Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-12 / 154. szám
1925 július 12. ZALAI KOXLOHY a A Márffy-ügy folytatólagos tárgyalása Budapest, julius 11 A Márffy-ügyben ma délelőtt folytatta Zachőr István táblabiró a tanúkihallgatásokat. Elsőnek Kovarovszky Józsefet hallgatták ki és megeskették vallomására, majd Szaszler Frigyes orvos következett, aki kijelentette, hogy Márffy lakásán sohasem látott összejövetelt és a fürdőszobában sem tapasztalt semmiféle mahinációt. Már- ffyn a bombamerénylet után semmiféle nyugtalanság nem volt észlelhető. Megesketése után Strömpl délivas- uti segédtisztet, majd Szilárd Vilmost hallgatták ki és mindegyiküket megeskették. Dániel védő indítványára Huber Károly és Sós Antal tanúvallomása elölt Zachár biró zárt tárgyalást rendel el. A zárt tárgyalás után Kasnyik szüleit hallgatja ki a bíróság. Az öreg Kasnyik néhány pillanatig hallgat, majd sírásra fakadt és zokogva elmondja, hogy fia április 3-án estig dolgozott a műhelyben, azután nem látták többé. Az apát annyira elfogja a görcsös zokogás, hogy nem tudja folytatni vallomását. Drámai volt Kas- nyikné kihallgatása is, aki úgy mint férje, eskü alatt vallja, hogy fia egész vasárnap otthon volt. Amikor a tárgyalási elnök felmutatja neki fia fényképét a köröző-levelen, az asz- szony fuldokolva, görcsösen zokog: Ez az én fiam! Bandi Rudolf 14 éves fiú kihallgatása és megesketése után a biró« ság közli, hogy juliás 25-re tűzte ki a perben a folytatólagos bizonyítás kiegészítést. Elnök a vádlottak közül csak Márffy elővezetése iránt intézkedett, mett ő kivánt résztvenni a tanúkihallgatásom Hesz Ferenc a hallgatóság soraiból jelentkezett tanúnak, magyarázatot tart az épületcsodáról valakinek. Hogy a székesegyház a 12. évszázadban épült és élete egy idejében a szent-Benedek-rend tu- lajdona volt. Egyéb külső és belső nevezetességein kívül szentélyében két király, a számszerint második Henrik és ötödik Konrád szivét őrzik. Hanem ebben a pillanatban lemondtam az idegen idióma tulajdonosának kereséséről. Zengye, finoman, reszkető hullámokban csendültek föl a harangjátékok és a mélységes messziségből felbuzgó hangok lustán, apró hullámocskákban úsztak és rezegtek végig a mozdulatlan levegőben, mialatt valamelyik közeli grachtról rothadó vízinövények keserves illatát lehelte felénk a levegő áramlása. Egy időses, aprószemü, jóléttől zsirpárnás, de plebejus egyszerűséggel öltözködő ur kacsázott el mellettem. A karján lágyarcu, nyu- lánktestü, eleven barnaszemü fiatal nőt vezetett, akinek egyszerű, sima angol utazóruhája a legfinomabb Ízlés jelenléte mellett szólt. Apa és leánya, — a legelső és a legfelületesebb pillantásra is látszott ez. Valami gazdag gyáros, főhivatalnok vagy nagyiparos, gondatlan, aki özvegyember létére megmutogatja felnőtt leányának a nyugati országok minden nagyszerűségeit, A leány szépsége nem volt valami A Szent László cserkész- csapat juliálisa Az iparos és kereskedőifjakból rekruiálódott nagykanizsai 77. Szent László cserkészcsapat a nagykanizsai cserkészek legbuzgóbb csapaia. Ezt mindenkinek el kell ismerni, aki figyelemmel kiséri ennek a dolgos, fáradhatatlan, intenzív cserkészéletet élő csapatnak működését. Nevelő hatása, befolyása azifj. valláserkölcsi nevelésére felbecsülhetetlen. A kerület csapatai közül kétségkívül első helyen kell, hogy említsék. A fegyelme szinte katonai fegyelem. Teljesítményei pedig mindannyiunk őszinte elismerését váltják ki. Dagad a keblünk arra a gondolatra, milyen derék, hazafias polgárok válnak majd egyszer ebből a csapatból kikerülő ifjaink. Büszkék is vagyunk arra a cserkészcsapatra, amely Horváth József parancsnoksága alatt valóságos mintacsapat lett. A Szent László csapatnak ismét nagy napja van. Déli 2 órai kezdettel gazdag müsoru juliálist tartanak a lazsnaki parkban, hogy táborozási költségeiket előteremtsék. A juliális kedvezőtlen idő esetén is meglesz tartva, mert fedett helyiségről gondoskodva van. Családjfgy 20 ezer K, felnőtteknek 10 ezer K, diák és katonajegy 5 ezer K. Személyjegy autóval 15 ezer, bérkocsival 10 ezer K-val több. A gazdag műsorból kiemeljük a „Cigányok a táborban“ cimü tréfás cse/készjeienetet. A szinieiőadást. A magyar cserkész körtáncot és orosz táncot. Van vonós és fúvós zenekar. Rádió. Számtalan tréfás játék, amely a juliálisnak a legkelemesebb népmulatság jellegét adja. Saját büffé Is lesz. Hisszük, hogy Nagykanizsa közönsége osztá'y és felekezetkülönb- ség nélkül honorálni fogja a Szent László csapat törekvését, a város közönségének egy kedves családi jellegű vasárnapi mulatságot rendezni és most is tömeges részvéte- lével pártolni fogja nemes törekvéseit. feltűnő, olyan sem volt, amit pikáns« nak vagy érdekesnek mondanak az örök női szépet skatulyákba osztályozó, megszámozó és nevekkel fel- cicomázó nagybogaru bogarászok. Az a bizonyos szép női arc volt, amely a buja gondolatokat egyszerre kifagyasztja a léha férfi szivéből, nem ugyan a tekintete méltóságteljes hidegségével, hanem a klasszikus jellemű szépségével és az egyszerűen, tudatlanul, ártatlan szentség gyanánt néző felséges szemek íriszének keresetlen naivságával, amely mégis szigorúan parancsoló, tiszteletet követelő és megdöbbentően tisztességes. Arcának két halmán biborba-tetsző élénk pirosság lángolt, a szobák négy falának szűk világát megvető ember egészséges életszine. A tekintetének lágysága és szelídsége, szemeinek becsületes tükre feldobogtaták a szivemet és én, aki világjáró utazás közben ostobaságnak és nevetségesnek tartottam a szerelmi ellágyulást, egyszerre éreztem, hogy azok a tiszta Madonnaszemek mélyen behatolnak a lelkem mélységeibe... Könnyű volt megtudnom, kicsodák. Egyszerű nyárspolgárok, az apa svájci csokoládégyáros, a neve Tschudy- Lüssi. A hölgy a leánya, mint azt én már ki is találtam. (Folyt, köv.) OM vasárnapi nyitvatartása Nagykanizsa, julius 11 Hat napi munka után a hetediken, vasárnapon bezárulnak a köz- és magánhivatalok irodái, az iparosok műhelyeikben leteszik a szerszámokat s a héten át kenyeréért dolgozó ember egy napot pihenésnek szentel. így irja ezt elő a vallás törvénye, igy szentesítette az évszázadok gyakorlata és igy kívánja meg ember-voltunk, mely a megélhetésért való munkában időközön- kint a véges fizikum számára némi pihenőt tesz szükségessé. Az üzletek vasárnap délelőtti nyitvatartása tehát nemcsak vallásos érzésében sértheti teljes joggal egy város lakosait, hanem szem elől nem téveszthető emberi, szociális elveket is félretesz akkor, mikor ez a vasárnapi nyitvatartás, mint azt a tapasztalat már eddig is bizonyítja, az üzletek tulajdonosainak sem hozta meg közelről sem azt az anyagi előnyt, amit tőle vártak A helyes elv mindezektől is eltekintve az, hogy ha valamely kereskedőnek kifizetődik, vagy bármi okból kívánja ü lete forgalmát vasárnapra is kiterjeszteni, akkor nyisson ki, de ne foglalkoztasson munkaszüneti időben egész héten út dolgozó alkalmazottakat. így például rendelet irja elő, hogy a trafikok kinyithatnak vasárnap, de alkalmazottakat ekkor nem foglalkoztathatnak. A borbély- és fodrászipar vasárnapi munkaideje ügyében kiadott legutóbbi rendelet is szigorúan előírja, hogy ha a borbély vasárnap délelőtt dolgozik, akkor a 24 órás munkaszünet biztosítása végett az üzleteket hétfőn délig zárva kell tartani. Vájjon az egyes szakmák milyen indokkal képeznek kivételt a 24 órás heti pihenő szükségessége alól ? Vájjon az említett és hozzájuk hasonló rendeletek szelleme rájuk miért nem vonatkozik? Soraink látszólag nem a kereskedők érdekében valók, de épen olyan kevéssé vannak ellene is, mert hi* szén nem egy vasárnap délelőtt voltunk tanúi, hogy a nagykanizsai kereskedősegédek üres pultok mögül, üres üzletek ajtajainak támaszkodva irigyelgették az ünneplőbe öltözött, templomba, egyébüvé iparkodó, egy napra pihenőt tartó embertársaikat. A hétköznapok mindegyike panaszt panaszra halmoz. Vájjon mi az a csoda, amitől pont vasárnap délelőtt várnak busás hasznokat kereskedőink? Az ünnep, a vasárnap megszentelése olyan isteni törvény, melynek megsértése ellen, mikor arra komoly okok nincsenek, csak tiltakozni tudunk. A vasárnap nyitott üzletek demoralizáló hatása, az ünnep jelentőségének tompítása nagyobb erkölcsi kárt jelent, mint a vasárnap is pénztelen nagyközönségnek az az előnye, hogy, ha épen szükséges, vasárnap is vásárolhat. Szombathelyen például a kereskedők nagy többsége tiltakozott — mint a „Vasvármegye“ irja — az alkalmazottakkal együtt a nyitvatartás ellen. Itt a harc úgy dőlt el, hogy a kereskedelmi miniszter a túlnyomóan élelmiszer árusítással foglalkozó üzleteknek megengedte a nyitvatartási. Arról, hogy egyéb szakmabeli üzletek is nyitva tartsanak, legtöbb más városban szó sem esik. Knag lehetni! sírkövet állítani minden halnia? A „Zalai Közlöny“ majdnem napnap mellett fáradhatatlan munkát végez a katonasirok érdekében és esetenként közli az adományozók neveit is. A cikkek nem fogynak, de az adakozók igen. Ezen ne csodálkozzunk. A mai nehéz gazdasági viszonyok között alig is várhatunk valakitől nagyobb áldozatkészséget. A lelkek deprimáltak. A zsebek üresek. Hiába appellálunk hazafias érzésre, hősök iránti kegyeletre, ha adakozásról van szó, a legtöbb ember nem ad, mert már egyszer adott, aki pedig adhatott volna és nem adott, annak már hiába minden szép szó, kárbavesznek a legszebb érzéssel megirt sorok is. Összeszorul a szivem, amikor azt olvasom, hogy az eddig gyűjtött ősszegből egyelőre csak 6—700 sirkövet fognak felállítani, s aztán a jó állapotban levő fakereszteket a jeltelen sirok főié helyezik el. Szegény hősi halottak ! Egyik megkapja a másiknak még nem egészen korhadt fakeresztjét. Hiszen testvérek ők a halálban, de, hogy egymás keresztjét örököljék, az nem illő hozzánk, az élőkhöz. Hálátlanság azokkal szemben, kik a hazáért és érettünk vérüket ontották. Vájjon nem lehetne-e ezen valahogy segíteni, esetleg épen úgy, hogy a további gyűjtéssel felhagynánk? Erre vonatkozólag volna egy indítványom, s ha az nem volna kivihető, talán tudna valaki más, valami célravezetőbbet. A cél az, hogy egyidőben állítsunk sirkövet mind az 1300 hősi sírra. Erre vonatkozólag szerény véleményem a következő : tavaly ősszel gyűjtöttünk a felállítandó „Hősök emlékműve“ céljaira. Egynéhány millió folyt be erre a célra, amely tőke valahol kamatra el van helyezve. Az emlékmű ügye azonban egyelőre stagnálj mert hi* szén annyi pénz, 250—300 millió kellene hozzá, amit ma társadalmi utón előteremteni szinte lehetetlen* ség. Én azt hiszem, nem lenne bütt és hiba, ha az erre a célra összegyűlt összeget, amely amúgy sem elegendő egy monumentális emlékmű felállításához, a hiányzó katonasir- kövekre adományoznák, A cél úgyis egy: az utódok szá-1 mára megörökíteni a hősök emlékét; Ezt a célt szolgálják már némikép azok a márványtáblák is, amelyek templomaink falába vannak elhelyezve. De ha már a temetőben nyugvó hősi halottaknak nem adhatunk márványt, adjunk nekik egyszerre egy szerény kőemléket. Ezt pedig talán meg lehetne teremteni abból az összegből, amit egy szent hevület percében, egy szép őszi napon gyűjtöttünk. így egyszerre jelölhetnénk meg minden katonasirt s rendezhetnénk a hősi halottak tiszteletére, s az élők lelki épülésére olyan gyászünnepélyt, amely méltó volna az elesettekhez és méltó volna Nagykanizsa város társadalmához. Szeretném, ha szerény indítványom nem maradna a pusztában elhangzó szó... Azután pedig, jobb idők fordulatával, ismét megkezdhetnénk vagy folytathatnók a gyűjtést egy emlékműre, de az én kívánságom az volna, hogy az az emlékmű ne a szomorú múltat, de a várva-várt jobb jövendőt, Nagymagyarország újjászületésének napját örökítené meg. Hüli Cecilia
