Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-08 / 177. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1925 augusztus 8. fogja utasítani Benes feltételét, még pedig avval a megokoiással, hogy a Vatikán nem avatkozik be a csehszlovák köztársaság belügyeibe és politikai pártharcaiba és igy nincsen módjában, hogy a szlovák kathoükus papságot politikai elveik hirdetésétől és propagálásától visszatartson. A Vatikán csak abban az esetben szokott papokat a politizálástól eltiltani, ha politikájuk ellentétben áll a katolikus egyház tanaival, avagy politikai működésűk a katholicizmus érdekeit veszélyezteti. A szlovák papság politizálására azonban egyik esetet sem lehet alkalmazni, úgy, hogy a Vatikán ebbe nem avatkozhat be. rf*r'M-*i —* *■ ■“ Városi zeneiskola Nagykanizsa, augusztus 7 A közelmúlt napokban egy Értesítés alakjában felhívta a város polgármestere Nagykanizsa közönségének a figyelmét egy, már a következő tanévben Nagykanizsán létesítendő Városi Zeneiskolába való jelentkezésre. Ezen felhívásból megtudtuk, hogy minden növendék után a beiratási dij 200.000 korona s a havi tandíj sem fogja meghaladni ugyanezt az összeget A jelentkezés határideje folyó hó 20-ika s a városházán dr. Pottyondy Józsefnél esz- közlendő. Ehhez a felhíváshoz — a közönség bővebb tájékoztatása szempontjából — némi kommentárt kell fűznünk. Illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint a fennebbi tandíj csak a fizetéses tanulókra vonatkozik, azonban lesznek a zeneiskolában egész- és féltandijmentes helyek is tisztviselők s szegénysorsu gyermekek részére. Aztán valószínű, hogy kitűnő előhaladást tanúsító növendékek is tandíjkedvezményben fognak részesülni. Egy városi zeneiskola létesítése közgyűlési határozaton alapszik. Azt tehát feltétlenül meg kell csinálni, még ha az első évben nem is jelentkeznék annyi növendék, hogy azoknak beiratási és tandija az előrelátható kiadásokat fedeznék. Mi — kik minden olyan intézményt mindenkor a legmelegebb lelkesedéssel pártoltunk, mely a város kulturéletét ctak valamivel is előbbre viszi — akkor is örömmel üdvözöltük a tanácsnak ebbeli indítványát, mikor arról szó volt s ma is a város egyik legfontosabb és tovább el nem odázható kötelességének taríjuk a zeneiskola felállítását. Nemcsak azért, mert általános kultúra szempontjából szükség van rá, hanem abból az okból is, mert internacionális vonatkozásánál fogva kenyeret adhat főleg leányainknak, kikből másutt is a zenedék tanítványainak többsége áll. Nincs felsőleányiskolánk, nincs leány- gimnáziumunk, tehát legyen legalább zeneiskolánk, a melyben szerzett diploma existenciát nyújthat. Ebben a meggyőződésben a magunk részéről is felhívjuk a közönség figyelmét a város által létesítendő zeneiskola nagy fontosságára. Meg vagyunk győződve róla, hogy a szülők teljes tudatában vannak egy szakavatott vezetés alatt álló zeneiskola nagy fontosságának és sietni fognak előjegyzéseik megtételével. A zenedét illető előmunkálatok a legközelebbi napokoan megindulnak s nem lehet kétségünk az iránt, hogy a felállítandó iskola a legkitűnőbb tanerőket fogja egyesíteni magában s vezetése olyan lesz, minőt a kor színvonala megkövetel. Legközelebb megtesszük ezekre vonatkozólag is a magunk szerény javaslatait. Meghalt a „Köztársaság“ — Éljen az „Egyetértés!“ A Zalai Közlöny alkalmi párisi tudósitójától Páris, augusztus 4 A „Prágai Magyar Hírlap“ jelentése alapján az egész középeurópai sajtót bejárta a hir, hogy az emigránsok Prágában napilapot indítanak, amely a kormány szolgálatában fog állani és Benes agitációs szócsöve lesz az októberi választásokon. Párisi tudósítónk most közelebbi részleteket közölhet. Eszerint a párisi emigráns napilap főszerkesztője Veér Imre lesz, aki barátaival együtt Prágába költözködik. Párisi hetilapjuk, amelynek amúgy sincsenek olvasói, megszűnik. A „Köztársaság“ utolsó száma valószínűleg augusztus közepén jelenik meg. A prága napilap cime „Egyetértés“ lesz, amivel Veérék a címben is dokumentálni akarják hiTitkos tárgyalások a Vatikán ét Prága közöli Benes hajlandó engedékenységre, ha a Szentszék el fogja tiltani Hlinkát s a szlovenszkói katolikus papságot a politizálástól (A Zalai Közlöny bécsi tudósítása) Bécs, augusztus 7 Szenzációs értesüléseket kolpor- tálnak diplomáciai körökben arról, hogy néhány nap előtt a Vatikán és Prága között titkos és szigorúan bizalmas tárgyalások indultak meg. A tárgyalásokat Benes kezdeményezte, akinek a kathoükus szlovákok miatt igen sürgős a Vatikánnal való jóviszony helyreállítása. Elhatározott dolog ugyanis, hogy októberben Csehszlovákiában uj választások lesznek és Benes tudja, hogy a Vatikánnal való harc folytatása a szlovák népet teljes egészében az ellenzék táborába terelné. Ezért a cseh külügyminiszter tudtára adta a Szentszéknek, hogy a prágai kormány kész a legmesszebbmenő engedékenységre és minden kívánt elégtételt megad Marmaggi nunciusnak, azonban a megegyezés árául különös feltételt szab. Benes a kolportált hírek szerint a Vatikántól azt kívánja, hogy Hlin- kának és a slovenskói katholikus papságnak tiltsa meg a politizálást. Benes az októberi választásokból igy szeretné kikapcsolni a szlovák auto- nomistákat, akiknek tudvalevőleg Hlinka a vezérük. Arra vonatkozólag egyelőre nincsenek hírek, hogy a Vatikán miként fogadta Benes feltételét, diplomáciai körökben azonban nem tartják valószínűleg, hogy a Szentszék elfogadja ezt az ajánlatot, még pedig célszerűségi, reálpolitikai okokból. A cseh nép túlnyomó többsége elkeseredett ellenfele a Vatikánnak. Nem lenne bölcs politika tehát a látszólagos megegyezés kedvéért a római egyház megbízható és hü hívei, a katholikus szlovákság ellen fordulni és igy ezeket is elidegeníteni Rómától. Benes terve kétségkívül igen ravasz, sőt zseniálisnak mondható, diplomáciai körökben azonban bizonyosra veszik, hogy kudarccal fog járni, mivet a Vatikán a vázolt meggondolás alapján vissza 2 _________________________ Té rkép a homokban Irta: Péchy-Horváth Rezső (7) A nyugati határon, valahol Delle közelében került Svájcba. Rögtön lefegyverezték, aztán gyüjtőtáborba került. Mint életének legszégyentel- jesebb időszakáról, beszélt arról a pár napról, amelyet a bern-kőnizi gyüjtőtáborban töltött. Frontot, zászlót, bajtársakat hütlenül elhagyott katonákkal — tisztekkel is — kellett akkor egy levegőt szívni. Katonaruhás poltronokkal — mondotta — akik elszöktek a háborúból és megadták magukat a svájci határőröknek, hogy megmentsék a puszta életüket. Olaszok, magyarok, délszlávok, franciák és belgák voltak ebben a táborban, megdöbbentően nagy számban, de német egy sem olyan, akit ne erőszakkal szorítottak volna át határon. Különös fényben, szinte beteges tűzben csillogott a szeme. A végén pedig acélos szilárdság csendült ki a hangjából, amikor halkan és óvatosan megjegyezte: — De nem maradok itt sokáig Megfogok szökni. Haza, Németországba ... ^— Miért adta hát a becsületszavát ? kérdeztem ismét. A kiváncsiskodásom egy pillanatra megdöbbentette. — Azért, mert máskülömben nem járhatnék szabadon — mondta aztán keményen, hogy elhallgattasson magában egy hangot, amely arról harsogott, hogy a becsületszót semmiféle okból megszegni nem szabad. 3. Néha, amikor hóhegyek ormai, gerincei felől elfoszlottak az omló ködök, órákra megmutatták fenséges arcolatjukat, döbbenetes alakjukat agláruszi, graubündeni és schwizi hegykolosszusok. Az acélszürke, kissé kékesbe játszó égperemre — mialatt tombolva ciporkáztatta szinarany sugárözönét a nap izzó korongja — csodálatos tisztasággal, élesen és finoman rajzolódtak föl a havasok fehér kúpjai. Mint ablaktáblára függesztett, színes üvegképen a hegyek finom ivelésü, vékony hajszálvona- lakkal megrajzolt körvonalai, megható precizitással és színesen rajzolódtak föl a horizont csipkés sziklamonstrumai. Ilyenkor, a ritka látvány-vendég tiszteletére, a zagyva katona-népség teljes létszámban jelent meg a parkban. Zajos örömök felhőztek a távoli csodák felé és az emberek kissé i színpadiasán hatottak a ragyogó napfényben a különös, idegen, sokszínű egyenruháikban. Kurt von Rosental ilyenkor még zárkózottabb, még mogorvább lett. Gyűlölte, utálta és megvetette a napfényt, amely megmutatta a távoli csodákat, mert ezáltal örömben úszó szemeket, örömtől harmatos arcokat látott maga körül. . Félrehuzódott hát és én, aki melegen érdeklődtem ez iránt az eleven probléma iránt, mindig követtem, ahová bújni szokott: valami elrejtett zugba. Padra telepedtünk, aztán Rosental főhadnagy bizalmasan elmesélte a terveit, amelyeket kiókum- lált arra a célra, hogy a béke áldott országából egy napon visszalopja majd magát a becstelen gyilkolás, a szenyes öldöklés, a hazug áldozatok országába : a háborúba. Keskeny bambuszpálcájával ákom- bákomokat, kanyargós vonalakat rajzolhatott a homokba. Zeg-zugos cirádákat, köröket, görbéket rajzolt a sárga porondra és mélázó szemekkel, lefogott vággyal magyaráz- gatott a különös rajzok fölött, amelyek vatalos programjukat a szlovenszkói magyarság és a cseh nép egyetértésének propagálását. Az uj lapot, amely az eddigi diszpozíciók szerint szeptember közepén indul meg, az Orbis-Verlag fogja előállítani, vagyis ugyanaz a kiadóvállalat, amely a Prager Presset, Benes német nyelvű hivatalos napilapját adja ki. A munkatársak javarésze a régi Bécsi Magyar Újság gárdájából, valamint A Reggel cimü pozsonyi kormánylap munkatársaiból kerül ki. Az uj prágai emigráns lap megindulásával egyidejűleg ugyanis a cseh kormány pozsonyi magyar napilapja, A Reggel is megszűnik. Veér Imréék nagy várakozást fűznek uj vállalkozásukhoz, főként azért, mivel miként nyíltan bevallják, a szubvenció lehetővé fogja tenni, hogy az „Egyetértés“ naponta 12, vasárnap 16 nagy oldalon jelenjen meg és ennek ellenére csak 70—80 fillér lesz a többi Cseh-Szlovákiában megjelenő magyar napilapok 1 — 1.20 koronás árával szemben. A hivatalos emigráns vezérek, a régi októberi politikusok közül csak Jászi Oszkár és Szende Pál, a kommunizmus volt vezetői közül pedig Kunfi Zsigmond, Garbai Sándor és Böhm Vilmos lesznek a lap munkatársai. Veér Imre, aki már régen azt hirdeti, hogy a kommunistákkal is össze kell fogni, munkatársként meg akarja nyerni Gábor Andort is. A lap tényleges szerkesztője Kéri Pál, vagy Rónai Zoltán lesz. Veérék azt állítják, hogy már minden részletben sikerült Benessel megállapodni és uj lapjuk megjelenése biztosítva van. +****mJ**^++A***mj**^m**+0*+J*^**** Gróf Apponyi előadása Darm- stadtban. Apponyi Albert gróf szeptemberben Darmstadtban előadást tart Kayserling gróf filozófiai iskolájában. Előadásának cime: „A hatalom : kötelesség.“ Apponyi az előadás tárgyáról úgy nyilatkozott, hogy az inkább politikai, mint filozófiai vonatkozású lesz. Célja kimutatni, hogy Európa jövője a keresztény filozófia erkölcsi jegyében fog kialakulni. Halálos szerencsétlenség egy építkezésnél. Bukaresti jelentés szerint a gyufagyárban most foiyó építkezéseknél egy épület fala összeomlott és hat munkást maga alá temetett. az alaposabb kidolgozás után térképeknek bizonyultak. Térképeket rajzolgatott a homokba Kurt von Rosental. És mialatt lassan mozgó keze a botocskával ügyesen cirkál mazta ki a térképet, a svájci keleti határt, a lelke, nyugtalan, szárnyalásos vére már messzi járt. A lelke elrepült, szálláscsinálónak röppent el, túl a szöszke Rajnán, át a kormos kőtömbökkel teleszórt, felhőkbe törő hágókon, zord vízesések, dörgőn zenélő hegyipatakok, zengő erdőrengetegek, uttalan utak között. A lelke, a hűségtől és honszeretettel átitatott teuton lelke már otthon járt és befordulva egy rideg kaszárnya öblös kapuboltozatán, sza- bálszerüen jelentkezett az ezrede parancsnoka előtt.. . 4. Egyszer már nem bírtam tovább azt az örökös dicsekvését, hogy nem önként került svájci internáltságba. Bántott és idegesített ez az öndicsőitő kérődzés egy müveit ember szájából, a huszadik században. Nem tudtam megérteni: mi lehet dicsőbb : élve használni a hazának ésszel és erővel vagy elrothadni érte zsendülő ifjúságban valamely hullával telezsúfolt meszesgödörben. (Vége köv.)
