Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-29 / 218. szám
férjéről van szó, hogy baj érte őt. Sötét van, egyedül van á 6 éves kis fiával — nem nyitja ki az ajtót. De a hang újból megszólal: Tessék kinézni az ablakból, ne tessék félni, rendőregyenruhám van,, csak egy üzenetet hoztam a nagyságos asz- szonynak. — És én, noha tudtam, hogy férjem halálhírét fogják hozni, — mondja nekünk zokogva Hegedüsné — mégis kinyitottam az ajtót. Tudom, hogy férjemről van szó, ezzel fogadtam a rendőrt, akit a kapitányságról küldtek, hogy engemet a katasztrófáról értesítsen. — És a rendőr kíméletesen, a legnagyobb tapintattal értesített, hogy telefonértesítés jött Sárvárról... Itt ismét elfogja a zokogás az özvegyet. — Istenem, miért nem haltam meg én helyette. Ó, az én drága jó uram... Hozzák a fekete gyászruhát, a fekete gyászfályolt — az özvegyasszonynak. A fiatal asszony szülei a horvátországi Luzsnicában földbirtokosok, kik csak szerdán érkezhetnek Nagykanizsára, ezért a temetés nem ma, hanem holnap, szerdán fog végbemenni. Hegedűs György dr.-t nején, szülein és hozzátartozóin kívül 3 gyermeke, egy 6 éves fiúcska, aki édesanyjánál van, egy 8 éves kisleány, aki az esztergomi leánynevelő zárdában és egy 12 éves fiú, aki a katonai reáliskolában van elhelyezve. Szerdán lesz a temetés Dr. Hegedűs György kihűlt teteme ma reggel 7 óra 30 perckor érkezik az állomásra, honnan Kiskanizsára szállítják tisztelői és jóbarátai kíséretében és a kiskanizsai templomban fogják felravatalozni. Szerdán délelőtt 9 órakor ünnepélyes rekviem lesz a kiskanizsai j! _____________________ tem plomban, majd délután 4 órakor a temetés a templomból, ahonnan ideiglenes nyugvóhelyére, a kiskanizsai sirkertben helyezik el. A temetésen részt vesznek a budapesti előkelőségeken és országos politikusokon kívül a letenyei kerület, a nagy- kanizsai katolikus hitközség képviselőtestülete, a katolikus férfiliga, a papság, az ügyvédi kar, a bíróságok, az összes keresztény testületek és egyesületek, a Zalai Közlöny szerkesztősége, a honvédtisztikar, stb. stb. és megyei és városi életünk minden kitűnősége. Ki volt Hegedűs György dr.? A tragikusan elhunyt képviselő a keresztény és nemzeti gondolatnak törhetetlen harcosa volt. Mint Kis- kanizsa szülötte és a nép fia, a maga ernyedetlen vasszorgalmával önerejéből küzdötte fel magát arra a polcra, ahová mindenki a legnagyobb tisztelettel tekintett reá. 1883-ban született Kiskanizsán, középiskoláit Nagykanizsán végezte, a jogot a budapesti tudományegyetemen hallgatta, 1913-ban szerezte meg Budapesten az ügyvédi oklevelet, azután irodát nyitott Nagykanizsán. A háborút mint a 20. honvédgyalogezred főhadnagya küzdötte végig, főleg az olasz és orosz fronton harcolt; számos kitüntetést kapott. Két- izben megsebesült. A forradalom előtt ő szervezte meg a földmüvespártot Zalamegyében és a kommün alatt lánglélekkel szolgálta a nemzeti Eszmét, hogy emiatt Szegedre kellett menekülnie. A kommün után lapunk főszerkesztője, majd a letenyei kerület nemzetgyűlési képviselője lett. Nagykanizsán a városi képviselőtestület, majd a katolikus hitközség képviselő- testület tagja. Bátor fellépése a parlamentben a nemzeti eszmék, főleg a katolikus érdekek mellett az egész vízről hallatszik néha egy-egy csattanás, amint egy-egy nagyobb hal felveti magát. A túloldali sziklás partról szikladarabok gurulnak a vizbe; valami állat jár ott. Vagy vadkecske, vagy prédára induló hiuz. Sok a hiuz e vidéken. Apróvad, már mint nyúl, igen kevés van. Igen sokszor találtam széttépett és felfalt fajdokat és császármadarat. Köpenyembe burkolva, ölben tartott fegyverrel elszunditok, de nem sokáig,- mert a körülöttem ólálkodó hiuzok ugatása felzavar. Kevés a kilátás a mai szarvaslesre. A sötétben — lehet 60—80 lépés, vagy tán 100 is —, hol jobbról, hol balról, két világitó folt meredezik felém, de csak rövid pillanatig, majd ismét eltűnik. Egy hiuz kerülget; úgy látszik szagot kapott s körözve, illetve cikk- cakk alakban próbál megközelíteni. Mikor egyszer éppen szembe kerül a két fénylő pont, a türelmem elhagy s oda lövök. Persze pontos célzásról szó sincs, hisz oly sötét van, hogy a legyet egyáltalán nem, de a nézőkét is csak némileg látni. A fénylő pontok eltűnnek s nemsokára a távolból mérges ugatás jelzi a megugratott hiuzt. A fának nekidülve, állva bámulok a sötétbe, halotti csend, összerezzenek. A szomszédos fáról egy repülő pele szállt arra a fára, amelyhez támaszkodom, aztán megint csend. Hirtelen kibukkan a hold s az erdő fáinak kontúrját mintegy 50 verszt- nyire bevilágítja. Hosszú idő telik el tétlen várakozásban, egyáltalán semmiféle vad sem jelez. A hold lassan a sziklák közé búvik s újból besötétedik. Lódobogásszerü zaj hallatszik a fák között, folyton közeledik, nem látok semmit. A kis cserjék fedezésében valami nagy állat a víznek tart. A partszélen megáll, majd egész nesztelenül a vizbe ereszkedik. Rövidre hallom, mint szürcsöli a vizet s tépi a hínárt. Ez nem szibériai szarvas, ez csak jávorszarvas lehet. Nem tart tovább a fürdése egy negyedóránál, aztán ügetésben megindul, vissza, az erdőbe. Nem látok semmit, de hallom a „ zaj erősbödé- séből, hogy közeledik. Úgy állok a fa mellett, mint a feszület. Remeg a kezemben a puska, térdeim cite- ráznak a nagy izgalomtól. Oly közel vélem magamhoz, hogy már várom, mikor borit fel, amidőn megpillantom a nagy monstrum velem egyenesen szembejövő körvonalait. Látom a nagy kosorru fejét Éleset csattan a karabély, a nagy állat kétszer megfordul maga körül s bőgni kezd : ohau, au, ohau ... mintha a házi tehén bőgése toldaná meg a szarvas bőgősét. [Izgalmamban elfelejtek ismételni s látom, 2ALAI 1925 szeptember 29. ország katolikusságának legnagyobb tiszteletét'váltották ki számára. Igen becsületes férfiú volt. A magyar hazafi mintaképe. Otthonában ideális lelkű családfő — akinek oltár a házasság, világa az otthon, boldogsága a család. Családját — nejét és gyermekeit rajongásig szerette. Vallási kötelezettségeit mindenkor hűen, példaadóan teljesítette. A szegény, a védtelen, a segítségre szoruló — mindenkor igaz pártfogóját talála benne. Hegedűs György dr. tragikus halála az egész országban mélységes részvétet keltett. Halálával egy magyar tölgy dőlt ki a magyar földből, amely mélységes gyökeret vert benne. A valutareform-tervezet a miniszterelnök előtt A pénzügyminiszter az aranykoronát ajánlja 14.500-as szorzószámmal — A miniszterelnök elfoglalta hivatalát A sárvári beszámoló Budapest, szeptember 28 Bethlen István gróf miniszterelnök párnapos vidéki tartózkodása után vasárnap visszaérkezett a fővárosba és átvette minisztériumának vezetését. Hétfőn délelőtt legelőször Vass József helyettes miniszterelnök kereste föl és vázolta azokat a kormányintézkedéseket, amelyekkel az indokolatlan drágaság ellen eljárni kívánnak és hogy a kormány részéről a kommunista szervezkedésekkel szemben milyen szigorú megtorló és preventív intézkedésekre van szükség. Ezekután Búd János pénzügyminiszter ment fel a miniszterelnökhöz a teljesen elkészült valutareform-tervezettel. A pénzügyminiszter azt az álláspontot fejtette ki, hogy a valuta- reform leghelyesebb megoldása az aranykoronának, mint uj pénzegységnek életbeléptetése. Az aranykorona mai átszámítási kulcsaa 14.500 megmaradna. A valutareform ügyében csütörtökön a pénzügyminisztériumban értekezlet lesz. A valutareform életbeléptetésével az uj pénz kibocsátása is megtörténik. A pénzügyminiszterrel egyidejűén Walko Lajos kereskedelemügyi miniszter is megjelent a miniszterelnöknél és tájékoztatta a genfi tanácskozásokról, valamint az osztrák— magyar kereskedelmi tárgyalások állásáról. A sárvári beszámoló Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke vasárnap délután tartotta meg Sárvárott beszámolóját, amelyben visszapillantást vetett 15 évi munkásságára. Amióta a sárvári kerület képviselőjévé választotta, mindig a keresztény nemzeti gondolatnak volt a törhetetlen harcosa. így fog dolgozni a jövőben is. Huszár Károly után Vass József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter szólalt fel, aki a többi között azt mondotta, hogy az egységet, a megértést hirdeti a történelmi tradíciók alapján. Hirdeti a keresztény politikát, amit a hazafias érzésű zsidóság sem vehet rossz néven. Mi — mondotta a miniszter — meg akarjuk becsülni a hozzánk simuló, becsületes állampolgári életet folytató zsidóságot. Nem lehet eltűrni, hogy egyesek folyton gáncsolják Bethlen Epizódok az őserdőből Irta: Unger-Ullmann Elek ny. százados A nyugalmasabb élet lassan-lassan elfeledteti azokat az éveket, melyeken keresztül oly keserves nélkülözésekkel toltuk át magunkat Szibériában. Sajnos, sokan tudják, miért irom ezen szavakkal: „toltuk át magunkat“, hisz a mindennapi, azaz a holnapi kenyér sohasem volt biztos. Hosszas lenne leírni, mi mindent dolgoztunk, mi mindenen mentünk keresztül s nem is vágna ide, e tárca keretébe. Csak az őserdővel kapcsolatos dolgokról fogok néhány szót szólani. * A nagy konyhakést az oldalamra gomboltam „Standhauernak“. A paraszttól szép szóért kapott japán karabélyt 1 pár tölténnyel a csónakba tettem. Pipa-mahorka és tüz- szerszámot (kova és tapló) zsebre: no, Isten nevében, rajta! A csónak, nyírfából égetett „Einbaum“, végtelen könnyű jószág. Egy rövid evező és egy rúd van hozzá, a viz elleni toláshoz. Köpenyem is az ülésen van: az éjszakák igen hűvösek. Az alkonyodó nap végigsüt a Mava-folyó szintjén, amelyből a pisztrángok kapkodnak a legyek után. A folyó sodratára bízom a csónakot, csak annyira hárítom balra, hogy a túlpartot szemmel tarthassam, van-e valahol vadváltó a vízhez. 7—8 km.-nyi óránkénti sebességű a sodrat — mint egy igen gyorsan járó emberé. Ép arra jó, hogy mindent megfigyelhessek. Az elkerült kis sziget végén vadkacsák repülnek fel — lehet vagy 8 darab, most nem érdekelnek —, tovább, lejjebb ereszkedem a folyón, a Maral- szarvasok „Suhle“-ja felé. Mintegy 25 percnyi ut után egy hináros parti részlet felett a csónakot a parthoz fordítom, kiugróm belőle s kirántom annyira a partra, hogy a viz el ne vihesse. A szúnyogok raja rágyújtani kényszerit, bár nem sokat használ. Majd lesállás keresésére indulok. A parti fü derékon felül ér s már harmatosodik. 20—25 lépés után két, majdnem méter vastag fenyő közé ülök. A kettő közötti távolság nem nagyobb 60—70 cm.-nél, mindegyik oldalra tudok támaszkodni. Hosszú várakozás után, hirtelen egész sötét lesz. A holdvilág majd csak 11 óra körül fog a túlsó magas sziklák közül előbujni. A vízre kacsák ereszkednek, de egyszerre az egyik keservesen sá- pogni kezd, mire a többi ész nélkül, nagy lármával elrepül. Sápogó társukat alkalmasint egy vidra csípte el. A madarak elhallgattak, csak a
