Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
% ÍMM Közlöm 1&25 szeptember í. portja már messziről feltűnt és állandó figyelem és érdeklődés tárgyát képezi. A jónevü nagykanizsai szabómester budapesti kiállításra való gyönyörű ruhadarabjai nagy tömegeket vonzanak. Minden darab egy valóságos mestermü, a modern szabászat és elegáns uriszabóság egy- egy remeke. Szinte hozzá képzeljük a szalont, a fényes parkettett, amelybe a fekete selyem-frakk illő. Selyem bélésű felöltő angol divatu szabásban, egy lovagló nadrág, szürke térdnadrág, egy frakk fehér mellényei, a kiállított tárgyak, melyekről meglátszik, hogy nagy gonddal és szeretettel készítették. Fazonja, kidolgozása messze kimagaslik az át- lagkészitmények alól. Szinte rákiván- koznak az emberre. Ahogy nézzük és vizsgáljuk a finom, precíz munkát, látjuk csak mily nagy fejlettségű és tökéletes a mi nagykanizsai szabóiparunk. Bagladi nemcsak önmagának, de a nagykanizsai iparnak is tett szolgálatot, amikor készítményeivel kiállt a legszélesebb nyilvánosság és kritika elé. Amint Vass József dr. miniszterelnökhelyettes, Bődy Zoltán alispánnal és Czobor Mátyás polgármesterrel és nagyszámú kíséretével oda érkezik, Vass miniszter megnézi az egyes tárgyakat és szeme hosszabban megpihen rajtuk, majd mosolyogva nyújtja kezét Bagladi mesternek, miközben mondja: Ön nagy- kanizsai? Igazán gratulálok a nagyon szép kiállításához. A miniszterelnökhelyettes dicséretét Bagladi megköszöni néhány tömör szóval és az előkelő személyiségek tovább mennek* Feitscher Béla fonott bútor és kosárfonó gazdag kollekcióju csoportjához, mely a terem közepének nagy részét lefoglalja. Feitscher Béla nagykanizsai fonott bútor és kosárfonótelepe nemcsak Zalában, de Somogy, Vas, Veszprém és a többi vármegyékben elsőrangú készítményeivel kitűnő nevet vívott ki magának. Készítményei egy-egy márkát jelentenek a piacon. A kiállítás egyik budapesti mágnás palotájának halijába és egy orvos előszobájába kerülő gyönyörű kivitelű fonott munkák szerepelnek. Különösen egy fehérre lakkozott garnitúrával kelt általános feltűnést, amelynek belső része szövettel finoman ki van bélelve. A kiállított tárgyak mind francia minták szerint készültek el és senki sem mondaná, hogy nem az eredeti francia készítmények, oly ízléssel, csínnal és művészi tökéletességgel vannak készítve. A Feitscher-cég büszke lehet gyártmányaira. Kiállításra kerültek béielt kerti bútorok, asztalok, kosárkák, virágálványok, hallbutorok, strandkosarak, előszoba bútorok, részint nádból, részint gyékényből, és füzfaveszőből. Kerti bútorok olajfestékkel bevonva. A Feitscher-cég nagy előnye, hogy saját anyagtermése lévén, árai alatta vannak bármely budapesti vagy bécsi gyár árainak és igy érthető az a nagy kereslet, melynek a nagykanizsai Feitscher-cég örvend. Amint a miniszterelnökhelyettes Vass dr. kíséretével a .csoportjához érkezik, Czobor Mátyás polgármester bemutatja Vass miniszterelnökhelyettesnek a cég főnökét Feitscher Bélát, akivel kezet szőrit és érdeklődik a cég menete iránt. Majd egyenkint megnézi a szebbnél szebb tárgyakat és legteljesebb elismeréssel adózik a látottak felett. Czobor polgármester pedig nagyobb vételt helyez kilátásba Feitschernek. Vass miniszterelnökhelyettes illusztris kíséretével ezután hosszabban időzött még a Feitscher-csoport előtt, Löbl Béla szücsmester hatalmas csoportjához közeledik azután a miniszterelnökhelyettes és kísérete. Lobi szücsmester csoportja a terem legnagyobb, leggazdagabb és legértékesebb csoportja, amelynél mesteri kézzel vannak elrendezve a világ legkülönbözőbb állatszőrméi, ízléses boákba, garnitúrákba, bundákba stb. feldolgozva. Ami a com me il faut urinő öltözetéhez tartozik és az elegáns dámák szivevágya, ezt mind láthatjuk itt szemünk előtt, a valóságban, pazar változatosságában és szemeket gyönyörködtető szépségében. Mind csupa finom kreáció egy-egy szép urinő még szebbé tételére, szépségének teljes kidombo- ritására. Lobi Béla nagykanizsai szücsmester pazar kiállítása általános feltűnést kelt. Remekmű a valódi ausztráliai va- Jabis-bunda, világos kékalapu, kis aranyvirág mintázatú selyembéléssel, a sil-elektra bunda, mely előtt csodálattal állnak meg. Báránybőr bunda, fekete karaküll bunda, fehér bárány gyermekkabátkák, leánykabátok, vakond-sál, alaska-sál, szürke róka, olasz lira-macska tábla, medve, ausztráliai oppossum, amerikai szürke patkány, perzsiáner, azután dupla lábzsák, szimpla lábzsák bőrszegély- lyel, kis lábzsák szőrme szegéllyel, lábtakarók, stb. stb. A kiállítást látogató hölgyek ajkán ámulat és csodálat szavaival állnak meg a csoport előtt, melynek készítményei méltó versenytársak a lipcsei vagy moszkvai készítményeknek. Amikor Vass miniszterelnökhelyettes kíséretével odaérkezik és a polgármester bemutatja neki a cég főnökét, Lobi Bélát, a miniszterelnökhelyettes megkérdezi Löbltől, hogy mióta önálló mester. Hét év óta — kegyelmes uram, válaszolja Löbl. Vass dr. kezébe vesz egy remekművű takarót és az ára után érdeklődik. Valóban nagyon szép minden — mondja Bődy alispán felé, majd kezét nyújtva Löblnek, azt mondja: Gratulálok Önnek; mind nagyoii szép. Löbl jólesően, meghajlással veszi tudomásul Vass dr. miniszterelnökhelyettes dicsérő elismerését. Sörlei Zsigmond férfiszabó ízlésesen dekorált gruppja közvetlen mellette van. Ahogy bejövünk a terembe, nyomban szembeötlik nekünk Sörlei csoportja, melynek vastag- betűs cégfelirata Sörlei Zsigmond férfiszabó Nagykanizsa, teljes joggal büszkén hirdeti a régi és kiváló nagykanizsai szabócég elsőrangú készítményeit. A kiállított tárgyak legszebb bizonyítékai a nagykanizsai férfiszabóipar kiváló fejlettségének. Leheletszerű finomsággal, bámulatos tökéletességgel és régi, évtizedes gyakorlat minden forszával kidolgozott férfiruhadarabjai magukra vonják a férfiközönség figyelmét, akik irigykedve gondolnak a megrendelt áruk boldog tulajdonosaira. Mert Sörlei kiállítása csupa megrendelt ruhadarab. A sötétkék zakkó-öltöny a modern szabászat és ruhakészités valóságos mestermüve. Ritkán láttunk még annyira kidolgozott és oly csínnal készített ruhadarabot. A fekete zsakett-öltöny egy a maga nemében páratlanul tökéletes készítmény, amilyet még az országos soproni kiállításon sem láttunk. A látogatók tömege nézi az elegáns férfiöltözködés e gyönyörű darabjait. Jobbra és balra egy-egy ruhabábura húzott reverenda és papi talár, amely Csőthy Géza murakereszturi apátur rendel- ménye. A két papi ruhadarab anyira szépen fest, hogy szinte elénk tárja a komoly papi hivatás fenségét. FeA diákleány Irta: Tenerani (1) II. Egyszer a forró fészekbe egy kódorgó magyar fiú toppant be. Iskolatárs és földim volt és tárt karokat, simogató szivet és teritett asztalt talált nálunk, az idegen világ néma sziveinek őserdejében. Tragikus sorsú honfitárs volt, akit — mint engem — béklyókkal vert súlyos rabságba, három esztendei katonai szolgálatra ítélték el, mert egészséges és ép férfinek mert születni. Helvét földre menekült, „Katonaszökevény“ lett fölemelt fejjel, büszkén és gőgösen verem a mellemet, hogy én adtam neki otthont, menedéket és nyugalmat a nagy hajsza után ! Ádáz tüzek lidércfényei lobogtak a két fanatikus szemében és mohón dühhel kapta kezébe a tollat, hogy szöges korbáccsal csapjon a kínzóinak pribék-arcába. A közelünkbe költözködött és fáradhatatlanul gyűlölettől elkékült szájszéllel ontotta gyönyörű cikkeit a szoldateszka ellen. Cikközön áramlott be a Rajnán túli vidékekre és nem lehetett tudni, micsoda gyönyörűségek bimbóznak majd ki ezekből az emberi szere- tetet isteni hitté magasító Írásokból. Az emberszeretet, az emberi egyenlőség, a jogok és a szabadság vérzőlelkü fanatikusa a dús szellemi arzenális messzehordó ágyújával bombázta a szolgaság és a jogtipró önzés penészes szégyenoszlopát. . . Egy idő múlva apró változások rajzoltak halvány kérdőjeleket a szemeim elé. Éreztem, hogy Zozia már nem az többé, aki volt addig és van valami, ami bántja és az elméjét foglalkoztatja. Sejtelmem sem volt semmiről. De láttam, óráról- órára, percről-percre láttam, hogy az agya köré ködfátyolt húz valami újabb érzés és ezen a ködön keresztül nézve engem, többé már nem lehettem neki az, aki voltam. Szórakozott volt, álomtalan és egyszerre csak végleg elnémultak dalos ajkán a busongó moszkovita nóták. De felderült és ragyogott az arca és derűsen csillogott a két sötét szeme, ha Csépi eljött hozzánk a világos fészekbe. Ilyenkor megint megtalálta az elvesztett melódiákat és mint a piciny fülemüle a magasságokban, gondtalanul dalolta kedves dalait és vidáman járt-kelt a szobában. Az uzsonnakávét anyáskodva, becéző erőszakkal kénysze- ritette rá a vad forradalmárra és kipirult és kitüzesedett a fehér homloka, amikor távozáskor Csépi tiszteletteljesen megcsókolta a kezét. Nem voltam hályoggal bevont szemű soha életemben és szegény Zozia viselkedése sem volt sokáig talány előttem. Szerelmes vagy te szegény szent szerelmem és bár a szivem fojtanád meg ezzel az uj ér- zésviharzással, én sohasem húzok gátat alázúduló érzéseidnek elébe!... Forró könnyekkel a szemeim szögletében, néztem-nézdeltem egyszer reggel Zoziát, hogy hozzászoktassam magamat az elszakadás őrjítő gondolatához. Az egész idő alatt azon igyekeztem, hdgy egészen beleéljem magamat az elkövetkezendőkbe és mintegy felolvadjak a várakozásban. A szobában világosság derengett és én ellágyulva, siró lélekkel néztem a pompás testet, amint ott feküdt elnyujtózva vékony takaró alatt. Az arca gyürődött volt, az ajka kicserepesedett, a haja kuszáit volt és az orra tájékán zsíros csillogások türemlettek. De azért egy pillanatig sem húzódoztam tőle. Nekem édes és szépséges volt ez a fakóvá, gyűrötté petyhüdt, kialudt arc és én imádattal véstem a szivembe minden bájos gyűrődését, halmát, gödröcskéjét ... Kimásztam az ágyból s öltözködéshez láttam. A ruhái ott feküdtek az egyik széken és ahogy ügyetlen, szerelmes pillantással végigcsókoltam valamennyit, egy fehér papiros csücskét láttam meg, amint kifelé árulkodott a felöltője ujjából... Egy Egy pillanat múlva már mindent tudtam: Csépi, az ádáz forradalmár Csépi, ma délutánra hívja el magához Zoziát. . . III. Mint a novellákban mondják: az antik falióra sietve (vagy: méltóság- teljes lassúsággal) verte el a délutáni öt órát és „a nő a keztyüjét kezdte felhúzni, hogy a barátjához siessen...“ Zozia valóban felkelt az óraütésre a francia fordítása mellől. Felhúzta a felöltőjét, a keztyüit kényelmesen gombolgatni kezdte és egy kevés ibolyaillattal permetezte be a vászon- blúzát. A felöltője gallérjára uj csip- kegallárt tűzött. Izgalom nélkül, természetesen, egyszerűen készülődött. Nekem a torkomig kalapált fel a szivem és a halántékomban durva kalapácsütések sorozata zuhogott. Most... most hagy el majd — gondoltam és szerettem volna, ha ez a perc az utolsó az életemben. És ekkor riadt futás dobogásától visszhangzott odakünn a falépcső és ijedten nyikordultak meg a vénhedt lépcsőfokok.
