Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-07-25 / 165. szám

65. évfolyam, 165. szám Nagykanizsa, 1925 julius 25, szombat Ära 1800 koren« és ktadóhívatáí Pő-b* 5 IntMHíban-Teteíori 78, nvorac'a 117. s*ábs Felelős szerkesztő: Kempelen Béla t!í:V:l-e»íst ara; t-Art SO.QÖv korcos bút*... 90.003 korona alakjának ahhoz, hogy az iskolát bezárják azon a címen, hogy a ne­velés szelleme nem megfelelő. Nemcsak a cikkíró, de a cardiffi kongresszus tagjai is belátták, hogy ezek az állapotok nem tarthatók fenn tovább, hogy Romániát emlékeztetni kell azokra a kötelezettségekre, ame­lyeket a békeszerződésben elvállalt. Hisszük és reméljük, hogy az angol külügyi kormány közvetlen tapaszta­latai és a prezsbiterek kongresszusán kialakult közvélemény meg fogják győzni mihamarabb Romániát arról, hogy Angliával nem lehet packázni. A tisztviselő-fizetés és házbér a minisztertanács előtt A tisztviselők augusztus 15-ig kapják meg a felemelt illetmény-különbözeteket — A házbér-fizetés ügyében nem változtatta meg a kormány állásfoglalását Budapest, julius 24 Ma délelőtt a kormány tagjai minisztertanácsra gyűltek össze, hogy az összes aktuális kérdéseket letár­gyalják. Vass József helyettes minisz­terelnök vezette a tanácskozásokat. Délelőtt fél 11 órakor kezdődött meg a tanácskozás értesülésünk sze­rint elsősorban a tisztviselői fizetések kérdésével foglalkoztak. Már a múlt minisztertanács is tár­gyalta ezt a kérdést és a mai tanács­kozáson akként döntöttek a tisztvi­selők fizetése ügyében, hogy a 15 százalékkal felemelt illetményeket, amelyek julius 1-től számítandók, egy összegben fogják a tisztviselők megkapni és pedig legkésőbb augusz­tus 15-ig. A szeptemberi fizetéseknél pedig ez a fizetési különbözet már benne foglaltatik a havi illetményekben. Vass József helyettes miniszter- elnök a minisztertanács után, amely %3 óráig tartott, a minisztertanácson hozott határozatokról a következőket mondotta; A házbérek fizetése ügyében — mondotta a miniszter- elnökhelyettes — a minisztertanács már a múlt héten döntött. Most ismét tárgyaltuk ezt a kérdést és nem találtunk egyelőre olyan mo­mentumokra, amelyek teljes erejűek lettek volna arra, hogy a kormány megváltoztassa álláspontját. Mind- amelett a minisztertanács felhatal­mazta a miniszterelnökhelyettest hallgassa meg holnap a 33-as bi­zottságban történt előterjesztéseket és belátása szerint cselekedjék, lehe­tőleg fenntartva a kormány álláspontját Egyes hírlapi közlések szerint a háztulajdonosok és a kormány közt paktum jött létre és ez lenne az oka annak, hogy a kormány nem tud eltérni áiláspontjától. Ilyen paktum nem történt. A hír­lapi közlemények mögött politikusok állanak, akik ebből a tisztán gazda­sági kérdésből is politikai tőkét sze­retnének kovácsolni. A minisztertanács foglalkozott a kereskedővilág feltűnő magatartásá­val amely feliratokban és sajtóköz­leményekben nyilvánult meg saját hitelképessége kárára. Minden mó­don azt próbálták ugyanis a bel- és külföldi közvéleménnyel elhitetni, hogy a magyar kereskedelem nem képes egynegyedévi lakás- vagy bolt­bérét egyösszegben megfizetni. Ez az önhitelrontás klasszikus példája. Az angol lapokból vett értesülé­seink szerint az angol kormány eré­lyes diplomáciai lépésre készül Ro­mánia ellen, amelyről megállapítja, hogy politikája kifejezetten idegen- ellenes. Foglalkozik azokkal a kiuta­sításokkal, amelyek angol, olasz és francia állampolgárokat érnek és en­nek kapcsán kiemeli, hogy amig az uj bevándorlási törvényt csak a volt ellenséges államok alattvalóival szem­ben használták fel, most már az antant-államok polgáraival szemben is érvényesítik. Elképzelhetik tehát az angolok, hogy ha azon államok polgárai ellen ilyen kíméletlenek a románok, akiknek köszönhetik Nagy- Románia létrejöttét, micsoda barba­rizmussal járhattak el az erdélyi köz- gazdasági és kulturéletet vezető, a közigazgatást irányitó magyar ele­mekkel szemben, akiket százezer­számra vertek és szoritottak ki őseik földjéről és hajlékából. Csaknem ezzel a híradással egy­idejűleg egy angol folyóirat hosszabb cikkben foglalkozik az erdélyi ma­gyarok szomorú sorsával. A cikk a preszbiteriánusoknak Cardiffban meg­tartott kongresszusa alkalmából Író­dott és abban írója kiemeli mind­azokat a magyarfojtogató brutalitá­sokat, amiket a mi közvéleményünk azoknak közvetlen előadásából, akik­kel ezek már elkövettettek, igen jól ismer. Feltárja az angol közvélemény előtt, hogy Romániában az emberi és állampolgári jogok csak a romá­nok részére vannak megállapítva ; aki nem született román — pláne ha magyar — még egy legegyszerűbb utlevélügyben sem számíthat támo­gatásra a román hatóságok részéről. Ellenkezőleg. Nemcsak a birtokokat kobozzák el és utasítanak ki minden kiutasítható magyart, hanem a ma­gánélet mindennapi küzdelmeiben is a legsértőbb és a legellenségesebb vexaciót kell kiállania és elszenved­nie minden magyar embernek. Felsorolja továbbá azt, hogy Er­délyben az egyházak és iskolák, me­lyek közűi a legtöbb 400 éves múltra tekinthet vissza és amelyek nemcsak a magyar, de az európai kultúra fókuszai és véd bástyái voltak, egy­másután kerülnek elkobzás alá. Ed­dig 180 iskolát alakítottak át román állami iskolává. Középiskolákat és elemi iskolákat egyszerűen bezárnak, az iskolaépületeket elkobozzák és amikor ezek az üldözöttek uj helyekre menekülve akarják a tanítást foly­tatni, a román iskolafelügyelők azon a címen, hogy a fennálló törvények­nek nem felelnek meg, az iskolázást betiltják. Felemlíti a cikk, hogy Tor­dán egy iskolát csak azért csuktak be, mert egyik tanulója, egy 12 éves leányka imakönyvébe azt irta be, hogy : „a mi fővárosunk Budapest“. Elég csak megemlíteni a nevét a magyar történelem valamelyik nagy BELFÖLDI HÍREK Korányi nyilatkozata a francia sajtónak. Párisból jelentik: A fran­cia sajtó munkatársai előtt Korányi Frigyes meghatalmazott miniszter, magyar követ többek között kije­lentette, hogy a magyar korona sta­bilizálódott, a Nemzeti Bank 45 millió aranykorona készlettel és 400 millió egészséges devizával rendel­kezik, ami azt jelenti, hogy a mai magyar pénz feltétlenül szilárd. Majd az uj magyar pénz tervéről beszélt. A végén kijelentette, hogy Magyar- ország a gazdasági konszolidáció útjára tért. Az egységespárt hatvani je­löltje. Petricsevich Horváth Emil elfogadta a hatvani kerület képvi­selőjelöltségét. Programmbeszédét ma fogja megtartani. Halálos szerencsétlenség. Ka­posvárról telefonálják nekünk éjjel : Rózsa Ferenc és társa vízvezetéki szerelők négy méter mélységben víz­vezetéket szereltek, mikor a föld rájuk szakadt és maga alá temette a két szerelőt. Mindkettőt agyon­nyomta a föld. Ma temetik őket. Sütők nagygyűlése. Budapestről jelentik: A sütőiparosok és munká­sok tegnap naggyülést tartottak a vasárnapi munkaszünet tárgyában, amelyen a teljes vasárnapi munka­szünet mellett foglaltak állást. A magyar-cseh döntőbiróság tárgyalása. Hágából jelentik: Schrei­ber elnökletével tegnap egybegyült a magyar-cseh döntőbiróság. A ta­nácskozáson megvitatásra került azoknak a kártérítési követeléseknek kérdése, melyeket a csehszlovák, illetőleg magyar állampolgárok emel­tek a magyar kommunista csapatok, illetve a csehszlovák csapatok által 1919-ben okozott károk miatt. A tárgyalások cseh részről németül, magyar részről franciául folynak. A tegnapi ülésen mindkét oldalról be­hatóan tárgyalták a kártéritést igény­lők nemzetiségét. A tárgyalást ezután elnapolták. Jégeső pusztított a pécsi szőllő- hegyekben. A Pécshez tartozó szőlőhegyeken a tegnapelőtti jégeső hatalmas pusztítást vitt véghez a szőliőtermésben. A jégverés a kör­nyező szőllőkben 50—100% kárt okozott. A vetemények nagyrészét szintén letarolta a jégeső. A zabban 40—100%, a kukoricában 30 Vo, a búzában 30% kárt okozott. A hely­zetet élénken megvilágítja az a kö­rülmény, hogy a biztositó intézetek a jégkárokért mintegy három és fél miiliárdot fizettek ki. Kánioillil ÍÍZÉHIÉÉSI! A kultuszminiszter a Pacsa— nagykapornoki tanítói kor javas­latát fogadta el Balatojjlelíe julius 22 A magyar tanítóság minden idők­ben mostohagyermeke volt a min­denkori kormányoknak. Ép a mostoha helyzetéből folyólag gyülemlettek ra­kásra azok a súlyos sérelmek, ame­lyekből már szép bokrétát lehetne kötni. Az a sok rendű, különböző „jellegű tanító“ az államtól függő viszonya folytán egymás rovására tülekedett elérni bizonyos eredményt, igy állott elő az az elszomorító, bántó megkülönböztetés, amely ma tanító és tanító között fennáll. A nem állami tanítók messze le­maradtak az államiak mögött. A. legnagyobb sérelem mégis a kántor- tanítóké volt, mert az 1922. évi fel­hatalmazási törvény egyik pontjában kimondotta, hogy a kántortanitók kántori fizetése, amelyet a külön időben végzett munkájukért az egy­házközségek fizetnek — teljes egé­szében tanítói fizetésnek minősítendő, így előállott az a fura helyzet, hogy csonkahazánk összes tisztviselői kö­zül egyedül csak a kántortanitók kántori fizetése, mint külön időben megszolgált mellékkereset — számít­tatott be az alapfizetésbe. Évek óta küzd, harcol az ország kántortanitói kara ezen sérelem gyó­gyításáért, azonban kultuszminiszte­rünk legjobb akaratú szándéka a ne­héz pénzügyi helyzeten megtörött. Most végre e bántó megkülönböz­tető elbánás megszüntetése előtt állunk. Ugyanis értesülésünk szerint e sérelem megszüntetése és az ügy igazságos megoldására hat féle javas­lat érkezett a kultuszminisztérium ügyosztálya elé. E hat közül a tár­gyalás és megoldás alapjául a Pacsa- nagykapornoki esperes-kerület tanítói kör elnöksége javaslatát fogadták el. E javaslat a következő: Kétféle mérték

Next

/
Thumbnails
Contents