Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-28 / 167. szám
1925 julius 28. ZALAI KOZiONT A tanár és az anyós esete Amikor a tanár felesége a Balatonra ment — Az asz- szony elmaradt levelezése — A férj bosszúja — A bűnpártoló anyós kiutasítja vej<t — A nagykanizsai törvényszék felmenti a tanárt—a Kúria fogházra ítélte— Végzetes „négy perc*1 Azért is táboroztunk együtt, hogy érezzük azt a hatalmas erőt, mely a piarista cserkészetet az ország egyik jelentős tényezőjévé teszi. Éreztük a kölcsönös segítség erejét, akár a tábori munka becsületes elvégzéséről, akár a pihenésről, szórakozásról volt szó. Mii dkettőben megtanultuk becsülni egymást. Mikor a tábortűz fénye mellett minden csapat előadta elrejtett kincseit ének, zene, szavalat, vidám mókák alakjában, akkor tanultuk meg igazán becsülni egymást. Nem volt külömbség csapat és csapat között akkor, amikor a 350 cserkész csillogó szemmel hallgatta főparancsnokának Sik Sándornak szavait s ott éreztük mennyire egyek, vagyunk. Nemes verseny volt a csapatok között a tábori munka minél alaposabb elvégzéséért és a győztes csapatot nem irigyeltük, de becsültük és tanultunk tőle. Együtt voltunk, hogy megtanuljuk a legszebb piarista erényt: a szerénységet. Elsőnek lenni, ha tenni kell, utolsónak, ha kitüntetésről van szó: ez volt táborunk vezető eszméje. Versenyeztünk a versenyzés veszedelmei nélkül. Minden csapat díszítette táborát. A díszítésben az egyszerűség dominált. Mindenki végezte munkáját, anélkül, hogy érte dicséretet, vagy elismerést várt volna. így volt lehetséges, hogy tanuljunk egymástól. Hogyan állta meg a helyét a nagy- kanizsai piarista csapat? Derekasan. A (hikelés) nyomolvasás, táborverés, őrsiakadályverseny, tábori rend, külső fegyelem mind alkalmat adott arra, hogy talpraesettséglinktől és leleményességünkről sikerrel tegyünk tanúságot. A cserkész ügyességek gyakorlati alkalmazásával, feltaláló képességünkkel és a reánk bízott feladatok gyors és sikeres elvégzésével a többi csapatok őszinte becsülését vívtuk ki. Táborunk külső csínja, fegyelmezettségünk, egyöntetű felszerelésünk és jó munkánk miatt kaptuk a „stramm csapat“ jelzőt. Erre a jelzőre szerénytelenség nélkül büszkék lehetünk. Ez a jelző mutatja azt, hogy jó munkát végeztünk. A munka mellett volt részünk szórakozásban is. A nap hevét a Duna hullámaival hűsítettük. A délután nagyrészét játékkal töltöttük és szeretettel vártuk a tábortüzet, hol a tábor kedvence, a Polcsi vette át a vezetést. Itt tanultunk ügyességeket, hallgattunk mély értelmű szavakat főrancsnokunk ajkáról és énekeltük a szép cserkésznótákat és mélabus kuruc-dalokat. Szórakozásunkban gyengédség, figyelem egy- másiránt és a szeretet vezetett bennünket. Ezzel a beszámolóval korántsem merítettük ki a táborról mondanivalónkat. Sok mindenről kell még Írnunk. Élelmezés, a tábori élet, hikelés, a G. H., Polcsi, a kedves Degré ur és Albin bácsi, a kantin, mind oly titkai a tábornak, mely méltán érdekelheti a cserkészet barátait. Ezzel sem maradunk adósak. Egy táborozó. Nagykanizsa, julius 27 Érdekes Ítéletet hozott a kir. Kúria. Az Ítélet nemcsak jogászi szempontból tarthat számot érdeklődésre, hanem a nagyközönség körében is, mert a Kúria nagyjelentőségű precedenst állított fel Ítéletével. Az asszonyka „nyaralni“ megy Egy főiskolai tanár felesége a múlt év nyarán a férj beleegyezésével nyaralni ment a Balaton zalai partján lakó szüleihez. Mielőtt azonban őnagysága elment, a férjecské- jével megállapodott a visszatérés idejében. Néhány hétről volt szó, miközben a férj rendesen kapta a leve'eket az asszonytól. De eljött a „szabadság" lejártának napja — a visszatérés ideje. A tanár ur várta is asszonykáját a vasúton, azonban meglepetésére a felesége nem érkezett meg. Elmúlt egy hét — és az asszonyka csak nem jött meg, de még egy betűt sem irt az aggódó férjének. De elmúlt a másik hét is — és semmi hir. A férj kutatni kezd A férj erre már komolyan haragudni kezdett és unalmában egy napon betért asszonykájának szobájába és asztalán valamit keresgélni kezdett. Egyszerre csak kezébe akadt egy levél, amelyet egy ismerős férfi irt a feleségének. Kiváncsi lévén, hogy ismerősük mit Írhatott az ő asszonyának — elolvasta a levelét. De még a végére sem ért levelének — amikor az kiesett a kezéből. Most már kezdte megérteni — miért nem ir neki az ő szőke asszonya. Lecsap a nemezis Csomagolni és a vonatra szaladni nehány perc müve volt. A tanár ur estefelé érkezett meg arra a fürdőhelyre, ahol őnagysága szüleinél „nyaralt“. Az anyós lakásán a falhoz állított tanár ur azután megtudta, hogy felesége künn van a Balaton parton az — anyósával. Utánuk ment természetesen. Ideges volt a kiállott izgalmaktól és magából kikelve kereste a sétányon az ő feleségét, mig végre meg is találta őt — különös helyzetben. A pádon ültek. Felesége, anyósa és az a bizonyos harmadik, aki nem volt más, mint a levél Írója, a tanár ur jóismerőse. Oly helyzetben ültek ott — hogy a feldúlt lelkű férj már nem tudta magát türtőztetni, hanem idegesen felelősségre vonta törvényes oldalbordáját. Azonban rosszul tette, mert őnagysága nem hebegett, bűnbánóan bocsánatot el sem sápadt, hanem bizony még neki állt feljebb és az anyós segédlete mellett ő kerekedett felül és neki támadt fér- éjnek. A kigunyolt tanár erre teljesen nagánkivül lett, előkapta zsebéből a nagával hozott borotvát és boldogságának megron tóját alaposan össze- vigdalta. A segítségül siető emberek aak nagynehezen tudták ártalmat- lainá tenni a dühöngő férjet. Kiutasítják a törvényes férjet A felindulástól reszkető férj ezután „lazament“ — a felesége és anyósa lián. Azonban az „anyós“ Takarodjék ki! anyósi felszólítással kiuta- stotta lakásából a remegő férjet. A siegény tanár annyira meg volt lepve attól a váratlan gyöngédségtől, iDgy a felszólítás után csak négy pirc múlva távozott a lakásból és elutazott felesége szülőházáról. Persze feleség nélkül. Testisértés, magánlaksértés A boldogságát vesztett sajnálatra- méltó tanár szenvedése azonban ezzel még nem ért véget. A „harmadik“ testisértés miatt feljelentette őt a nagykanizsai kir. ügyészségen, mig az anyós magánlaksértés miatt indított ellene bűnvádi eljárást. A nagykanizsai törvényszék büntetőtanácsa Kenedi Imre dr. táblabiró elnöklete alatt ajjogait^védő tanárt az ellene emelt mindkét vád alól felmentette, mert a „harmadikjai ön- kivüli állapotban, jogos felháborodásában támadta meg, az anyós lakásába való bemenetel pedig nem magánlaksértés — indokolással. A tábla Ítélete A törvényszék ítéletét úgy az anyós, mint az udvarló megfellebbezték a pécsi kir. táblához. A tábla azonban másként fogta fel az ügyet. A tanárt testisértésben bűnösnek mondotta ki és ezért 150.000 K pénzbüntetésre Ítélte, ellenben a magánlaksértés vádja alól felmentette. A főügyész megnyugodott az Ítéletben, azonban az anyós tovább ment — egészen a Kúriához. A Kúria fogházra ítéli a tanárt A Kúria most foglalkozott ezzel az ügygyei. Helyben hagyta a testisértésre vonatkozó bűnösség megállapítását, de a tábla által kirótt pénzbüntetést 50.000 koronára szállította le, egyben kimondotta bűnösnek magánlaksértésben is, melyben enyhének találta a pénzbüntetést, azért a tanárt nyolc napi fogházra ítélte. Végzetes „négy perc“ Az indokolásában kimondotta a Kúria, hogy a tanár nem azzal követte el a magánlaksértést, hogy bement az anyósa lakásába, mert hiszen ahhoz joga volt, de azzal, hogy anyósának „takarodjék ki!(< felszólítása ellenére még négy percig a lakásban maradt. A szerencsétlen „falhoz állított tanár“ most kegyelmi kérvényt adott be a kormányzóhoz, büntetésének elengedése iránt, ami nem is lehet kétséges. Hazajött egy holttá- nyilvánitott magyar A felesége azóta más asszonya lett Nagykanizsán — Tiz évig öntudatlanul járta az oroszországi kórházakat Nagykanizsa, julius 27 A napokban érdekes vendége volt szerkesztőségünknek. Kemény hap- tákba vágta magát, mikor belépett a tisztességtudó jó magyarosan bemutatkozott : — Nevem Nagy János, a nagyfa- lusr vendéglős fia vagyok. Egyszerű falusi ruházatán meglátszott, hogy csak nemrégen szerezhette, habár hosszú utazás hagyta rajt poros gyűrődésekben a nyomát. Nagyfalusi Nagy János, a 83. gyalogezred volt szakaszvezetője,"az itthon holttányilvánitott katona férj és apa 11 esztendő után ekkor érkezett gyűrötten, porosán, de az áldott magyar levegőtől, itthoni élet örömétől ragyogó szemmel Nagykanizsára. Ideért és itt érte a hir mint taglócsapás a vágóhidra hurcolt állatot: itthon nem létezik nagyfalusi Nagy János, meghalt s ezt fura akták bizonyítják. És nem létezik nagyfalusi Nagy Jánosné sem, mert az meg közben odahagyta két szép fiúgyermekét és férjhez ment egy nagy- kanizsai vasutashoz, Szabó Jánoshoz. Mikor ez megtudta Nagy János, a szemében a tűz, amit a magyar ég, magyar buza-tenger látása gyújtott, kialudt s komor redők rajzolódtak ezer viszontagság barázdálta homlokára. Bejött a szerkesztőségbe tanácsot kérni és elpanaszkodni a baját. 1914 augusztus 26 án balkezén, ballábán, fején és a hátán összesen 16 lövéssel a Visztula vértől dagadó vize mentén az oroszok fogságába esett. Eszméletlen állapotban vitték a szentpétervári kórházba. Sebei lassan begyógyultak, csak a fejéből nem tudták kivenni a gólyót. Kórházról-kórházra szállitgatták, sok mindent megkíséreltek vele teljesen eredménytelenül, mignem 1924. év december 9-én Omszkban kioperálták a 10 éve múlt koponyájába fúródott golyót. A 10 esztendőre, mit igy vándorolva kórházakban töltött, ennek a hosszú időnek szenvedéseire, nélkülözéseire, a körülötte, vele történt dolgokra, idők fordulására — a világon semmire nem emlékszik. Az öntudata csak azóta élő valóság, mióta a tavaly decemberi operáció sikerült. Most már a régi dolgokra emlékszik, józanul beszél, tervez, gondolkodik. Csak az a 10 esztendő esett ki az életéből nyomtalanul; csak arra nem emlékszik soha egy pillanatra sem.
