Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-02 / 196. szám
65. évfolyam, 196. szám Arm 1800 korona Nagykanizsa, 1925 szeptember 2, szerda «a POLITIKAI NAPILAP ■«Mkesstőség és kiadóhivatal Fő~at 5 latar irbf'R-Ttleion 78, nyomd* ! 17. szára Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Slfiüretési árc; Sgy hóra 30.003 korona HiroEs hóra... ---------... 90.000 korona tr — imu— 1 iiiinini iii'ii ii A MUNKANÉLKÜLISÉG mint az elhelyezkedés utjának biztosítása. Sajnos, ezen a téren vajmi kevés történik s a munka- nélküliség egyre szélesebb arányokban terpeszkedik szét az országban. Nálunk is, másutt is. Bizonyos, hogy kevés olyan problémája van a jelen kornak, mely annyira hatalmas felkiáltójelként állana szemeink előtt, mint a munkátlanságnak korlátozása, megszüntetése. Az is bizonyos, hogy ez a csonka ország egymaga nem képes ezen a téren kellő eredményeket elérni. Az államok csak együttes, kölcsönös megértéssel tudnának közremunkálkodni azon, hogy a munkanélküli tömegekben rejlő gyuanyagot lassan felszívják abba a vérkeringésbe, melyet egészséges életnek nevezünk. Ezen a kérdésen tanácskozzanak a világhatalmasságok urai s ezt a problémát oldják meg azok, kik a nagy világégés romjainak eltakarítására hivatva vannak! A Kenedi-féle kiviteli ügy a törvényszék előtt Tömör Angela a vesztegetési ügyben mitit bűnsegéd állt vád alatt — Esküdt Lajos vallomása — Tömöri Angélát felmentették a vád alól A belpolitikai kérdések között talán egynek sincs annyira mélyreható jelentősége, mint a munkanélküliség kérdésének. A hivatalos jelentések esetről-esetre csak kedvezőtlennek mutatják a munkapiac helyzetét s ha az utolsó hónapokban egész általánosságban esetleg történt is némi javulás ezen a téren, egészben véve még mindig csak a jövőbe vetett reménység táplálja az embereket, hogy a helyzet egyszer csak megváltozik. Mikor fog ez valóban érezhető formában megtörténni s mikor következik majd el az az idő, amikor a munkanélküliség terén jelentékeny lépést teszünk előre a konszolidáció felé? — ez a kérdés már nemcsak egyszerű közgazdasági, hanem igen fontos állami létkérdés is. Egy politikailag és gazdaságilag teljesen tönkrement államban, minő szerencsétlen országunk is, kétszeresen súlyosan érezteti következményeit az egyre növekedő munkátlanság. Ami az utolsó években ezen a téren mint némileg kedvező eredmény szóba jöhet, az igen szűk körre szorítkozik s az általánosan szomorú viszonyokra vajmi kevés kihatással van. A részben megvalósulás stádiumában lévő, legnagyobb részben azonban csak reménybeli közmunkák igen kis mértékben eredményezik és fogják eredményezni a munkaalkalmak emelkedését s kérdés, hogy a másik oldalon nem-e fogják hátrányaikat is éreztetni. Mert például az építkezéseknek hallatlan drágasága azzal a veszedelemmel is fenyegethet, hogy kihatással lesz a legszükségesebb ipari cikkek árainak emelkedésére. Ajkézmü- és gyáriparban óriási azoknak a számuk, kik az elenyészően kevés munkaalkalmakkal szemben elhelyezkedést keresnek. Pedig a munkásosztályból ezren és ezren vándoroltak már ki külföldre, hogy ott biztosítsák maguknak a mindennapi' kenyeret. Legtöbbjüknek ott is igen sivár a helyzetük s alig tudnak megküzdeni a lét nehézségeivel. Itt benn az országban pedig kevés azoknak a száma, kik minden este abban a biztos tudatban hajthatják le álomra gondterhes felhőkkel övezett fejüket, hogy biztosan állhatnak lábaikon már a legközelebbi napokban is. A tisztviselők feje felett állandóan ott lebeg a B-listának munkakedvüket és munkaenergiájukat enerváló réme; a munkásosztály szintén a létszámapasztás vagy munkaredukció veszedelmének néz szinte minden áldott nap szemben s ifjainknak jövőjét ködös fellegek lengik körül, nagy kérdőjelként állva előttük az életben való elhelyezkedés lehetősége. Ezeknek az egyre súlyosbodó körülményeknek nem maradhat el politikai életünkre is elkerülhetetlen következménye. Nem igaz, hogy a nagymérvű munkanélküliség az igények mérséklését eredményezi; nem igaz, hogy az árak olcsóbbodására kedvező kihatással van és végül az a feltevés sem igaz, hogy azt maga az élet fogja egészséges módon levezetni. Az árak kialakulására nemcsak a kínálatnak s a fogyasztásnak egymáshoz való aránya bir befolyással, hanem egyik tényezője a munkabíró embereknek a munkában való megfelelő arányú megoszlása is. Csak az olyan államnak közgazdasági élete lehet egészséges, melyben nincsenek nagy számban olyan felesleges testi vagy szellemi erők, melyeket az ipar, a kereskedelem vagy a szellemi munkamühelyek nem tudnak foglalkoztatni vagy ami ezzel egyet jelent: melyben munkája után mindenkinek megélhetése biztosítva van. Az állampolitikának épen az a feladata, hogy gondoskodjék állampolgárai számára arról, hogy elhelyezkedni tudjanak az életben. Az állami adminisztráció túlteng, ha többen foglalkoznak vele, mint amennyit a szükség megkíván; ellenben igen sok eszköze van arra, hogy más téren biztosítsa azoknak létét, kik dolgozni akarnak. A politikának nincs egyetlen egy olyan kérdése sem, mely nagyobb gondot okozhatna neki, Budapest, szeptember 1 Esküdt Lajos és társai ismeretes bűnügyében a felehbezési tárgyalás során a kir. Ítélőtábla megkereste a büntetőtörvényszékeí,thogy a Kenedi- féle kiviteli ügyben Tömöri Angéla ellen indított bünper tárgyalása folyamán hallgassa meg Esküdtet, minő iratokra hivatkozik az úgynevezett fáskosár tartalmáról a bizonyítás ki’gészi'ése tekintében. Ma volt az a tárgyalás a büntetőtörvény- széken. A vádirat Tömöri Angéla ellen megvesztegetés büntetében való bün- segédi bünrészeség címén emelt vádat, mert Esküdt Lajosnak, aki közhivatalnok volt, Kenedi Györggyel való megvesztegetési ügyét! közvetítette. Esküdt Lajos ugyanis száz waggon vetőmag kiviteli engedélyének megszerzése ellenében egymilliószázezer koronát kötött ki magának és a földművelésügyi miniszter megtévesztésével nyolcvan waggonra meg is szerezte az engedélyt. Az elnök fogházőrökkel vezettette elő a tanukép szereplő Esküdtet. Tömöri Angela nem érzi magát bűnösnek* csak annyi része volt a dologban — mondja, hogy egy alkalommal épen uüa volt Kenedi irodájába és Esküdt vele üzente meg, hogy a vetőmagkivitel ügye aktuális, keresse fel őt. Semmiféle pénzt nem kért és nem is kapott. Nem ismerte Kenedi és Esküdt viszonyát egymással, csak annyit tudott, hogy a miniszter titkára előtte ismeretlen célokra pénzeket gyűjtött. Elnök ezután ismerteti Kenedi vallomását, mely szerint Esküdt Tömöri Angela révén tett ajánlatot neki, hogy kiviteli engedélyeket szerez a számára. Tömör Angéla több ízben járt nála. Tömöri ezzel szemben azt mondja, hogy ez nem felel meg a valóságnak és fenntartja előbbi vallomását. Ezután Esküdt Lajost vezetik be, aki elegánsan, zsakettben és lakkcipőben jelenik meg. Esküdt elmondja, hogy Tömöri hívta fel hozzája Kenedit és az ő közvetítésével tárgyalt vele. Ezért meg is kapta a maga jutalékát. Kenedi 80 vagonra kapott engedélyt és ezért le is fizetett 800.000 koronát. Tömörinek ebből 80.000 korona ki volt tűzve, azt azonban nem kap'a meg 1921- ben, mert közben kitört a botrány, hanem csak későbben. Ezuíán az elnök szembesíti Esküdtet Tömöri Angélával, akinek Esküdt a szemébe mondja, hogy megkapta a 80.000 koronát. Tömör Angela erre kijelenti, hogy ez nem igaz. A kir. ügyész vádbeszédében fön- tartotta a vádat, tekintettel, hogy E-küdl ezt a cselekményt csak Tömöri Angélával együdesen követhette el. A bíróság rövid tanácskozás után felmentette Tömöri Angélát a vád és következményei alól. A nemzetközi távirati konferencián Magyarországot Kohl Ferenc helyettes államtitkár és Gazdi Jenő postafőigazgató képviselik.
