Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-12 / 204. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1925 szeptember 12. i4 kultuszminiszternek nőnevelési reformtervei Leányliceumot óhajt Nagykanizsán felállítani Klebelsberg Kunó gróf és K Tibor nagy beszédei a kultuszminiszter tiszteletére tartott banketten Nagykanizsa, szeptember ll Lapunk tegnapi számában csak röviden emlékezhettünk meg Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszternek a tiszteletére adott banketten felelős szerkesztőnk előtt kifejtett nőnevelési programjáról s a magán a banketten elhangzott beszédekre sem volt már időnk és terünk kiterjeszkedni. E helyen tehát részletesebben fogunk foglalkozni ezekkel a beszédekkel és szó szerint közöljük a kultuszminiszternek nőnevelési reformterveit s már most leszögezzük azt a kijelentését, hogy egy ilyen leányliceumot óhajt Nagykanizsán felállítani. A Korona szálló éttermében tartott banketten elsőnek Tarányi Ferenc dr. főispán emelkedett szólásra s pohárköszöntőjében Magyarország kormányzóját éltette. A jelenvoltak a kormányzó nevének említésére felálltak s utána háromszoros éljennel adtak kifejezést a személye iránt érzett tiszteletüknek és ragaszkodásuknak. A főispán után Kállay Tibor volt pénzügyminiszter, Nagykanizsa városának nemzetgyűlési képviselője szólt. Gyönyörűen felépitett beszédét a kultuszminiszter üdvözlésével kezdte meg. A város közönsége ragaszkodásának és szereteíének annyi megnyilatkozásával halmozta őt már el — mondotta — hogy feljogosítva érzi magát arra, hogy a város polgársága nevében ő üdvözölhesse a falaink közt időző minisztert. A kultuszminiszter több Ízben kifejezte, hogy pártpolitikával nem foglalkozik. De egy kérdésben nincs, nem is lehet ellentét az egyes pártok között: a magyarság kulturfölényének biztosítása tekintetében. Klebelsberg Kunó gróf miniszterségéhez a reformoknak egész sorozata fűződik. A kulturfölény biztosítására meg van az erős akarata s a testnevelés kérdése a tankönyvkérdás, a leánynevelés reformja és még több más reform- törekvés igazolják, hogy megvalósításukra meg van a kellő erélye is. Az egyetemek kérdését illetőleg az a nézete, hogy ha azok számát annak idején nem emeltük volna fel, most lenne itt az ideje, hogy azokat felállítsuk, mikor az ország pénzügyi viszonyai ezt megengednék. A nép széles rétegeinek bevonása a középfokú iskoláztatásba, aktuálissá vált. A kultuszminiszter mindet elkövet a nemzet kulturfölényének fentartására s e tekintetben épen őt mint volt pénzügyminiszter, tanúságot tehet a a miniszternek eme törekvései mellett. Klebelsberg Kunó gróf kultusz- miniszter egészségére emeli poharát. Klebelsberg Kunó gróf miniszter: a nőnevelés ügyében jött el s látja, hogy e tekintetben a városban tárgyilagos és indokolt a kívánság. Állandó összeköttetésben áll a külföldi kultuszminiszterekkel s a velők való érintkezésben azt a panaszt halija, hogy a pénzügyminisztereken szenvednek hajótörést az újabb reform- törekvések. Kállayról elmondhatja, hogy nála mindenkor a legnagyobb megértésre találtak ebbeli törekvései s mikor üresen állt az állampénztár neki akkor is meg voltak az aranyai a kultúra céljaira. Emlékszik, hogy gyermek korában Haynald bíboros mondta egyszer neki, hogy ennek a nemzetnek legnagyobb hibája, hogy nem tud büntetni és nem tud jutalmazni. De a történelem meg fogja örökíteni Kállay nevét, aki az ország gazdasági helyreállításában hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. A külföldi hitel részben személyi hitel s mikor az angolok belenéztek Kállay szemeibe, biztosítékot láttak becsületes, őszinte tekintetében, hogy a kölcsönt vissza is fogják kapni. A példás nagy jellemű volt pénzügy- miniszter egészségére üríti poharát, mint akitől úgy ez a város, mint az ország még sokat várhat. A miniszter után Krátky I stván dr. városi főjegyző, polgármesterhelyettes vázolta mi mindent köszönhet Nagykanizsa Kállay Tibornak s a város képviselőjére emeli poharát. Eötvös Emil az állásnélküli fiatalembereknek bármi áldozat árán leendő eihelyezését kéri a vállalatok vezetőitől. Vargha P. Theodorik plébános- házfőnök a tanítói kart köszöntötte fel, mint a kik a kultúra terjesztésének a múltban is mindig leglelkesebb harcosai voltak. Kállay Miklós szabolcsi főispán a kultúrának nagy ne.nzetfentartó erejét aposztrofálta s azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy egy olyan városban, ahol a kulturíörek- vések annyira élénken nyilatkoznak meg, mint Nagykanizsán, ott meg van minden remény arra, hogy ez a város teljesíteni is fogja hivatását a nemzeti kultúra terjesztésében és kiépítésében. Végül Csillag Jenő jóizü humorral a színészetet ajánlotta a kultusz- miniszter figyelmébe s kérte, hogy tegye lehetővé, hogy a színészetnek Nagykanizsán is megfelelő hajléka legyen s megszűnjék az az állapot, hogy a jelen században még mindig Shakespeare-szerü előadásokat legyenek kénytelenek tartani a színészek. A bankettből kifolyólag a jelenlevő nemzetgyűlési képviselők a következő táviratot küldték gróf Bethlen István miniszterelnökhöz: Nagyméltóságu gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök urnák Budapest, miniszterelnökség Nagykanizsai választó polgárok és azok köréből alólirottak őszinte tisztelettel üdvözölnek Bessenyey, Biró, Dinich, Erdőhegyi, Görgey, Halász, Hedry, Kállay Miklós, Kállay Tibor, Klebelsberg, Nánássy, Szabó Zoltán, Tarányi. Klebelsberg Kunó gróf kultusz- miniszter vacsora közben magához kérette lapunk felelős szerkesztőjét s a Nagykanizsán létesítendő leánynevelő intézet felállítására vonatkozó terveit a következőkben ismertette: — Határozott konkrét céllal jöttem a helybeli iskola-ügyben mutatkozó hiányok pótlása végett. Ezért nem is annyira a meglévő és virágzó iskolák meglátogatására s az örvendetes eredmények megállapítására helyezem a fősulyt, hanem annak tanulmányozására, hogy a jövőben mit kell tennünk ? Két téren kell cselekednünk. Az egyik népoktatásunk kiépítése, a másik a leánynevelés megszervezése. A népoktatás terén komoly hiányt a mezőgazdasági jellegű kiskanizsai iskolánál állapítottam meg, ahol 8 osztály 4 tanteremben működik. Az idei költségvetésben megfelelő fedezet áll rendelkezésemre a mezőgazdasági népiskolák építésére. Ebből az alapból már a legközelebbi időben olyan támogatást szándékozom folyósítani, amely — ha a helyi áldozatkészség is kellően megnyilvánul — elégséges lesz az uj 4 tantermes népiskola létesítésére. — A nőnevelés kérdését illetőleg e helyen is meggyőződtem arról, amit i Kállay Tibor tisztelt barátom előtt A hakakubai papháza Irta: középgulácsi Péczely László (1) Nussholz Áthánáz bácsinak, ennek az aranyszívű magyar sváb korcs- márosnak Selmecbánya város kültelki : „Gondüzőhöz“ címzett vendégfogadójába vezetem el a kedves Olvasómat. Benne egy már-már kihaló típusát ismerjük meg azoknak a régi, még abban az időben is ritkaság számba menő csárdák tulajdonosának, ahol a selmeci akadémikusok ifjú koruk legkedélyesebb éveit élték át, s ahol személyében sorsukkal törődő másod atyára találtak. Éppen jókor fogunk érkezni. Ma ünnep előtti estéje van és igy együtt fogjuk találni a kompániát, hogy megismerjük őket. * * * , Zimankós októbervégi nap van. Olomszürke köd üli meg a Selmecbányát körülölelő bérceket és a távoli Kárpátok hideg leheletükkel figyelmeztetik az embereket, hogy elmúlt a nyár és korai rideg ősz borul a tájra. — A járó-kelők sietve rójják az utat. Födelet keresnek, ahol csak a kéményeken át dudál a szél, bent már fütött kandaló, hangulat, dal, muzsika és az elmúlt tavasz-nyár emléke beszél. A megkésett Katalin rózsák félig nyíltan, virányukat elveszítve, busán hajtják le a fejüket. A csalfa napsugár késő őszbe kinyúló virágpom- pájuktól, s jövő reményüktől a magtól fosztotta meg őket. Ha beszélni tudnának, bizonyos vagyok felőle, arról panaszkodnának, amiről öreg korban az a sok-sok meddő házastárs hallgatva beszél és az elfecsérelt múltba keserűn visszasóhajt: „hiába éhem!" Eh! egyenlőre miié jó pengetni a szívnek e szentimentális húrjait? Az ifjúság virág s ki merne-e bújni a földből a hóvirág, a primula, az ibolya, a gyöngyvirág, ha gyökerén a kétség férge rágna? Még hideg a napsugár s mégis bimbóba szökik, mert egy szép jövő reménye táplálja. Félre dudáló szél, csalódva haldokló katalinrózsa, — hisz’ az ifjúság szívben a kétség magvának nincsen talaja. Oktalan gazda módjára hiába ne szorgoskodjál. Szorítsd inkább össze a kétség magvát szóró markodat — ne hintsd a konkoiycsirát a szűz földbe, amelyben bent van az őserő, a dús táplálék s ahonnét annyi szebb jövő remény virága fakad. Ez bűn volna, ezt nem tűrhetném. Bár elismerém, hogy az oktalan életben benne van az Isten ostora. Az emberi lény a teremtés koronája. Adva van szabad akarata s éppen ezért Istennek s embernek felelősséggel tartozik. Hagyd tehát magára, hogy üdve vagy vesztett boldogsága útját a felelősség tudatában egéuz életén át szabadon róhassa!! Csak vígan, csak vigan szép az élet kedves Olvasóm (Hallgatóm). Siessünk tehát! Kár minden pillanatért, amely meddőn tűnik el. Pár száz lépést téve befordulunk a „Magyar Csokréfa" utcába és hallják? én már is hallom lelki fülemmel a dalt, a busán szóló okarinát és a gondlalan ifjúság visszhangzó szavát, amely a jelen örömeiből fakad és a hanghullámok szárnyán a távoli jövőbe száll. Megérkezve, bemutatom a kompániát. A barátságos szoba Nussholz Athanáz bácsi schambrszeparéja. Az asztalfőn kivételesen Várhelyi Kornél ősakadémikus ül. Különben ez a hely Tömöri Nagy Virgilt, a hakakubai plébánost illeti, aki ma, fájdalom, nem jöhetett el, mert holnap vasárnap lévén, Szent Genovéva életéről prédikál. Mellette balról az asztalra könyökölve Szentiványi Pista hallgatótársa busul. Oka van rá, mert ma egy ellenállhatatlan pillanatban Nussholz Lizikének, a ház gyönyörűséges gyöngyvirágszálának vállát csókolta meg s ezért sebtében egy olyan csattanós valamit kapott. Lizett, mint aki megbánta tettét — háta mögött áll. Jobbról Csutaky Dániel, a hakakubai nótárius foglal helyet, félig hosszú haját ujjaival fölborzolva, égeti agyát az a csók, amit a bölcsőben a művészet Istenétől kapott. De mert hotárius lett, e parvenü foglalkozástól, az élettel az éjbe nyúló poharazás mellett mindig meghasonlott. Sűrűn emleget ilyenkor plenert és valőrt, amire szomszédja Szeremley Döme, a jóíorku földije kánt’ruram „ühüm“- mel felel, kérdezni nem mervén, nehogy ez ismeretlen szavak világában tudatlanságot áruljon el. Inkább koríyant egyet s azután torkot köszörül s bölcsen hallgat. Mellette csücsül Nussholzné már-már éleme- dett hajadon nővére a jó Dorothea, aki első titkos szerelmére, a kőszívű Várhelyi Kornélra olvasztó tekinteteket vet. A többi helyet az asztal körül és mellett, széket lovagolva, még fegyelmezetlen balekok, első éves ujonc-akadémikusok foglalják el. Kivéve az asztalvégi széket, amely hely ősidők óta Nussholz Athanáz bácsit illeti meg. A sarokban, a nagy kandaló vackában Nussholzné Valburga, szemén pápaszemmel fölvértezve, harisnyát kötöget. (Folyt, köv.)
