Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-07-26 / 166. szám

65. évfolyam, 166. szám Nagykanizsa, 1925 Julius 26, vasárnap Ára 2000 korma POLITIKAI NAPILAP Ssarífc sitőcég és kiadóhivatal FŐ-ot 5 Intora/ban-Telcion 78, nyomda 117. ggáa Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési áia; Sgy hóra 30.000 korona Három hóra... ~.--------- 90.000 korona Le gyen végre építkezés Irta: Farkas Elek, a Magyar Építőiparosok Orsz, Szövetségének igazgatója A mai nagy gazdasági válság­ban különösen az épitő és azzal kapcsolatos iparok űzői élik át a legnehezebb időket. Mig az egyéb foglalkozási ágakban rö- videbb vagy hosszabb ideig a háború folyamán és a forradal­mak után is voltak úgynevezett konjunktúra-fellendülések, ami­kor az iparos, kereskedő keres­hetett valamit, addig az építő­ipar a háború kitörése óta, tehát 11 év óta állandóan válsággal küzd. Ez a válság most van a tetőpontján. Súlyosan nehezedik mindnyá­junkra az építőipar válsága. Az építkezés szünetelése folytán nemcsak az épitő és kőműves­mesterek, ácsok és azok mun­kásai vannak kereset nélkül, hanem mindazokban az iparok­ban foglalatoskodó* lakatosok, asztalosok, festők, mázolok stb. akik munkájának legnagyobb részét az uj építkezések szokták adni. Mindezek nem keresvén, csak a legeslegszükségesebbet vásárolják még a rnaguk céljaira is és igy az ő növekvő szegény­ségük, nyomorúságuk következ­tében a reájuk különben dol­gozni szokott szabó, cipész, valamint az a kereskedő is, aki­nek rendes vásárlójuk szoktak lenni, megérzi az ő foglalkoz­tatásuk hiányát. A rosszul elhe­lyezkedett lakók pedig hiába várják azt az időpontot, amikor végre ők is rendes hajlékban húzódhatnak meg. Amint ebből látható, jóformán mindenki megérzi az építőipar kényszerű szünetelésének rossz következményeit. Ezért fokozot­tan szükséges volna, hogy ezen a téren sürgősen történjék valami. Különösen a vidék áll most rosszul építőipari foglalkoztatás tekintetében azért, mert az el­múlt év rossz termése követ­keztében a gazdasági építkezé­sek is úgyszólván teljesen meg­szűntek. Azonkívül úgy a váro­sokban, mint a vidék legtöbb részén élelmes kontárok, akik jövedelmükből az államnak sem­mit sem juttatnak, elveszik még azt a kevés munkát is az arra jogosultak elől, amihez egyéb­ként még talán hozzájutnának. Ezért az első feladat az volna, hogy a hatóságok legalább jo­gosulatlanul építők ellen lépje­nek fel a törvény egész szigo­rúságával és intézzék el ezeket az ügyeket soronkivül a jogo­sulatlan építkezések betiltása utján is. A másik, fontos megoldásra váró kérdés a városi ingatlanok jelzálogkölcsöneinek a megol­dása lenne. Már a háború előtt is a városi bérház-épitkezések, sőt a családi házaké is jelenté­keny részben kedvező feltételű, hosszú lejáratú jelzálogkölcsö­nök felvételével kapcsolatban történtek. Most ilyenek egyál­talában nem kaphatók, pedig ezekről gondoskodni kellenek Ha átmenetileg mást nem tud tenni a kormány, fordítsa leg­alább a leszállított kincstári ré­szesedés összegét arra, hogy a lakást építtetni szándékozók eb­ből a jövedelemből előirányzott építési költségüknek legalább 50 százaléka erejéig az államtól kaphassanak kedvező és hosszú lej ratu jelzálog-kölcsönöket, hogy igy az építkezés fellendül­hessen. Az igy meginduló magánépit- kezést egészítse ki az állam a maga céljaira emelendő építke­zésekkel, amik hozzájárulása révén ezen a téren szintén va­lami könnyebbülés várható az­által, hogy a kormány felmen­tést kapott, ha nem is nagy összegre a befektetések céljaira. Ezzel kapcsolatban természete­sen igen sürgősen szükség volna rá, hogy a közszállitási sza­bályrendeletet a mai viszonyok­nak megfelelően alakítsák át, mert a mostani rendszer mellett csak lelkiismeretlen, vagy olyan vállalkozók vállalhatnak munkát, akik üzemük folytatása érdeké­ben még lényeges anyagi áldo­zatoktól sem riadnak vissza. Erre azonban az anyagilag kimerült építőiparosok közül már alig képes valaki. Azokat pedig, akik a tisztviselői kar elbalká- nosodására számítva akarnak csa­lárd árakkal vállalathoz jutni, már erkölcsi szempontból is ki a kettőt a többiek, amelyekre szükség van abból a célból, hogy a példátlan munkanélküli- ségésgazdaságiválság enyhüljön. Azért is szükség lenne ezek­nek az intézkedéseknek a sürgős megtételére, hogy ez az enyhü­lés minél előbb bekövetkezzék, mert a jó építkezés kedvező idő­járáshoz van kötve és a nyár­nak már a derekán vagyunk, amikor javában folynia kellene már az egészséges munkának. gyedévi lakbérét és boltbérét nem tudja megfizetni. A minisztertanács helyesnek tar­totta a következőket: mindenki, aki gazdasági helyzeténél fogva indo­koltnak tarlja, hogy részletekben fizesse ház, illetve üzletbérét, az az augusztusi negyedre megkapja ezt a kedvezményt, azonban az állam ré­szére esedékes jövedelem késedelme esetén kibocsátott kamatfizetés eile­• nében, amely aligegy százalékot tesz ki. Ez tehát annyit jelent, hogy az első hónapban esedékes az első havi részlet és az egész három hó­napi kincstári házhaszonrészesedés, a második és harmadik hónapban, amennyiben részletekben fizetik a hátralékos házbért, már 5 százalék késedelmi kamatot fizet a lakó. Ez alól a részletfizetési kedvezmény alól kivétetnek azok, akik egy összeg­ben kapják lakbérüket, nevezetesen a közalkalmazottakat és vasutasokat. Ezután elmondotta a miniszter, hogy azokat, akik nincsenek rászo­rulva erre a kedvezményre, kizárják a részletfizetés kedvezményéből. Ezután a miniszter a lakásterme­lés problémájáról beszél. Az előirány­zott hitelösszegekből mindössze 1450 kislakást sikerült építeni. A lakások felszabadítására nézve a miniszter kijelentette, hogy a törvényhez kény­telen ragaszkodni. A kormány kon­zekvensen ragaszkodik a terminus­hoz és nagyon szeretné, ha még korábban lehetne felszabadítani a lakásokat és boltokat. Végezetül megjegyezte a minisz­terelnökhelyettes, hogy építési cé­lokra az 5 százalékos vagyoneladást nagyon rokonszenves gondolatnak tartja. Az ülés fél háromkor ért véget. kell rekeszteni az ilyen felfogá­son nyugvó, ajánlatokon alapuló vállalkozás lehetőségéből. A múlt héten két fontos kor­mányintézkedés történt. Az egyik a társasház törvény alapján épülő társasházak telekkönyvi kezelé­séről szóló miniszteri rendelet kiadása, a másik pedig az épít­kezés előmozditását célzó tör­vény végrehajtási utasításának megjelenése. Ezekből az intéz­kedésekből következtetve remél­ni lehet, hogy nyomon követik »VW\Wl^V»^^W^W»VW>W^WWVSWWWVSVWWWWWWW Részletekben is lehet házbért fizetni A rendelet-tervezet a 33*as bizottság előtt — Egy százalék kama­tot fizet, aki igénybeveszi a részletkedvezményt Budapest, julius 25 A nemzetgyűlés 33-as bizottsága ma délelőtt összeült, hogy tárgyalja a lakbérek részletfizetési kedvezmé­nyének kérdését. A kormány részéről Vass József helyettes miniszterelnök és Szabóky Alajos államtitkár jelent meg a bizottság ülésén. Féltizenkettőkor nyitotta meg az ülést Ráday Gedeon gróf, a bizott­ság elnöke. Utána Vázsonyi Vilmos az ülés összehívását kérő képviselők nevében indítványozza, hogy a lakás­béreket és boltbéreket továbbra is három részletben fizethessék. Kije­lentette Vázsonyi, hogy őket nem vezeti politikai tendencia ebben a kérdésben. A kincstári haszonrésze­sedést szerinte progresszív lakás­adóvá kellene átváltoztatni. Erődi Harrach Tihamér rámutatott az épí­tési anyagok rendkívüli áremelke­désére. Az áremelést a kartellek okozzák és ezért a kormány részé­ről erélyes beavatkozást sürget. Vass József helyettes miniszterel­nök megállapítja, hogy voltak olyan sajtóorgánumok, amelyek politikai tendenciával és színezéssel kezelték ezt a kérdést. Minden gyanúsítás­nak, inszinuációnak és sturmolásnak — jelenti ki Vass helyettes mi- nissterelnök — én voltam a pasz- sziv alanya. A lakók jelentős ked­vezményeket értek el az augusztusi negyedben. Egyrészt a szorzószám leszállításával, amely körülbelül 17 százalék különbséget tesz ki, más­részt hogy a kincstári házhaszonré­szesedés 50 százalékkal redukáitatott. A külföldön könnyen azt a látsza­tot kelthette ez a kampány, mintha a magyar ipar és kereskedelem olyan helyzetben volna, hogy ne-

Next

/
Thumbnails
Contents