Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-26 / 190. szám
A kormányzói tekintély megvédése—a vármegye törvény* hatósági bizottsága előtt Farkas Kálmán javaslata , ________ KALÁl KÖZLŐN»___________ . . . Na gykanizsa, augusztus 25 Megírtuk, hogy Zalavármegye törvényhatósági bizottsága szeptember 14-én tartja rendes havi közgyűlését. A közgyűlésen — értesülésünk szerint — fontos megyei ügyek kerülnek tárgyalásra, azonkívül lesznek olyan érdekességek is, amelyek inesz- sze kiemelkednek a megyei élet keretéből és országos vonatkozásuk miatt is különös figyelmet fognak kelteni. Ilyen érdekes tárgy többek között kétségkívül Farkas Kálmán törvény- hatósági bizottsági tagnak határozati javaslata, amelyet tegnap nyújtott be a vármegyéhez. A javaslat kapcsolatos Somogy- vármegye egyik legutóbbi közgyűlésén történt eseményekkel és Palla- vicini György őrgrófnak ismeretes felszólalásával, melyről mi is részletesen beszámoltunk. Farkas Kálmán határozati javaslatának szövege a következő: „Zalavármegye törvényhatósága aggódva szemléli azt az utóbbi időben kifejlődött gyakorlatot, hogy a kormányhoz közel álló jogi és társadalmi testületek eddig szokatlan formában igyekeznek kifejezést adni a Kormányzó Ur iránti hódolatuknak. A történelmi középosztály tradícióihoz híven évezredeken át megvédte Nagy-Magyarországot nemcsak a külellenséggel, hanem sokszor a helyes útról letért fiaival szemben is. Ennek a történelmi középosztálynak a tradícióival lettek a nemzet első polgárai Hunyadi János és Deák Ferenc. Tekintélyüket nem intézmé- nyes jogszabályok, hanem a lelkek mélyéből fakadó elismerés védte. Az a tény pedig, hogy megmaradtak ennek az osztálynak a szerény keretei között, azt még fokozta. A történelmi középosztály élő tradícióitól áthatva szerzett magának Horthy Miklós is halhatatlan nevet mint katona és olyan tekintélyt, mely- lyel egy a nemzeti lét érdekében fontos'kikristályosodási folyamat középpontja, a nemzet bizalmából pedig ennek első polgára lett. A törvényhatóság megvan győződve, hogy az igazi érdem elismerésén és a nemzet túlnyomó részének lelkében élő tiszteleten alapuló tekintélyt teátrális attrakciók csak homályosithatják, de nem erősitheiik. Ezért szükségesnek tartja Zalavármegye törvényhatósága figyelmeztetni a kormányt a bizantinizmus tekintélyt őrlő hatására és kérni, hasson oda, hogy az államfő és ezzel az állam tekintélye megóvassék, ha mindjárt jóhiszemű, de szinezetük miatt káros érzelemnyilvánitásokkal szemben is . . .“ A balatoni kormány- biztosság kérdése Nagykanizsa, augusztus 25 Ma kézhez vettük a Balatoni Szövetségnek folyó hó 15-én Balaton- lellén tartott közgyűlésére vonatkozó hivatalos jelentést. Lapunknak egyik legutóbbi számában röviden már megemlékeztünk róla, hogy a közgyűlésen erősen kritizálták a balatoni kormánybiztos működését. Néhány ujságközlemény már azt is tudni véli, hogy a kormánybiztos az őt ért támadások miatt a legközelebbi jövőben lemond állásáról. A hivatalos a kormánybiztost ért támadásokat illetőleg csak ennyit mond: „A közszerencsés nyerők 15.000 koronáért az első húzásnál egy szoba bútort s más nagy értékű tárgyat nyertek. Hogy a költségeket a belvárosi Fe- renc-rend elő tudja teremteni, újból tárgysorsjátékot hirdet, amelynek főnyereménye egy gyönyörű szimen- thali tehén borjastól, azonkívül 50 métermázsa búza, vagy egy 4 ökrös igásfogat, vagy 500 liter tokaji bor, egy pár brilliáns függő, egy arany óralánc, egy férfi és női ruhára való angol szövet és még 450 értékes tárgy. A sorsjegy ára csak 15.000 K. KÜLFÖLDI HÍREK Hindenburg elnök — mint keresztapa. Breinig szobafestőnek a második házasságából most született meg a tizedik fia. A keresztapaságra Hindenburg elnököt kérte fel, aki azt el is fogadta. Breinignek első házasságából tizenkilenc fia született, igy tehát összesen huszonkilenc gyermeke van. Csicserin szerint feszült a helyzet Anglia és Oroszország között. Londonból jelentik: Csicserin a Daily Herald moszkvai tudósítója előtt nyilatkozva kijelentette, hogy Anglia és Oroszország viszonya némileg feszült. Ez a brit diplomácia ellenséges magatartására és a szélső jobboldaliak tevékenységére vezethető vissza. A szovjet-orosz politika független, egyesitett demokrata állam megteremtésére törekszik. Szovjet- oroszország diplomáciája a biztonsági szerződés bevezetésének megindokolásában támadást lát maga ellen, valamint az orosz-német jóviszony ellen. Düsseldorfból ma kivonult az utolsó ellenséges katona. Éjfélkor jelentik nekünk telefonon: A francia megszálló csapatok utolsó emberei ma elhagyták a düsseldorfi hídfőt és a Rajna túlsó partjára vonultak. A kivonulás minden incidens vagy tüntetés nélkül ment végbe. % _________________ A veiiios az opméh Irta: Kempelen Béla (1) (Mutatvány szerzőnek „Általános zene- esztétika“ cimü készülő munkájából) Az opera terén egészen a XX ik század utolsó évtizedéig Gounod, Verdi, Bizet és Wagner dalmüvei vitték a főszerepet. Ekkor — 1890- ben — történt, hogy egy egészen fiatal olasz zeneszerző, Pietro Mascagni a Parasztbecsület (Cavalleria rusti- cana) cimü 1 felvonásos melodrámájával egyszerre uj irányt adott az operazenének. Az örökös melódiákba tévedt Wagner-féle zenének nagy lenyűgöző ereje, nemkülönben a Verdiből kiáradó nagy humanizmusnak immár túlságosan is egészséges érzete kezdtek már fárasztólag hatni az emberek lelkére. Bizet jellegzetes lezárt dallamai s a formáknak túlságosan szigorú betartására is csak magának a költőnek ideges, nyugtalan életét tükrözték vissza, de az emberekre már unottan hatottak. Mascagni uj iskolát teremtett. Melódiáit valami még kiforratlan, de újszerű stílusba önti belé s operáinak egész szerkezetét szabadelvűbb alapokra építi fel, mint elődei tették. A Parasztbecsületnek már előjátékában érezteti az ünnep s az emberi szenvedélyek közötti nagy ellentétet, melyek között az összeütközés kikerülhetetlennek látszik. Már nyitányának hárfa-arpeggio fogásoktól kisért, olvadékonyságával lelkűnkbe lopódzó tenorszólója — forradalmat jelentett a nagy német mesterről reánk szállt hagyományokkal szemben. Iníermezzója vallásos bensőséggel párosult szerelmi dal, mely mint valami bűbájos ital hatott a hallgatók lelkére Wagnernek komplikált, motívumokra alapított zenéje mellett. Melodrámája csupa idegenszerü melódiákkal van tele; fiatalos hév és izzó tűz áradnak ki belőlük, melyeknek lángjai hol magasra csapnak fel, hol meg hamu alatt lappangó zsarátnokká szunnyadnak le. Hatalmas erő nyilatkozik meg benne az érzelmek kifejezésére, de hiányzik belőle Wagnernek mes- terileg elmélyítő egyénisége. Az újszerűség tehát megvolt. Megvolt a darabnak úgy tárgyában, mint kompozíciójában. Amit előtte még nem tettek meg, ő megtette: a való életet vitte a színpadra abban a formában, amint az tényleg köztünk van; zenéje pedig lángoló humanizmus és erőteljes zenei hatások helyett narkotikusan hatott. Tehát valami egészen uj volt, szemben a I százados hagyományokkal. A korábbi nagy mesterek alkotásai gondolkodásra, elmélyedésrekész- tették a hallgatót s a zenének felfogása és megértése fárasztólag hatottak rá. Mascagni felszabadította magát a formalizmus béklyói alól s a zenét egy hatalmas előretöréssel közelebb hozta az életküzdelmekben elernyedt idegek által előidézett kedélydepressziókhoz ; hol felkorbácsolja az emberi szenvedélyeket, hol meg lecsendesiti, zsongitja, elálmo- sitja őket. A zene idegjátékszer lett, mely a mai ideges embereknek örökös nyugtalanságban levő kedély állapotához egészen hozzásimult, vele szinte együtt hullámzott, együtt ringott, együtt érzett. Mindez egészen természetes folya- mánya volt az utolsó évtizedek alatt nagyban megváltozott életkörülményeknek. Wagnernél a drámai erő izmos karú ölelésében elfullad az életküzdelem elől a színpad elé menekülő ember; Mascagni egy uj világba vezette be, melynek ózondus levegője felfrissítette életkedvét, felgyűlésen több fölszólaló erős bírálat tárgyává tette a balatoni kormány- bidosság működését, határozathozatal azonban e tárgyban nem történt.“ Mi minden alkalommal kifejtettük a balatoni kormánybiztosságra vonatkozó nézeteinket, valahányszor a Balatonnal foglalkoznunk kellett. Megállapítottuk, hogy a kormány- biztosi intézmény jogkörét szélesíteni kell s élére olyan egyén állítandó, aki széleskörű külföldi tapasztalatai révén s üzleti érzékkel párosult mozgékonysággal rendelkezik. Személyi kultuszt nem üzünk s egyéneket, kik pláne közérdekű missziót töltenek be, nem bántunk, de ténykedésük felett a független és elfogulatlan kritika jogát fenntartjuk magunknak. És ezen álláspontunkból kifolyólag ismételten csak sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Balaton fejlesztése semmivel sem halad előre, vagy legalább is nincs arányban a legminimálisabb követelményekkel. Akik külföldön jártak az idén és ismerik a balatoni viszonyokat is, minden lelki aggodalom nélkül megállapítják, hogy ha ott — mondjuk — nem is olcsóbb az élet összegszerűleg, de jobb és bővebb az ellátás s pénzünkért figyelmes, előzékeny bánásmódban s szórakozási lehetőségekben is részesül a vendég. A tisztaságot s a rendet nem is akarjuk egymással szembeállítani. Egy egész kis kötetre való összehasonlítást lehetne tenni a hazai és külföldi fürdőviszonyok között. Sajnos, nagyon, de nagyon a magyar jellegzetes viszonyok hátrányára. De ezek részben sokkal közismertebbek, semhogy ismételnünk kellene őket, részint pedig nem is lenne opportune, hogy még jobban beléőröljük a köztudatba hazai fürdőviszonyunknak nyomorúságos helyzetét. Csak az a kérdés, hogy terheli-e ezeket a maradiságunkat illetőleg mulasztás a balatoni kormánybiztosságot? Igen vagy nem? 1925 augusztus 26. csiklandozta ábrándokba merült lelki világát s felvillanyozták az életnek hétköznapiasságában elfáradt idegeit. I A wagneri érzelmesség helyébe a saját s a közönség lelkét ültette, mely tele van drámai láztól magas fokra hevített ritmusokkal, kontrasztokkal, idegbizsergető szin- és ellentéthatásokkal ; a vágyak birodalmának csillogó reményei helyett a való életnek egy darab, igaz, fizikai töredékét állítja szemeink elé. Általa valami lelki közösségbe jutott a mindennapi élettel. Puccini még tovább fejlesztette ezt az irányt. Toscájából (1900) már a legteljesebb verizmus árad felénk. Még merészebben szabadítja fel magát a formáknak eddig szigorúan követett kötöttsége alól, mint Mascagni tette és a harmóniákban is uj utakat keres. Amikor először lépett fel híressé vált „hamis“ quint-jeivel, valóságos forradalmat idézett fel a zeneelméletben. Első nagy operája a Manón Lescaut (1893), aztán a Bohémek (1896), a Tosca (1900), a Pillangó kisasszony (1904) s végül az úgynevezett triptichon (1920) a maguk újszerűségekkel diadalmasan hódították meg a közönséget. (Vége köv.)
