Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-30 / 219. szám
* ÍALiŰ lOZLÖNY 1925 szeptember 30. Dr. Hegedűs György I hazaérkezett HB—1 Nagykanizsa, szeptember 29 Lassan, méltóságteljesen robogott be a szombathelyi vonat, melynek utolsó kocsijában érckoporsóba zárva feküdt Hegedűs György dr. nemzetgyűlési képviselő. Az állomáson a keresztényszocialista vasutasok és postások nagyszámban, néhány igaz elvbarát, a papság és a hátramaradottak várták. Sajna, hogy a nagy- közönség és a város katolikussága csak későn értesült a holttest beérkezéséről, lapunk pedig reggel hozta a pontos értesítést a gyászprogramról, amikor a közönségnek már nem volt ideje elkészülni és a pályaudvarra kimenni. így történt, hogy a kiséret az állomásról Kis- kanizsáig csekélyszámu hívek mellett történt. Amikor a szombathelyi vonat befutott a gyászkocsival, az egyik sínpáron ott vesztegelt a Rómából érkező különvonat, amely a kalocsai érsek vezetése alatt elindult magyar szentévi zarándokokat hozta. A kb. 400 főt kitevő zarándok csapat csatlakozott a vonatot váró gyászolókhoz, úgy, hogy amikor a nehéz érckoporsót leemelték a perron tömve volt közönséggel. A különböző sárvári testületek, egyesületek, szervezetek koszorúi megtöltötték a gyászkocsit, úgyhogy csak egy részét lehetett elhelyezni a koporsót vivő furgonon. Vargha P. Theodorich dr. városi plébános nagyszámú papsággal beszentelte a halottat, majd a szokásos halottért való könyörgések után a feketehuszárok feltették a koporsót a furgonra és a menet megindult. A menet élén egy lovas és több gyalogosrendőr. Az egyházi ruhába öltözött papság, a kiséret, majd a halottaskocsi. Utána a gyászoló család. A kir. törvényszék épületének homlokzatán és a városházán gyászlobogót lenget a szél. A kiskanizsai templomba a már elkésziiett katafalkon felravatalozták a megboldogultat. Itt akart pihenni. Kiskanizsán — ahonnan kiindult. Ahová tartozónak érezte és vallotta magát mindenkor. Margit Váth János — Hát nem megmondtam? Verd ki a fejedből 1 heveskedett apa, de azért kanalaztak tovább. A hideg, erőtlen s zsirtalan rántott, köményesleves fogyott a tálból. Már csak a fenekén kotoráztak s csörömpöltek a kőedényben a bádogkanalak. Margit letette kanalát és leütötte fejét és selymes haján megolvashatták volna a fésű barázdáit. Izgalomtól forraltan felelt: — Nem verem. — Hát majd megmutatom! kiabált apja. — Meg, ha addig élek is! — Mit mutogat? Ha ahoz nem, senkihöz. — Mit, még felesölsz? gurult méregbe az ember. Fölkapta a nagy cseréptálat s a maradékétellel együtt a leány fejéhez vágta. Ijedten tették le a kanalat valamennyien. A lány fölállt. Zokszótlan kiment. Gyönyörű fejét mártirosan emelte föl s igy erő volt. Lázas vére lüktetőén, lehabzón pezseghet. Kár, hogy nincs hozzá parazsas, fekete szeme; ennek lázát tompítottan fátyolozza a zöldesszürke szemebogara, de a félig nyitva hordott száját törMa szerdán, délelőtt 9 órakor Vargha P. Theodorich dr. plébános nagypapi segédlettel ünnepélyes rekviemet tart a kiskanizsai templomban. Ma érkeznek meg a kir. kormány, a Házelnökség, a nemzetgyűlés képviselői, a letenyei kerület küldöttsége, az országos keresztényszocialista központ, a Keresztény Gazdasági Párt, Zalavármegye, az Országos Katolikus Népszövetség, az EME kiküldöttei is, hogy lerójják a kegyelet adóját az elhunyttal szemben. Pont négy órakor kezdődik a beszerelés és a temetés a kiskanizsai templomból, amelyen az országos politikusokon és követségi kiküldöt- tökön kívül az összes helybeli közhivatalok képviselői, a honvédtisztikar, az ügyvédi kar, a biróságok tagjai, a társadalmi és hitbuzgalmi egyesületek és a helyi társadalom szine-java fognak résztvenni. A temetésre a délutáni vonattal érkezik Tarányi Ferenc dr. főispán. A fővárosi sajtó Hegedűs György dr. tragikus halálával foglalkozva — az elismerés hangján emlékezik meg az elhunyt politikusról. Különösen meleg sorokat szentel a Nemzeti Újság, Uj Nemzedék, Magyarország, ezenkívül az Újság stb. Az ipartestületek reformja I. Az ipartestületek reformjáról és az Országos Kézműves Testületről alkotott törvénytervezet alapelvei Nagykanizsa, szeptember 29 Az egész magyarországi sajtó je; lentős eredményként közölte a múlt héten, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban elkészült az ipartestületek reformjára és az Országos Kézműves Testület létesítésére vonatkozó törvényjavaslat. A törvényjavaslat előadói tervezetét a kereskedelmi és iparkamara utján vélemény nyilvánítás céljából megkapta a nagykanizsai Ipartestület is. Az ipartestületi reform alapelvei, mint az a törvényjavaslat tervezetéből megállapítható, a következők : A képesítéshez kötött ipart űző egyes iparosokat ipartestületekbe kell tömöríteni s ecélból az ipartestületek meglévő hálózatát megfelelően ki kell építeni. Iparágak szerinti ipartestületek létesítésére csak Budapesten van lehetőség. Képesítéshez nem kötött ipart űző iparosoknak, gyárosoknak és kereskedőknek csak mint önkéntes tagoknak lehet az ipartestületben helyet adni. Az ipartestületek részére országos központi szervet kell teremteni olyképen, hogy annak minden ipartestület tagja legyen. Kerülni kell az ipartestületek hivatalos jellegű munkakörének ki- terjesztését. Ehelyett arra kell súlyt helyezni, hogy az ipartestületek a kézműves iparosságnak a gazdasági életben nyújtsanak mennél hatékonyabb és értékesebb támogatást. A reform megvalósításánál számolni kell az iparosság nehéz gazdasági helyzetével s ezért egyszerűségre és takarékosságra kell törekedni. A törvénytervezet nem óhajt az alkotandó törvényben minden részletet szabályozni, hogy sok kérdésben az ipartestületeknek bizonyos keretek közt szabad mozgást biztosítson, amit a helyi viszonyok változásai és különfeleségei is indokolnak. Ezért a tervezet sok kérdésben csak egy keretet ad meg s az életre hagyja, hogy ezek a keretek bizonyos idő múlva tartalmat kapjanak. Ilyen a szakosztályok kérdése, melyek nem csak az iparosok szakma szerinti érdekeinek válhatnak előmozdítóivá, hanem módot nyújthatnak idővel arra is, hogy az egyes ipartestületek azonos szakosztályai idővel kamarai kerületekként, esetleg országos kapcsolatban egyesülve adhassanak hangot az egyes szakmák kívánságainak. Az ipartestületek feladatának meghatározásánál is csak általános kereteket állít fel a tervezet. A tervezet értelmében uj ipartestületek felállítása is szükségessé válik. Minthogy ezek területének, hatáskörének megállapítása is csak a különböző helyi viszonyok pontos ismerete és mérlegelése alapján történhetik, a tervezet etekintetben is csak elvi rendelkezésekre szorítkozik. Kézenfekvőnek látszik ezekből, hogy a hálózat kiépítésével kapcsolatban a meglévő ipartestületek fennállását biztosítani kell és csak azt lehet tőlük kívánni, hogy működésűk körének esetleges kiterjesztését adott esetben megnyugvással vegyék. Nyilvánvaló továbbá, hogy az eddig ipartestületet nem alakított iparosoknak ellentmondás nélkül el kell fogadniuk azt a területi beosztást, melyet meghallgatásuk és a viszonyok mérlegelése alapján a miniszter fog megállapítani. Az egyes községek iparosainak külön ipartestület létesítésére vonatkozó kérelmeit csak annyiban lehet figyelembe venni, amennyiben ezek összeegyeztethetők a kerületi beosztásnak közszempontokból megállapított általános tervével. (Folyt, köv.) A katonatemetőért Egyelőre nem kaptuk meg a vármegyétől kért segítséget Nagykanizsa, szeptember 28 Szerkesztőségünk minden követ megmozgat, hogy a katonasirok akció minél előbbre viteléhez pénzt szerezzen. így a vármegyéhez is fordultunk hozzájárulásért, annál is inkább, mert hiszen az egész vármegye területéről feküsznek itt hősi halottak, sőt a zalaiak közül is alig néhány nagykanizsai, mert azokat hozzátartozóik többnyire a a polgári temetőben temettették el. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága augusztus 11-iki megye- gyűlésén kérelmünket tárgyalás alá is vette, azonban a most kézhez kapott határozat tanúsága szerint az érdemi döntést egyelőre elhalasztotta, egyben utasította a vármegye alispánját, hogy tegyen a megyegyűlésnek javaslatot, milyen összeg ajánlható meg a zalamegyei összes hősi temetők céljaira s milyen arányban jusson ebből az összegből Nagykanizsa hősi temetőjének. Egyben bekérte a vármegye szerkesztőségünk akciójának eddigi eredményeit úgy a gyűjtésre, mint az eddig felállított sírkövekre vonatkozólag. Az alispánhoz már el is ment a bejelentés, hogy eddig 615 sirkő áll a nagykanizsai katonatemetőben, ösz- szesen 700 darabra van fedezetünk s a hiány még közel 500 sirkő, ami az eddig városon lakó gazdag rokonánál kikönyörögte neki a halászcsőszséget. Apja áldástalan törődött bele a frigybe s még csak viskót se vett nekik, amiben meghúzódhassanak. A falu legderekabb, legszebb nemes lánya muzsikaszótlan, násznép- telenül, fogott tanukkal ment esküvőre. A boldogság hitt meglelése se úgy indult, ahogy várta. Parázslón, belemámorosodottan rohant s elfulladt a lélekzete majd minden nap. Margit csöndes, szabályos életet látott lelkében maga előtt, amelyben odaadón hajthatja le makulátlan vérét, ős rendeltetésére. Lehabzó véréhez egészséges, fékentartó természetű legényt kellett volna választania. Nem korán lankadó, végletekbe hajszoló beteget A szesz elaljasitotta és boldognak hitt fészekrakásukba beköltözködött az áldástalanság. Az ember nem járt kötelessége után, hanem betévedt az utszéli csárdába, hol cimborái itatták s el kellett nekik a tilos halászatot néznie. A felügyelői nem találták helyén. Ha figyelmeztették hibájára, még ő kerekedett felül. Egykétszer elnézték neki; hanem a kenyéradók hamar tudnak segíteni magukon s elbocsátották a csőszségböl. (Folyt, köv.) hetetlen szorítja össze, aki örök életbe nézőn feledkezett rá egy feketebajszos, törékeny legényre, j Tiszta véréhez a ványadt, gyái;oli- i tásra szoruló emberke vágott legjob- | ban, aki szegény, földhözragadt, ] senkiden, semmiden szolgagyerek j volt, Margit apját is cselédelte kamasz ! korában s a lány gyerekvonzalma j akkor fokozódott hozzá nemes szerelemmel. A katonáskodásig nincstelenségben legényedett föl s Margit vele táncolt legörömestebb a korcsmában ünnep délutánokon. A legény virtusból vetette magát a lány után. Tudta, úgyse kapja meg. Hogy a lány kitartott mellette, ezer szemrehányás és örökös pad- varkodások árán is, elbizakodottá tette. Hitelre mulatott s nyeglén kiabálta: — A feleségem jussára, korcs- máros ur! Ezen mérgedett el legjobban Margit ügye. Apja fülébe vitték a duhajkodást és szabadszájuskodást, a lány még se hajlott el a legényétől. A törhetetlen, sokatbiró lelkek kiváltságossá volt: szenvedte kálváriás boldogságát. Apja kurtanemesnek ivadéka, sokat tartott a származására, í bár alig nyikorgott a néhány holdnyi S telkéből. Mig gazdag rokonok kezén volt a falu földesurasága, addig ku- j nyerálásból, lopásból könnyen ken- j ték a falu hétszilvafásai a szekerük J tengelyét. Mióta idegen kézbe vándorolt, csak a gőg maradt. Margit apja is abból élt, meg a takarékokból. Apró gyerekek kiabáltak még az udvarán s talán a más udvarán, Margit királynés alakja anyának is beillett volna közéjük. Az apja a kicsinyeket nem látta. Vagyonocs- kájára, nagy családjára nem gondolt. A lánya deréksége feledtette szegénységét s gazdag vőlegényre gondolt. Számítása bevált volna évtizedekkel előbb, de a reális kor nem ismert nemességet; a szépséget is sok pénz mellett látta csak meg. Margit kérői mégis korán kopogtattak s szép számmal jöttek, hogy módosabbak is megirigyelhették. Margitnak egy se kellett. Apja a sok háztájéknézőre épitett. A legény Margit álhatatosságára, törhetetlenségére — szemtelenkedett, dologtalankodott. Nemes vér volt, illett hozzá, hogy nehezítse esztelen- ségével a lány golgothajárását. — Legalább bizonyos kenyere volna 1 — vetette oda apja izgultan lányának máskor. Ezen a szón kapott a lány s a
