útjáról visszaérkezett Bu- pestre. A pályaudvaron ünnepélye­sen fogadták. Megszüntetik a drágasági an­kétet. A kormány megszünteti a drágasági ankétet, mert attól tart, hogy növeli vele a drágaságot. Tass József népjóléti miniszter kijelentette, hogy egy éven belül akkora lesz az olcsóság — mint békében. A gávai kerület jelöltje. Sur- goth Gyula dr. nyug. táblai tanács­elnök is fel lép képviselőjelöltnek a gávai kerületben. A bíróság felmentette Lend- vait. A törvényszék ma tárgyalta Lendvai István a magyar állam ter­hére elkövetett becsületsértés vétsé­gét, amit ezáltal elkövetett, hogy Cegléden egy népgyülésen azt a ki­jelentést tette, hogy „megválasztássá esetén ezt a csirkefogó kormányt lemondatja 24 órán belül“. Miután nem sikerült a vádat bebizonyítani — a bíróság felmentette Lendvait. A szekszárdi templom katasz­trófáját — mint azt most a híva* talos vizsgálat megállapította, gyer­mekek okozták, akik fészket akartak a templomtornyában kiszedni és eközben gyufát gyújtottak meg és eldobták, ami lángralombantotta a tornyot. A letenyei választás Nagykanizsa, október 27 Az ország fővárosától nagyon távol esik Letenye, de még Nagykanizsá­ról is csak tengelyen közelíthető meg ez a kis városka, voltaképen azon­ban csak mintegy 2200 leiket szám­láló nagyközség, mely holnap orszá­gos érdeklődés központjává válik megtartandó képviselőválasztása ré­vén. Hetek óta már is több országos nevű politikus fordult meg benne és környékén, mint amennyi évek hosz- szu sora alatt megfordulni szokott sokkal nagyobb városokban is. Ezzel az egész vidék képe is nagyban meg­változott : mindenfelé csupa élénk­ség, izgalom, a választás eredményé­nek latolgatása s egyre izzóbb han­gulat tölti be az egyébként csendes i falusi népet. Autók száguldanak fa­luról-falura; kortesek kapacitálják a választókat jelöltjükre való szavazásra s a plakátoknak és röpcéduláknak színes tarkasága lepi el a házak fa­lait s henteregnek az utca porában. Meglátszik az egész képen, hogy választás, képviselőválasztás küszö­bén áll a kerület. A három jelölt — Fitz dr., Pozso- gdr dr. és Somogyi dr. — hivei nagy­ban „dolgoznak“. Éjjel-nappal mun­kában vannak s valamennyi nagy bizakodással néz megválasztása elé. Legalább is mutatják, hogy feltétlen biztosra veszik az abszolút többsé­get s ezzel a letenyei mandátumot. Hogy is ne ? Még' ők sem ? Ha raj­tuk is kiütköznék az aggodalmasko­dás, hogyan öntenének bizalmat a — tömegekbe. A választás kimenetele mégis előre megmondható. A szavazatok számará­nyában erősen vezetni fog Fitz Artúr dr. s minden jel megvan arra, hogy pőtválasztds nélkül elnyeri a szava­zatok abszolút többségét. Az általá­nos hangulat mindenütt mellette van s ellenfeleit — úgy vesszük ki a tömeghangulaíból — „kenterben“ fogja megverni. Szerkesztőségünk holnap egész nap permanenciában lesz, hogy kiküldött munkatársunk telefonjelentéseit szinte óráról-órára átadhassuk a nagy nyil­vánosságnak. S talán már holnap éjjel abban a helyzetben is leszünk, hogy hirtáblánkon az éjjel ki is füg­geszthetjük majd a letenyei kerület kép­viselője FITZ ARTÚR dr. Egyúttal itt említjük meg, hogy holnap úgy Nagykanizsán, mint Le- tenyén egész éjjel telefonszolgálat lesz s állandóan közvetlen telefonkapcso­latban fogunk állani Letenyével. Az uj képviselőtestület alakuló közgyűlése Megválasztották a 14 képviselő- testületi bizottságot Nagykanizsa, október 27 Délután 4 órára az utolsó székig megtelt Nagykanizsa városházának közgyűlési terme az ujjá-aiakult képviselőtestület tagjaival. Sabján Gyula dr. polgármester negyed 5 órakor nyitotta meg az alispán fel­hatalmazására összehívott közgyűlést, melynek egyetlen pontja a megala­kulás kimondása és a bizottságok megválasztása. Kaufman Lajos dr. aljegyző fel­olvasta dr. Fábián Zsigmond válasz­tási elnök jelentését az október 22-én lezajlott választásokról. Ezután a polgármester, miután a virilista névjegyzék érvényben van és esetleges panaszok és észrevéte­lek a képviselőtestület megalakulá­sát nem gátolják, azt megalakultnak jelentette ki. Következett az egyes bizottságok megválasztása. A közgyűlés egy­hangú szavazattal elfogadta a bizott­ságoknak a városi tanács által össze­állított névjegyzékét, amely a követ­kező : Jogügyi bizottság: Dr. Bartha Ist­ván, dr. Beck Dezső, dr. Bród Tiva­dar, dr. Fried Ödön, dr. Gärtner An­tal, dr. Hajdú Gyula, dr. Halphen Jenő, dr. Rotschild Béla, dr. Sartory Zsigmond, dr. Schleiffer Imre, dr. Tamás János, dr. Weisz Lajos. Pénzügyi bizottság: Anek György, dr. Balázs Zsigmond, Bizsó József, Blankenberg Imre, dr. Bród Tivadar, dr. Darás László, Dobrovits Milán, Elek Ernő, Győri László, dr. Hajdú Gyula, Hirschler Sándor, Knortzer György, dr. Örley György, Petrik Dezső, dr. Piihál Viktor, Pongor Henrik, Práger Ferenc, Stern Sándor, Schwarcz Gusztáv, dr. Szigethy Ká­roly, Ujváry Géza, Weisz Tivadar, dr. Weisz Lajos, Weiser János. Számvizsgáló bizottság: Dezső Aladár, Golenszky János, Irmler Jó­zsef, Lányi László, Miklós Gyula, Schercz Richárd. Építési bizottság: Ádám Róbert, Babochay György, Fatér Mihály, Fischel Lajos, dr. Hoch Oszkár, Kálmán Leó, Knausz Kolecz György, Knortzer György, dr. König József, Muzikár Vince, dr. Ország Lajos, Petrik Dezső, Pongor Henrik, Reichen­feld Gyula, Rosenfeld József, dr. Rotschild Béla, Stern Sándor, Szá­linger Antal, Szántó Lajos, Székely Nándor, Ujváry Géza, Vas Sándor, dr. Villányi Henrik, Weiser János. Erdő-legelő bizottság: Anek József, Barthos Gyula, Bolf György, Dol­mányos Antal, Elek Ernő, Fekete Ferenc, Gerócs Károly, Grósz Ferenc, Győri László, Hajdú József, Knausz Kolecz György, Marton László, öreg Mátés József, Mechner Ede, Mráz Kálmán, dr. Piihál Viktor, Plánder 1925 Október 2&. EGY ÉJSZAKA Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) — A szivem a rémületes megle­petésre akkorákat dobbant, hogy hallható volt, amint a vérem hullá­mai szilaj szökkenéssel verdesték végig a testemet. Ereim kidagadtak és a torkomban éreztem a szivem ijedelmes kalapálását. A füleimben millió csengettyű zenebonája zsi­bongott és az ablak mögött álló toprongyos éjféli vendég mintha gúnyos vigyorgásra húzta volna szét a szájaszéleit... Zihálva, fújva, reszketve mered­tem a látomásra és a térdeim meg- roggyadva reszkettek és erőtlenül köszörülődtek össze. És ettől az ingadozástól egyszerre megkaptam a legszerencsésebb ta­nácsot. Hirtelen lebuktam az ablak fényes táblája előtt. Lihegve, elfúlva, hangosan dobogó szívvel kúsztam az ablakdeszka szélesen kimeredő fapárkánya alá és vészes sustorgá­sokkal a füleim belsejében, figyel­tem fel az ablakra. Minden érzéke­met segítségül hívtam és szinte lé­lektelent lestem a rablótámadóra. Ez egyelőre nem adott magáról életjelet. De azért még jobban a ' falhoz lapultam és nem néztem fel az ablaküvegekre, nehogy cselét el­fogadva, egyszerűen belém durran­hasson mord fegyverével. A félig nedves, fagyos hidegségü fal, mintha csápjai lettek volna, testembe eresz- ! tette a ridegségét és nem sok idő j múlhatott el, amikor már úgy resz­kettem, mint a menekülő légy szár­nyától meglegyintett finom pókháló. Arról, hogy kiáltsak, vagy hogy a szobából futva kimeneküljek, szó sem lehetett. Az ajtó túlságosan is messzire esett hozzám és amig oda­loholok és a kilincset lenyomhatom, a gazember nyugodtan belém lőhet. Ha pedig kiáltok, felbőszítem és ki­hívom a haragját, boszuból aztán még inkább lelövöldözhet. És egyál­talában nem bizonyos, hogy a kiál­tozásomat ebben a bizonyára üres fogadóban valaki meghallja... A sós veríték hideg cseppjei per­meteztek alá az arcomról, noha a szoba fütetlen volt és a hátamat a hűvös falhoz szorítottam. Nemsokára a lelkemig átfáztam és vacogó fo­gakkal határoztam el magamat arra, hogy ebből a helyzetből fel nem kelek, amig csak reggel nem lesz. Táncoló reszketősek vonaglásai hul­lámzottak keresztül rajtam és ebben a didergésben csak a félelem volt lenyügözőbb. A hosszú szál fehér gyertya eköz­ben, mert hosszú kínszenvedésem felett jelentékeny idő suhant keresz­tül, már csaknem csontig égett. Egyszer lassan felemeltem a felső testemet és a rablógyilkos alakját kémleltem. Nyomban megpillantot­tam a piszkos sportsapkaja szélét, amint szemeimmel elértem az ablak­deszka magasságát és feldobogó szívvel buktam le megint a jól be­vált fedezékbe... Tovább fáztam és tehetetlen resz­ketősemben őrületes kínnal fehérlett fel előttem a puha kényelmes, vetett ágy... Csak néztem a dagadt pár­nákat, a sima lepedő tiszta mezőjét és a falvédő szőnyeg színes csoport­képét válami erdei tájról. Nyilaló fájdalom hasogatta a szivemet és ádáz düh szilajodott el rajtam arra a gondolatra, hogy ime itt van mel­lettem, alig egy lépésnyire van itt, a barátságos ölti párnahalmaz és én mégsem fekhetem belé, a hosszú uta­zás törődöttségével csak néznem sza­bad minden elémtárt kincseit... és az éjszakát a hideg padlón, felöl­tözve, marjult tagokkal, összekoc­canó fogakkal kell átvirrasztanom ! O, ha fegyver lett volna nálam, talán azonnal keresztüllövöm elke­seredésemben és elhatalmasodó gyű­löletemben azt a rossz szellemet! Lassan elcsitultak a rövid ránga­tózások reszkető testemben és egyet­len, kocsonyás vonaglásban rázkód­tam tovább ott az ablak tövében. Erősen szorultam a hideg falhoz, mert éreztem a nyakamban a rosz- szul záródó ablak résein beillanó apró éjszakai leheletet. Siralmas didergéssel vergődtem tovább. Közben a gyertya csonkig égett és egyszerre csak hangos sercegés­sel, büzlő haldoklással mullott el. És most megláttam, amit eddig a szobában terjengő sárgás gyertya­fény miatt nem láthattam meg: a külső világból hajnali derengések bátortalan szürkés fénypázmái szű­rődtek be a szobába. Odakünn lassan, de biztató színekkel serkent a hajnal és most már az elgyávult lélek ké­sői magára eszmélésével kezdtem ‘gondolkozni a kiszabadulásom kö­zeli lehetőségeiről. De ugyan miért is nem támadott meg az a gonosztevő az egész, kí­sértetiesen néma és ködös éjszaká­ban ? Miért nem hatolt be a szo­bámba akár az ablaküveg betaszi tása árán is ? Hiszen a reggeli órái ébredéses mozgolódásaiban má aligha dolgozhatna zavartalanul és veszélytelenül ? Miért nem tört reán akkor jóval előbb és miért várako zott egyáltalában odakünn az abla!

Next

/
Thumbnails
Contents