Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-02 / 145. szám
ÉÁéái közlőéi Í925 július 2. mely a kérdésben az igazságügymi- niszter előterjesztése alapján dönt. Szabó Imre: Kéti az ülés felfüggesztését, hogy azokat a módositó indítványokat, a melyeket az előadó beterjesztett és amelyek tulajdonképp a szakasz teljes megváltoztatását jelentik, pártjával megtárgyalhassa és azután pártja nevében fejthesse ki az indítványokra vonatkozó véleményüket. Az elnök kijelenti, hogy kivételesen hozzájárul Szabó Imre kérelméhez, de hangsúlyozza, hogy ez nem jelenthet a jövőre nézve precedenst, mert a házszabályok értelmében meghosszabbított üléseknél szünetet nem adhat. Ezután egy óra 35 perckor az elnök az ülést felfüggeszti. Szünet után háromnegyed háromkor nyitotta meg Zsitvay Tibor az ülést. Szabó Imre szólott a szakaszhoz és hosszasan fejtegette, hogy az ajánló aláírások körűi űzött visszaéléseket meg kell szüntetni. Módosítást ajánlott a külföldön tartózkodók választhatóságát illetőleg is. Rubinek befejezte a mentelmi bizottság jelentését a Peyer ügyben, akit a Ház megkövetésére itelt. Ernők napirendi indítványt tesz, amit a Ház elfogad. Majd több íeiszóíaiás után áttértek az interpellációkra. Az ülés fél 9 órakor véget ért. Az egyetemek változatlanul magmaragnak. Az országos takarékossági bizottság junius 27-én tartott ülésén beható vita után mind a négy egyetem változatlanul való fenntartása mellett foglalt állást. BELFäLOl «ÍREK A Vági-ügyben külföldön is nyomoznak. A rendőrség politikai osztályán történt kihallgatások után Vági Istvánt és hat társát átkisérték a bűnügyi osztályba, ahol letartóztatták őket. A letartóztatottakat ma kisérik át az ügyészség fogházába, j Tegnap éjjel a politikai osztály de- < tektivjei elfogtak két embert, akik szintén tagjai voltak a pártnak és \ állandó futár-szolgálatot teljesítettek \ Budapest—Bécs és Budapest—Páris \ között. Egyelőre neveiket nem köz- \ lik a nyilvánossággal. A Vági-ügy- ; ben a nyomozást külföldre is kitér- \ jesztik és ebből a célból a nyomó- ; zást vezető rendőrkapitány Bécsbe \ utazott. Éjjel jelentik telefonon : Vági a későbbi kihallgatás alkalmával nem tagadta, hogy pénzt kapott a bécsi t kommunistáktól. Vági bécsi futárja j egy Weiss nevű mérnök volt. Keresztényszocialistakongresz- j szus. A keresztényszocia!ista szak- \ szervezetek országos kongresszust l tartottak, amelyen Székely János volt államtitkár a nagy munkanélküliség j orvoslásáról beszélt. To'oler felvidéki ; képviselő határozati javaslatot nyuj- j tott be a munkaalkalmak megindítása érdekében, mit a kormányhoz fognak \ felterjeszteni. Majd Haller István be- ' szélt a keresztény szakszervezetek , kiépítésének fontosságáról. ■ A július elsejei B-lista követ- } keztében közel 2000 közalkalmazottat bocsátottak el. Legtöbbet a kereskedelmi és igazságügyminisztériumból s a posta kötelékéből bocsátottak el. Márki Sándor meghalt. Márki Sándor dr., a kolozsvári egyetem történelem tanára, a nagyhírű tudós tegnap reggel Gödöllőn 72 éves korában agyvérzésben meghalt. Amerikai kölcsön a magyar városoknak. Newyorki jelentés szerint amerikai pénzcsoporttal tárgyalások folynak az irányban, hogy a magyar vidéki városok részére 10 millió dollár kölcsönt bocsássanak rendelkezésre. A tárgyalások befejezésükhöz közelednek. Magyar-spanyol kereskedelmi szerződés. A magyar-spanyol kereskedelmi szerződést aláírták. A szerződésben sikerült a magyar gazdasági érdekeket megvédeni. így spanyol paprikára csupán 5% kedvezményt adott a magyar kormány. A csemege borokra szintén adott engedményt a kormány, a többi borokra azonban a teljes vámtétel érvényes. xölfíloi mnwM Él találó bitói Megalakult az uj portugál kormány. Liszabonból jelentik : Az uj kormány megalakult. Miniszterelnök Sylva, aki: egyúttal a belügyminiszteri tárcát is átveszi; külügyminiszter Durao, a hadügyminiszter pedig Faria tábornok. A marokkói helyzet. Az ellenség kisérletet tett arra, hogy betörjön az Udel-Kebritöl délkeletre eső vidékre, de visszaverték. A harc vonal egyes pontjain továbbra is folyik a riff-kabilok egyes osztagainak behatolása. Az ellenség élénk támadó tevékenységet fejt ki a francia középen és a keleti szakaszokban. A tárgyalás második napja Budapest, Julius 1 Lédererné ügyének mai tárgyalása során elnök azt kérdi a vádlottól, hogy ha nem a férje követte el a gyilkosságot, miért nem jelentette ezt a vizsgálóbírónál, mielőtt letartóztatták volna. Lédererné: Akarta jelenteni, de nem engedték a vizsgálóbíróhoz. Elnök erre azt mondja, hogy jun. 15-én a vádtanácsi tárgyaláson módjában lett volna ezt a vallomást megtenni. Ellenkezőleg azt mondta, hogy miután férjét halálra Ítélték, nincs értelme annak, hogy titkolódzók. Úgy állította be a dolgot, mintha a gyilkosság féltékenységből történt volna. Vádlott: Igaz, ez úgy is történt. Elnök: A Británniások jelenlétében ? Vádlott: Tgen. (Derültség). Elnök: Mivel magyarázza meg azt, hogy a Británniások gyilkolják, meg és darabolják fel. Kod el kát és mégis önök viszik a huiladarabokát a Dunaba. m j_ Vádlott: Azért, mert nem jöttek vissza a tisztek és ebben a rettenetes helyzetben vállaltuk el a hulla szállítását. Elnök: Mondja meg hát azoknak a neveit. Vádlott: A nevekre most már nem emlékszem, de majd meg fogom tudni. Elnök: Ezután eléje tárja, hogy mint törvénytelen gyermek bárónőnek adta ki magát, sőt grófnő címet is használt, bár szülei egyszerű FENSÉGEK Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) — A kalauz sem emlékezett pontosan, kik is ültek azelőtt a vitás helyeken. Barátunk szünetet tartott, aztán folytatta: — Az ilyen, félig igaz, félig nem igaz, de biztosan arcatlan és jogtalan erőszakkal szemben — ami megfosztotta őket ülőhelyüktől — áílamférfiuék nem akartak több szót vesztegetni, annál is inkább, mert a vitatkozás már kezdett nagyon is piaci hangnemet ölteni. Átengedték hát a helyüket végleg a betolakodóknak. Az egész vonat zsúfolásig tele volt. Ekkor felhangzott a vonat indulását jelentő sipjelzés. A három hajléktalanná lett utas erre megkapta a kocsi felhágójának rézfogantyuját, olyan arckifejezéssel, amelyről letetszett, hogy akkor sem eresztik el, ha a vonatot elindítják. Mindenhol másutt az történt volna, hogy a három utast erőszakkal elvonszolják a kocsitól és a vonatot mégis elindítják. Hanem ez köztársaság volt, ahol mindenekelőtt egész más irányú és jellemű az emberek nevelése, mint másutt. A köztársaság erkölcsi alapja a mindenkinek egyforma mértékkel jkijáró teljes társadalmi és jogegyenlőség, vagyis ott senkivel semmiféle jogtalanság nem történhetik, leginkább hivatalos részről nem. Ezért hát nem az utóbbi történt, hanem egészen más. Kiabálás, a vonatot ;sapkalengetéssel leintik. Újabb tárgyalások a kocsiban ülőkkel, majd a hivatalnok kijelenti, hogy a kocsi folyosóján van még hely. „Azt látom magam is — kiabált az egyik ur — de mi nem folyosójegyet váltottunk, vagyis állóhelyre, hanem ülőhely- jegyet ! Én a folyosón nem utazom, nekem ülőhelyet adjon. Ellenben kizáróan ugyanezzel a vonattal megyek csak tovább, mert ezzel jöttem !.“ Újabb tanácskozás, újabb de«- putáció a kocsiba, újabb... stb. mint fent. Ekkor az az erélyes ur megint felkiált: „Ha a vonaton nincs hely, tessek kocsit akasztatni hozzá, de azt kijelentem, hogy minket semmi hatalom nem tud megakadályozni abban, hogy ezzel a vonattal ne utazzunk el!“ Egy másodperc sem telt el — mialatt a pirossapkás izgatott tárgyalásokba fogott az állomásfőnökkel — aztán íüsifelhő tűnt fel a vonat végén... és egy egészen üres elsőosztályu kocsit tolattak a vonathoz. — No, ebben nincs semmi különös és jellemző, ez az állomásnak kötelessége volt, mert hiszen túlzsúfoltság esetén . . . — Cssss! Várjátok meg a végét! Világos volt, hogy a hivatalnokot egy pillanatra megszéditette a két ur magas állása és ennek a hatása alatt ragasztatta a kocsit a vonathoz. Csakhogy az a kocsi egy 35 tonnás kocsi volt, ami által a vonat súlyában túlterhelés következett be és ez késést okozott: a luzerni gyorsvonat huszonöt perc késéssel érkezett meg Luzernbe. Ez eddig rendben van. De másnap, mint valami megpiszkált darázsfészek, az egész sajtó összeröffent és felzudult és felháborodottan össze-vissza szidták a vasúti hivatalnokot, az utasokat, a rendszert stb. Ezt a sajtótámadást igen üdvös volna nálunk is ismertetni, hadd tanuljon belőle mindenki, akit illet és aki alaposan rászorult a jó példákra. Én csak a legenyhébb cikk egy részét idézem: „Ha fenségek utaznak...“ ez volt a cim és utána alapos kioktatás következett az eset valamennyi aktiv és passzív szereplőjének. Aztán igy fejezte be: „Szép, szép az udvariasság és az előzékenység, sőt néha kötelesség is, azonban köztársaságban az ilyen udvariasság nem engedhető meg! Mert ebben az országban minden ember egyforma jogokkal és kötelességekkel bír és azt a megtévedt (igy volt, éppen ezekkel a szavakkal) hivatalnokot a felsőbb hatósága oktassa ki arról, hogy kivételt senkivel szemben sem alkalmazhat. Egy köztársaságban a tiszta erkölcsi alap: a teljes jogegyenlőség!“ Ez a támadás azért történt, mert ugyanazzal a vonattal harmadosztályú utasok is utaztak, olyan túlzsúfolt kocsiban, hogy egymás hegyén-hátán szorongtak, de — noha ismételten kértek biten állomásfőnökétől üres kocsit, hogy elférjenek — nem kaptak több kocsit .. . Szünetet tartott, hogy lélekzetet vegyen, aztán sietve fejezte be: — És ez a példa gyanánt mutatott eset, amelynél alighanem mindegyik szereplővel történt valamelyes igazságtalanság, harsány bizonyítéka annak, amit legelőször elmondottam. Nemcsak a születés, de még a magas állás, tehát esetleg az egyéni érdem révén elért polc sem jogosíthat fel senkit arra, hogy külömb akarjon lenni a többi embernél, azok kényelmének, önérzetének vagy boldogulásának rovására. Ha akad is néha-néha egy-egy bizonytalanul tévelygő, ingadozó lélek, aki első meghökkenésében megfeledkezik az emberi nem egyenlőségéről, az méltán megérdemli az olyan enyhe és .alapjában nem is rossz büntetést, amilyenben az a vasúti hivatalnok részesült. Kell valami — ebben az esetben tehát a sajtó — ami az ilyen ingadozó lelkeket a helyes vágányra terelje, a jövőre nézve pedig a hátuk mögött álljon intő kezével, nehogy a legközelebbi alkalommal jelentkező nagyur tekintélyt- lehelő alakja megtörhesse a szilárd emberi törvényt. Itt soha-soha sem történhetett volna meg az, ami nálunk elég gyakori eset, hogy a gyorsvonat órakat, félórákat késik, mert valamelyik kegyelmes ur habozik, hozzácsatoltassa-e a szalonkocsiját, vagy egy másik vonatig maradjon vissza. Avagy egy régi eset, egy kacagtató, de alapjában véve mélyen arcpiritó, elfajult és ájult mivoltunkat olyan szomorú hűséggel jelképező gyQrsvonatvisszaren- délési eset ... Uj konyakot töltött magának, erélyes hajtással kiitta és diadalmasan hordozta körül a tekintetét. (Vége.)