Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-09 / 151. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1825 julius 9. szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Ivdndy Béla előadó röviden ismerteti a javaslatot* majd többek felszólalása után Mayer János földmivelésügyi miniszter azonnal válaszol a felszólalásokra. Rámutat arra, hogy a vadá- j szatról szóló törvény meghozatala óta 42 év telt el és a helyzet azóta Magyarországon teljesen megváltozott. Mig azelőtt vadakban bővelkedett az ország, ma rossz helyzete van e tekintetben. Tudja, hogy a javaslat érzékenyen érinti egyesek érdekeit, azonban ez csak átmeneti intézkedés. A Ház a javaslatot általánosságban, azután pedig hozzászólás nélkül részleteiben is elfogadja. Az elnök a vitát megszakítja és napirendi indítványt terjeszt elő, mely szerint a legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter válaszol ezután Peyer Károly- nak tegnapi interpellációjára. Peyer első kérdése az volt, hogy tud-e a miniszter a MOVE állítólagos titkos toborzásáról a hadsereg tisztjei körében. A miniszter kijelenti, hogy tisztek a MOVE rendes tagjai nem lehetnek, de a sport, társadalmi, gazdasági és jóléti osztály kültagjai között ők is szerepelhetnek. A TÖSz hivatalos szervezkedés, hogy ne legyenek kitéve a tisztek többé az 1918— 19-iki eseményeknek, amikor a tiszteket, ahogy állomáshelyükre akartak menni, inzulíáltak. Erre a kijelentésre zaj támad a szociálistáksoraiban. Hegedűs György átkiált a szociálistákhoz : Önöknek az fáj, hogy a hazafiak szervezkednek. Óriási zaj kerekedik a szociálisták soraiban. Hegedűs György többször harsány hangon átkiált a szociálisták felé: Hitvány hazaárulók, bitangok! Eközben élénk szóváltás támadt Rupert Rezső és Hegedűs György közt. Hegedűs ezt kiáltja Rupert felé : Hitvány fráter! Szeder állandóan kiabál az elnök felé és követeli, hogy Hegedűs Györgyöt utasítsa rendre. Az elnök folyton csenget. A szociálisták kórusban kiabálják a fajvédők felé: Vezérgyilkosok 1 Gyilkosok! Végre nagy nehezen lecsillapodik a zaj és a honvédelmi miniszter folytathatja beszédét. A politikai osztálynak az a feladata, hogy ellenőrizzen bizonyos mozgalmakat, figyelemmel kisérje a sajtónak a honvédségre vonatkozó közleményeit és törekedjék a katonai nevelés körül az ősi kultuszt fejleszteni. A tisztek önvédelmi szövetségét ismeri. Amig olyan mozgalmat észlelünk, mint legutóbb a Vági-féle. . . addig fenn kell tartani ezt az osztályt. A Ház tudomásul vette a honvédelmi miniszter válaszát. Az elnök a gyorsírói jegyzetekből megállapítja, hogy Hegedűs György sértő kifejezést használt és ezért kétszer rendre utasítja. Megállapítja, hogy azt kiáltotta Rupert felé: Bitang ! Ezért a mentelmi bizottsághoz való utalását indítványozza Peyer Károly kifogás tárgyává teszi az iparfelügyelői jelentéseket. Majd a nemzetvédelmi munkássíö* vétség feloszlatását követeli. Pakots József a gödöllői főszolgabíró ténykedését teszi szóvá. Intézkedést kér. Eöry-Szabó Dezső a mernyei kis- haszonbérletek erőszakos és jogtalan elvétele ügyében interpellál. A jegyzőkönyv hitelesítés után az ülés negyed 6 órakor véget ért. A bíróság kötél általi halálra ítélte Léderer Gusztáváét Léderer Sándort felmentették — Hogyan fogadta Lédererné az Ítélet kihirdetését Budapest, julius 8 A Léderer-ügy mai tárgyalását fél tizenkettőkor nyitotta meg Denk Tivadar elnök. Lévay védőnek adja át a szót, aki kifejti, hogy védőnek még ilyen nehéz helyzete nem volt, mert védence egyike a legszánandóbb teremtéseknek, mert születésétől fogva megbélyegezte őt az a rettenetes jövő, mely a nagyravágyást követeli. Lévay védő beszéde után Lédererné adta elő védekezését. Elnök többször félbeszakítja oda nem tartozó dolgok előadásáért. Lédererné hangoztatja, hogy mindig becsületes asszony volt, méltó módon élt, bűne csak az volt, hogy férjének segített a koffert kiszállítani és visszahozni. Védekezésének befejezése után a tanács ítélethozatalra vonul vissza. Félóm múlva kihirdeti az ítéletet, mely szerint Léderer Gusztáváét gyilkosság, anyagi halmazaiban álló rablás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért kötél általi halálra Ítéli, Léderer Sándort pedig az ellene emelt vád és következményei alól felmenti. Léderer Gusztávné az Ítélet kihirdetésekor mereven néz a főtárgyalási elnökre. Egy arcizma sem rándul meg. A közönség soraiból élesen figyelik az asszonyt, akit az Ítélet kihirdetése után az őrök visszavezetnek helyére a bírósági korlát mellől. Az asszony teljesen nyugodtan halad őrei között. A főtárgyalási elnök ezután felolvassa az Ítélet terjedelmes indokolását, mely szerint a törvényszék bizonyítottnak veszi, hogy Kou- delka Ferenc halálát erőszakos módon, bár nem egyenlő ténykedéssel, de együttes közreműködéssel Léderer Gusztáv és Léderer Gusztávné okozták. Bizonyítottnak vette azt is, hogy az ölés elkövetésére férjét szándékosan, előre megfontoltan ő beszélte rá. Léderer Gusztáv sorsa Léderer Gusztáv bűnügye a napokban kerül a legfelsőbb honvédtörvényszék elé. Ezen dől el Léderer sorsa. Mégegyszer foglalkoznak azzal, hogy a halálra Ítélt főhadnagy méltó-e a kegyelemre. A határozat után rögtön döntenek a halálra Ítélt főhadnagy sorsáról és ha esetleg úgy döntenek, akkor a hónap utolsó napjaiban a Margit-köruti katonai fogház udvarán végrehajtják rajta a halálos ítéletet. A Beniczky-ügy. Pesthy Pál igazságügyminiszter .kijelentette Györki Imre nemzetgyűlési képviselőnek, hogy az ügyészséget utasítani fogja a Beniczky Ödön elleni vádiratnak két napon belüli benyújtására. Kijelentette az igazságügyminiszter azt is, hogy gondoskodni fog arról, hogy Benicky ügyében a főtárgyalás minél előbb kitüzessék. A Déli Vasút magyar vonalai* nak megváltása. A Déli Vasút magyar vonalainak megváltása ügyében szeptemberben ül majd össze a tárgyalóbizottság és annak során foglalkozik majd a kormán a Déli Vasút magyar vonalainak átvételével és az időpontjával is. Hogy ez az átvétel mikor fog megtörténni, január 1-én-e vagy a jövő jnlius 1-én, azt csak a szeptemberben kezdődő értekezlet dönti el. Biinhődés és megbocsátás Irta: Lindt Béla István Megállj!... —szólt Vadkerthy Gusztáv a megrémült szobalányhoz, midőn vele a kissé homályos folyosón találkozott. — Egy lépést sem tovább! A harminc éves, előkelő külsejű férfi fekete szemei szikrázni látszottak, mig a leány zavarában a főidre szegezte tekintetét, hogy meggyőződjék arról, vájjon a levél, melyet úrnője három perccel ezelőtt rája bízott megvan-e még ? .. keze önkénytelenül a zsebébe tévedt. Vadkerthy Gusztáv figyelmét nem kerülte el ez a mozdulat. Közelebb lépett a lányhoz, s halkan de erős egyéniségének parancsoló szuggeszciójával rászólt: Add ide a levelet! A leány nyugtalanul izgett-mozgott. — Nincs nálam levél,... szólt bizonytalanul.... A férfi még közelebb lépett a lányhoz. megkapta csuklóját, úgy hogy a lány fájdalmában felszisszent. — Add ide a levelet! — szólt rekedten. A leány rémülten engedelmeskedett. A férfi a folyosó üveges ajtajához rohant és idegesen, egész testében remegve olvasta a borítékon a cimet: Fogarassi Jenő báró, Villasor, 24.... Aztán feltépte a borítékot... A levél csak két sor volt. Ez állt benne: „A bolond elutazott, jöjj fél kilenckor. Ezer csókkal vár a te Emiliád!“ Vadkerthy Gusztáv levegő után kapkodott. Már régóta gyanakodott a feleségére, de sohasem tudott felfedezni semmit, ami gyanúját a kétségtelen tény erejével igazolta volna. A maró kétség végre is ráfanyalitotta a banális utazási komédia eljátszására. S — ime, az elavult [módszer megint célravezetőnek bizonyult. Vadkerthy Gusztáv keserűen felnevetett. Aztán a tárcájába nyúlt és elő vett egy tiszta borítékot. Ebbe beletette a levelet és leragasztotta. Aztán odalépett a még mindig mozdulatlanul álló szobalányhoz. — Figyelj ide! — szólt sötéten.— Ezt a levelet elviszed a báró urnák! Ha választ kapsz, azt elhozod asszonyodnak! Engem nem láttál, velem nem találkoztál, rólam mit sem tudsz. Ha elszólod magad — megöllek! A lány összeborzadt. Tudta, hogy fiatal gazdája nem érti a tréfát, s hogy szavának, minden körülmények közt ura marad. Föltette magában, hogy engedelmeskedni fog. Aztán gyorsan, mint aki örül, hogy megszabadulhat a veszedelemtől, — elsietett. Vadkerthy megnézte az óráját. Fél nyolc volt. Sarkon fordult és kilépett az utcára, amelynek lágy, sárgafényü gázlámpáit most kezdték felgyújtani. * Tiz perccel fél kilenc előtt visz- szatért s rövid ideig a ház előtt sétálgatott, amelyben lakott, föltekintett az első emeletre. Lakásán az ablakfüggönyök le voltak eresztve, de mögöttük lámpa égett. Néhány perc múlva belépett a kapu alá. Fogarassi bárót, a barátját, pontos embernek ismerte. Kétségtelen volt előtte, hogy most is percnyi pontossággal fog érkezni. A percek lassan-lassan teltek, és Vadkerthy Gusztáv izgatottan szorongatta a revolvert, kabátja zsebében. A nyitott kapun át behangzott a közeli toronyóra ütése, s e pillanatban, egy magas, elegáns férfialak silho- uettje tűnt fel a kapuban. Vadkerthy felismerte a bíróját... A folyosólámpa halvány fénye megcsillant a kicsiny Frommeren, — s a következő pillanatban eldördült a lövés.. és a báró a földre esett. Vadkerthy erre maga ellen fordította fegyverét, és súlyos sebével öntudatlanul — hátrabukott. * Mikor magához tért, hófehér ágyon feküdt. Réveteg tekintettel nézett körül. Kékbe öltözött, szelíd arcú apácák, fehérköpenyes, szemüveges orvosok [és marcona alakú ápolók sürgölődtek a teremben, melynek mindegyik ágyában egy-egy beteg feküdt.... Az egyik orvos suttogva szólt a mellette álló apácához: „Az a szegény ördög utolsó perceit éli... Lehet, hogy a másik is rámegy...“ Vadkerthy hallotta a suttogva kiejtett szavakat s úgy vélte, hogy az orvos lopava mellette álló ágyra 'tekint. Óvatosan, nagy erőlködéssel arra fordította a fejét s a mellette fekvő beteg hófehér arcában rémülten ismerte fel Fogarassi báró arcát. Az ajtónál mozgás keletkezett, amely felizgatta a betegeket. Több ur jött fekete ruhában, hivatalos komolysággal az arcukon. A vizsgálóbíró volt és kísérete. Gusztáv jól hallotta, mikor a biró ezzel a kérdéssel fordult az egyik orvoshoz: — De az istenért,... miért fektették a két sebesültet egymás mellé?... — Más ágy nem volt üres, — védekezett az orvos, — itt csupa súlyos beteg van. A vizsgáló biró aztán a báró ágyához lépett és vallatni kezdte. A súlyos sebesült oly halkan beszélt, hogy Vadkerthy, aki a gyűlölet izzó tekintetével nézegetett át a szomszédjára, mit sem értett szavaiból. A vizsgálóbíró is halkította szavait, úgy hogy hasztalan volt Gusztáv minden figyelme... Ám egyszerre, mikor a biró néhány szót * zólt Fogarassinak, ez nagy izgatotsággal felemelte fejét, és hangosan hörögve kiáltotta : — Nem igaz!!! Nem igaz ül... — Aztán elgyengülve, élettelenül visszahullott párnáira. *
